„Nincs presszió. Felelősség van.” – A. A. hagyományok 10-12.

Téma címkék:
2016.11.17. 12:53
szines_arc_anonim_nevtelen625x400

Anonim Alkoholistákat bemutató cikksorozatunk mérföldkőhöz érkezett, az utolsó három hagyománnyal ismerkedhetnek meg olvasóink Zoltán tapasztalatai alapján. Ezúttal a szabadság, a hála, a felelősség és az elköteleződés és a tolerancia kulcsszavai.

 

Tizedik hagyomány

Az Anonim Alkoholisták Közösségének nincs véleménye külső ügyekről, ezért az A.A. név soha ne legyen bevonható nyilvános vitába.

„Az A.A. mint közösség, soha nem nem nyilatkozik. Ebben a cikksorozatban is magánemberként beszélek tapasztalataimról. Ez a hagyomány azért fontos, mert alapvetően meghatározza a bírálatmentességet. Nem foglalunk állást semmi ellen és semmi mellett. Ez az élet már bebizonyította, hogy egy adott dologról idő és nézőpont függvényében két egymással ellentétes állítás is igaz lehet. Ezért vigyáz az A.A. függetlenségére.

Ahhoz, hogy egységbe és harmóniába kerüljek a körülöttem lévő emberekkel és Istennel, nekem soha nem a rosszat kellett odaadnom, hanem mindig a jót – amit jónak gondoltam. Arról kellett lemondanom, amit zsigerből jónak vagy kívánatosnak gondolok – és ez a legdrágább áldozat. Azt gondolom, hogy az állásfoglalás mindig szegénnyé tesz, megcsonkít. Ha valamire azt mondom, hogy az a jó, azzal kizárok minden mást. Ez nem azt jelenti, hogy nem fontos az elköteleződés. Ha részt akarsz venni az olimpián, sportágat kell választanod. Ahogyan korábban is mondtam, az én utamon ez volt a szabadság felé vezető első lépés. De mikor valami mellett elköteleződöm, és azt választom, fűzzem hozzá a „számomra” szót.

Pál Ferit idézve a kapcsolódás örömének három feltétele a meghittség, a szenvedély és az elköteleződés. Bármilyen szenvedélyesen is szeretem a feleségemet, gyertyák között, idilli hangulatban, ha a következő héten a szomszédhoz megyek át, akkor együttlétünk nem ért semmit. Egy hosszú és boldog kapcsolat csak így tud működni. Ezért esküsznek sokan hűséget egymásnak. És ahogyan a feleségemnek kimondtam az igent, úgy vagyok a hitvallásommal is. Akinek teszik, ahogy én élek, annak erről tudok beszélni, ezt az utat tudom megmutatni. De elköteleződéseim végére akkor is fontos, hogy odategyem a szót: „számomra”.

Az A.A. is sokra tartja ezt a technológiát, a személyes felelősségvállalást. Mi azt mondjuk a többieknek: „Én ezt csináltam, így józanodom, és ha Te is szeretnéd mindezt elérni, akkor eldöntheted, hogy te is elköteleződsz ebbe az irányba, vagy sem.”

A 12 lépést – amely a felépülési program egyénre vonatkozó része – egy tapasztalt józanodó, un. szponzor segít megtenni. A szponzor és a szponzorált között bensőséges a viszony, de ez alapvetően munkakapcsolat. A szponzor abban tud segíteni, hogy elmondja, ő hogyan valósította meg a lépéseket.

Egy kapcsolatban – és ez hangsúlyosan megjelenik az A.A.-ban lévő segítő kapcsolatokban – hihetetlenül felszabadító, ha kiveszik a szótárból a „kell” szót. Ivós korszakomban számomra rengeteg gondot okozott, hogy mindent kényszerből tettem. Nem volt mély meggyőződésből vagy inspirációból fakadó kedvem felkelni, iskolába-, majd dolgozni menni, levinni a kutyát, stb. Az igazi alakuláshoz az vezet, amikor azt hallod, hogy nem kell innod és nem kell nem innod. Döntsd el, mit akarsz. Így még a végén arra is rájöhet az ember, hogy a saját életéért ő a felelős. Nincs presszió. Felelősség van.”

Tizenegyedik hagyomány

A nyilvánossághoz való viszonyunk alapja elsősorban a vonzerő, nem a reklám. Személyes névtelenségünket mindig meg kell őriznünk a sajtóban, a rádióban és a filmekben.

„Itt arról van szó, hogy ne legyünk sztárjózanodók. Az egónk miatt kerültünk oda, ahonnan ki szeretnénk mászni. Ha túlzottan ünnepeltetjük magunkat, pl. hogy már 10 éve nem iszom, stb., az egyenes út a visszaeséshez. Mert két dologra tudtunk nagyon inni, a sikerre és a sikertelenségre. Egyedül a hála az, amire nem tudunk inni.

Tudjuk, hogy mióta átadtuk az irányítást egy saját felfogásunk szerinti felsőbb erőnek, azóta szabadultunk meg a kényszertől, amelytől előtte évekig, évtizedekig nem szabadultunk. Minden reggel hálát adunk ezért, és cserébe szolgálatot teszünk és segítünk másoknak – anélkül, hogy elvárásokat támasztanánk felé – és tovább józanodunk. Az elvárások akkor sem jók, ha teljesülnek – én pl. lehet, hogy nem élnék már, ha megnyerem az ötös lottót, amikor azt kívántam.

