“Ahogy kint, úgy bent, s ahogy fent, úgy lent…”

2010.07.14. 00:54

“Ahogy kint, úgy bent, s ahogy fent, úgy lent…”

Ezt mára már elfelejtették az emberek. Ezért nincs helyed sehol.

 Megértelek, habár, az öngyilkossággal való játszadozás, az rám nem jellemző. Ha megteszem, az végleges lesz, készülök rá lélekben. Most még nem vagyok elég bátor. Szeretnék szépen, és méltósággal távozni, a lehető leg kevesebb gusztustalan nyomot hátrahagyva leköszönni. Volt egy kísérletem, habár nem volt igazán tudatos, inkább tudathasadt állapotban történt. Iszonyú érzés volt, és csodálatos módon, három, vagy négy napos öntudatlan állapot elteltével magamhoz tértem. Orvos csak akkor látott, amikor valahogy feltápászkodtam, s iszonyú fájdalmak közepedte elsétáltam hozzá. Az exférjem nem hívott orvost a három/négy nap alatt, ha ott hagytam volna a fogam, nem tudom, hogy miként számolt volna el a hatóságoknak. Mert ugye segítségnyújtás elmúlasztását éppen úgy bünteti a törvénykönyv, mint a gyilkosságot. Ha csak nem volt jó oka arra, hogy ne hívjon segítséget, például, hogy nem vette észre, az eszméletlenül fekvő feleségét a közös ágyban. Ez ugye elég valószínűtlen. Inkább arra számított, hogy nem kelek föl többé. No, mindegy, ez már elmúlt. A lelkemben viszont mély nyomot hagyott, az, ami kiváltotta belőlem az öntudatlan szuicid viselkedést. A lélek fájdalma, amely fizikai szinten is hasogatott, majd a végtelen nihill. E két dolog váltogatta egymást, közben kapkodtam a fájdalomcsillapítókat, meg egyebeket, amelyekről azt gondoltam, hogy enyhítik a gyötrelmeim. Nem így lett. Egyre mélyebbé, és kínzóbbá vált a fájdalom. Végül egy korty jóbor, és lekapcsolták a világot körülöttem. Aztán már csak a több napos ájulat utáni gyötrelmes ébredésre emlékszem. No, akkor gondoltam, hogy itt a vég, mert éppen úgy éreztem magam, vergődtem, mint egy haldokló. Utána doki, + pszichológus, aki aláiratott velem egy nyilatkozatot, hogy nem akartam öngyi lenni. Így nem kellett a zártosztályra vitetnie. Én meg nem bántam, hogy megúsztam az injekciókúrával a dolgot… Azután gyógyszeres kezelés, de hamar letettem a bogyót, mert tudtam, hogy én csak önfegyelemmel mászom ki az egészből, és dolgozni csak tiszta fejjel lehet. Tiszta? Hmmm…

Ismeritek a PUF-tól a: “Félek” c. számot? Az olyan, mintha az én agyamból született volna, a zenéje pedig a lelkemből. Csak egy lelki szorongó képes hasonlót üzenni a világnak…

Engem sem fogad be egyik közösség sem, de nem azért, mert kiállhatatlan vén boszorkány vagyok. Inkább mert őszíntén tudok beszélni bármiről. Ez pedig megrémíti az intellektuálisan komfortos emberek többségét. Ne arra gondoljatok, hogy a csunya, és szeméremsértő dolgokat vágom mindenki fejéhez, nem! Csupán szembesíthetem őket, önmaguk alapvető hiányosságaival. A hibáktól én sem vagyok mentes, de én még be is ismerem ezeket a nyavajákat. Ahogy az előttem szóló is leítra, az embernek először önmagát kell legyőznie. Ez a legnehezebb számomra is.Ez rettentő. Igaz?Gyanús vagyok a szemükben, meg valami ufo. Talán idegen vagyok, de sajna nincs lehetőségem kivonulni innen a civilizált társadalomból, habár nagyon szeretném megtenni.

 

Az erő legyen veletek!

#2161 r001 hozzászólása: 2010.09.15. 16:05

Kedves Bíborka!

Nekem úgy tűnik, hogy olyan szisztematikusan készülsz az öngyilkosságra, hogy már-már saját magad arculköpése lenne, ha ennyi elmélkedés, készülődés, halálelfogadás, sok-sok írás, racionalizálás után nem tennéd meg a dolgot.

