Kedves Sly

Téma címkék:
2010.06.16. 17:40

Személyes véleményem, hogy a pánikbetegségből kizárólag Önmagunk felismerései által, kellő önismerettel, felgöngyölítve mikor mit rontottunk el, csináltunk másképp mint ahogy arra belső énünk figyelmeztetett, ezeket végiggondolva jöhetünk ki sikeresen.  Mindannyiunknak saját élettörténete van, jártuk végig az élet olykor rögös útvesztőjét tévutakon bolyongva, a lényeg, hogy felismerjük hol vesztettük el, távolodtunk el személyiségünktől. Biztos vagyok benne, hogy akik pánikbetegséggel ill. egyéb pszihés zavarral küszködnek valahol, valamikor feladták személyiségük egy részét, valakiért, valamiért. Megfeleltünk ill. igyekszünk megfelelni mások elvárásainak és itt már kezd lebomlani énképünk, torzulni személyiségünk.

Sok esetben a szeretethiány áll a háttérben, életszituációkban hitetjük el magunkkal, hogy csak akkor vagyunk szerethetők ha más kedve szerint cselekszünk, mert talán gyerekkorunkban akkor kaptunk dicséretet, elismerést ha rábolintottunk mások kívánságaira, véleményére. Persze sok mindenre nehéz visszaemlékezni, mert a tudatalatti mélyen elrejti azokat a konkrét megéléseket, melyekben a szeretetet megalkuvásunk eredményeképp, feltételekhez kötve tudtuk csak kicsikarni magunknak. Ilyenkor a gyermeklélek sérül, aki még nincs azon a tudatszinten, hogy felismerje, ” nem azért kell teljesítenek akár szüleim felé, hogy elismerésben részesüljek”, mert önmagamért nem vagyok szerethető, hanem mert-és ennek kell felnőttkorunkban tudasulnia-az ő személyiségük is lelki defficitet, torzulásokat, meg nem értettséget hordoz. A “sérült gyermek” tudat alatt önmagát kezdi ostromolni, hogy vele van valami gond, önbecsülése egyre gyengül, ami önbizalomhiányhoz vezet. Pszihológus, a barátnő, egy lelki társ segít abban,hogy véleménye, meghallgatása, tapasztalása által rávilágítson ezekre a mellékvágányokra, hogy felismertesse velünk a kellő önismeret fontosságát, mert csak így tudunk “visszatérni önmagunkba”. Mondják hallgassunk a belső hangra, ez oly annyira igaz, hogyha döntéshelyzet előtt állunk, nem tudjuk merre tovább befelé kell fordulni és feltenni magunknak a kérdést, elbeszélgetni önmagunkkal mit is szeretnénk igazán, mihez nincs elég merszünk, de megtennénk, mert itt van a megoldás. Az első megérzés a legerősebb, az intuició, amely mentes a kombinációktól, a gyártott elméletektől. Te azt írod kb. akkor kezdődött a pánik mikor pároddal összekerültél. Talán félsz attól, hogy nem tudsz megfelelni az ujdonsult feleség szerepének?

És ez már valamilyen szinten a “megfelelést” szimbolizálja. Miért akarsz megfelelni? Hiszen párod azért szeretetett meg mert olyan vagy amilyen. Nem kell már jóelőre szerepeket gyártani, azon agyalni hogy lehetsz más. Egyáltalán ne akarj “más” lenni csak önmagad. Jó pár közéleti embert ismerhetünk pl. a médiából, akik annak ellenére, hogy nem tettek le semmit az asztalra közkedveltek csak mert vállalják önmagukat saját bugyutaságunk ellenére. Akkor meg minek teljesíteni? Légy önmagad! Hidd el mindenki ugy jó ahogy vagy, persze ez nem azt jelenti, hogy követni kell mások rossz példáját, és ha valaki azt mondja rád változtass csak az ő kedvéért ne tedd, ha ugy érzedd kellő önismerettel a lehető legjobbat kihoztad már eddig is önmagadból. Szóval csak előre! Most nem írok többet, mert már így is elmerültem a részletekben. Sok sikert!

 

 

Slynak írt levelemhez még annyit, hiányosságnak tartom, hogy a lelki problémákkal, a pánikkal küszködőknek nehéz megfelelő fórumot találni, ahol személyesen megbeszélhetik problémájukat, tapasztalatot cserélhetnek másokkal. Egyébként is ők azok, akik nehezen nyilnak meg másoknak, inkább befelé fordulnak, így kevésbé várható, hogy megteszik az első lépést a külvilág felé, gyógyulásuk érdekében. Megfelelő forum alatt azt értem, hogy egy közösség ahol első kézből jön az információ hol, mikor van lehetőség a személyes találkozóra. Az efféle problémákkal az egyén eléggé magára van maradva és ezért kell a megfelelő inspiráció, késztetés!

