A szkizofrénia terápiája

Téma címkék:
2012.04.24. 07:06

A szkizofrénia kezelésének mikéntje attól függ, hogy milyen fázisban ismerik fel a betegséget. Bár a kialakult kórkép esetén elengedhetetlen a gyógyszer, sosem lehet kizárólag arra hagyatkozni. A részletekről Dr. Herold Róbert, a Pécsi Tudományegyetem Pszichiátriai Klinikájának adjunktusa nyújt tájékoztatást.
Cikksorozatunk előző részét itt olvashatjátok.

/images/0000/0003/schizo.jpgA legújabb megközelítések szerint a betegségnek különböző fázisai vannak. Korai fázisában, más néven a sérülékenység fázisában (vulnerábilis fázis) – mikor még nincsenek tünetek, de a hajlam jelen van, egyenlőre nem áll rendelkezésünkre terápiás lehetőség. Napjainkban is zajlanak a kutatások annak érdekében, hogy már ebben a szakaszban is felismerhetőek és kezelhetők legyenek azok a tünetek, melyeknek szerepük lehet a későbbiekben a betegség jelentkezésében – tájékoztatott a szakember.

A bevezető tünetek fázisában (prodromális fázis), vagyis közvetlenül a pszichóizis előtti állapotban bizonytalan, de már felismerhető tüneteket észlelhetünk. Ez a fázis más kezelési stratégiát igényel, mint a már kifejlett szkizofrénia, ugyanis az a feltételezés, hogy ekkor még más biológiai mechanizmusok működnek, mint a betegség kifejlett formájánál. A hangulatjavítók, szorongásoldók, kis dózisú atipusos antipszichotikumok és a legújabb kutatások eredményeképp az omega 3 zsírsavak is hatásosak ebben a stádiumban, de nagy szerepük van a különféle pszichoterápiás beavatkozásoknak is.

Kifejlett szkizofréniánál az antipszichotikus terápiák kerülnek előtérbe, de nagyon fontos a pszichoszociális kezelés is. Teljes mértékben felszínre tört betegség esetében nincs markáns különbség három típusának (a különböző nyalábok) gyógyszerelése között. Az orvostudomány mai állása szerint ebben az állapotban mindig szükség van a gyógyszeres kezelésre.

A betegség pontos okát nem ismerjük, ilyen értelemben a gyógyszerekkel tüneti kezelést folytatunk, ám a jelenleg elérhető készítményekkel viszonylag jól befolyásolhatóak – különösen a pozitív tünetek. A negatív, illetve kognitív tünetekre kevésbé tudunk hatni, nagy erőkkel zajlanak az erre vonatkozó kutatások. Pszichoszociális, rehabilitációs terápiákkal azonban jelentősen hozzá lehet járulni a betegek jobbulásához, a pszichoszociális intervenciók rengeteget segíthetnek – fűzte hozzá az eddigiekhez Herold Róbert.

Gyógyszermellékhatások

Az akut fázisok lezajlása után gyakori, hogy az érintett depressziós állapotba kerül. Ez részben abból fakad, hogy a betegek ilyenkor szembesülnek betegségükkel, amit nem könnyű elfogadni. Tény azonban az is, hogy a régebbi típusú, első generációs antipszichotikumok alkalmazásakor gyakoribbak a társuló depressziós tünetek. Ezzel szemben az újabb készítmények már kedvezőbben hatnak a depressziós tünetekre is. Ezzel együtt számos esetben szükség lehet a korszerű antipszichotikumok alkalmazása mellett is antidepresszánsok adására– segít tisztán látni a szakember.

Az első generációs antipszichotikumok hosszútávú szedésekor felmerülő jelentős mellékhatás az izommerevség és a parkinson-szerű tünetek, amelyek nehezítik a betegek mindennapi beilleszkedését és rontják életminőségüket. Az újabb típusú gyógyszereknek már kevésbé van ilyen veszélyük, ezek alkalmazásakor viszont más típusú mellékhatások jelentkezhetnek, (szív-érrendszeri eltérések, a vércukor-betegség kialakulása, egyes hormonok szinteinek eltérése, stb). Mindig egyénileg kell a gyógyszeres terápiát meghatározni, mert nem mindenkinek ugyanaz a gyógyszer a legjobb. Ennek megtalálása akár hosszasabb folyamatot is jelenthet – a pszichiáterek egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy  – miután több lehetőségük van a választásra – szükség esetén gyógyszerváltással minél inkább kiszűrjék a gyógyszermellékhatásokat pácienseik életéből. Ma már nagyobb hangsúlyt helyezhetnek és helyeznek az elérhető legjobb életminőség biztosítására. Nem elég, ha megszűnnek a hallucinációk – a megfelelő hatékonyság biztosítása mellett a legkevesebb mellékhatást okozó szert kell mindenkinél megkeresni, és a lehető legjobb életminőség elérésére kell törekedni – vallja Herold Róbert.

