Depresszió közösség legfrissebb történetei

Depresszió közösséghez csatlakozhat Ön is! Értesítjük a közösségben született új történetekről! Történetek: 581 - Tagok: 577

Csatlakozom a közösséghez!

Egyszer volt, hol nem volt...

Téma címkék: Depresszió  

Nagy családban nőttem fel. 4fiú testvérrel és 2 lány testvérrel(7en,mint a gonoszok..).

Ha az ember elképzel magában egy ekkora családot, biztos arra gondol, milyen jó,mennyi vidámság,mennyi szeretet,mennyi boldogság veheti körül őket..... Akkor most tessék szépen levenni a "rózsaszín" szemüveget,mert nem így van.

Akár közösségben,akár családban akad 1 olyan személy,aki valamiért,valahogyan,de kilóg a sorból. A mi családunkban én töltöttem be a "fekete bárány" szerepét.

Ki tudja miért,talán eleve így születtem,de a kelleténél jobban igényeltem a szeretetet. És természetesen ez meg is volt....amíg kis totyogós voltam. Ahogy egyre nagyobb lettem,már nem voltak puszik,nem volt ölelés,nem igazán voltak jelei a szeretet megnyilvánulásának a családunkban. Tudtuk,hogy szeretjük egymást,csak valamiért sosem mutattuk ki. És úgy tűnt, nekik ezzel nincs semmi gondjuk.

Én nekem viszont volt. Fájdalmasan vágytam a szeretetre...

Valami oknál fogva a szüleim többet adtak a testvéreimnek....legyen szó az ajándékokról,és egyéb dolgokról. Félreértés ne essék.... nem vágytam soha sokra.....csak arra, hogy ismerjenek és tudják mit szeretnék....

Na de a családra majd még visszatérek...

Ami elég meghatározó részévé vált az életemnek, azok az általános iskolai évek voltak. Igen,azok.

Sosem voltam hangos,nagyszájú lány. A csendes,kedves,barátságos,naiv kategóriába tartoztam. Sosem bántottam meg senkit. Ha bárkinek szüksége volt valakire,aki meghallgassa, én ott voltam. Bárki belém fektethette a bizalmát.

Legjobb barátokat szereztem. De mégis értek sérülések. Volt néhány társam,akik olyan durván sértegettek,amiket nem tudtam elviselni, és nagyon mély sebeket hagytak bennem. Nem voltam szép kislány,és ők a hibáimat felnagyították,és mindig a tudtomra hozták....

Nem voltunk gazdagok.....pont úgy jöttünk ki anyagilag, hogy iskolára,ételre legyen elég....

Volt,hogy a testvéreim kinőtt ruháit hordtam,amik eléggé elhasználódtak már....és természetesen az iskolatársaim ezeket meg is jegyezték,akárhányszor csak tehették.

Aztán hátba szúrt a legjobb barátom....hátba szúrt aztán egy fiú is,aki az első iskolai szerelmem volt....

Még több mély sebet kaptam...nem értettem mit csinálhattam rosszul.

Magamba fordultam még jobban.... még ha az utcán sétáltam akkor is a földet bámultam....

Általános iskola befejeződött.....Elérkezett a nagy lépés a középiskolába...ezzel együtt megérkezett a nagy szerelem is. Egy barátom révén megismerkedtem valakivel.....aki egy hihetetlenül jóképű fiú volt,2 évvel idősebb nálam,minden szempontból olyan fiú, aki soha nem állna le egy magam fajta rút kiskacsával....

És lássanak csodát......mégis felkeltettem az érdeklődését......ebből lett a nagy szerelem. A fellegekben jártam,önbizalmat adott nekem,elhitette velem, hogy igenis szép vagyok,erőt adott,tanított,apám helyett apám volt,a legjobb barátom,a társam,a párom,a mentorom.....

4 évig voltunk együtt. Ebben a 4 évben átéltem a legszebb és legborzalmasabb élményeket. Kerültem megalázóbbnál megalázóbb helyzetekbe,mégis újra és újra elnéztem őket,mert elvakított ....ő....

Hihetetlenül erős kisugárzása volt,ami szinte fogolyként tartott maga mellett,és ha éreztem is a sok fájdalmat...ott maradtam,mert gyenge voltam elmenni....