Email címem: qeisedit@gmail.com ha írni akarsz ill. várom mások levelét is!

#1903 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.03.20. 14:37

Most olvasom csak..

Nagyon tetszik ez a beszámoló, nagyon kedves vagy, hogy megírtad!

Üdv,

XY.

#1902 KBalazs hozzászólása: 2010.08.09. 23:50

Sziasztok!

Balázs vagyok.21 éves srác.Mondjuk azt,hogy olyan pánikbeteg,aki már meggyógyult,de időnként vannak még kisebb szorongásai.

Nem ajánlom senkinek az idegrendszerre ható gyógyszereket,nyugtatókat illetve a kedélyjavítókat,antidepresszánsokat…Egyrészt,mert hozzászoksz,másrészt a millió mellékhgatásuk miatt.

Én ezen nézetemből adódóan addig kerestem,míg találtam.

a neve:MOKSA ELIXÍR…………..egy homeopátíás elven működő CSODASZER,ami több ezer-10ezer embernek bizonyított az országban,ez egy magyar újdonság.Volt szerencsém személyesen is megismerni a drága feltalálókat….de nem is húzom a szót,ezt nézzétek meg: http://agykontroll.hu/videok

nem kamu…egyébként minden ilyen fórumra csak azért regisztrálok,hogy drága testvéreimnek segítsek,akik kilátástalanok,nekem is voltak iszonyatos élményeim a pánikbetegséggel kapcsolatban….ölel titeket és sok kitartást kíván,ja és azt kívánja ,hogy rendeljétek meg a Moksa elixírt: K.Balázs egy volt pánikbeteg,aki 1hónap alatt kigyógyult

Hozzá kell tennem,hogy már kb8 hónapja foglalkozom a természetgyógyászattal annak ellenére,hogy 4.éves orvostanhallgató vagyok

Ja még annyit,hogy ez a CSODASZER…a lelki betegségeket,lelki bajokat gyógyítja,melynrek “mellékhatása” :a testi gyógyulás,emberi kapcsolataink javulása stb.

#1901 rosemary hozzászólása: 2010.06.20. 11:45

Biztosan megéri Neked önmagadat feladni?

Vegyél elő egy papírt, hosszában hajtsd ketté, az egyik oldalára írd fel, mit szeretsz ebben a kapcsolatban/párodban, a másikra azt, mit nem. Utána gondolkozz!

Ha megvagy írj! Szembesülnöd kell önmagaddal – ez fájdalmas és nehéz, de újra tudod építeni az önbecsülésedet, önbizalmadat. Nehéz munka lesz, de MOTIVÁCIÓ-nak ott a célod: újra egészségesen élni.

Én is átéltem ezt, most jövök ki belőle, több mint 20 év után!

#1900 sylvie hozzászólása: 2010.06.17. 06:52

Kedves Dittke,mint kesobb kiderult annak aki voltam amilyen voltam,mindenki azert szeretett mert az emebereket megnevettettem es szerettem beszelgetni veluk,segiteni nekik,de a ferjem amint hulyeskednek,o gyerekesnek tart es nem szereti,ha bujok hozza:azt mondja nem szereti,mert o (orosz)es az a kemeny szivu tipus.En probaltam nyujtani neki mindazt amitol ugy ereztem a legjobb,otthon mar reg az ujjaim koze csavartam volna barmelyik akkori paromat,de neki semmi sem jo.Nem tudja kimutatni az erzelmeit ,nem tudja megbecsulni a meglepeteseimet,a koszonom szot is elfelejti,es az onbizalmam teljesen osszerombolta.Mar nem erzem magam nonek sem mellette,ugyanakkor szeretem es nem akarom elhagyni,de megbeszelni vele nem tudom sajnos,mert azt mondja ok valtoztatunk rajt aes mindez 1 napig tart,amig a foci elnem kezdodik avgy valami mas.2 kulon vilag vagyunk es en nem tudom ezt a bezart eletet elni.Nem tudok mellette onmagam lenni,hisz mindenben korlatoz,mert felt hogy tortenik velem valami.Annnyira szerettem volna elutazni valahova hogy megmutassam h milyen is vagyok igazabol,es ott elni boldogan,mert azt gondoltam Ausztraliaval van a baj,de sajnos rajottem,hogy nem.Elmentunk balira 2 hete,es halalra untuk magunkat,sosem nevettunk,8kor mentunk aludni.Szoval ha vele vagyok tobbnyire akkor jon ram a panik de mas szituaciokban is,foleg mikor nem varom.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close