Valaki benned tényleg meg akar ölni. Ki az?

 

#2160 Dzsen hozzászólása: 2010.08.03. 12:35

:)

#2159 Biborka hozzászólása: 2010.08.02. 22:59

Kedves Dzsen!

A remény, ott van a gólya lelkében. Tudja, hogy nem menekülhet, ám a lelkében, belül van egy szikrányi remény, és mégis megpróbál ki-kitörni, hiszen Ő maga is csak addig élhet, amíg a lélekben van egy csöppnyi erő, és remény. Szóval a reménytelenül vívott, csak azért is küzdelem, ami bennünk is megvan, éltet. Sokáig áltattam magam, hogy valóban mindent megtehetek, mindenre képes vagyok. Hiszen ezt akarták velem is elhitetni, hogy ha akarod, akkor bármire képes vagy! Mondogatja minden fórum álságosan. Valójában, csak engedelmes jórabszolgákra van szüksége a rendszernek.

Az állandóság? Nos, igen. A Biblia szerint, az állandóság, az a paradicsomi állapotot jelöli. Amikor meghalsz, megáll az idő, ami ugye relatív tényező mindenki számára, mert emberi számításból keletkezett. Például egy óra eltelte sem egyformán telik minden ember számára. Amikor meghalsz, nincs idő, és nincs tér, mármint az emberi érzékelés klasszikus értelmében nincs. Vagy a kettő egybeolvad, és egyszerre létezik jelen, múlt, és jövő. Ezt nem feltevésnek szánom, ezt láttam.

 

“Mindannyian keressük a másik felünket, a lelki társunkat, azt az embert, akiről azt gondoljuk majd boldoggá tesz bennünket. A baj ott kezdődik, hogy sajnos senki nem tudja boldoggá tenni a másikat. A boldogság bennünk van, ha van.” /Márai/

Persze hogy semmi nem történik véletlenül:)

#2158 Biborka hozzászólása: 2010.07.25. 13:21

Szia Kedves Dzsen!

Nem, nem! A folyamat maga már sokkal korábban, kisgyermekként elkezdődött, amikor rádöbbentem, hogy anyám alkoholbeteg, és inkább rosszindulatú a gyerekeivel szemben, minthogy szeretné őket. E miatt sokat kellett szenvednünk a tesómmal. Aki nem lett lelkibeteg, mert Ő hamarabb elkerült otthonról.

Én sem azt állítom, hogy lényeges volna az hogy mikor ébred rá az ember, hogy miféle kártyát osztott le számára a társadalom, és az élethelyzetekre adott rossz válaszok, hanem maga a tény, hogy különbözőek a játszótereink, amelyeket nem mi választunk, azt sem nagyon válogathatjuk meg, hogy kiket engedünk be. A mátrix-világ diktátorai ezzel szemben azt hirdetik mindenféle tanok segítségével, hogy bármit megtehetsz itt a Földön, ebben a technokrata masszában! Persze! Amit csak engednek, mert ez mind egy nagy hazugság, és amikor erre eszmél az ember, az egy nagy mély gödörbezuhanás, egy olyan szárazhomokos gödörre kell ilyenkor gondolni, amely folyton visszapereg. Hidd el, tudom miről beszélek, mert a közel 40-év alatt, amit eddig végigvergődtem, főleg a nyavajámmal,totál körbekerítettek egy szűk ketrecbe. Ez nem nyafogás, hanem tény. Alkotó emberként, már nagyon régen próbálkozom a saját falaim, és a hatalom által állított falak közül kitörni. Nem vagyok elégedetlen, mert igazad van, a helyzetemhez képest, még elég jól elvagyok. Nagyon kevesen értenek meg, nagyjából senki, lehet, hogy nem jól magyarázok. Mindent leírni nem lehet, a szociológusok pontosan tudják mit tesznek…Amit írnak már nem csupán tanulmányok, ahnem a kollektív tudat formálása, és a vészesebb jövő előre festése. A halál szép, de nagyon tele vagyok tűzdelve feladatokkal ismét, mintha tudná az Ég, hogy ezzel lehet igazán itt tartani ezt a nyomorultat!:o)

 

Olvastad Arany Jánostól a “Rab gólya” c. verset? Mindíg sírok felette, mert pontosan tudom, hogy mit érez az a szegény állat….

