MINDENKINEK KITARTÁS!

Téma címkék:
2018.09.26. 10:34

Sziasztok!

Melinda vagyok, szívesen megírom én is a történetemet, talán tudok segíteni azoknak, akik most kétségbe vannak esve. Jelenleg most én is, emiatt elsősorban a segítségeteket szeretném kérni, ha itt van erre lehetőség. Szeretném elmondani, hogy értelmes embernek tartom magam, mindig jó tanuló voltam, ezekkel az érzésekkel mégsem tudok mit kezdeni a mai napig.

Nagyvonalakban arról van szó, hogy én 18 éves korom óta vagyok pánikbeteg, idén leszek 31, sajnos rossz helyre kerültem és egyből gyógyszert írtak fel a problémámra. Ami nagyon jól jött akkor, elnyomta a dolgokat, de elég komoly függőség alakult ki a gyógyszer és köztem, név szerint Prozac.

Nagyon sok könyvet olvastam akkor és most is a pánikbetegség és egyéb szorongásos rendellenességek tüneteiről, kezeléséről.

Alapvetően nem vagyok gyógyszerpárti és tisztában vagyok azzal is, hogy amint lehet le kell tennem ezt a gyógyszert, sajnos mindig rossz orvosokhoz/pszichológusokhoz kerültem eddig, akik csak még több gyógyszert akartak felírni nekem vagy nem vállaltak.

Hozzáteszem azt is, hogy biztosan én sem voltam elég kitartó, elég könnyen feladja egy “beteg” ember, ha azt a visszajelzést kapja 8500 forint 45 perc beszélgetés után, hogy túl komoly eset.

Ha valaki tud igazán jó személyt ajánlani, főleg pszichológust, akkor azt megköszönöm, a kognitív viselkedésterápia irányába haladnék talán a legszívesebben.

Jelenleg nagyjából 3. hete, hogy többször jöttek rám ismét pánikrohamok (gyógyszer szedése mellett) és a helyzet kissé eldurvult az elmúlt 2 hétben.

Megállás nélkül úgy érzem, hogy szédülök, de megpróbáltam görkorcsolyázni és ment, el sem estem, nem hiszem, hogy valós lenne ez a dolog az esetemben.

A “szédülés” mellé sokszor émelygés, hányinger társul, de sosincs hányás.

Lázam, hőemelkedésem nincs, jó pánikbeteghez illően beszereztem egy vadonatúj vérnyomásmérőt, a vérnyomás és a pulzusom is tökéletes, néha talán kicsit alacsony.

Korábban mindig mentőt hívtam vagy rohantam a sürgősségire és a fél életemet ott töltöttem, de most próbálom enélkül átvészelni ezt az időszakot.

Az elmúlt években minden vizsgálaton résztvettem, igaz vérvételen nem voltam szerintem tavaly óta, de mivel mindig mindent rendben találtak más vagy hasonló időszakaimban már nem tudom érdemes-e várakozni megint a semmire, illetve időt elvenni a valóban betegek elől.

Elfogadom, ami velem történik, de természetesen szégyellem saját magam előtt, másoknak szívesen beszélek róla, de nagyot csalódtam magamban, amiért ilyen vagyok.

Sokféle eszközzel próbáltam harcolni ellene, de amiről azt mondják, hogy hatékony az a mozgás, azt még nem próbáltam ki, az lesz a következő lépés és a jóga.

Szeretnék még pszichoterápiát, ahogyan feljebb írtam.

A segítségeteket abban szeretném kérni, hogy nem tudom van-e közöttetek orvos, ápoló, ápolónő, gyógyszerész vagy bárki, aki hasonlóakat tapasztalt, illetve látott valódi betegeken.

Folyamatosan visszatér nálam a LÉGSZOMJ és utánanéztem minden oldalon, hogy mit jelent pontosan, hogyan van megfogalmazva.

Azt is tudom, hogy a pánikbetegség egy alapvető tünetének számít, de mivel pánikbeteg vagyok és ez az állapot kisebb-nagyobb szünetekkel fennáll nyugalmi helyzetben is normális vérnyomás és pulzusszám mellett, így nehezen hiszek egyrészről magamnak, másrészről a megfogalmazásoknak.

Nálam a légszomj olyan, hogy van amikor elmúlik és nem érzem, de folyton azt érzem, hogy eldugul az orrom, emellett, hogy nem jut elég levegő a tüdőmbe, hogy nehéz kifújni a levegőt, hogy a kedvencem “összeesik a tüdőm”, tüdőembóliám lesz és egyszer fulladni kezdek rohamokban és “természetesen” belehalok.

