Pánikbetegség, szorongás

2017.12.14. 11:15

Sziasztok!

Úgy döntöttem leírom a történetemet a pánikbetegséggel kapcsolatban.. igaz nem tart annyira régóta, de nagyon erős.. nagyon nem szeretek róla beszélni, de most gondoltam megosztom veletek a sztorimat. Friss 20 éves vagyok (múlthéten voltam 20 igen.. fiatal is vagyok ehhez, mégis kialakult..)

Nyáron kezdődött éjszaka.. tipikus tünetek: remegés, lever a víz, nem kapsz levegőt, szédülsz, azt érzed kiesik a szíved a helyéről, izzadsz, nem tudsz aludni… na ez kb 1-2 hetente 1-2 éjszaka meg is történt. Először nem tudtam mi ez aztán kezdtem sejteni.

Aztán októberben rosszul lettem az utcán… olyan szinten zsibbadt mindenem és a fejem is, hogy azt éreztem, hogy meghalok…. borzalmas volt. Nagyon megijedtünk a párommal… aztán sürgősségi, háziorvosi vizsgálat.. semmi bajom nem volt.. elmúlt a zsibbadás is 20 percen belül.. pánikroham volt. Azóta erős szorongásom van miatta, nagyon sűrűek voltak a pánikohamok.. állandó orvosokhoz menés, állandó sűrgösségi azóta… Persze mind csak pánikroham.. de te mégsem ezt érzed.. aztán elkezdessz félni, hogy lehet, hogy van valami bajod, csak nem veszik észre?! Na nekem ez már átment hipohondriába is…. Folyamatosan nem kapok levegőt, mintha szorítana a torkom, nyelési nehézségek, szédülés, ájulásérzés, füldugulás, elalvási nehézségek, szívverés/szívszúrás és a többi (rengeteg tünetem van még nagyon hosszú lenne leírni).. aki benne van/volt úgyis tudja milyen és miről beszélek.. Mindent már beképzelek magamnak azóta és nagyon félek a haláltól.. Borzalmas. Előtte is féltem, de azóta mindennap rettegek tőle…

2 hete antidepit és nyugtatót szedek. Szerintem most kezdek egy kicsit jobban lenni.. lekopogom! De már azért kezdek.. de a jóltól még messze vagyok sajnos.. :/

Autogén tréningre járok + nemsokára kezdek egy pszichoterápiát + a fejemben megpróbáltam elhatározni, hogy igenis jobban leszek. Fiatal vagyok még!

#27288 Ara04 hozzászólása: 2018.09.04. 14:30

Valami fejlemény azóta?

Monika Brodi
#27051 Monika Brodi hozzászólása: 2018.08.08. 20:53

Üdv:Épp olvasgatok köztetek.Két gyermekes 23 éves anyuka vagyok.Kb másfél éve volt az első rohamom akkor még fogalmam sem volt hogy mi az.Akkor halt meg apósom nagyon hirtelen és azt gondoltam hogy amiatt alakult ki persze társaságban.Elvonultam,remegtem,izzadtam,fáztam minden bajom volt.Azt éreztem hogy a percen meg halok.Aztán egy bő évig semmi.Közbe terhes lettem a második gyerekemmel,nem foglalkoztam a dologgal csak a babával és hogy nem sokára meg születik meg persze a nagyobbik gyerekkel.Meg született a kicsi és jött az egész újra de már olyan szinten hogy minden nap azt éreztem hogy holnap meg halok vagy hogy túl élem e az éjszakát.Nem tudtam aludni,enni sem edzeni mint az előtt mindig.Féltem hogy edzés közben halok meg mert a következő rohamom közben volt.Rettegek mindentől nem akarok emberekkel találkozni,rengeteget veszekszem a férjemmel aki az egészből nem ért semmit.Még nem fordultam orvoshoz mert félek tőle.Persze teljes körű kivizsgáláson már voltam és semmi bajom.De folyamatosan be beszélek magamnak mindent.Azt hiszem hogy minden azért történik úgy ahogy mert meg fogok halni.Nem tudok így élni tovább.Mit tegyek???Köszönöm a valaszt