Sajnos őmiatta megromlott a viszonyom a családommal....megmutatta az világ rideg,valóságos oldalát,megmutatta nekem, hogy a családom sem olyan tökéletes...... és én csak bólogattam,mint egy kiskutya,és elhidegültem a családommal,szinte nem is álltam szóba velük....

Értek olyan fájdalmak vele kapcsolatban,ami miatt az önbántalmazás felé fordultam, csak hogy a fizikai fájdalom elnyomhassa a lelki fájdalmakat..... nem sokat segített.

Végül a teljesen katasztrófális kapcsolatnak ő vetett véget...... és egyikünk se szerette már úgy a másikat a végén, mint a kezdetekkor....fájdalmas volt...

4 év az 4 év....

Teljesen összetörtem,bőgtem,nem álltam szóba senkivel,az italhoz fordultam.....

Kilátástalannak tűnt minden,de legalább a családom mellettem állt. És én akkor megértettem,akármilyen hibáik is vannak,ők a családom,és mindig is ott lesznek nekem,ahogy én is nekik.

Tehát az árván maradt rút kiskacsára rátalált valaki. Egy valaki,aki szintén magányos volt,és szüksége volt a törődésre, a szeretetre.....

Megtaláltuk egymást,pont amikor a leginkább szükségünk volt rá.... A legtisztább lelkű ember volt akivel valaha is megismerkedtem életem során.

Ki tudja miért,de nagyon megszeretett engem. Kértem, hogy adjon egy kis időt,nem állok még erre készen.

De persze ő folytatta,mert nem tudhatta,nem érthette meg mekkora fájdalmaim vannak,és muszáj őket a magam módján kezelnem....

Végül mégis összejöttünk. Ő külföldi(nemzetiségét fedje homály,nem szeretném ha emiatt előítéletekbe botlanék).

Soha nem akartam távkapcsolatot. Tudtam, hogy nekem nem menne,mert szükségem van a fizikai kontaktusra,az ölelésre,a kézfogásra,a csókra,hogy érezzem...

Emiatt a távolság miatt újabb fájdalmakat éltem meg. Nem tett jót nekem.....

Nagyon nehezen,de tudtunk párszor találkozni.....csodálatosak voltak az együtt töltött idők,tudtuk,hogy összetartozunk.... 2 külön nemzetiség,mégis teljesen.....összhangban lévő szív és lélek. Ezek voltunk mi. Lelkitársak. Össze akartuk kötni az életünket..... de jöttek a bonyodalmak.....jöttek a fájdalmak.....és a stressz,az aggódák,a harag,a féltékenység.......mind mind mérgezték szerelmünket.....

2 év után elváltak útjaink......

Fájdalmasan vágytam a szeretetre.....szó szerint fájt......

A családommal nagyon jó kapcsolatban vagyok, de továbbra sincs a szeretetnek megnyilvánulása nálunk....puszit is csak akkor adunk egymásnak,ha szülinap-névnapot ünneplünk.

Lehet nekik ez rendben van......de én ordítani tudnék egy ölelésért.......23 évesen még mindig plüss állattal alszom el,és azt ölelem......Elég gyermeteg, vagy inkább szomorú.....mindenki döntse el hogyan látja....

Had tegyem még hozzá, hogy a 4 éves kapcsolatom alatt pánikbeteg lettem, amiből önerőből sikerült kikecmeregnem nagy nehezen.....de rémálom volt abban a betegségben lenni....

Hogy most hogy vagyok? Alvás zavaraim vannak,a sok szenvedés kikezdte a szívem,emiatt elég magas szokott lenni a pulzusom - a legváratlanabb helyzetekben....

Nagyon fáradt vagyok......mind lelkileg,mind testileg..... egy 23 éves "ember" bőrében vagyok, mégis úgy érzem már a 40-et taposom.....

Elég fájdalmat kaptam párkapcsolati téren,és baráti téren is, hogy ne bízzak senkiben sem.

Itt állok egyedül,barátok és társ nélkül,egyedül a családom van velem.

Néha egy üveg bor nyújt vigaszt magányos estéimen.....

És még mindig fájdalmasan vágyom a szeretetre......