Hajrá!

#2157 Biborka hozzászólása: 2010.07.21. 23:19

Kedves Dzsen! Köszönöm, neked az értékes gondolataid. Arra gondoltam, miközben olvastam soraid, hogy: Hahó! Mennyire igaz! Valóban az, de az embernek van valamilyen kialakult világlátása, és érik különböző jó/rossz élmények. Ettől aztán folyamatosan alakul, és formálódik belül. Én is ilyen vagyok, ezért vagyunk itt mindannyian, hogy tapasztaljunk, és tanuljunk minden pillanatban. Lehet, hogy az öngyilkosság menekülés, de számomra változatlanul a bátorságot is jelenti, hiszen valóban senki nem tudhatja, mi lesz azután, hogy kioltotta önnön életét. Hiszen, mint írtam korábban, ha igaz az a feltevés, hogy bűn az öngyilkosság, akkor nyilván örök kárhozat a büntetés. Ami talán azt jelenti, hogy Ég, és Föld között kell végigélni minden pillanatban, ahogy az utolsó lehhelletünk elhagyja a testünk. Az örök kárhozatra még van legalább egy tucat variáció, amit nem igazán szeretnék átélni. Ez számomra igen nagy visszatartóerőt jelent.

A fenti írásomban, az ex férjemet, vagyis a volt férjemet említettem. Immár 15-éve elmenekültem tőle. Már haragot sem tudok érezni iránta. A rossz emlékek néha kísértenek, de egyre halványabban, és már úgy tudok mesélni minden hozzá fűződő élményről, mintha nem is velem történt volna. Érdekes, hogy mennyire nem tűnt akkor olyan óriási tragédiának minden, mint most így visszatekintve. Amikor mások szájából hallok hasonló horrorisztikus történeteket, akkor mindíg szörnyűlködöm, mert a lelkemben átérzem azt a fájdalmat, amit az adott rémségek közepedte átéltem. Jobban, mint akkor.

Visszatérve a szuicid érzésre: Amikor az ember szorongatott helyzetben van, akkor a vészhelyzetfelmérő- módban üzemelő agy, mindenféle sos menekülési terveket készít magában. Van úgy, hogy egy pillanat alatt kell ezt megtennie. Ezt a külső szemlélő nem minden esetben veszi észre. Egy vészes, és nagyon szorult helyzetben, egy ember is képes olyan viselkedést produkálni, mint mondjuk egy állatka, akit csapdába ejtettek. Van olyan, amelyik lerágja a saját lábacskáját  a szorítóhurokban, vagy összetöri magát a ketrecben. Olyan is van, amelyik megőrül, és még az ellen is támad, aki meg akarja őt menteni. Nehogy félre érts engem, tudom, hogy nem vagyok állat, hanem egy szocializát ember, de hidd el, hogy van az a kilátástalan, és elkeseredett helyzet, pillanat, amikor az ember képtelen más megoldást (sos tervet készíteni) találni, és az önpusztítást nem is választja, hanem inkább nincs más alternatívája. Mert már a föld alá gyalázták, mert elvették a szabad döntési jogát, a méltóságát, stb. A vegetáció szintjén pedig már csak az a tét, hogy akarok e élni vagy sem. Csupán ezt a döntési jogot hagyták meg számomra, hogy akarok e élni tovább vagy sem. A szorongatott helyzetben, pedig beszűkül a tudat, egy nagyon pici ketrecnyi helyre zsúfolódik, amiből nincs más kiút, csak egy, a halál. Lehet, hogy sarkosan fogalmaztam, de talán így lehet igazán érzékeltetni az én szuicid érzéseim. Habár ma már én dönthetek sok mindenben, sajnos életem már korai időszakában meghatározók voltak ezek az érzések. Már úgy 17-éves korom óta tudom, és emlékszem arra a pillanatra, amikor rádöbbentem, hogy az én játszóterem, nagyon szűkre szabták, már azzal, amilyen családba születtem. Nagyon nyomasztó volt a felismerés, és valamilyen állandósult szorongás lett rajtam urrá, amit nagy ritkán tudok csak leküzdeni. Ám alapvetően itt van bennem, és ezt sokszor más emberek is látják rajtam. Ettől lesz még rosszabb az egész. Aztán itt vannak azok a fura víziók, amelyek be villannak időnként, ezeket le kell küzdenem, mert ha nem teszem, akkor talán képesek materializálódni. Azt már nagyon nem szeretném. 