A kiegyensúlyozottsághoz szerintem még nagyon fontos az önismeret, hogy tudjam, milyen hatással vannak rám a nagy érzelmi amplitúdók – hogy milyen veszélyesek számomra, mit tesznek velem. Aki harmóniát szeretne magában kialakítani, annak érdemes a hála érzésével élni, és arra fókuszálni, hogy mi az, amit cserébe adhat környezetének azért a nem várt kegyelemért, amiért az elköteleződésen kívül semmit nem tett. Csak egy hálás ember tud adni, mert neki van miből. „Nekem teljességem van, nem kell semmi – még az igazam sem.” Ez a hálás attitűd.

Tizenkettedik hagyomány

Hagyományaink spirituális alapja, a névtelenség mindig emlékeztet bennünket arra, hogy az elvek előbbre valók az egyes személyeknél.

Időről-időre rájövök, mennyire rá vagyok szorulva Isten – a saját felfogásom szerinti felsőbb erő – kegyelmére. Az, ahogyan élek és amilyen állapotban vagyok, fakad abból, hogy milyen lelki determinációkkal rendelkezem. Az embert meghatározza fizikai determinációja, mely szerint pl. van két keze és két lába, fel tud állni és oda tud menni egy lányhoz felkérni őt táncolni, de van lelki determinációja is, mely eldönti, hogy valóban meg tudja-e tenni mindezt. Személyiségünk 25 százalékát hozzuk sejtjeinkben, a maradék 75 százalékot pedig környezetünkből szippantjuk magunkba születésünk percétől kezdve – és végül ez az egész leszünk mi magunk. Kutyából pedig nem lesz szalonna. Nem leszek más. Másként működni azonban tudok, ha van egy olyan kegyelmi állapotom, amelyben a zsigeri reakciómat felül tudom írni. Ez a kegyelmi állapot pedig a hálából fakad. Fontos azt belátni, hogy én, a magam személyiségével nem tudok más eredményre jutni – ezt saját magam elfogadása miatt is fontos belátnom. Gyakran hibázom. A felelősségem abban áll, hogy ha van egy ilyen karakterem – amilyennek ismerem magam – azt hová teszem. Olyan környezetbe-e, ahol az előnyeim érvényesülhetnek és a hátrányaim nem húznak le, vagy ellenkező irányba mozdulhat el a mérleg? A pályaválasztásban is nagyon fontos ez az önismeret. Csapongó elmémmel, könnyedségemmel, kommunikációs készségemmel, a viszonylag gyors eredmények iránti belső igényemmel engem pl. műszaki egyetemre irányítottak szüleim. Hamar rájöttem, hogy úgy segítek a világnak a legtöbbet, ha nem tervezek hidakat. Kizárólag elutasítással, homállyal találkoztam, úgy éreztem buta vagyok és alkalmatlan az önfenntartásra, holott csak rossz helyen voltam. A feladatra voltam alkalmatlan. A szülőknek nagy felelőssége van abban, hogy ráérezzenek, miben jók a gyerekeik, és olyan dolgok felé tereljék őket, amelyben tehetségesek és örömüket lelik.

Saját személyiségemet tekintve az is fontos, hogy amikor a mindennapokban nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerettem volna, ne törjek össze, vagy ne váljak lekezelővé a sikertelen szituációval szemben. Fontos az is, hogy ne sajnáljam magam olyan dolgokért pl., hogy hol kéne már tartanom. Egy alkoholistának halálos arra koncentrálni, hogy mi az, ami hiányzik az életéből, hol kellene saját maga szerint tartania, vagy milyen jó lenne, ha ez meg az másként lenne. Ilyen attitűdből nem lehet adni, és nem lehet változni sem.”

Zoltán végül felolvasta az A.A. meghatározását, melyet minden gyűlés elején felidéznek, mert ez a néhány mondat a hagyományok esszenciája. „Ez a szöveg nekem már az első pillanatban nagyon vonzó volt, mérhetetlen szabadságot sugallt és ezzel egyben azt, hogy nekem helyem van itt” – fűzte hozzá.

A meghatározás

„Az Anonim Alkoholisták olyan férfiak és nők közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket és reményüket azért, hogy megoldhassák közös problémájukat és segíthessenek másoknak felépülni az alkoholizmusból.
A tagság egyetlen feltétele az ivással való felhagyás vágya.
Az AA tagság nem jár illetékkel vagy díjjal, mi önellátóak vagyunk saját hozzájárulásainkból.
Az AA nem szövetkezik semmiféle szektával, felekezettel, politikai irányzattal, szervezettel vagy intézménnyel; nem kíván semmiféle vitába bocsátkozni, nem támogat és nem ellenez semmilyen ügyet.
Elsődleges célunk józannak maradni, és segíteni más alkoholisták józanodását. ”

A következő résztől képet kapunk Zoltán útjáról a 12 lépésen át, amely a felépülési program egyénre vonatkozó része.

A 12 Hagyomány és az A.A. meghatározásának forrása az Anonim Alkoholisták honlapja.

(RA)

 

A cikk előző részei:
“Megfordítja az ember lelkében a befelé szűkülő spirált” – A.A. hagyományok 1-3.
“Nem kell beledögleni!” – A. A. hagyományok 4-9.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: napivizit.hu

Precognox

Close
Close