Szia ! Magdi vagyok ...
Erdélyi vagyok , itt születtem , itt élek és itt is fogok meghalni. Nagyon szeretem a szülőföldem ..Nem hagynám el semmi pénzért . Itt vannak eltemetve szüleim öseim. Édesapám , édesanyám szeretett és megbecsült tanáremberek voltak . Édesapám politikai fogoly volt 1956- os eseményekkel kapcsolatban ,édesanyámat kirugták az állásából , nem volt miből eltartani két kiskorú gyereket . A nagyszülők segítettek . Az öcsém TBC - s lett. Bérházban laktunk , vízet a kútból húztuk , a fát a pincéből hordtuk fel , WC kint , a víz reggelre mindig befagyott a konyhában a vederben ...Patkányok is tanyáztak a WC gödörben...féltem ráülni ! A házunkat állandóan figyelte a sekuritáté , tudtak minden lépésünkről . Édesapám miatt csúfoltak az iskolatársak , játszótársak...mindig verekednünk kellett , hogy megvédjük magunkat és édesapánkat...Iskolát kellett váltsunk , román iskolában tanultunk tovább ...csak ültem a padban és nem értettem semmit abból amit a tanítónéni mond...Nagyon ijesztő és félelmetes volt... Mindez lerakodótt valahol mélyen a tudatalattimban Akkor a jó Isten megőrzött , gyermek lévén nem tudatosúlt bennem ez a nagy nyomorúság , éltük gyermekkorunkat....Közben nekem sokat fájtak a lábaim , nem tudtuk az okát , emiatt nem tudtam úgy mozogni , szaladgálni mint a többi gyerek , kövér voltam és emiatt is állandóan csúfoltak a játszótársak...sérült a lelkem minden alkalommal és ez lerakodott . Mintha mindez nem lett volna elég 14 éves koromban ellepték arcomat a tinédzser-kori pattanások ...ezeket állandóan nyomkodtam a helyük még mindig látszik. Ez volt egyik legnagyobb trauma az életemben...megállítottak az utcán (!!!) és mindenki igyekezett jótanáccsal ellátni , mit is csinálhatnék , hogy elmúljanak a csúfságok az arcomról...ez megint egy nagy lelki törést okozott , jelzem már nem voltam tinédzser..20 éves voltam , a legszebb kor kellett volna legyen ...Ez megint csak elraktározódott valahol mélyen ...megjegyzem akkor ( a 60 - 70-es években ) nem volt ilyen fejlett a kozmetika...a legjobb orvosság akkor a csalántea volt . De nem használt az sem. Sok mindent kipróbáltam , végúl egy skortizont tartalmazó kenőcs használt amit aztán sokáig kellett használnom. Most ebből a szempontból rendbe volnék - 62 éves vagyok.
Most meg ott a másik problémám a velemszületett kétoldali csípőficam ami csak 18 éves koromban diagnosztizálodott , addig csak fájt - fájt és nem tudtuk miért. Akkor nem volt csecsemőkori csípőficam szürés , hámbatétel . Ötször mütöttek a két csípőmmel...25 éves születésnapomon két mankóval jártam ...legutóbb 2007 - ben protézist kaptam a bal csípőmbe...most a jobb van nagyon megerőltetve és az fáj...na de mindez nem elég , 2010 diagnosztizáltak nálam egy tüdőgyulladás kapcsán egy elég fejlett szívaorta aneurizmát és billentyű rendellenességet ami szintén műtétre vár....
