Üdvözlök mindenkit. Nekem a 26 éves lányomnál 38%-os méhnyakrákot találtak, oktoberben volt egy éve. Kisbabát várt, igy derült rá fény. Első mütét, elvették a kisbabát. Utána 6 hetenként ismétlődő műtétek, háromszor. Novemberben megint egy baba amit nem tarthatott meg mert állitolag beteg volt, majd 6-hét mulva újjabb mütét,  mivel benne maradt a méhében egy embrio darab és polipot is találtak. Első perctől fogva semmilyen orvosi segitséget nem kaptunk, de a gyerek ragaszkodott az orvoshoz. Most, hogy majdnem meghalt – mert már le volt gennyesedve a sebe, pedig volt hogy 3-4 naponta is ment, mert már alig birt állni és menni olyan görcsei voltak – most váltott hálistennek orvost. A mai napig nem kapott semmilyen gyoszert vagy gyogykezelést de még tanácsot sem, hogy mit egyen, igyon vagy esetleg menjen további kivizsgálásra. Most hogy új orvos van jutottunk el oda, hogy a héten elkülldték laborvizsgálatra, hasi ultrahangra, székletre mert oktober óta sokszor véres a széklete és megint erős hasi-alhasi görcsei vannak. Azt, hogy mennyire megviselte lelkileg is, nem is firtatom. Volt, hogy honapokon át nem evett mert akkor eteti a rákokat és ez másnál is bevált, vagy hetekig csak a sötét szobában gubbasztott, vagy komoly depressziók léptek fel még élni sem akart és rengeteget fogyott, haja hullott.stb…de ami a legszebb, mégis mindig dolgozik, nem adja fel, pedig most is olyan fájdalmai vannak hogy még állni sem tud arra a pár percre. Nagyon nehéz volt ez a másfél év és nem tudom még mi vár ránk. Azért irtam mert szeretném végre megtudni, ha valakinek ráirják a lapjára hogy 38%-os sulyos méhrákos akkor tényleg nem kell még mellé más kezelés vagy esetleg gyógyszer amitől rendbe jön? Tényleg elég csak a mütét és kész!? Semmi étrend vagy életmód váltás nem kell!? Egyszerüen a mai napig nem tudok belenyugodni hisz mindenütt azt hallani idöben menni az orvoshoz, hogy segitsen. Nekünk mindent egyedül kellet megoldani hisz a gyerek a depresszója miatt mindent elutasitott ami segitséget adott volna. Ezalatt értem a vitaminokat, pakolásokat, beszélgetéseket, volt hogy az élelmet is és az hogy hasonló betegekkel beszélgessen. Két hónapja egy picibabával bővűlt a család és ez hatott a gyerekemre.Imádja az unokahugát és visszajött az életkedve. Vidám,nyitott a világ felé, már beengedi a napfényt és föleg mindent elkövet, hogy meggyógyúljon. Napi 16 órákat dolgozik a pokoli fájdalmai ellenére és a két váltás között mikor aludni kéne egyedül szaladgál a vizsgálatokra. Már nagyon várom az eredményket és ép ezért irtam, hogy végre megkérdezhessem egy hozzáértő segítőkész orvostól vagy betegtől aki hasonló helyzetben volt, mitévő legyek.kKöszönöm a türelmeteket és várom a válaszokat.