"Rút kiskacsa"

Társasmagány...

Téma címkék: Depresszió  

Kedves Mindenki!

Sok történetet elolvastam és gondoltam én is megosztom az enyémet.Talán megkönnyebbülök és talán erőt is tudok adni a sorstársaknak!Egy közel 10 éves kapcsolatomnak lett vége nem olyan régen,nagyon magamra maradtam és úgy éreztem eljött a vég...Nagy szerelemnek indult a kapcsolatunk,voltak hullámvölgyek és egy szakítás is,ami engem nagyon megviselt .Akkor öngyilkossággal is próbálkoztam...rövid idő után visszataláltunk egymáshoz,de most visszanézve,sose lett olyan a kapcsolat mint az elején.Elmúlt részemről a bizalom,sok lány ismerőse lett amíg nem voltunk együtt és velük rengeteg időt töltött,sokat dolgozott főleg külföldön,sok időt töltött nélkülem amikor itthon volt és én ebbe szépen lassan tönkrementem...nem értettem az okát,előtte mindent együtt csináltunk,sok közös programunk volt és ezt mintha elvágták volna.A barátai főleg a munkahelyéről voltak,de van olyan akit még a mai napig nem ismerek,nem mutatott be nekik...és ezektől a dolgoktól sajnos depressziós lettem,minden önbizalmam elfogyott,az önértékelésem a béka feneke alá került.Próbáltam vele ezeket megbeszélni,de nem lehetett,sajnos ő kerülte a konfliktushelyzeteket és problémát csinált abból,hogy beszélni szeretnék vele.Ilyenkor magamat hibáztattam mindig,bűntudatom lett,hogy megint nyaggatom,pedig jogos volt én úgy érzem.Így telt el sok sok év...Aztán a gyógyszerek hatására,amit a depresszióre szedtem felszedtem 10 kilót...mondanom se kell,hogy ez nem növelte az önbizalmam :)

Gondolom itt sok olvasó felteszi a kérdést,miért nem léptem?!Hmmm...szerettem,hittem,bizakodtam!Azt éreztem nélküle semmi vagyok,erőszakosan próbáltam kikényszeríteni a szeretetet és azzal hitegettem magam,hogy jobb vele,mint nélküle.Elveszítettem a barátaimat és amíg ő szakmailag lépkedett azon a bizonyos létrán én egyre mélyebbre süllyedtem.Valamikor egy mosolygós,életvidám csajszi voltam,akivel szerettek a barátai beszélgetni,együtt lenni...3 éve veszítettem el édesapámat,amin nagyon nehezen léptem túl.Úgy éreztem ennél lejjebb már nincsen,semmi motivációm nem maradt,kapkodtam be a tablettákat és vártam a holnapot,hogy talán majd ha alszok egyet jobb lesz,valami majd változik.Semmi nem változott,éltük az életünket,közösen már nem csináltunk semmit,otthon voltunk,dolgoztunk és ennyi...Rengetegszer próbáltam változtatni magamon és volt amikor egész jól elvoltunk,de jöttek a fura telefonok,a kimaradozások,a külföldi barátok meglátogatásai,ahova engem soha nem vitt...Sokszor megígérte hogy változtat a viselkedésén,de ez hetekig tartott csak és minden kezdődött előlről,és én egy idő után már nem kérdeztem,hanem elfogadtam a helyzetet.Hitegettem magam,hogy ez így jó,hogy majd alakul,majd változni fog...Nagyon sokat voltam egyedül,magányosan...