Gyógyszerválasztási nehézségek a finanszírozás miatt

Jelenleg bevezetés előtt áll egy új finanszírozási protokoll az OEP részéről, amely valamelyest előrelépés a korábbi gyakorlathoz képest – mikor a pszichiáterek először kizárólag első generációs készítményt választhattak, és csak akkor írhatták fel kedvezményesen az újabb készítményeket, ha hónapokig tartó terápia során bebizonyosodott, hogy az elsőként adott gyógyszer nem volt jó a beteg számára.

Úgy tűnik, hogy most már több új típusú készítmény is bekerülhet az első körbe. – tájékoztatott a gyógyszefelírási lehetőségekről Herold Róbert.

Az új protokoll a szakember szerint modernebbnek tekinthető abból a szempontból is, hogy kevésbé teszi nehézkessé az újabb típusú gyógyszerek választását, azonban ez a tervezet is tartalmaz számos komoly kötöttséget. Nem dőlt el még pl. az sem, hogy a gyógyszerkombinációk adásának szakmai kontrollja hogyan valósul meg. Sok beteg kombinációs kezelésben részesül – amelyet néhány esetben lehet egyszerűsíteni, számos beteg azonban kizárólag azzal az adott kombinációval van jól, amit eddig is kapott (vagy amit kapnia kell). Herold Róbert hangsúlyozta, tévhit, hogy valamennyi beteg számára a második generációs készítmények lennének a legjobbak – nagyon egyéni, hogy kinél milyen szer vagy gyógyszerkombináció adásával érhetjük el a lehető legjobb életminőséget. Nem célszerű elhagyni teljesen az első generációs szereket sem – van olyan beteg, akinél ezek hatnak a legoptimálisabban – ám az is igaz a megfigyelések szerint, hogy hosszútávon az újabb típusú szereknek kedvezőbbek a hatásai. (A különböző szerek antipszichotikus hatása minden esetben D2 receptorhoz történő kötődés révén valósul meg, a készítmények hatásmechanizmusában mutatkozó különbségek elsősorban abban mutatkoznak, hogy ezen kívül milyen egyéb receptorokat befolyásolnak.)

Diagnózis

Az érintettek túlnyomó többsége sajnos nem a betegség korai fázisában jut el orvoshoz, hanem már pszichotikus állapotban. Ennek egyik oka, hogy a kezdeti tünetek nem mindig markánsak, inkább csak a kifejlődött betegség felismerése után rekontstruálhatóak azok a jelek, amelyek ide vezettek, sokszor ekkor döbben rá a család, hogy ezek akár már évek óta jelen voltak. Főleg a negatív tünetek kezdeti formái nehezen felismerhetőek, hiszen ha például egy serdülőkorú fiatalember visszahúzódóbbá válik, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy szkizofrénia előtti állapotban lenne.

Egyes országokban, mint például Auszráliában, Németországban vagy a Skandináv országokban nagy hangsúlyt fektetnek a betegség minél koraibb felismerésre, és az ezzel kapcsoltos kutatásokra, de összességében világviszonylatban az a jellemző, hogy akut fázisban kerülnek orvoshoz az érintettek.

A szkizofrénia korai felismerésére viszonylag kevés egzakt adat áll az orvosok rendelkezésére. A bevezető tünetek fázisában vizsgált betegek mindössze 1/3-a válik később pszichotikussá, és nehéz megmondani, hogy mi az a tényező, ami a betegség teljes kialakulásához vezet. Kezelés-etikai problémákat is felvet, hogy bizonytalan diagnosis esetén milyen jellegű kezelést lehet adni, hova kellene a kezelés hangsúlyát helyezni. Ilyen értelemben gyermekcipőben jár a szkizofréniára korai felismerése és kezelése – mondta a szakember.

További érdekes olvasnivalót a Schizophrenia24x7 portálon találtok.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: napivizit.hu

Precognox

Close
Close
----- Account: varoszoba.hu -----