Akárhogyan nyugtatom magam, érzem ezt a dolgot, de nincsen hörgés, nincsen véres köpet, nincs láz, nincs hőemelkedés, vérnyomás rendben, pulzus maximum 85, de általában 65 és 75 között mozog.

Mégis meg vagyok arról győződve, hogy meg fogok fulladni és hogy valami komoly bajom van és elájulok.

Tudom, ez PONTOSAN úgy hangzik, mint egy pánikbeteg ember és remélem, hogy valóban erről van csak szó.

Bárki, aki tapasztalt már valódi légszomjat vagy el tudja mondani, hogy az milyen, szerinte milyen lehet vagy ha foglalkozott ilyen betegekkel, hogy például, akinek valóban légszomja van annak magas a pulzusszáma vagy a vérnyomása más vagy bármi ami alapján el tudnám dönteni, hogy NEM, EZ NEM VALÓDI LÉGSZOMJ, hanem csak én képzelem.

De nem tudok mibe kapaszkodni, meg a megfogalmazásokban nincs erről konkrétan szó, viszont lehet, hogy egy orvos fogná a fejét a kérdésemnél és azt mondaná, hogy hülye vagyok, találkoztam-e már légszomjban szenvedővel, az hörög, kapkod a levegő után, stb….

Nagyon köszönöm, ha valaki tud ebben segíteni, mert lehetséges, hogy jobban ki tudnék hatni az Elmémre egy ilyen tény vagy tapasztalat alapján.

Illetve ha bárki úgy érzi, hogy kérdezne vagy érdekli a történetem, szívesen leírom neki és szerintem egész hasznos tanácsokat tudok mondani, tudjátok mindig úgy van, hogy az ember másokon sokkal könnyebben tud segíteni, mint saját magán…. legalábbis rám ez biztosan igaz.

MINDENKINEK, aki ebben vagy hasonló panaszokban szenved, legyen az akármilyen szorongásos rendellenesség EGY KALAPPAL kívánok KITARTÁST, pontosan tudom milyen nehéz, én hetek óta csak vegetálok, sokszor sírok kínomban, többféle lelki tünetet produkálok és erősen szédülök, légszomjam van, természetesen a feladásra is sokszor gondolok, de higgyétek el SOSEM SZABAD!

Sokféle módszer létezik és bár én még nem találtam meg, de hiszek a megoldásban és higgyetek magatokban, hogy ha most úgy tűnik, hogy nem is mi irányítunk, valójában mégiscsak mi, csak még nem tudunk róla, de egyszer meg fogjuk fejteni ezt a rejtélyt és akkor rendben leszünk végre!

Inez
#27400 Inez hozzászólása: 2018.10.04. 20:28

Kedves Melinda!
Nekem Generalizált szorongásom van, pánikkal, depivel fűszerezve… ami úgy látom a legjobban érdekel az a légszomj. Hát nekem nagyon régen vezető tünet volt a “mintha beszorult volna a levegő” “nem tudok mély, igazi nagy levegőt venni” ásítási kényszerrel, még aludni sem tudtam tőle. Ez tini koromban volt, valahogy elmúlt…aztán jött az összeomlás, gyógyszer majd 15 évig tünetmentes voltam. Most pár éve ismét összeomlottam és esténként bár sokkal sokkal lájtosabban de érzem ezt a tünetet. Nem foglalkozom vele, elmúlik, vagy elalszom és kész. A lényeg a firkálmányomban, hogy ha nincs igazi légszomjad, nem magas a pulzusod, nem lilul a szád, akkor pánikos tünet, és az olyan akkor tombol igazán ha figyelmet kap!
Kitartás Neked is!