Holdsugar
#27298 Holdsugar hozzászólása: 2018.09.06. 07:24

Kedves Monika Brodi!
Szerintem érdemes lenne tudatosítani magadban, hogy bár sokszor volt ilyen rosszulléted, mindig elmúlt, nem voltál életveszélyben és ezután sem leszel. (persze ettől még kellemetlen)
A félelem kiválthatja a rohamot, a tünetek megjelenése fokozhatja a félelmet. A félelem miatt gyorsabban ver a szív! Ez teljesen normális jelenség, mindenkinél így működik! Ha valaki életveszélyben érzi magát, természetes reakció, hogy leizzad, remeg, szédül. A mozgás is pulzusszám emelkedést okoz.
A problémát az okozza, hogy a pánikrohamokkal küzdő emberek olyankor érzik magukat veszélyben, amikor erre semmi ok nincs.
Szerintem nyugodtan menj el orvoshoz, semmit nem veszíthetsz. Vagy gyszert ír fel (amitől megszűnhetnek a tünetek), vagy pszichológushoz irányít. Utóbbi még jobb lenne, relaxációs vagy egyéb technikákat taníthat és feloldhatja a haláltól/elmúlástól való félelmed.
Elképzelhetőnek, sőt nagyon valószínűnek tartom, hogy keresztapád hirtelen halála váltotta ki a betegséget. Terhelő és rémisztő megélni, hogy egy szerettünk vagy akár egy ismerősünk élete hirtelen ért véget, ami ellen tehetetlenek vagyunk.
Jobbulást,
Holdsugár

#26143 Harley Quinn hozzászólása: 2018.02.08. 16:29

Sziasztok.

Szeretnék segítséget kérni,vagy legalább válaszokat kapni.

Nekem szorongásos, depressziós, pánikbetegséggel kezdtek el kezelni.

Amit szedek már 7 hónapja az a skippa és a 0,5 frontin.

Voltam pszihológusnál, pszihiáterhez még mindíg járok gyógyszerek miadt.

A baj csak az, hogy még mindíg bennem van a félelem. A kezdetekben nem mertem autóba űlni és buszra szállni, mert úgy éreztem meghalok. A tünet mellett még ami jelentkezett a folyamatos hasmenés. Ez már odáig jutott, hogy ha egy pici izgalom ér már egyből rohannom kell. A reggeleim akkor indúlnak el ha senki sincs itthon. Képes vagyok 12-16 órákat is aludni akár és még akkor sem vagyok kipihent.

Már nem tudom mit csinálhatnék, lassan mindent kipróbáltam.

Volt bárki ehhez hasonló helyzetben?

Ha igen árulja el nekem kérem hogyan küzdötte le.

Nagyon köszönöm a válaszokat előrre is.

tokayne0302
#25837 tokayne0302 hozzászólása: 2017.12.21. 23:35

Szia, nagy együtt érzéssel olvastam a soraidat. A lányom, aki most 24 éves, szintén hasonló helyzetben volt, mint te. Hosszú hónapokig nem derült ki, hogy mi a gond. Én külföldön dolgoztam, mikor súlyosbodtak a tünetei. Olyan rosszul volt, hogy az utcára sem tudott kimenni egyedül. Végül nekünk is az antideprenszáns segített. Lassan kezdett magához térni. Nagy akarat erő szükséges hozzá. És persze a család támogatása. Már egy éve szedi a gyógyszert, és most fogja abba hagyni. Már jól van, aminek nagyon örül a csalág. Neked is erőt és egészséget kívánok.

#25838 jessicajean hozzászólása: 2017.12.22. 17:07

Szia!

Aki tudjátok milyen..:(
Nekem elsőre megmondták, hogy ez lehet a baj… ettől is félek, hogy mi van ha mégse…
Örülök neki ha ő már jobban van! Megpróbálok megnyugodni, hogy van remény….
Bár én állandóan azt érzem, mintha nem a valóságban lennék… mintha nem lennék vagy álmodnék…. és nem kapok levegőt plusz a szívbajok érzése… Nekem most ezek megint nagyon erősek…. most megint szarul vagyok…
Félek, hogy meg fogok halni….. de azt mondják semmi bajom…:(
Szörnyű.
Köszönöm szépen a jókívánságot!!
Minden jót Nektek! :)

Ezustfelho
#25798 Ezustfelho hozzászólása: 2017.12.16. 19:21

Bizony ez pánik roham..sajnos átéltem egy agyalapi stróg után ,nagyon meg ijedtem,a neurológus a megfelelő gyógyszerek mellett pontos tájékoztatást adott e betegség kimenetele ill tünetei felől.Megnyugtatott nem fogok meghalni, és tudatosan kezeljem. 2 hónap után szinte tünetmentes lettem de a gyógyszereket sokáig kell szednem..
Bízz magadba és hidd el, megfogsz gyógyulni. Elhatározás kérdése ” beszéld meg magaddal ”
Szép és vidám ünnepeket kívánok..

#25803 jessicajean hozzászólása: 2017.12.17. 12:51

Akkor tudod milyen.. Nekem is azt mondta a Doki, hogy kb 2 hónap és a gyógyszerek által el fog múlni. Meg persze rajtam is múlik a dolog. Csak ne lenne ennyire erős a halálfóbia…
Köszönöm a hozzászólásod. :)
Szép ünnepeket kívánok!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

Precognox

Close
Close