6 hónapja vagyok munkanélküli. A nyár folyamán minden jól ment, el voltam itthon, kertészkedtem meg a házi munka stb. aztán az ősz folyamán hirtelen megváltozott minden. Egyre ingerlékenyebb lettem, kevés türelmem volt a napi rutin dolgok elvégzéséhez. Minden nap állásokat böngésztem, és amelyik megtetszett, már küldtem is az önéletrajzomat, de egyik esetében jártam sikerrel. Volt akik behívtak állásinterjúra, de volt olyan cég, aki felém sem nézett.
Aztán novemberben beiratkoztam a munkaügyi központon keresztül egy tanfolyamra, ahová felvételt nyertem. Minden nap, azaz hétfőtől péntekig reggel 8tól 12-ig az oktatáson voltam. Hozzá kell tenni, hogy a 70 km-re lévő városba kellett bejárni, ami annyit tesz, hogy minden reggel 5kor kelés, 6kor indul a busz, majd délután 1/2 3 volt mire hazaértem.
Itthon persze tanulás, mert mint utóbb kiderült, intenzív, azaz minössze 3 hónapos tanfolyamról van szó. A tananyag persze teljesen távol állt tőlem, mert tele volt kb. 5-6 törvénnyel, jogszabállyal….. Egész héten csak tanultam és tanultam, a lakás pedig szaladt. Azért néha volt, hogy este elindítottam a mosógépet vagy gyorsan főztem valamit, de hétvégente is reggel korán keltem és tanultam, hogy tudjam végezni később a házimunkát. Ezt így 3 hétig bírtam, aztán az idegeim feladták….. egy egész napot bőgtem, és már az agyam sem fogott fel semmit
Most antidepresszánst szedek, a Citapram 20 mg- ot. Félek kimozdulni egyedl az utcára az emberek közé, mert sokan ismernek, és mindenki csak azt kérdezné, hogy van-e már munkám stb…
A múlt héten este szembe jött velem egy volt kolléganőm, de én azt akartam hogy ne vegyen észre, de ő felismert, meglátott, és hangosan rámköszönt. Én meg annyira megrettentem, hogy sírógörcsben törtem ki, és mikor haza értünk a Párommal, akkor tisztára remegett az egész testem. Mondtam is a Páromnak, hogy csak itthon érzem jól magam.
29-én kell mennem az ideggondozóba, addig a Citapramot kell szednem.
Azt szeretné megkérdezni, hogy addig míg nem kerülök a doki elé, mit tegyek annak érdekében, hogy legyen étvágyam és újra tudjak mosolyogni, nah és persze jól érezzem magam az emberek között.?
Szia!
Én is Citapramot szedek. Neked bevállt? Remélem azóta már jobb a helyzetd!
szia Gabó!
Igen, megkaptam az üzide, és válaszoltam is.
Szia Gertike!
Írtam Neked az email címedre, de nekem hibát jelzett. Azért megkaptad??
Szia Gabó!
Szívesen beszélgetnék veled privátban. Kicsit azért összetettebb a dolog annál amit itt leírtam. De a többit majd akkor priviben. email címem: gertike84@yahoo.com. Ide nyugodtan írhatsz.
Kedves Gertike!
Én is átéltem a munkanélküliség poklát. Semmit nem ajánlottak fel, csak pecsétért jártam a munkaügyibe. A két fiam is munkanélküli lett, sajnos nagyon ismerős hogyan érezheted magad. De ne add fel! Ügyes vagy, hogy tanfolyamra jársz. Volt munkahelyemen nagyon családias volt a kapcsolat, szinte mondhatom jóban-rosszban együtt voltunk, tudtunk egymás mindennapjairól. Tíz percre volt a lakástól a munkahelyem, de még a papírokért sem tudtam bemenni, annyira rosszul viseltem a kirúgásomat. Végül postázták. Egy év elteltével már tudok beszélgetni volt kollegáimmal, de szörnyű egy évem volt. Én is bezárkóztam, csak a család, és néha vásárlás. Ne zárkózz be, keress továbbra is munkát, esetleg barátnőddel többet beszélgess. Igaz én régóta vagyok depis meg pánikos, de szeretném, ha Rád nem ez a sors várna! Ha van kedved privát levelezhetnénk, beszélgethetnénk.
Szia,
nemigazán értem miért adtak neked gyógyszert, bár az orvosok egyből adnak pesze…
Azt gondolom,hogy a te esetedben normálisnak mondható a kiborulás,tehát nem betegségről van szó,hanem normális reakció a kilátástalan élethelyzetre és a stresszre. Én is voltam ugyanígy ahogy te, és tudom,hogy a munkanélküliség mennyire lenullázza az embert minden téren. Semminek, senkinek érzed magad…stb. Tanfolyamon én is voltam, és embertelen volt…de nem ez a lényeg, hanem az, hogy ne írd le magad, és beszéld inkább ki magadból a történteket, és ha már elkezdted szedni a gyógyszereket csak addig szedd amíg nagyon muszáj. Kitartás és vigyázz magadra.