2013 nyarán megismertem egy nagyon kedves házaspárt :) örülök hogy az élet felém sodorta őket.Rengeteg segítséget kaptam tőlük,öröm volt a társaságuk...és itt jön az a bizonyos pofon,ami után megváltozott az életem...a pár hölgy tagjánál rákot diagnosztizáltak és sajnos januárban el is veszítettem.Nem kívánom senkinek azokat az utolsó napokat :( Láttam ahogy megküzd az utolsó lélegzetvételért,küzd az Életért,amit én anno olyan könnyen akartam eldobni,küzd a párjáért,akit mindennél jobban szeretett és az volt a legrosszabb,amikor tudatosult benne,hogy nincs tovább...napokig némán ültem a csendben és próbáltam magamhoz térni és akkor jött a felismerés.Egy olyan kapcsolatban élek ami nem tesz boldoggá,megalázom saját magam és ráadásul hagyom is,hogy megalázzanak.Tablettákon élek,mert valaki nem szeret és még gyáva is bevallani.Egy olyan helyzet miatt vagyok teljesen padló alatt már évek óta,ami csak fájdalmat okoz...Rá kellett venni magam,hogy tisztán lássak,hogy szembe nézzek a dologgal,de a legnehezebb az volt,hogy ezt mind bevalljam magamnak...Rengeteget olvastam és elkezdtem befelé nézni,sajnos gyáva voltam időben lépni,de rájöttem még nincs késő,27 éves vagyok és nem hagyhatom hogy az életem így múljon el,jogom van a boldogsághoz,jogom van a szerelemhez és főleg ahhoz,hogy megbecsüljenek.Arra is rá kellett jönnöm,hogy helyettem senki nem oldja meg a problémákat és bármennyi gyógyszert veszek is be,az sem segít.Egyik napról a másikra leszoktam róluk,beiratkoztam egy tanfolyamra és ami a legfontosabb,kiléptem ebből a kapcsolatból...nem mondom azt,hogy könnyű volt kimondani hogy vége,bármennyi fájdalmat kaptam is,de megtettem!

Eltelt már pár hónap.Vannak még önmarcangolós napjaim és sokszor felteszem magamnak a kérdést,hogy miért vártam eddig,miért hagytam magam megbetegíteni és miért nem szeretett,pedig én megtettem mindent,de ezek a kérdések már nem lényegesek...Ismét tudok aludni,tudok emberekkel beszélgetni,vannak új célok és a plusz kilók is egyre fogynak,nyitni kezdtem a világ felé és kezdem magam jól érezni...

Ahogy említettem,elmaradtak a barátok,így ebben a nehéz helyzetben csak a családomra számíthattam,de ők itt voltak és itt is vannak mellettem,pedig néha jó lett volna beülni valahova beszélgetni,elmenni egy moziba vagy csak úgy kimozdulni.

Az az út amit eddig bejártam,megtanított arra,hogy az Élet igenis értékes és senki nem lehet saját magunknál fontosabb,hogy nincs olyan helyzet amiből az ember ne tudna kijönni,csak hinni kell saját magunkban,az erőnkben,mert igenis van kiút bármilyen problémából is!!!!Ne az számítson hány éves vagy,hogy ki küldött padlóra és miért, vagy ne az hogy mi történt az életedben,hanem az hogy fel akarsz-e állni onnan?!Mert az élet folyamatosan változik és ez senkit nem kerülhet el,a döntés,hogy mit is kezdünk ezzel a változással,mindig a mi kezünkben van...

Mindenkinek aki egy új út előtt áll,sok sikert kívánok hozzá,aki már elindult az úton,még több erőt!

Szép napot!

 

 

2014.04.14 16:31 | Penny28 Hozzászólásai

Egyedül a sötétben..

Téma címkék: Depresszió , depresszió kétségbeesés  

Nem tudom ezt tovább csinálni. Nem megy. Tényleg minden maradék erőmre szükség van ahhoz, hogy ne tegyem meg. Azt hiszem, ha nem lenne a családom, már rég megtettem volna....

Hitegettem magamat sokáig, hogy nem vagyok depressziós,hitegettem magamat azzal is, hogy na jó na jó,talán egy picit gondban vagyok,de elég makacs vagyok ahhoz, hogy kimásszak ebből.

Nem sikerült. Újra és újra bevillan a kép, hogy befejezem,nem csinálom tovább. Megöl az a fájdalom ami bennem van....

Hosszú rémálom után rám talált az az ember,akire egész életemben vágytam. Minden szempontból A TÖKÉLETES férfi volt.

Én épp akkor voltam túl egy 4éves párkapcsolaton,megtörten,darabokra hullva....semmilyen szempontból nem álltam készen egy új kapcsolatra. Viszont vágytam a törődésre,a szeretetre. És ő hihetetlenül kedves volt velem,és megkedveltem,megszerettem.....elragadott magával a sok jó,de közben még mindig tele voltam "nyílt sebekkel". S ennek következtében ez a kapcsolat nem működhetett "egészségesen"....