Bíborka

Ui: Kondycs Kedves! Köszi a klippet!:)

Az erő legyen velünk!

 

#2155 kig121 hozzászólása: 2010.07.16. 06:43

Én csak egy parancsaltot mondok a Bibliából: “Ne ölj”. Ez nem csak azt jelenti hogy mást, hanem magadat se. A gyilkosság ugye bűn. Valahol az is megvan írva, hogy a test a lélek temploma és csak ajándékba kaptuk a testünket. Ezért nincsen jogunk eldönteni, hogy mikor vessünk véget. Hirtelen ennyit tudtam hozzátenni. Sajnos nem ismerem a Bibliát annyira mint amennyire szeretném :S

Boldog szülinapot.

Elkezdődőtt életed hátralévő napjai :D

#2154 Biborka hozzászólása: 2010.07.15. 20:00

 

Én inkább bátor cselekedetnek gondolom az öngyilkosságot, és nem minden esetben önző lélek az, aki ezt megteszi. Hanem mondjuk egyszerűen meg akarja a világot szabatítani attól, ami Ő. Azért bátor, mert egyáltalán nem lehet tudni, miként ítélik meg cselekedetét. Attól függ, mit hagyott hátra maga után.

A megtört szívű Jézus szavai így szólnak hozzánk: “Nem azért jövök, hogy félelemmel töltselek el titeket, hanem Én vagyok a szeretet Istene, aki megbocsát és aki mindnyájatokat meg akar menteni. Valamennyi bűnös, aki bűnbánat nélkül térdel le megtört szívem képe előtt, kegyelmem olyan hatalmában részesül, hogy megtérve fog felemelkedni.”

Ez azt jelentheti, hogy senkit nem akar az Isten örök kárhozatra ítélni, hiszen mindenkit szeret.

Véleményem szerint, ez a világ a büntetőtábor, és mindenki önmagát ítéli kárhozatra. Ezt jelentheti, az elrendeltetés. Azt is gondolom, hogy különböző szintek, és dimenziók léteznek, amelyek között, a metafizika törvényeinek megfelelően, változatos módon történő átjárás lehetséges. A mai ember, írtózik a halál gondolatától, és nehezen fogadja el, hogy egyszer mennie kell. Ami az öngyilkosságot illeti, valaha önfeláldozásnak is tekintették, több okból..

E mellett volt mindíg egy olyan személy, aki, átimádkozta az eltévedt lelket, a fény felé. A három napos virrasztással, és imával, érték el, hogy a lélek, ne tévedjen el, és ne ragadjon itt. Ma ezt hányan tennék meg? Talán, ha ismernék, és hinnének a liturgiában.Ha egy is lesz, már jól állunk!

A halálról: “Az apostolok látták Jézus feltámadt testét, és ez elég biztatás nekünk, hogy Isten képes bennünket is újjáalkotni úgy, mint Jézust. Amikor gyerekek vagyunk, és növünk, testünk még könnyedén engedelmeskedik lelkünkben fejlődő személyünknek. Amikor felnőtté válunk, elkezd megállni testünk fejlődése, személyes lelkünk viszont nem áll meg, hanem testünket felhasználva sokfajta módon kifejezi, hogy létezünk és dolgozunk.

Aztán testünk elkezd kopni és töredezni, mígnem elérkezik az a pillanat, amelyet halálnak nevezünk. Ez a pillanat azonban nem pusztulás, hanem átöltözés. Amikor utcai ruhából ünneplőbe öltözünk, nem a nyilvánosság előtt tesszük, hanem félrehúzódunk. Egy ilyen félrehúzódás a halál. Bemegyünk utcai ruhában és kijövünk ünneplőben. Ilyen a feltámadás is.”

Közben, meg az is lehet, hogy nincs jogunk eldönteni, hogy mikor haljunk meg. Én ezért hezitálok.

