Az én történetem kb.7 éve kezdődött anyámmal sétáltunk az utcán amikor elkapott a szorongás és félelem olyan erős volt hogy alig vártam hogy haza érjünk, nem tudtam mire vélni a dolgot gondoltam sok kávét ittam biztos azért lettem rosszul. Beteg nem voltam gondoltam elmúlik nem lesz semmi baj, Nem is volt semmi gond egy darabig aztán késöbb újra átéltem a pánikrohamokat főleg mikor egyedűl voltam valahol. Utána már ott tartottam hogy nem mertem egyedűl menni sehová, féltem hogy mikor kap el megint és nincs ott velem senki mi lesz. Rájöttem nem mehet így tovább elmentem az orvoshoz írt is fel gyógyszereket ( depresszánsokat) amitől jobb volt sőt volt olyan is hogy busszal utaztam ( egyedűl) és nem volt gond, de volt olyan is hogy néha rám tört még így is. Aztán arra gondoltam nem akarok gyógyszer függő lenni erőt veszek magamon és megpróbálom gyógyszerek nélkűl élni az életem. Eleinte ment is igaz rövid ideig de aztán újra szörnyű lett minden és most ott tartok hogy nincs más kiút mehetek újra az orvoshoz hogy írjon gyógyszert. Pénzem nincs pszihiáterre maradnak a gyógyszerek, én nem tudok más megoldást. Jó lenne újra a régi lenni amikor még nem tudtam hogy létezik ilyen betegség, most már tudom sajnos.