2 évig voltunk együtt,végül elhagyott. Nem hibáztathatom, bár én az elején szóltam neki,hogy adjon időt,kértem rá nem is egyszer.....

A probléma az, hogy tényleg ő volt az én másik felem,a lelkitársam,amiben én soha nem hittem, hogy létezhet,létezik,őbenne megvolt,és .....és én elvesztettem.

És nem tudom sehogy sem visszaszerezni. Elvesztettem. Vele akartam leélni az életem,neki köszönhetően visszatért a hitem,családot akartam,már terveztük, hogy összeházasodunk,mesébe illő volt az egész!

S most itt vagyok a rideg,fájdalommal teli valóságban,belebolondulok a hiányába,belebolondulok a tudatba, hogy nem használna semmi az ég világon, hogy visszatérjen hozzám.

23 éves múltam, kinőttem a tinédzser szerelmekből. Nem vágyom párkapcsolatra,nincs szükségem "keresgélni",miért is kéne, ha egyszer megtaláltam benne mindent amire szükségem volt. Ilyen csoda nincs még egy a földön.

Nem tudok túllépni,nem tudom elfogadni,nem tudok előre nézni,hisz mit tervezhetek ezután? soha nem lesz férjem,gyerekeim,mert nem akarom ezt mással! Nem akarom, hogy más nézzen rám,más érintsen meg! Rettegek a gondolattól, ha csak elképzelem valaki más mellett kell feküdnöm.....nem ez lehetetlen.

Megfulladok,nem kapok levegőt nélküle,nem tudok kimászni a gödörből,kiáltok utána,de ő már rég messze jár. Nem akarok tanácsokat, hogy majd lesz jobb, és lépjek túl. Miért kell túllépnem azon,ami a legjobb dolog volt az életemben,és nem akarok egy "kamu-kapcsolatot" kialakítani bárkivel is?

Miért nem lehet megérteni azt, ha valaki megtalálta élete párját, azért küzdeni akar a legvégsőkig!

Miért nem hallja meg senki, hogy torkom szakadtából ordítok, már a könnyeim is elfogytak a sok sírástól...

Miért nem érti meg senki, hogy nem tudom ezt folytatni tovább..... miért nem vethetek véget a szenvedésnek.....miért nem jön valaki és ontja ki az életem végre.....

Könyörgöm.......had leljek békét a más világon.....könyörgöm.....

Milyen szemelyisegzavarra utalnak az alabbi tunetek?

Téma címkék: Borderline , depresszio , szemelyisegzavar , szorongas  

 

Sziasztok,szeretnek segitseget kerni, hogy merre induljak. Milyen szemelyisegzavarra utalhatnak az alabbi tunetek?Hangulatingadozas, irritabilitas, depresszio, falasi rohamok, idonkenti extrem merteku alkoholfogyasztas, szakitastol valo allando retteges,ilyenkor ongyilkossaggal valo fenyegetozes,disszocialodas a valosagtol, onpusztitasra valo kesztetes. Memoriazavarok. Koncentracios zavarok. Allando retteges, hogy a munkatarsak kibeszelnek, nem szeretnek, valamit terveznek ellenem. Idonkenti ongyilkossagi gondolatok. Hosszutavu eletcel teljes hianya, karriertervek es munkahelyek allando, szeszelyes es otletszeru valtoztatgatasa. Munkahelyi teljesitmeny es munkabiras kituno, intelligens, okos, gyors, megbizhato, de csak rovid tavon. Zero tolerancia fonokseggel, barmifele kotottseggel (pl alberleti szerzodes, telefon szerzodes, bankhitel stb) szemben. Csaladtagokkal pillanatszeru kapcsolatmegszakitas, evekkel kesobb kapcsolat ujrafelvetele. Rendkivul impulziv, robbanekony termeszet, kiallhatatlansag, askalodas, manipulativ hajlamok, hipo es hiperszexualis idoszakok szelsoseges valtakozasa,, szexualis orientacio idoszakos valtoztatasa. Parkapcsolatok kaotikusak, dramaval terheltek. Elszabotalas parkapcsolatok, illetve egy jo munkahely eseten. Konvencionalis eletvitel teljes szivbol valo gyulolete es megvetese, ugyanakkor szabalykoveto, erosen torvenytisztelo magatartas.Vasarlasi kenyszer, fobias felelem konkret dolgoktol, pl pok, zuhanyzo, lift stb. Gyerekkorban evekig tarto sulyos fizikai es psziches bantalmazas. Mi bajom lehet? 33N

2014.04.03 11:38 | stellababuci Hozzászólásai

Milyen pszichológiai/pszichiátriai betegségem van illetve van-e?