Most jön a sors "kegyelemdöfése'' ...2011- ben kétszer vitt el a mentő...rosszúl voltam , éreztem , hogy halok meg...azt hittem az aneurizmám repedt szét...Hál' Istennek nem az volt...de ez sem jobb amit megállapított az egyetlen orvos a sok közűl és akit ezért nagyon tisztelek és becsülök mert most már tudom , hogy ha rosszúl vagyok , ne hívjam a mentőket ..DEPRESSZIÓS vagyok amióta megtudtam ezt az aneurizma ügyet...lehet azelőtt is az voltam csak nem tudtam . 2011 - ben pszihiátrán feküdtem , gyógyszereltek , felírták a kezelést otthonra , nem tudtam szedni az anidepresszánsokat , hányingerem , izomgörcseim , izzadások , hidegrázások , öngyilkossági gondolatok ...Szóval kezembe vettem a dolgot ,elhagytam az antideprasszánsokat mert ha tovább szedem valamiféleképp belehaltam volna (leghamarább éhen haltam volna annyira nem bírtam enni ).Most szedem a Xanaxot kis adagban reggel és este , RHODIOLIN nevű Rhodiola rosea nevű növényből készült táplálék-kiegészítőtami serkenti a szerotonin termelést az agyban...Este veszem az Imovane altatót... ezeken kivúl még van a sok vérnyomáscsökkentő amit az anuerizma miatt kell szedjek , fájdalom- és gyulladáscsökkentők a lábam miatt. ..Igyekszem nem rendszeresen szedni a fájdalomcsíllapítókat..csak akkor ha már nem bírom a fájdalmat.
Sokat segít az ÖNÍRÓNIA ! Beszélgetés önmagammal ,a "fejemmel" , ironizálni a helyzeteket , bajokat , félelmeket ..Bátorítani saját magadat..Úgy megyek ki az ajtón , hogy remeg a lábam de azt mondom magamnak , hogy MEG TUDOD CSINÁLNI ... ÉRTED MAGDI ?...
Ki kell menni a házból , ki a friss levegőre , emberekkel szóba állni , jó zenét hallgatni , zenére tornagyakorlatokat csinálni , biciklizni akár bent (szobabicikli) akár kint , uszódába járni ...Kirándulni , meglátni a természet szépségeit , lefényképezni ,albumba rendezni , megmutatni az interneten...Ezeknek a tevékenységeknek a jó , testet-lelket gyógyító hatását tapasztaltam ...
Ennyi lenne röviden de velősen ...egyedűl maradtam ...azt hiszem nem volt soha önbizalmam...nem volt bátorságom tartós kapcsolatot létesíteni senkível mert tudtam , vagy legalább is azt hittem nem tudok kitartani , nem tudok teljesíteni , kisebbrendű vagyok , úgysem lesz jó vége , elhagynak és csak szenvedni fogok...
Szerencsémre mindennek ellenére mindig jó tanuló voltam , tovább tanúltam és olyan foglalkozást választottam amit nagyon szerettem csinálni és ami máig is kitölti valamelyest az életem.
Most egyedűl élek , éppen ma hét éve halt meg drága Édesanyám .. Hét kemény évig szenvedett combnyaktöréssel és Parkinson kórral állandó ápolásra szorúlva...És én az ápoló kétoldali műtótt csípőficammal álltam helyt és segítettem . Végig vele voltam (és ezért most nagyon nyugodt a lelkiismeretem ) , igyekeztem enyhíteni a szenvedését amennyire csak tudtam , amennyire testi-lelki erőmből tellett....Mondhatom eléggé megerősödtem minden téren .Most bátornak érzem magam , tudom , hogy elsősorban én állok magamhoz legközelebb , én segítek magamon , szóval megtaláltam ÖNMAGAM ...Szerintem ez nagyon jó dolog , az élet legfontosabb feladata mindenki számára ...Sokat segítettek a Péterek írásai (Müller meg Popper) és jelenleg az interneten létező rengeteg önmegismerést- önfejlesztést- testi/lelki gyógyulást szolgáló weboldal .
Kicsit kíírtam magamból a bajaimat...Ki tudja , hogy még mi minden vár rám ..de nem gondolok bele , élem a mindennapi életem ami az enyém , csak én élhetem , nekem van kiosztva mint "házifeladat" ..De béke van bennem , tisztelet és megbecsülés saját magam iránt , hogy ennyi mindent kibírtam és ki fogok bírni Isten segítségével...Találjátok meg az ERŐT , mert ott van mindenkiben . Ne várd kintről , az erőt ...Mozgosítsd a belső világodat , az isteni redetű ÉNEDET !
Sok szeretettel gondolok Rátok akik ide írnak vagy csak olvassák az írásokat ! Sokan vagyunk ....és mind szenvedünk.
MAGDI
Depresszió közösséghez csatlakozhat Ön is! Értesítjük a közösségben született új történetekről!
