Nagyon nehéz időszakon megyek keresztül . Nyugdij előtt állok . Tudom , hogy sokan örülnének neki , de én 42 évet dolgoztam ugyanazon a helyen . Mi lesz ezután velem ? A városban senki nem foglalkozik a nyugdijasokkal . Nagyon üres lesz az életem . Előre már pánikbeteg vagyok . Társaságot a munkatársaim jelentettek idáig . Pszihológushoz járok , de nem igen segítenek a gyógyszerek . Állandóan sírni tudnék . Most is . Panelban lakok és a szomszédom is nyugdijas és depressziós . Bezárkozott életet él . Hogyan segíthetnék magamon ? Nagyon el vagyok keseredve .
Kérem , ha tudnak válaszoljanak !
Köszönettel :ildikó52
Kedves Ildikó!
A munkatársak megmaradhatnak barátként. Talán sikerül megismerkedni más nyugdíjassal is, és az is egy feladat lehet számodra, hogy a szomszédodat felrázod depressziójából. Nem tudom milyen gyógyszereket kapsz, lehet, hogy változtatni kellene. Vagy pszichiáterhez fordulni. Engem kirúgtak, nagyon nehezen és sokáig tartott míg úgy ahogy beletörődtem. Olyanok voltak, mint a második családom. Unokázni nem tudnál, vagy a családod távol él tőled? Remélem azóta már jobb állapotban vagy!
Kedves Ildikó!
Van családod? Rokonok, barátok? Mert ha igen akkor nincs okod félni, a nyugdíj megkönnyebbülés lesz. Szabadon élvezheted a jól megérdemelt munkamentes éveket, utazhatsz, megnézheted amiket eddig nem láttál, kipróbálhatsz dolgokat amik érdekelnek és még számtalan dologgal foglalkozhatsz. Azért mert a szomszédod, depressziós, te még nem leszel az, csak ha bebeszéled magadnak. Ez nagyon rossz felfogás, hogy már most attól félsz, hogy milyen rossz lesz. Nem szabad így hozzáállni, próbálj pozitívabban gondolni a jövőre. Változtatni mindig lehet, akármilyen rossz a helyzet, csak akarni kell!