Téma címkék: Depresszió , párkapcsolati függőség , unalom  

Ha megengeditek, leírnám ahogy élem mindennapjaimat illetve hogy hogyan érzem magam általában:

- Nem tudok elmenni dolgozni mert félek a megterheléstől, a fáradtságtól, az idegi feszültségtől. S félek,hogy nem tudnék munkát vállalni. S senki nem tud segíteni,ez az egyik legrosszabb benne mert az volna jó ha valaki adna munkát és meg tudnám csinálni.

- A párkapcsolatomban sokszor szenvedek mert magamhoz akarnám láncolni a párom,de neki vannak kötelező körei olykor. Dührohamot kapok - amit néha tudok kontrollálni - ha picikét is iszik alkalmanként összejöveteleken. Nem tudom elhagyni mert akkor nem lenne hova mennem, de nem Ő az igazi mert nem vagyok belé vakon szerelmes.

- A napjaimat pokolként élem meg mert lassan telik nem mindig érdekel bármi és jó volna ha velem lenne a párom állandóan. Egész napközben munkanapokon és egyéb ritka alkalmakkor várom őt haza. Félek hogy bármikor el fog hagyni.

- Sokszor ott lebeg a szemem előtt a félelem,hogy megtetszik neki egy könnyebb eset akivel egyszerűbb az élet, vagy akit jobban kíván,szebb teste van. Gyűlölöm ,hogy ő olyan egyszerűen is jól tudja magát érezni a bőrében.

- Ha velem van nem bírom elviselni ha mást csinál, dolga akad és elveszi ez az időt egymástól. De utálom magam azért is olykor,hogy ilyen elcsinált vagyok és szeretnék jobb lenni de nagyon erőt próbáló. Nagyon nehéz meghagyni a függetlenségét,szabadságát.

- Birtokolnám,s szeretném ha birtokolna de ő nem olyan típus. Nem érzem tőle eléggé,hogy szeret. Nem fejezi ki eléggé,hogy kellek neki. Nem tudok neki vakon hinni. S maximálisan azért nem bízok meg benne mert bármikor elhagyhat,visszaélhet azzal amiket adok neki, megszégyeníthet. Lehet,hogy hazudott eddig is és én ezt higgyem el neki?!

- Több kellene belőle mégis már ott tartok,hogy itt jön a hétvége és tudom,hogy jönnek a kötelező körei,körök és utálom,hogy nincs az amit akarok, hogy lesz a mosás,filmnézés,boltba menés; és én csak vele szeretnék kettesben lenni,hogy másokat más dolgokat kizárva csak velem foglalkozzon, én legyek a központ.

- Beígérte év végén,hogy el tud venni feleségül, de nem tette meg és arra hivatkozik,hogy tévedett mert másként ítélte meg az anyagi helyzetet. De én már nem hiszek neki,és fáj hogy nem vett/vesz el. Így is megaláztam magam azzal,hogy kicsikartam tőle az eljegyzést.

- Ellenem való merényletnek tartom ha olyasmit tesz,utazik el, túlórázik stb, amivel elvesz a drága egyetlen életünk idejeiből. Egyszerűen képtelen vagyok elfogadni,hogy neki nem csak rólam szól az élete. S gyűlölöm azokat a személyeket helyzeteket ahol jobban érzi magát mint én ,aki szenved nélküle, rosszul érzi magát,szorong ha nincs mellette akár éjjel sem.

Az álom az volna,hogyha:

- Amikor csak akarnám mellettem volna és azt tenné amihez kedvem van s még szebb volna ha ezt ő is imádná

- Imádnám ha birtokolni akarna és féltékeny is volna annyira hogy erősen átélhessem a szerelem érzését általa

- S bebiztosítana afelől,hogy sohasem akarna elhagyni

- Érezném hogy bármit megtenne értem nonstop.

