Kedves Medvecukor!

Stílusodtól függetlenül én azért tisztelem a véleményed. Nem tartom magam szerencsétlen, megkeseredett, beteg embernek. Az életemnek régesrégen volt egy szakasza, mikor úgy gondoltam szükségem lehet pszichiáter segítségére. El is mentem hozzá. Fogalma nem volt arról, hogy a problémámat hogyan lehetne orvosolni, viszont az első alkalom után máris felirt egy antidepresszáns gyógyszert. Hál’ Istennek a barátaim közbeléptek. Meggyőztek, hogy egyedül vagy az ő segítségükkel is fel tudom majd dolgozni azt a problémát és változtatok a kialakult negatív helyzeten. “Ennél azért te erősebb vagy!… Hülye vagy? Rászoksz valami erős gyógyszerre?!? Akkor a problémádon kívül még azt is meg kell oldanod, hogy leszokj a gyógyszerről.” Ilyen és ehhez hasonló mondatokkal bíztattak. Összesen 5 napig szedtem a gyógyszert. Azóta sem voltam orvosnál. Vagyok olyan fegyelmezett, hogy egyedül oldjam meg a problémáimat. Ha úgy nem megy, akkor kibeszélem a barátaimmal, barátnőimmel. Természetesen senkit nem akarok lebeszélni arról, hogy gyógyszert szedjen. Nem venném a nyakamba a felelősséget, ha esetleg öngyilkos lesz, vagy összevagdalja magát. Én mindössze segíteni akartam azzal, hogy közzéteszek egy számomra érdekes filmet, hátha mást is érdekel. Egészen biztos voltam benne, hogy az itt “beszélgetők” 99%-a ragaszkodni fog a gyógyszereihez. Gondoltam, azért teszek egy próbát.

A történet, amit a pszichológusról meséltem fentebb, 9 éve történt. Kedves barátnőm mondta akkor, hogy “Segítségre van szükséged!” Egyébként eszembe sem jutott volna elmenni, hiszen erősen kétlem, hogy bármilyen pirulával meg tudta volna oldani az akkori problémáimat, melynek gyökere az üres pénztárcám volt. Gondolom sok ember stresszelt volna a helyemben, hiszen egyedül neveltem a fiamat és elég idegesítő volt, hogy nem voltam benne biztos, hogy holnap is meg tudom vacsoráztatni. Ilyen egyszerű volt az ok amitől kezdtem összeroppanni. A kedves barátnőmet 13-15 éve kezeli az orvosa. Gyógyultnak nem mondanám. Mindenféle gyógyszerkoktélt kever magának. Van olyan is, hogy két napig altatja magát azokkal a gyógyszerekkel, amiket az orvosa írt fel. Ha az a gyógyszer nem hat már, akkor kap másikat és azt újra “beállítják”. Azóta is lelki-nyomorékként él, minden nap szétvodkázza az agyát és közben issza a porokat. Csoda hogy még él!  Én még nem láttam olyan embert a környezetemben, akit meggyógyított a pszichológusa és annak gyógyszerei. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem is létezik.

Reménykedem benne, hogy sok betegen segíteni tudnak, bár én nem tekintem betegségnek az újonnan diagnosztizált nyavalygásokat. A valóban elmebeteg, fogyatékos embereknek van szüksége orvosra, kezelésre, nyugtatókra és kórházra (szerintem). Aki nem tartozik ebbe a körbe… csupán önfegyelmet kellene gyakorolnia, változtatni azon ami ebbe az állapotba sodorta (pl. anyukával, családdal megszakítani a kapcsolatot, új életet kezdeni). Törekedni arra, hogy kellemesen, jó társaságban töltse a szabadidejét. Kedves, megértő, megbízható barátokat szerezzen és töröljön ki minden emléket a fejéből, ami ezt tette vele. Biztos gyógymód szerintem egy jó party a barátokkal. Hatalmas dumcsik finom italok… Az alkohol ellazít és máris szebbnek látod az életet. Persze azért ezt nagyon ritkán!

Ez az oldal arra való, hogy történeteket és a véleményünket osszuk meg (többek között). Én most ezt tettem. Közzétettem a véleményem, ami nem szentírás… Remélem senkit nem bántottam meg… és továbbra is KITARTÁST ÉS MIELŐBBI GYÓGYULÁST KÍVÁNOK MINDENKINEK!