Régebb óta úgy érzem, mintha valami nem lenne velem rendben. Általános iskolában még én voltam a “vicc király”, mindenre volt valami vicces beszólásom, mimdent elpoénkodtam,  nagyon sok barátom volt, és szinte mindig nevettem.  Aztán jött a 9. osztály. Úgy fél évig rendbe volt minden. Ahogy telt az idő, teljesen megváltozott minden. Mikor beléptem a 10-edik osztályba, addigra már teljesen magamba zuhantam. Alig beszéltem valakivel, nem voltak barátaim, nem tudok már úgy “őszintén” nevetni, és ez megy a mai napig.Nincs már bennem egy csepp érzelem se, nem érdekel semmi. Mostanra már teljesen elviselhetettlennek tűnik.

Olyan, mintha “két agyam” lenne. Folyamatosan csak gondolkozom, a múlton, és a jövőn is, teljesen valótlan dolgokon, hogy akkor mit kellet volna mondanom, vagy csinalnom. Ha több ember elött kell beszélnem valamiről akkor egyből elkezd megint kattogni az agyam, és annyira túl parázom a dolgokat, hogy a végén a legrosszabbat hozom ki magamból. Nem tudom ezt elhanyagolni/abbahagyni bármennyire is szeretném. Próbáltam már utánna olvasni, hogy mi lehet, de foggalmam sincs, egyszerűen nem találok kiutat.  Most 20 éves vagyok, van már munkahelyem is, de kezdem úgy érezni, hogy ez az “ize” miatt, nem sokáig fogok dolgozni, “félek” hogy bármikor kirughatnak.  Sok mindenben rámegy az életemben ez a valami. Normális kapcsolatba se tudok lépni, a pénzzel se bánok jól, pedig ez elott sose volt még ilyen problémám.

Ha valaki még hasonló helyzetben van mint én, azzal szívesen beszélgetnék.

20/F