- Sose öregedne meg s én sem

- Csak én lennék neki maximálisan és imádna, a tenyerén hordozna

- Sohasem veszekednénk mert mindent elfogadna tőlem,s velem kapcsolatban.

Stb

2014.03.28 09:30 | 1felhasználó

Gyogyszer csökkentés és tünetei :/

Téma címkék: Pánikbetegség , Depresszió , depresszió és pánikbetegség reflux  

Sziasztok!Szeretném,ha olyan segítene aki szedett Xanaxot és sikerült letennie,mert én most elkezdtem csökkenteni de fura érzéseim vannak.Nyílván kell pár nap még megszokja a szervezetem,hogy kevesebbet kap belöle...csak szeretném tudni hogy mennyi az az idö kb. és kinek mi a tapasztalata ezzel kapcsolatban.Tavaly januártol szedtem a cipralexet meg napi 4szer 0,5 xanaxot...aztán szépen elkezdtem csökkenteni a xanaxot és jol is ment de vhogy 3 fél és 1 egésznél megállt.Aztán szeptemberben kiderült,hogy terhes vok és lekellett raknom a baba érdekében....a cipralexet kb 1 hét alatt rakatta le velem a dokim amit én elég gyorsnak tartottam,de vakon biztam benne....gondoltam ha professzor és nem kevés pénzt kap érte akkor csak nem a "leszarom" jut eszébe rolam,mint a többinek akinek nem adsz pénzt.Aztán kiderült (novemberben) pont azon a napon mikor ugy döntöttem,hogy megtartom,hogy már nincs mit mivel a baba felszivodott :( Rá majdnem 1 hétre fektettek be egészségügyi kaparásra.....de vmi gyulladás ennek az idönek köszönhetöen el is indult.De addigra már csak 2 szer fél xanaxot szedtem.Egészen addig amég nem jöttem ki a korházbol és nem telt el pár nap,hogy magamhoz térjek...elkezdtem felfogni,hogy mi is történt velem :/ Elmentem egy másik dokihoz és mindtam,hogy gyogyszer nélkül szeretném ezt megoldani (kevert szorongásos depresszios zavar).De mivel romlott az egész és már minden napos volt az öngyilkosság gondolata meg az iszonyu érzés...elkezdtem a xanaxot megint emelni és ismét 4szer 0,5nél tartottam.De ez sem volt elég....nem tudtam feldolgozni...persze ehhez idö kell és ez igazán nem sok még most sem.Januárban elkezdtem szedni a coaxil-t 3szor 1-et.De mostanában a délelötti durva szédülés kikészitett és kibirhatatlannak éreztem...több ismerösömet kérdeztem,hogy mi ez szerintük és mikor megtudták,hogy mennyi gyogyszert szedek csak annyit mondtak,hogy az nagyon sok és persze hogy szédülök mivel a nyugtatok lenyomják a vérnyomást ami nekem amugy is alacsony...van hogy 90/60.Bementem a dokimhoz,hogy ezt már nem bírom és amugy is gyogyszer ellenes vok,mert ugy vallom hogy az csak elnyomja és nemold meg semmit....tehát mondtam hogy csökkenteni szeretném és szép lassan letenni.Erre ö nem hogy elmondaná ö mit gondol mivel ö az orvos nem én...ehelyett rávágta hogy jo akkor csökkentsem az estit fél-lel meg másnap reggel is már fél-lel.Szerintem nem segitenek semmit se ök sem a gyogyszerek csak magára számithat az ember,mert ha rajtuk mulik csak gyogyszerrel tömnek és igazábol magasrol tojnak le.Vasárnap elkezdtem csökkenteni este .....hát hajnalban fel is ébredtem...remegés.....szapora szivverés...halálfélelem....légszomj...szívszúrás .De ki kellett bírnom,hogy ne vegyek be hiszen ez a cél,hogy megszabaduljak a mérgektöl meg drogoktol,mert ezek azok.a Hétfö reggelit már nem mertem csökkenteni mert szédülés...hányinger....gyomorszoritás stb voltak.....délután még a sírás is rámjött,hogy miért érzem ezt és mikor lesz már vége...aztán este elaludtam elég hamar de éjjel felébredtem neged 4kor és 1 orát vergödtem,de hála Istennek semmi rosszullét csak nem birtam aludni...nagynehezen sikerült vissza aludnomde 6kor már megint fent voltam :S Egész délelött szédölés...enni nem birtam...annyi gyomorsavam volt hogy már szinte öklendeztem...és nyugalmi állapotban rámjött egy pánikroham amit megint szivinfarktusnak hittem :( Este megint beájultam fél 10 körül és sikerült reggel 6ig aludnom..reggel is ugy keltem hogy szapora szivverés....de legyürtem 1 kiflit és probáltam nyugtatni magam,hogy ez csak az elvonás,de naprol napra gyengülni fog.Aztán iszonyat szédülés jött rám ...meg fejfájás........kimentem a kutyával és ugy vert a szivem hogy majd kiugrott.....siettem vissza a lakás felé mintha csak ott érezném magam biztonságban...féltem hogy ahogy szédülök elfogok ájulni.Délután meg olyan fura érzés a fejemben...fura látás....ijesztö az egész :( valaki aki szedte a xanaxot és lerakta irjon nekem legyenszives,hogy siekrült és miket érzett az elvonástol,mert már nem tom mit tegyek hogy ne legyen ennyire erös...megbénitja a hétköznapjaimat :/ és még 3 és fél vissza van ,de én ugy gondolom hogy a további csökkentés csak negyedesével lesz,talán azt ennyire nem érzem meg :( Elöre is köszönöm a segitséget!