Holnap a szülinapom, de én már ma elmartam magam mellöl minden szerettemet. Rettentően cinikus tudok lenni, de ma még kiállhatatlan is voltam, mert már elég volt.

#2153 Lilcat hozzászólása: 2010.07.15. 11:18

egyet értek az elötte szólóval bár én is szvesen itthagynám ezt a tetves világot de az örök kárhozattól jobban félek mint a földi szenvedéstől!!

a másik h valami célja van minden embernek egy hivatása amit be kell teljesítenie különben annyiszor születik újta ahányszor ezt a küldetést nem hajtja végre!!amúgy meg nyugtasson az h ha ez az életed rossz de jó eber voltál akkor a következő életed fényes lesz!!a kiéheztetés nekem nagyon gyötrelmes lenne mert nekem volt olyan két hétig nem ettem nem aludtam mégsem volt semmi bajom!!csak max az lesz h bezáratnak egy anorexiás intézménybe!!szóval ne foglalkoztasson ennyire a halál mert a vonzás törvénye örök és ha ennyire foglalkoztat lehet pont akkor fpog elérni a kaszás mi8kor a legjobban szeretnél élni!!

tudod egyszer fent egyszer lent!!

na minden jót és sok kitartást!!

#2152 kig121 hozzászólása: 2010.07.15. 06:39

Szia Biborka,

Ahogy írtad az élet csak egy megálló, ami adott ideig tart. Viszont utánna kezdődik csak az örökélet. Lesz aki felfelé és lesz aki lefelé utazik majd. AKi lefelé utazik majd, ott lesz csak az igazi szenvedés. Az öngyilkosok sajnos lefelé mennek. Ne válaszd ezt az utat.

Egyébként én személy szerint önző dolognak tartom az öngyilkosságot. Ráadusl úgy tartom, hogy mindent meglehet oldani. Az öngyilkosság ezért gyáva dolog és bebizonyítod mindenkinek hogy a legkönyebb utat választottad a problémák megoldására.

 

Tehát ne add fel!!

#2151 Biborka hozzászólása: 2010.07.14. 18:58

Nagyon köszönöm nektek!:)

Én csak kiírtam magyamból a bánatom, és örülök, hogy rokonlélek is írt nekem néhány bátorító jó szót. Komolyan. Én nem szeretném, hogy sajnáljanak, és nem is unatkozom, alkotó eber vagyok, és igen kevés időm van fölösleges gyagyaságokkal foglalkozni. Sokkal mélyebb indokaim van arra, hogy egyszer leköszönjek. Volt részem a “halál élmény”-ben is, ezért nem félek tőle, és a fájdalom sem riaszt. Tartok viszont attól, ha igaz az a feltevés, hogy ki miként élt, úgy is hal meg, akkor számomra e pillanat nem alkalmas, ezért várok még. Most nem a pocsék körülményeimre célzok, meg hogy megaláztak, stb… Hanem arra, hogy még bőven vannak elintézetlen ügyeim, amelyeket nem szerencsés dolog a családra hagyni, mert akkor valóban nem emlékeznének rám jó szívvel. Úgy szeretném itt hagyni e világot, hogy szeretettel gondoljanak majd rám, és ne legyen gondjuk miattam. A virág-ágy általi halál gyönyörű lehet, már gondoltam rá. Van egy másik lehetőség is, az önmagam kiböjtölése. Szakrális, és fizikai szempontból is a leg tisztább módja az életből való kimúlásnak. Amikor legutóbb kísérletet tettem erre, akkor a mentők szedtek össze, és egyáltalán nem volt jó érzés, pedig a szakirodalom a végstádiumban egy békés elalvást emleget erről a halálnemről. Nem voltam valami nagy profi, úgy tűnik. A kórházban azután vénás táplálással hozták vissza a testembe az életet. Ahogyan gyarapodtam, úgy tért belém vissza az élni akarás ösztöne is. A nővérek nem nagyon hittek nekem, még a WC-re is elkísértek, mert azt gondolták, hogy az infúziós tápszer ott landol. Szóval, ezeket csak azért írom le, mert tudni kell rólam, hogy a halál nem riaszt, és számos eset azt bizonyítja, hogy valami fölöttes erő nem enged meghalni. A halál pedig, mint azt sokan tudjátok, nem a vég, hanem a kezdet… Én jóban vagyok a halál gondolatával, mert amennyit átélhettem belőle, az nagyon szép volt.

