kedves olvasóság! hallgassák meg legújabb szerzeményemet, amit a betegségemről költöttem, érdemes figyelni. ezután haggy ki 1gy sort.

újbekezdés. nagybetűvelA nevem, írd ide a neved, Réti Sándor, anyukám neve, anyja neve, Fensi Mária, szül.: özv. Réti Sándorné, Szegeden élek anyukámmal és a cicákkal, jelenleg árufeltöltőként dolgozom a nagy boltban. a betegségem születésem óta kiteszi a zászlóját az életem összes területére, a családdal töltött időre, a szabadidőre, a munkára, vagy a szórakozásra! Használja termékünket bárhol és bármikor, mindig ugyanúgy fog működni, mikor kivette a dobozából! Különleges akciónk keretében, ha 10en5t percen belül rendel, ajándékba elküldünk magának még egy, 100000ezer forint értékű… Életemben van pár év, amire szívesen, de nem tudok rá emlékezni. ezekről annyit sem tudok, hogy mikor és hol játszódtak, mint a híres regényben. anyukám szerint eleinte gyerek voltam, ami az ember kicsinyí,izé, kicsinye, vagyis kicsinye-mása. én még nem láttam gyereket, csak kis felnőtteket. szeretek rajzolni, főleg az üvegekre, ablakomat minden karácsony elsején kifestem télapósra. a legjobb barátom géza, a haver. ő is ugyanolyan beteg, mint én. van, amire emlékszek, hogy géza régen, vagyis, hogy ismertem, találkoztunk, de nem tudom hova letenni most fejben. lehet, hogy régen úgy emlékszem, hogy volt régen valami lány pajtásom is, de anyukám nem emlékszik rá, meg a haver sem akar emiatt belegondolni, hogy emlék-szike rá. nekem deleng valami, hogy labdáztam egy szoknyás kislánnyal, de nem biztos. tökmindegy, ez nem is a betegségem.

anyu, amikor megszült, elvitt az orvoshoz is, mert beteg lettem. erre nem emlékszem, de megvizsgáltak, adtak orvos ágot, meghívtak bulikba. anyu elvitt a buliba, de nem emlékszek. sok bulira emlékszek is, nem csak az anyu vitt el oda. ezen, ezeken a párrrtikon mindig a többiek is betegek voltak meg fogyósok. ha nevettünk, anyu a Lacinak adott olyan pofont, ott a folyosón, régen, régen, az egyik ilyen bulin. tényleg voltam ezeken a bulikon, anyut is meg lehet kérdezni, és meg fogja mondani, hogy én 14 éves koromra már 28 bulin voltam, a rendes-bejárósok meg akkor mentek csak a Pájó-Nyír Táborba. emlékszem, hogy mentünk a doktor bácsihoz villamossal, a csillagbörtönnél kellett leszálni a jeggyel, anyukám farmerszoknyában és virágos blúzban volt, kék volt a cipője, gombos, ricsés kendője volt, amit én gombáskendőnek hívok. anyukámnak el kell vinnie engem minden évben, évvégén, vagy szeptemberben, amikorra kell, kiküldik a papírt, a postás  hozza és akkor abban benne van, hogy írás, írás, tömtörömm, kedves marika, hozza el sanyikát, megvizsgálom jár-e pénz neki. egyszer észrevettem, hogy engem csúfol a doktor, igen, azt mondta, hogy buta vagyok, hogy csúnya vagyok, hogy a hajam kusza, a hasam tunya, az orram pisze, a szem telen. azt is mondta, hogy szocialkalmatlan vagyok. ez a betegségem.

szeretném elmondani még, hogy a beteg ember és a nem beteg… 6… ugyanaz a 2tő. nem szabad betegség alapján megítélni a senkit, mindenkit úgy kéne, hogy legyőzte a betegségét vagy nem, akkor meghalt, aki legyőzte, az meg erősebb lett, mert ami nem ől meg az meg-e rősít? amúgy én is ugyanolyan vagyok, mindenki látja, anyám is megtanított volna, csak én nem értettem, magánytanuló voltam, amíg iskolába jártam, most dolgozok. van igazolványom, engedélyem, szobám. hobbim a makettezés, múltkor is vettem a havertól egy eredeti ferrárit, 2ezerért és egy öccázért.

reggel felkelek, megmosdok, megfésülködök, összepakolok a kisszobámban és bekapcsolom a rádiót. meghallgatom a híradót, az időjárás-jelentést. utána mást is csinálok mindig, de ha unatkozok, akkor prakk! bekapcsolom a “vordreciver sztereórádiót” és egész nap hallgatom, este lefürdök, megvacsorázok, mosat fogok és fekszem lefele, reggel korán kelek. ma például egész nap hallgattam a fórumot, a máté fecó mű sarát.