Sziasztok.Én 8 éve küzdöm a pánikkal, kisebb nagyobb sikerekkel a kilábalásból. Nekem egy buli után jött az első roham, szörnyű volt. Szinte az összes tünet jelentkezett is, heves szívverés izzadás légszomj zsibbadás erős halál félelem ájulás…Viszont van olyan tünetem is amit nem értek, vagyis nem tünet hanem szokás. Pl nem szeretek kimozdulni otthonról, ha mégis meg kell tennem már előre azon izgulok hogy jönni fog a pánik. Mi lesz velem. Egyedül soha sehová nem megyek mert nem merek. Ha pedig elmegyünk és jön a pánik nekem az az első hogy hazajöjjek. Nem tudom miért, de ha hazajövök, elmúlik. A másik, hogy nem bírom elviselni ha anyu nincs a közelemben, rendesen dühkitöréseim lesznek ha tudom ő megy valahová. Nem tudom elviselni ha nincs a közelemben. Nekem elég a tudat ha itthon van, mert bár semmit sem tesz ha rosszul vagyok sem. Nem szedek gyógyszereket mert nagy függőséget okoz. Az első két évem olyan volt tőlük, mintha zombi lennék. Nem bírom elviselni már ezt az állapotot. Itthon mindenki azt mondja ez csak hiszti. Ez jobban felbosszant és egyre csak rosszabb minden. Voltam több orvosnál is, természetgyógyásznál is de mindig valahogy ugyanott tartok. Egy helyben állok, amit már nem birok. Aki tud tanácsot adni, szívesen fogadom!!!
Már nem bírom tovább
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Rhodiola rosea gyógynövényt próbàltad màr?
Össze kéne az ilyen gondolkodású embereknek akiknek már elegük lett mindenből,de lehetne egy jobb világot formázni.Mert tudom hogy ha ilyen emberekkel össze fognánk,és fognék,akkor lehetne valamit tenni de nem a halálon gondolkodnánk ahogyan én teszem már jó ideje,ami tényleg jó lenne de van megoldás összefogás.És szerintem többre vagyunk hivatottak,és a halált nem érdemeljük meg ez a világ maga a pokol szerintem az igazi jobb ennél.ennél. Mind1 lényeg hogy tré ez az egész,de tehetnénk ellene csak egyedül nem megy!
A pánikbetegség más testi-lelki betegségre is utalhat, de önmagában is elég szörnyű tünetekkel jár. A legrosszabb olyankor, amikor a közvetlen családtagjaid hisztinek nevezik, és nem értik meg mit is élsz át olyankor. Én ezt a betegséget szinte minden rosszindulatú szomszédomnak, és a beképzelt, önző embereknek szoktam kívánni.
Meg lehet kövezni emiatt, de én legalább őszintén vállalom véleményem.
A kizökkentés a leghatásosabb módja a tünetek megszüntetésére, de az állapot megszüntetéséhez szakemberhez kellene fordulni. A terápiás beszélgetések egy igazán hozzáértő szakember vezetésével sokszor többet érnek a bogyóknál. Nem ajánlom senkinek sem, hogy önmaga keresse meg a rohamok eredetét, mert abból jó nem sülhet ki. Képzett specialista, a téma szakértője tudja csak hogyan, milyen mélységig szabad csak “fellelni” a pánikot elindító okot. Ha egyedül próbálkozik valaki, felkészülhet pár nehezebb időszakra. Ez olyasmi, amit kellő tapasztalat nélkül nem szabad piszkálni, DE beszélni kell róla. Nem elfojtani, nem eltitkolni/elrejteni. Sajnos nekem sincs pénzem jó szakemberre, de van józan paraszti eszem. Nem számít mennyi idő múlva kerülök csak szakemberhez, addig is megpróbálok segíteni önmagamon. Amikor átélem a kis rohamaimat, veszek magamon annyi erőt, hogy elemezzem a helyzetem, állapotom. Megértem, felfogom és elfogadom, hogy rettenetesen félek, be-páníkolok, és azonnal meg akarom szüntetni azt az állapotot. Többnyire már sikerül is átvészelnem, de azért még mindig visszakozok párszor.
Annyi mindentől pánikoltam már, hogy meguntam a sok megfutamodást. Állandóan csakis azért otthon maradni, mert a pszichém elhiteti velem azt a sok valótlan félelmet, amitől szenvedek? Hiszen ott várt rám az ABC-ben az a finom Túró Rudi, és én csak azért nem ettem hónapok óta, mert féltem emberek közé menni. Itt nem az édességen van a hangsúly, hanem a döntés hiányán, a cél elérésével szemben. El kell, hogy jussunk A-ból B-be, de mi ezért nagy árat kell, hogy fizessünk. Le kell küzdenünk egy félelmetes szörnyet, a pánikot. Ez éppoly borzasztó dolog, mint amennyire vicces. De szembe kell néznünk vele és le kell győznünk, mert az életünk minősége és hossza a tét.
Fel kell tenned magadnak pár igen fontos kérdést, és őszintén kell válaszolnod magadnak. Ha kell folytass párbeszédet magaddal, csak ne hagyd magad cserben……kitartás, kitartás és kitartás!
aranyalbum, senki nem beszélt arról, hogy ez öröklött lenne, szerintem nem igazán vagy a témával tisztában, hogy ilyenkor mit kell tenni, hisz ez egy komolyabb betegség annál, minthogy az elménkkel megoldjuk. Persze, a pozitív gondolkodás és életmódváltás sokat segít, de szerintem ennek a lánynak orvosra van szüksége és jobb gyógyszerekre, kezelésekre.
