Kedves “Sorstársak”!
Már régóta filóztam rajta,de most úgy érzem tényleg eljött az ideje,hogy segítséget kérjek!Már 15 éve “kezelnek” pánikbetegséggel,néha hosszú ideig egész jól elvagyok,aztán általában jön egy rosszabb időszak-most is éppen ez van soron.Ilyenkor sokkal rosszabb minden.Nekem a közlekedéssel van legfőképp problémám,sokszor a néhány megálló,amíg a munkahelyemig elérek-maga a pokol.Gyakran előfordul,hogy inkább gyalogolok,vagy ha elég bátor vagyok a buszozáshoz,van,hogy alig várom,hogy beérjünk az első megállóba,mert érzem a roham első jeleit.(kalapál a szívem,izzadok-folyik a tenyeremről is a víz,…stb.)Mostanában gyakran naponta kétszer is jelentkezik a roham.Hiába próbálok pozitív dolgokra gondolni,elterelni a figyelmemet,nem megy.Az,hogy hosszabb útra induljak,pl.hévvel,szóba sem jöhet.(Már a gondolattól is félek.)Az orvos szerint ilyenkor csak a gyógyszer adagot lehet növelni.Most legutóbb is ezt tanácsolta,ill.hogy a háziorvosommal irassak szívritmusszabályzót a meglévők mellé.Hát igazából nem hiszem,hogy ez lenne a megoldás.Ezzel kapcsolatban szeretném a segítségeteket kérni!Ha tudtok esetleg egy olyan orvost,aki tényleg segíthetne,írjátok meg.Én dél-pesten lakom(csepelen),a legjobb lenne,ha esetleg ezen a részen találnék valakit.(Persze,ha messzebb lenne,azt is megoldanám valahogy)
Segítségeteket előre is köszönöm!
Baluanyu
Szia!
Nagyon nehéz,nem csak neked ha ez biztató.
Ne hogy azt hidd egyedűl vagy,szó se róla, több tizezren vagyunk.Olyanok vagyunk mint a hullámvasut, felér a tetejére de azonnal legurul a mélybe.
Bármilyen nehéz,meg kell hogy próbáld másképp, még ha nem is hiszel benne.
Higyj magadban,és tessék menni,próbálkozni,sikerülni fog,csak higyj magadban..
Nagyon nehéz az élet, nem csak a jók történnek,próbáld meg a rosszat elfelejteni,és azt a kis jót éltetni.
Nevess te is, hidd el ,nem biztos az, ha valaki nevet jobban van tőled,viszont ő megpróbálja felvenni a harcot az élettel.
Persze hogy megfogunk halni,ez az élet rendje, de ha félsz ha nem akkor is megmarad a szorongás stb, akkor nem mindegy ha éled az életed,és a sz…rt is le sz…od???
Ne foglalkozz annyira magaddal,mindenkinek megvan a maga baja.
Megtudsz gyógyulni,csak akard!!!
Mzsolt Szia
Meg fogunk halni, de hogy mikor nem tudni Borzasztó a rettegés amit átszövi az életünket,napjainkat éjjelünket mérgezi persze amiben élün, lét bizonytalanság sem jó sőt nagyon rossz, Én életem viszonyalg jobban amikor volt mit enni , ruhát tudtam venni és igazán az akkro sem érztem magam jól
Most tengődünk és ez késuit ki azt hiszen , pedig kérdem akkor más ugyan ezzel szituációban miért tud nevetni én miért nem ? miért büntetem mgam mindig? és családom , pedig igyekeszem segiteni a szüleimnek mait csak tudok , de sajnos ők többet adnak még most, már rettegek mi lesz ha nem lesznek hogy lesz majdnem 80 évesek
Ez nem normális tőlem
tudom
Köszönöm türelmed csak kérdezném VAN _E más is igy ezzel vagy csak én? szégyellem leírni
Keves baluanyu !
A munkahelyeddel lehet a probléma. Változtass rajta.
Sok szeretettel üdvözöl :
XY.
Szia Baluanyu!
Érezni hogy még teljesen nem uralt el a pánic szindróma.
Egy két jó tanáccsal viszont tudok segíteni.
13 éve vagyok pánic beteg,és igen ezek a visszajáró tünetekkel nem igazán lehet mit kezdeni,mindenféle képpen harcolnod kell ellene,nem fog azonnal megszünni ezt jól tudod,és nem is irnám le mert hazudnék.
Viszont sok minden segít: Sportolj valamit,mindegy mit. Az eleje tudom mi…el kellene oda érni,szállj szembe a szorongással, szédüléssel,és még sorolhatnám.
Tudom mit irok le,tisztában vagyok vele,egyszerűen a probléma kulcsa a kezedben van, mindenféle képpen szembe kell szállni mitől félsz ,mert ez az első lépés a gyógyulás felé,ez csökkenteni fogja min 80%-kal.
Mindig jobb lesz valamiért,csak gondolj bele..,mitől félünk? attól hogy meghalunk igaz???. Ha ez valóban fizikális betegség lenne azt mondanám nagyon nagy a gáz,de ez nem az. Eddig nem haltál meg, és e miatt nem is fogsz,most ha félünk ha nem, akkor is meg lesz a betegség mentálisan,akkor miért féljünk?
Egyszerű a szörnyű igazság: Szembe kell nézni mitől félünk,legyen az bármely tömegközlekedés, bevásárlóközpontok,hivatalok, egy egyszerű séta egyedűl!!!!
Meg kell hogy próbáld, nagyon rosz lesz az érzés,de ahogyan megszokod a minden napos dolgokat úgy fog eltünni ,mint ahogyan érkezett.
Igy is félsz a megörüléstől,a haláltól,nem mindegy ha félve éljük a normális életünket úgy ahogy mások???,.
Sajnos ez egy visszajáró valami,időszakokban teljesen porbatipor minket,de mindig túl kell élni,mert eddig is ezt tettük.
Éljed az életedet ,és tessék neki indulni oda ahova kell,a gyógyszer maga te vagy!!
Nem fogják látni az emberek az arcodon hogy beteg vagy:)),merj mosolyogni,merj tervezni,és magadért, a családodért tedd meg a lépéseket( lesz még vigyor az arcon mikor egyedűl mész valahová)
Üdv: mzsolt
Szia
ÉN Évekig nem tudtam mennis em
Buszozni most sem, 30 év után sem, volt egy idő amikor pszichoterápia után nagyon jól buszoztam igaz az még olyankor volt amikor ingyen voltak csoprt terpiák és nem volt ennyi gyógyszer De most azt nyomják Ha van pénzed akkor lehet menni nagyon jó pszichológushoz Pécsett Bp en , Sajnos nemkem nincs,pénzem És messze is lakom ilyen helyektől De ha tanultál -e? AT? Lehet jó lenne neked , de séta nem árt senkinek jobb mint busz Óriásikat szokatam rohanni ujabbaj feszülségemben,
nem tudom van aki próbáltam már?http://www.tenyek-tevhitek.hu/mediterran-dieta-ved-depresszio-ellen.htm Szenid Gábor oldala