Sziasztok! Gondoltam megírom a saját kis történetemet. 22 éves lány vagyok. Pánikbeteg vagyok már nem is tudom mióta. Igazából nem emlékszem, mikor kezdődött, mert gyerekként is mindig stresszeltem meg szorongtam valamin. Jártam dokihoz, szedtem gyógyszert, de ez mind nem segített. Igazából a családi hátterem nem valami fényes, és szerintem emiatt is vagyok amilyen vagyok. Az egyetem utolsó évét kínkeservesen végeztem el, nem tudtam beülni az órákra, mert mindig jöttek a rohamok. Hála az égnek azóta a diplomámat megszereztem, most pályakezdőként először fogok dolgozni. Nagyon jó kis munkahelyet találtam, és szerintem szeretni fogom, csak aggódom mennyire fog ez nekem menni ezzel az “áldásos betegséggel.” Tapasztalatokat és jó tanácsokat szívesen fogadnék. Egyébként nekem legtöbbet az segített, hogy van egy támaszom a párom, akinél türelmesebb embert még nem láttam, valamint, hogy sok könyvet olvasok a témában, és próbálok nem elmenekülni a szituációk elől, ami persze nem mindig sikerül.