Angel8888
#27427 Angel8888 hozzászólása: 2018.10.05. 12:31

Kedves Inez! El nem tudom mondani, hogy milyen jókor írtál nekem. Csak most olvastam el, de elég rossz állapotba kerültem. Nálam 16 évesen jöttek az elsp tünetek és 18 évesen volt az első összeomlásom. Én is gondoltam már arra, hogy generalizált szorongásom van, amiből kifejlődött a pánik. Illetve elég sok olyan jel van, ami hipochondriára is utal. Nagyon nehéz. Éppen ma voltam nagy laboron, mert már több, mint 1 hónapja küzdöttem, hogy nem érdekel, nem rohangálok orvosokhoz, mint korábban mindig. Eddig bírtam, most már eljutottam arra a szintre, hogy álmomból ébredve van el egy-egy roham, a vérnyomásom is felmegy (nem magas még így sem) és a pulzusom is 110 körüli volt este, de gondolom azért, mert álmomból riadtam és ugrottam fel és igaz vártam negyed órát, amikor megmértem, de szerintem pánikrohamom volt és azalatt régebben még ennél is sokkal magasabb volt a pulzusom. Azt nem értem magamban, hogy miért nem tudom végre helyén kezelni, hogy ez pánik, amikor 12 éve már sokszor átmentem hasonló epizódokon. Mert látod neked megy, “nem foglalkozom vele, elmúlik, vagy elalszom és kész” és én nem jutok el egy ilyen szintre. El akarok menni pszichoterápiára, mert ha bár szégyellem kimondani, nekem egyedül gyógyszer mellett sem megy. Nem értem, hogy most mitől van ekkora mértékű visszaesés, stresszes helyzetek vannak ugyan a munkahelyemen, amik nagyon ki tudnak borítani, de nem tudom elhinni, hogy ez ennyire zavarna engem tudatalatt. Folyton azt képzelem, hogy tüdőembóliám van, mert légszomj, fáj ha levegőt veszek, szúrkál a lapockám körül. Nem tudom miért mondogatom ezt, szerintem nagyon sok orvos kiabálna velem, hogy nem vagyok százas, ha az lenne nem így néznék ki, de persze én azt gondolom, hogy különleges eset vagyok és “lappang” és egyszer csak összeesek már elájulok, mivel nem megyek a sürgősségire és ennyi volt. Azt sem tudom eldönteni, hogy a haláltól félek-e vagy a magatehetetlen állapottól. Valmiért mindig azt mondom, hogy olyan súlyos bajom van, h rajtam már nem tudnának segíteni, KIVÉVE HA ELMEGYEK ORVOSHOZ MINDEN ALKALOMMAL, AMIKOR ÉRZEK VALAMIT – de persze nem elég egy háziorvos, hanem akkor egy teljes kivizsgálás, mert hogy biztos vagyok benne, hogy valami rejtett oka van és az is benne van, még ennyi év után is, hogy mi van ha valami okozza ezt nálam, valamilyen valós szervi rendellenesség, mármint ezt a pánikbeteg állapotot is, de olyan sokszor mindenféle szarral megvizsgáltak már 12 év alatt és sosem találtak semmit. Az is eszembe szokott jutni, hogy mi van akkor, ha (Prozacot szedek 12 éve) a gyógyszertől lesz bajom vagyis van is már és valami komoly betegségem lesz tőle, vérrög, embólis, stroke, mint mellékhatás, mert ki garantálja, h 12 év ilyen erős antidepresszánsz szedése nem okozhat ilyen gondokat? És akkor jön ez a gondolat, hogy jó eddig nem volt semmi, de 12 év az 12 év, lehet hogy most már árt a gyógyszer. Elsírtam magam a soraidon, köszönöm szépen. Te most hány éves vagy?

#27396 KisCsillag88 hozzászólása: 2018.10.03. 13:37

Szia! Ismerős amit írsz. Én gyermekkorom óta szorongó vagyok és úgy a középiskolas éveimtol kezdve (most 30vagyok) fennáll ez nalam. De nekem nincs legszomjam meg szapora pulzus és társai, hanem a rettegésem tárgya a hányástol való félelem. Plusz az elmúlt években főképp a Frontint nyomták nekem, ami által pedig egy frankó kis függőség alakult ki. Ez pedig úgy elhatalmasodott, hogy amikor próbáltam leallni, két komoly epilepsziás rohamom is volt. Elvonási tünet gyanánt. Szóval mostmar nem csak a hányástol rettegek, hanem attól is, hogy a nyílt utcán lesz epilepsziás rohamom. Mert persze mindkét rohamom a nyílt utcán történt, miért is ne… Szóval aterzem amiről beszélsz!

