Tegnap voltam pszichológusnál
És Rohschach tesztet csináltunk. Nekem majdnem mindegyik rajzról koponyák, meg szarvasaganycsok jutottak eszembe. Végén megkérdeztem dokimat: borderline? Azt válaszolta, egyre kevésbé gondolja... De akkor meg mi a franc? Miért hiszem magam gyereknek 24 évesen, kétgyermekes anyukaként? Azt tudom, hogy a saját szüleim majdnem mindent elrontottak, csak tiszta, vasalt ruhám volt minden nap...de nem tanítottak meg halászni és nem adtak használati utasítást a többi emberhez. Nem lettem befejezve, mert a saját házassági bajuk volt a legelső, én voltam a szócső kettő között, nekem szidták egymást és a nővéremnek volt a legnagyobb szava a családban. Menekülni kellett onnan , mert minden rohadt szét-átvitt értelemben. De a mostani családomban is a rodhatást érzem . Először ittam, aztán átálltam a Rivotrilra, de úgy érzem, ez sem sokkal jobb, mint az alkohol. De nem bírom már elviselni, hogy hazajön a férjem, a csókot szabályosan úgy kell kikönyörögni tőle és nekiáll ordítozni velem, hogy miért nem vasaltam, miért nem válogattam számlákat...Rengeteget csitíthatom, hogy egy kedves szót ejtsen felém .
Szia cryply!
Pszichiáterhez is járok, és együtt beszéltük meg, hogy nem szedem az antidepresszáns. Én megvagyok elégedve a pszichoterápiára, nagyon sok elgondolkodtató kérdés felvetődik és érzem a javulást....csak ugye még nem értünk a végére és nagyon türelmetlen vagyok.... Kommunikációs és személyiségzavar problémáim vannak-ezeken mindenképp beszélgetéssel szeretnék változtatni. Egyébként alkalmanként szedek nyugtatókat, hogy a környezetünkkel kölcsönösen jobban elviseljük egymást. Van két gyerkőc, egy négyéves és egy egyéves és egy év múlva a harmadikba is szeretnék belevágni! Köszi, hogy írtál!
Kedves Zetor!
Nem vagy pillanatnyilag nagyon toppon ez biztos! Azt hiszem nem jó helyre mentél mert neked pszichiáter kell és nem pszichológus! Kezeltetéseim során talákoztam ilyen fiatal teremtéssel mint te! Sikerrel állítottak be nála gyógyszert! Nem biztos, hogy elsőre sikerül de addig nem engedték ki míg a változás útjára nem lépett. Arról nem írsz csemetéd van-e? Mennyit tud a problémádról a férjed? Talán ha leülnél vele elbeszélgetni egy kicsit mi bánt, neked is könnyebb lenne utána. Nekünk magunknak is akarni kell! Bízz az orvosodban mert Ő már biztos látott tapasztalt ilyen tüneteket! legfőképp tervezz és gondolj a boldogabb jövőre! Ne add föl! meggyógyítanak és segítenek csak menj!
Szeretettel: Cryply