Én egy 25 éves fiatal lány vagyok.Alapvetően érzékenyebbb vagyok,mint az emberek nagyobb része.Nehezen teszem túl magamat a csalódásokon és a rossz élményeken.Van,amikor nem is sikerül,például most sajnos ebben a helyzetben vagyok.Nemrég szakadt el egy barátságom,ahol nagyon kötődtem az adott személyhez,de sajnos kiderült,akit a legjobb barátomnak tartottam,az volt a legnagyobb ellenségem.Azóta nem is járok el sehova.Mindig attól félek,hogy vele találkozok,mert még ha látom is,nagyon felzaklat,pedig ennek majdnem 1 éve.Nem merek mostanában sehova sem egyedül menni,mert egyszerűen félek az emberektől.Ha néha mégis megyek,nagyon nagy lelki feszültsget érzek,és félelmet.dőm nagy részét itthon töltöm,de annak ellenére is szoktam érezni heves szívverést,szédülést,légszomjat,és izsergst az ajkaimban.Volt,mikor jszaka jött rám,volt mikor reggel,volt mikor napközben,és volt mikor akkor,amikor valakivel éppen beültem valahova egy teára.
Nagyon kellemetlen,és ijesztő.Egtyszer reggel volt egy erősebb rohamom,még remegtem is.Apuék megijedtek,féltek hogy a szívemmel van baj.De kivzsgáltak,és minden jó lett,minden eredmény.
Elküldtek pszichiáterhez.Enyhe depressziót állapított meg,és a pánikbetegséget.Most töltöttem ki két tesztet,ez aapján kapom a gyógyszert,meg persze sok beszélgetés.Azt mondta kb:1 hónap alatt ki tud gyógyítani ebből a betegségből.8-10 alkalom.
És én bízok ebben!
Szia!
Hasonló gondokkal küzdök, mint Te,csak én immár hatodik éve. Most 24 vagyok, tizennyolc voltam, amikor kezdődött. Voltak jobb és rosszabb időszakok, most újra mélyponton vagyok. Azt tanácsolom, hogy vigyázz a gyógyszerekkel. Engem jelenleg xanax-függőséggel kezelnek. tisztára úgy érzem magam, mint egy drogos, ráadásul nem ért meg senki. Egyszerübb, ha megpróbálod kibeszélni magadból a dolgokat, olyan dolgokkal foglalkozni, ami örömet okoz Neked, és nem a tüneteidre gondolni. Próbálj olyan emberekkel együtt lenni, akiknek igazán fontos vagy. A “bajban” majd megtudod, kire számíthatsz igazán. Azért jó érzés tudni, hogy nem egyedül küzdök ilyen gondokkal, ad egy kis erőt. Tarts ki, és mielőbbi gyógyulást kívánok Neked!
apukája , már meghalt!
Higgyél is benne! Én azt a nézetet osztom, hogy a probléma gyökerét kell megszüntetni! Persze ha a betegséged gátol a napi életvezetésben és ilyen tünetekben nyilvánul meg, a tüneteket is kezelni kell. De nem lehet egy életen át csak elnyomni a tüneteket….ki kell beszélned, itt is, laikusoknak és egy hozzáértő szakembernek is és ha olyan szerencsés vagy, akkor a környezetedben élő egy megbízható személynek is. Át kell strukturálni a gondolkodásodat, az életedet, hogy ne kelljen elnyomni a dolgokat és hogy mások szemében sem egy elnyomható személynek tűnj! Sajnos, akin ez látszik, arra rászállnak, akár a legközelebbi családtagok is! Megkérdezhetem, Téged ki nyom el?Apukád? A párod? Szerinted miért lettél pánikbeteg?