nora51
#27378 nora51 hozzászólása: 2018.09.26. 23:18

Kedves Angel!
Én nem értek a pánikbetegséghez, de nagyon tisztellek azért, ahogy te ezt látod, és még mindig bízol a gyógyulásban.
Van egy kérdésem: elgondolkoztál-e már azon, hogy mi válthatta ezt ki? Ok nélkül , csak úgy magától keletkezett volna? És 18 éves korodig nem volt, ám 18 éves korod óta van. Mi történt akkor? Mert valaminek történnie kellett, amire a pánikbetegség a válasz.
Ezen gondolkozz. Nem a te hibád, hogy pánikbeteg vagy, és ne szégyelld ezt, hanem inkább próbáld megfejteni az okát. Ha ide leírod a “nyomozás” menetét, összeszeded az emlékeidet, felvázolod a családi hátteredet, iskolai, munkahelyi és magánéleti emlékeidet,másokhoz való viszonyulásodat, lehet hogy rá fogsz jönni az okra, és ezzel -nem mellesleg – másoknak is segítesz.
Tiszta szívemből kívánom, hogy sikerüljön az okot a felszínre hoznod, mert ez olyan, mikor a gyulladást okozó genny a szike segítségével a felszínre tör, megtisztul a szervezet, és meggyógyul.
Te egy nagyon intelligens és szimpatikus ember vagy, és én hiszek abban, hogy ha megtalálod az okot, és azt megszünteted, szánt szándékkal törlöd az életedből, akkor meg fogsz szabadulni ettől a rémségtől. Ha ehhez találsz egy jó pszichológust, az biztos könnyebbé tenné a dolgodat. De magadnak kell ezen leginkább dolgozni.
Bocs, ha hülyeségeket hordtam itt össze, de nem akarom elhinni, hogy egyszer csak ok nélkül pánikbeteg lesz az ember.
Nagyon drukkolok neked!
nora51

Angel8888
#27379 Angel8888 hozzászólása: 2018.09.27. 09:33

Kedves nora51!

Nagyon jól estek a szavaid, köszönöm neked. Sok oka lehet és szerintem van is, többször próbáltam levezetni magamban, nagyon sokat gondolkodtam rajta.
Sok okot azt hiszem meg is találtam.
Ezeket szívesen leírom, akár privátban neked, nem hiszem, hogy mindenkit érdekelne. :)
18 éves korom előtt is voltak jelei, csak akkor még nem tudtuk, hogy ez mi, a szüleim nem vittek el orvoshoz, nem tudtuk kezelni a helyzetet.
A nagyon nagy gondom az, hogy akárhogyan próbáltam megfejteni, egyedül nem tudom.
Gyönyörűen és nagyon okosan el tudom magamnak mondani mi miért van, milyen a múltam, a családi helyzetem, minden, öröklődés stb., de azt, hogy ezzel mit kezdhetnék – nem tudom.
Az biztos, hogy túl nagy az igazságérzetem, nem tudom elviselni az élet igazságtalanságait, túl őszinte és érzékeny vagyok.
Úgy érzem, hogy ebben a világban nagyjából életképtelen.
A legtöbb ember a saját céljainak elérése érdekében gerinctelenül átgázol a többieken – ami valahol teljesen érthető – de vannak Elveim, lehet ezt úgy is csinálni, ami nem gusztustalan, hanem csak célratörő és korrekt, emellett viszont határozott.
Egy kis faluban nőttem fel, Pécshez közel, ahol a maguk kis primítv módján sokszor ezerszer értékesebb emberek éltek, mint ahol most élek, Budapesten.
Sajnálom, ha valakit megsértek, de az itt élő emberek többsége csőcselék és nem azért, mert vidékről feljönnek a parasztok.
Sajnos nagyon sok esetben azt tapasztalom, hogy akiben értéket találok a fővárosban arról kiderül, hogy eredetileg nem fővárosi.
Természetesen vannak kivételek, a saját tapasztalataimról beszélek, lehet, hogy csak én vagyok ebben ilyen szerencsétlen és a rossz emberekkel állok szóba vagy állnak szóba velem.
Mert ilyenkor, ha valaki ilyet olvas és érintett egyből jönnek a kommentek, hogy miért mondunk rosszat erről meg arról, de én ugyanúgy mondok “rosszat” a falumbéliekről is stb. szóval ha valaki kicsit is logikusan áll a dolgokhoz, akkor ezeket felfogja, megérti és nem támad.
Nagyon érdekel a pszichológia, talán jó is lehetnék benne azért, mert ha valaki odajönne hozzám kezelésre, akkor teljes mértékben megérteném, hiszen én is átélem, átéltem konkrétan, amit ő.
Több trauma ért, ami sok emberrel megesik, de mindenki másképpen dolgozza fel.

