Pánik

Téma címkék:
2014.05.29. 18:52

Sziasztok!

Én is meg szeretném osztani a történetem Veletek, hátha valakinek én is tudok erőt adni.Én szerencsére nem sokszor éltem át a pánikrohamot, még időben felismertem hogy baj van és orvoshoz fordultam.Felkerestem egy pszichológust aki rengeteget segített nekem.Sok mindent előhozott bennem hogy mitől is alakult ki ez.

Egészen kiskoromra nyúlnak vissza a szálak!!Az hogy soha nem mertem megmondani a véleményem, inkább kerültem a konfliktusokat csak hogy mindenkinek megfeleljek, a családi háttér és még sorolhatnám.Ezek az elfojtott indulatok testi tüneteket eredményeztek (mellkas-,hátszúrás,gyomorfájdalmak,szédülés, ájulásos tünetek,szívdobogás…)Eleinte nagyon megijjedtem, sőt szegény férjem is nem tudtuk mi a bajom.Egy hét leforgása alatt kétszer voltam a sürgősségi osztályon, azt hittem állandóan hogy szívrohamom van.Összesen 5ször csináltak nekem EKGt, voltam kardiológusnál, szívuhon, laborban, gégészeten….szóval mindenhol….mikor legutoljára voltam az ügyeleten átküldtek a pszichiátriára.Ott, 5 perc alatt megállapították hogy pánikbeteg vagyok és felírtak Xanaxot meg Cipralexet….Telejesen kétségbe estem…Itt vagyok 25 évesen, egy 15 hónapos babával egy szerető férjjel, pánikbetegen…..Ordítani tudtam volna, mikor lesz ennek vége?Mikor lesz rohamom megint?Mi lesz velem?Majd én is olyan leszek mint anyukám?(Ő is pánikbeteg lett mikor én még kicsi voltam, mostmár 2-es(!!) Xanaxot szed…Nem tudta abbahagyni a gyógyszereket, állandóan feküdt nem mert sehova menni, még velünk sem….Így nőttünk fel.

Deén elhatároztam hogy nem így fogom felnevelni a gyerekemet, nem leszek gyógyszerfüggő, hisz ezekről csak én tehetek, én csinálom magamnak a problémákat ezeket csak ÉN oldhatom meg, senki más!Szembeszállok a betegséggel, nem fog legyőzni, nem hagyom magam!Sokszor éreztem, meg érzem most is ha idegen helyen vagyok (nem otthon)hogy el fogok ájulni, szédülök, félek, de már nem érdekel, lesz ami lesz, vannak ott más emberek is ,talán majd segítenek ah valami történik.Evvel nyugtatom magam…Néha sikerül néha nem, de ha minél többször legyűröm magamban ezt,enyhülni fognak a tünetek.Ha rámjön a szorongás igyekszem elfoglalni magam,sportolok,sétálok a fiammal,takarítok,felhívok valakit és naplót vezetek a szorongásos helyzetekről(mi idézte elő, hogyan éltem meg,mit éreztem..)és ezeket átbeszéljük a pszichológusommal.Így, fél év után már enyhültek a tünetek.Nem azt mondom hogy mostmár újra a régi vagyok, de jobban érzem magam.Kemény harc lesz, de győzni fogok.Most is vannak hullámvölgyek(amikor fáj a hátam legszívesebben futnék az ügyeletre, de tudatosítom magamban hogy egészséges vagyok ez csak a szorongás miatt van.Emellett Valeriana relaxot szedek,És itt van nekem a legnagyobb segítség:a családom, akik mindenben támogatnak és a barátaim.Még sokat kell dolgoznom rajta, de le fogom győzni!!Remélem sokaknak tudtam segíteni a történetemmel.Nekem sok erőt adtak az írásaitok, hogy nem vagyok egyedül, más is szembe szállt vele és győzőtt!

#18228 Lunacska hozzászólása: 2014.05.30. 10:10

Szia!

Én még nem győztem de én is próbálkozom. Mindenféle gyógynövényes, homeós cuccal, igaz én frontint is szedek éjszakára. Köszönöm, hogy leírtad a történeted. Talán van remény. :)

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close