#2150 Lilcat hozzászólása: 2010.07.14. 13:14

Szia Bíborka!

azért szólok hozzá az írásodhoz mertebben a csapdában vagyok én is h annyira közvetlen nyitott és nyersen őszinte vgyok h ezt amennyire lehet félreértelmezik pl a pasik és kihasználják az emberek az általam megoszotott nekem fájó dolgokat és parasztnak tartanak ha nem kötök masnit az oltásra és megmondom kerek perec h épp mekkor egy seggfej az illető de ezt pozitívban ugyanúgy megteszem h valakit kedvelek azt is a tudtára adom és pont azért érzem feljogosítva erre magam mert én teljes mértékig tisztában vagyok a saját szennyesemmel és ezért nem úgy ítélek meg másokat h önmagamat makulátlannak tartom!!aki szeret azért szeret mert tudja mire számítson tőlem utálom a hazugságot és képmutatást mindig saját magamat adom és azt ami a szívemen a a számon,aki utál az pont azért mert szembesítem a saját hibáival amivel ő is tisztában van csak senki nem szereti hallani h ilyen meg olyan!!de engem nem zavar aki engem nem csíp az valószínű azért van ert én sem őt!!

a másik ami szeretttem volna nekem mondani h én is nagyon soxor megpróbáltam és elterveztem a halált de nincs értelme nem szabad feladni mert valamilyen sznten a mi döntéseink és tetteink  miatt is szar az életünk amin nagy mértékben tudunk javítani még ha nagy erőfeszítések árán is!!amjúgy a legszebb halál a liliom álom ahogy én hívom telepakolodf a szobát liliommal és szépen lefekszel aludni miután mindent elintéztél magad körül,de ha ezt megteszed az emberek nem sajnálttal fognak rád emlékezni hanem mint egy gyaáva gyenge emberre aki nem tudott az éélet keménységéhez edződni!!Jobbá teheted az életed csak rá kell jönnöd mi az ami miatt nnyire rossz és azon változtatni!!Amúgy soha nem leszel elég erős sztem hozzá ha most nem vagy az én sokszor elszántam próbát tettem de sosem sikerült pedig erős jellem vagyok és a fájdalom sem riaszt vissza,de nem szabad ilyet csinálni és gondolj a körülötted élőkre azokra akik szeretnek és fontos vagy nekik!nm csak a saját életednek vetsz véget hanem mások életét is megnyomorítod egy életre!!ezen gondolkodj el és ezt egy olyan ember írja neked akinél sztem nem sok ember van aki több fájdalmat szenvedést megaláztatást kényszert bántalmazást kihasználást és elhagyatást élt át mégis van erő és azért is eg fogom mutatni azoknak akik nem hisznek bennem h megcsinálom és boldog lszek!!szedd össze magad szabadulj meg minden olyan embertől aki negatívan áll hozzád és nem ért meg és keress egy célt egy értelmet az életednek legyen az gyerek vagy egy új szerelem vagy csak az h boldog akarsz lenni mert nagyon sok jó és szép dolog van az életben amit  mi is megtapasztalhatunk ha nagyon akarjuk és küzdünk érte!!

 

légy erős és soha ne add fel!!!

#2149 politoxin hozzászólása: 2010.07.14. 07:45

mindig az igazság.hát nem fucsa?az ami a legfájdalmasabb???DE!!! ne rejtsd el az igazságot.legyen nálad ez a természetes.akik nem szeretik az igazságot elfognak kerülni!   neked is könnyebb lesz.felejtsd el a gyogyszereket.felzabálják a lényed ,egy üres doboz leszel ,itt a csap6a! az nem segit.!ha szar a világ szerinted ,és ez nem tetszik te is szarrabbá teszed. probáld szebbé varázsolni azzal,hogy szebbé teszed mások számára is.ne halgass olyan zenéket ami előhozza félelmed.probálj relax vagy népdalokat halgatni.menj ki a természetbe ,halgasd meg a természet zenéjét,ne irányitson a gyogyszer.de a legfontosabb ne hazudj magadnak

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

Precognox

Close
Close