Az első, amire emlékszem, amikor 16 éves koromban majdnem megfulladtam Pécsen egy fürdőben, ami hullámokat generált és senki sem segített, pedig tele volt a medence úszni tudó, felnőtt emberekkel, akik hallották, hogy azt kiáltom, kérem segítsenek, meg fogok halni, de átnéztek rajtam, pedig észrevettek.
A légszomj lehet innen ered, de ugye az én esetemben ha pl. ez egy kiváltó ok, akkor szeretném tudni és segítséget kérni szakembertől abban, hogy ezt hogyan tudnám feldolgozni, ha ennyi év után mondjuk nem sikerült.

A második ilyen trauma az első szerelmem volt, 18 évesen ismerkedtünk meg, nekem senkim sem volt addig, és nagyon szép kapcsolat volt, de elkezdtem attól rettegni, hogy elveszítem őt, mármint kényszerképzeteim lettek arról, hogy mi lesz, ha ő majd meghal, teljesen irreális dolgok. (nem megcsalás, nem ilyenfajta dolgok) 6 és fél éves kapcsolat volt.
És ezzel egyidejűleg trauma volt ugyanekkor, hogy Vele/Érte feljöttem a kis faluból és nyugalomból a fővárosba – sokat olvastam arról, hogy sok pánikbeteg ettől lesz pánikbeteg, a nagyvárostól, a változástól, viszont már itt élek 12 éve, itt vannak a lehetőségek (a legtöbb), nem szeretnék megfutamodni és visszamenni a félelmeim miatt.

Igazából innentől kezdve pedig kissé káosz, de talán ezeken kívül egy olyan dolog sem volt, ami ezt gyökerekben okozhatta volna.
Gyermekkorom jó volt, a szüleim együtt vannak, a maguk módján szeretik egymást, civakodnak néha, anyagi nehézségek, de tényleg ritkán jól elvannak.

Ami még eszembe jutott többször, hogy születésemkor magzat vizet nyeltem és akkor majdnem megfulladtam – elméletek szerint a születés is trauma ugye és az ott érő hatások is okozhatnak dolgokat az emberben.

Illetve, ami befolyásoló, hogy az anyai nagymamám velünk élt sok éven át és ő nagyon szorongásos, nyugtatókat is szedett, rossz élete volt és nagyon negatív és egészen kicsi korom óta el kellett viselnünk a negatív halállal kapcsolatos gondolatait, amire én másképpen reagáltam, mint a két testvérem, én vagyok a középső, mindhárman lányok vagyunk, ők jobban figyelmen kívül hagyták a mamát, én figyeltem rá – sajnos.
Sokszor megijedtem ekkoriban a haláltól.
Örökletes is ugye, nagymamámnál is van gond és anyukám is küzd hasonló dolgokkal, de ő nem szed rá gyógyszert, néha tör csak rá, próbálja kezelni és elég jól sikerül is neki.
Ő sokkal egyszerűbb ember nálam – ami szerintem sok esetben JOBB.

Köszönöm, hogy drukkolsz, remélem te jól vagy és nem pánikbeteg. :)

Ha szeretnél még kérdezni akár itt, akár e-mailben is szívesen beszélgetek veled.

Melinda – Angel csak egy felhasználónév, amit a regisztrációhoz beírta, gyorsan

EN-ek
#27380 EN-ek hozzászólása: 2018.09.27. 18:33

nami wan, velem má szoba SE álsz?? tsúúnya Caola maczi! :P

Holdsugar
#27381 Holdsugar hozzászólása: 2018.09.28. 04:05

Szia!
Sztem is egy jó pszichológust v terapeutát kellene találnod, hogy együtt ki tudjátok bogozni, hogy mi okozza és mi lehet erre a megoldás. Intézményt nem tudom, h szabad-e itt ajánlani.
Ez a Prozac nem tűnik túl hatásosnak. Lehet, hogy emelni vagy cserélni kellene. Ha valaki nyugtatót írna fel, gondold át 2x, annak még rosszabb a megvonási tünete. Mostanában divat az antipszichotikum MINI adagban való felírása (ami eredetileg pszichotikus betegségre és mániára való gyszer) szorongásra és alvászavarra, 3x is gondold át, ha azt javasol vki.
A biztonságérzet hiánya is közrejátszhat ebben. Pl félsz h elveszítesz valakit, magánytól, betegségtől, haláltól, tehetetlenségtől, munkahely elvesztése stb.
Pánikbetegségnèl gyakori tünet a légszomj, de ez soha nem jár megfulladással (halállal). Légzéstechnikával lehet oldani.
Ha rohamod van, próbáld valahogy tudatosítani magadban, h nem vagy életveszélyben, ez csak egy roham és hamarosan elmúlik. Máskor is volt ilyen, akkor is elmúlt.
Holdsugár

