Egy álomtól félni?

2014.01.08. 20:47

Volt egy időszak az életeben amikor félve vártam az alvást. Az egy dolog hogy nehezen tudtam elaludni, de még rosszabb várni mit hoz az alvás. Rémálmok, vagy épp álmomban kiabálni, alvajárás… Utáltam. Szégyelltem, pláne mikor már barátnő mellett történtek meg ezek. 
Most az alvási gondok közül a rémálmok kezdtek újra kisérteni, és aggasztani.
Napok óta feszült vagyok, stresszes és ideges. A munkahelyi stressz, az állandó megfelelési és teljesítési kényszer…. kimerült vagyok, de mégsem tudok aludni, emiatt nyugtatóval alszom. De pár napja még gyógyszer nélkül feküdtem le. 
Álmomban egy erdei úton sétáltam, ahol egyszercsak egy öreg ült az út mellett egy fa tövében, vele szemben egy hatalmas fénylő alagút szerű valami volt. Amikor megkérdeztem az öreget mi az, azt mondta, hogy ha belelépek akkor meghalok és mindennek vége. Én szinte habozás nélkül a fénybe léptem, aztán felriadtam az álomból.
Nem hangzik félelmetes álomnak de nekem mégis az, mégpedig azért mert habozás nélkül a halált választottam. Ennyire gyenge lennék belül? Vagy megint kezdődnek a gondok előről? Nem akarok az álomra gondolni hisz csak egy álom, de mégis ott motoszkál bennem folyamatosan a Miért?

#16606 Franz hozzászólása: 2014.01.09. 12:52

Érdekes történet…

Nem akarom játszani a pszichológust, de ennek is valami múltbéli dolog az oka.

Hogy miért mondom mégis?

Nos, engem éveken át kísértett ugyanaz a rémálom. A sztori egyszerű volt, egy boszorkány (akkor még hittem, hogy van ilyen), valahonnan váratlanül előbukkant, és a szemembe nézett, onnantól kezdve képtelen voltam megmozdulni, csak vonzott magához. És mielőtt odaértem volna, felriadtam, izzadtan, levegő után kapkodva.

A legszebb dolog az egészben, hogy valós helyszíneket álmodtam meg, és éreztem, mindig éreztem, hogy hol fog felbukkanni…lépcsőfordulóban, a lifben, ahogy kinyitom az ajtaját, a sarkon, a hát mellett….megéreztem, és ott is volt.

Éveken át tartott ez a rémálom, ugyan nem minden nap, de kéthetente egyszer biztosan előjött.

Az egyik ilyen vonzása alatt, amikor a nagymamám házában voltam, és kilépve a hálóból a szemközti ajtóban várt, szóval a vonzás közben magamhoz kaptam egy seprűt, és mielőtt felriadtam vona, azaz elég közel kerültem, a boszorkány felé csaptam vele.

Nos, azóta, kb 20 éve soha, egyetlen egyszer sem álmodtam vele.

De ahogy látod, az emléke mélyen bennem van…

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close