Nem öröklött! Tévedés!
Bizonyított felismerés, hogy már világra jöttünk elött, a méhben raktároz el tapasztalatokat, érzéseket a magzat!
Kedves Dorka! Mindenképp kérd szakember segítségét!!!!!!!!!!!! A problémád régóta fennáll, egyedül nem tudod leküzdeni!! Én már leírtam egyszer a történetem, csak ismételni tudom, hogy a szakember, a gyógyszer és a te gondolkodásod átformálása kell ahhoz, hogy leküzd ezt a betegséget. Szerintem olvass erről vagy a neten, vagy pedig a könyvtárban keress ilyen tárgyú könyveket. Én már idős vagyok hozzád képest, tehát sok mindenen túl vagyok, és elmondhatom, hogy nagyon sokat tudunk magunkon segíteni, ha akarunk!!! De ehhez erő kell és kitartás, nap mint nap!!!!!!!!!!! De megéri, mert egy idő után jön a változás, de ehhez tudatos munka és kitartás kell. Ha akarsz nekem írni, akkor itt az email címem: ivanics.erzsi@gmail.com
Ha személyesen szeretnél beszélgetni, akkor itt az e-mail címem: xoxo.lorelei98@gmail.com
Nem igazán egyszerű megoldani ezt az egészet szimpla tudatkezeléssel sajnos. Persze, javíthat a dolgokon, érdemes kipróbálni, de ahogy olvastam a történeted, ez egyértelműen pánik betegség. Ez valamilyen szinten kilábalható, persze, nehéz úgy, hogy a körülötted élők ezt csak “hisztinek” tartják. Mivel a legtöbb embernek az anyja jelenti a biztonságot, ezért érthető egy ilyen betegség mellett az, hogy ennyire ideges és meggyötört leszel a hiányától, de ha úgy érzed, hogy ez az átlagnál komolyabb, akkor ezt akár egy volt trauma is okozhatta, ami anyukáddal kapcsolatos (pl.: ha valami baleset történt az anyukáddal, sokáig maradtál egyedül kiskorodban). Nehéz a pánikbetegséget kezelni, mivel az embert sok minden irritálhatja, amit akár észre sem vesz és akkor már elő is jöhet. Azt mindenféleképpen fontosnak tartom, hogy amíg nem javul az állapotod addig ne járj bulikba, mindig aludd ki magad rendesen, ez sokat segít a szervezetednek. Ha alvászavaraid vannak, akkor ezeket gyógynövényekkel lehet kezelni, melyek nem károsak. Alapvetően jól ki kell vizsgálni a helyzetet, mert az esetek nagy részében valamilyen trauma következtében alakul ki ez a betegség. Érdekelne, hogy milyen gyógyszereket kaptál, mert a hangulatjavító (antidepresszáns) és a nyugtató (anxioliticus) – kis mennyiségben – alapvetően nem káros és nem is válsz tőle zombivá és ezek az alapvető gyógyszerek a pánikbetegség kezelésére.
Egyáltalán nem egyszerű ez az egész számomra.Van úgy hogy végre úgy érzem minden rendben nincs baj és van kedvem emberekhez és társasághoz,de sajnos még mindig nem birom a tömeget.Nem járokel sehová mert nem merek.igen az alvással is küzdöm nehezen alszom el ha fáradt vagyok márpedig azvagyok mert napi 18-20 órát dolgozom hetente 3-4 nap.Nem szedek gyógyszert de felirt az orvos rexetint és Rivotrilt.anyu tanácsára nem szedem mert valamilyen szinten igaza van abban hogy agybandől
Nem gond a pánik, ha tudod miért van!
Egyszerűen nyugodt állapotban, tiszta tudattal, vissza kell emlékezni, elfelejtett emlékekre!
Nagy tévedés hogy amit elfelejtünk, törlődik emlékezetünkből! Nem! Hanem tudatalattink kezeli azt, és adott szituációban működésbe lép, és befolyásolja a tudatunkat!
Azonban ha vissza tudunk emlékezni a kiváltó okra: kikerül a tudatalattinkból, és “kezelni” tudjuk tudatunkkal! Ezután csak felül kell “programozni” magukat, és meg is gyógyultunk!
Egyszerű, de nehezen kivitelezhető feladat! Segítség jól jöhetne (szakember)!
https://www.youtube.com/watch?v=-mYTx83sGTk
Javaslom hogy nézd meg ezt a videót! :))
Nagyjából ennyi! Ha részletekkel van problémád, írjál nekem: és bővebben kifejtem a tapasztalataimat, és mindezt személytelenül! :))
Jobbulást!
Sajnos nem tudom hogy miért lettem pánikbeteg.Sokan azt mondják nem örökölhető de szerintem csak van benne valami.Apu bátyám és Én is azvagyok.De ők tudomást sem vesznek róla.jönnek mennek a világban Én pedig be vagyok zárva a falunkba Én nem tudok jönni menni.Érdekes mert éltem Pesten is és jobban voltam. Mikor visszaköltöztem és a régi munkám megkaptam pultos vagyok egy presszóban ujra visszatértek a rosszullétek pánikok és az is h nem merek menni sehová ha megyek mindig valakinek jönni kell velem és akkor is ugy a jó ha Én vezetek.talán ugy lefoglal az ut azért nincs baj.nem tudom.éjjel elutaztak a szüleim az egész családdal 10 napra külföldre.nem tudom hogyan bírom ezt majd ki mert ahogy elmentek már fél óra mulva gyötört is a pánik.