Szia Holdsugár,
teljesen egyetértek Veled, mert Angel8888 azokkal a gondolatokkal valóban teljesen fel fog épülni, amelyeket Te írtál neki.
Szeretném kiegészíteni hozzászólásodat ezzel (lévén, hogy frissen – tüdő – műtött vagyok, akit arcon csapott a hirtelen diagnózis – mert egész életemben egészségesen éltem eddig is!), hogy hiperventillálásra a legjobb megoldás: https://docplayer.hu/1742261-Asztma-nelkul-buteyko-modszerrel.html. – Nagyon nehéz eleinte, de kitartással a rohamok megelőzhetők és mérsékelhetők. Tényleg: fejben dől el minden + a fentiek szerinti gyakorlással mindez meggyorsítható. Az a gond, hogy mindig kapkodunk, sietünk, türelmetlenek vagyunk. Ilyen voltam én is. Nem kell! Nyugi. Javaslom még a jógát és a tai chi-t, mert mozgással sokkal könnyebb “uralni” a helytelen légzést, ami mindennek az alapja. – – – Sok sikert Angel8888. Nagy lélegzetet venni nem egyenlő a mély légzéssel.

ihaka34
#27437 ihaka34 hozzászólása: 2018.10.08. 12:48

Szia Holdsugár,
teljesen egyetértek Veled, mert Angel8888 azokkal a gondolatokkal valóban teljesen fel fog épülni, amelyeket Te írtál neki. :-)
Szeretném kiegészíteni hozzászólásodat ezzel (lévén, hogy frissen – tüdő – műtött vagyok, akit arcon csapott a hirtelen diagnózis – mert egész életemben egészségesen éltem eddig is!), hogy hiperventillálásra a legjobb megoldás: https://docplayer.hu/1742261-Asztma-nelkul-buteyko-modszerrel.html. – Nagyon nehéz eleinte, de kitartással a rohamok megelőzhetők és mérsékelhetők. Tényleg: fejben dől el minden + a fentiek szerinti gyakorlással mindez meggyorsítható. Az a gond, hogy mindig kapkodunk, sietünk, türelmetlenek vagyunk. Ilyen voltam én is. Nem kell! Nyugi. Javaslom még a jógát és a tai chi-t, mert mozgással sokkal könnyebb “uralni” a helytelen légzést, ami mindennek az alapja. – - – Sok sikert Angel8888. :-) Nagy lélegzetet venni nem egyenlő a mély légzéssel.

nora51
#27442 nora51 hozzászólása: 2018.10.09. 01:11

Kedves Melinda!
Elég világosan látod magadat és az okokat. Én nem tudok ehhez többet hozzászólni, csak azt, hogy most már tényleg próbálj rátalálni egy jó pszich. szakemberre, akinek majd elmondod ezeket. Talán itt a VSZ-n pont a neked válaszolók fognak neked ajánlani valakit.
Nagyon drukkolok neked, mert igen intelligens, klassz ember vagy, aki ki fog tudni jönni ebből a gödörből az intelligenciája és akaratereje segítségével. De kell egy jó szakember!
Szeretettel:
nora51

EN-ek
#27376 EN-ek hozzászólása: 2018.09.26. 19:38

aanyos firkálmány a 1x bittos! (de máskor 1 picit rövidebben HA kérhetem) :)

nos ÉN ugye n értek ehhe (ÁLserénység=kirájság;) DE sztem neked tök PÁNIKBETEGSÉGed van hihi!
DE ami igazán gáz és szomorú, h – a hatalmas tudásom & aranyszivem ellenére – mégse tok neked konkrét “frankó” tanácsot adni… EB bea feka országban manapság MINDEN +történhet (+ is történik!) és már SEMMIN se csudálkozik a mber fia/jánya! – és azé beteg, mer ez a sokk szarság RÁmegy a agyára :(
max. 1üttérzésemet tom KIfejezni. (monnyuk már ez is több, mint a mit ezek a kuruzslók tudnak!)

Télleg a mi a ún. orvosokat illeti: ahhoz KÁR futkosni, LF se tudnak!! kivéve a lóvét bezsebelni! (bár ABBA naddon ügyesek!;) HA ez +vigasztal, a ÉN kib* súúújos insomniám (króniKUSS Lalvástalanságban senyvedés) SE éppen babapiksóta, és szivesen Lcserélném vmi kellemesebbre… :D

Üdv, és szintén

Kitartás! (Éljen Szálasi)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close