< 1 2 3 4 5 Következő
Minden történet

Depresszió

A depresszió pszichiátriai megbetegedés. A depressziós személyek jellemzően magukba fordulnak (introverzió), kerülik a társaságot, és végül általában elmagányosodnak. Enyhébb esetekben a depresszió spontán gyógyul, de súlyos esetekben már szakember segítségére is szükség van. Különböző megnyilvánulási formái vannak, amelyek különböző okokra vezethetők vissza. Az osztályozások szerint létezik akut és krónikus, endogén és exogén, unipoláris és bipoláris depresszió stb. A bipoláris depresszió esetében a depressziós és mániás szakaszok váltakozva követik egymást. Lehetséges még skizoaffektiv pszichózisos depresszió és pszichotikus szintű depresszió. Az endogén depresszió a test rendellenes működésére vezethető vissza. Az exogén depressziót jól beazonosítható külső okok idézik elő, például személyes tragédia vagy kudarc.

Depresszió tünetei

Szomorúság és megmagyarázhatatlan sírógörcsök, jelentős étvágy- és alvásváltozások, ingerlékenység, harag, nyugtalanság, pesszimizmus, közömbösség, levertség, bűntudat és érdemtelenség érzése. Koncentráció- és döntésképtelenség, képtelen örömét lelni korábbi érdeklődési köreiben. Megmagyarázhatatlan fájdalmak, a halál és az öngyilkossági kísérlet ismétlődő gondolata.

Depresszió kezelése, gyógyítása

A gyógyászatban két fő terápiás irányzat különböztethető meg: a pszichológiai megközelítés, ennek módszerei lehetnek az önsegítő csoportok, kiegészítő gyógymódok, mint a reflexológia, masszázs, fényterápia. Másik csoport a gyógyszeres kezelés: az antidepresszánsokat főleg a depresszió súlyos eseteiben alkalmazzák. A legkorszerűbb antidepresszánsok alkalmazásánál nemcsak a tüneti kezelés, hanem az elfogadható életminőség kialakítása, a fokozatos rehabilitáció, és a mellékhatások csökkentése a cél és ezekkel egyénre szabott terápiát tud kialakítani a kezelőorvos.

Ossza meg Ön is betegsége, felépülése történetét!

Olvassa el sorstársai sztorijait, csatlakozzon az Önt érdeklő betegségek közösségéhez vagy keressen megbízható forrásokból.

Ha technikai kérdése van, írjon nekünk!
Lépjen be

Legfrissebb hozzászólások

Legfrissebb történetek

Hívja meg ismerősét a várószobába!

Történet archívum