Idági jutottam…

Téma címkék:
2011.01.24. 10:15

Én nem is választ keresek, csak muszáj leírnom mi történt. Sajnos családi problmémák és szokásos hétköznapi dolgok nagyon megviseltek. Főleg a családi, amit nem tudok a mai napig feldolgozni. Azt gondoltam, majd megoldódik, minden rendbe jön. A legutolsó párkapcsolatom nagyon csúnyán végződött, ami miatt nem tudok bízni az emberekben és ennek köszönhetően semmi önbizalmam nincsen és 8 hónapja egydül vagyok (21 évesen). Általában én vagyok az a társaságban, aki tanácsokkal látja el az ebereket, akihez fordulnak segítségért, kvázi “lelki szemetesláda”. Nem gondoltam volna, hogy hozzászokok ahoz, hogy nem beszélek a gondjaimról és most már nem is tudok. Pár hónapja a stressztől nagyon rosszul leszek, hányok, volt rá példa, hogy elájultam. Nem tudok aludni, állandó rémálmaim vannak. Odáig fajult, hogy az utóbbi időben, amikor hetekig otthon voltam (vizsgaidőszak) nem mozdultam ki a szobámból, állandóan sírtam és bámultam magam elé, vagy aludtam. Pár napja nagyon rosszul lettem megállás nélkül fájt a szívem és hánytam. Egy idő után már pánikszerűen sírtam apunak, hogy halál félelmem van, merr effektíve az infarktus jeleit produkáltam. Elmentünk orvoshoz, ő azt mondta pszichés dolog, felírt nyugtatót, amit most minden este be kell szednem (21 évesen!!!). Azt mondta elküld szívultrahangra, de ha ott sem találnak semmit, akkor el kell mennem pszichiátriára kikezeltetni, mert ez később súlyosbodhat. Nem tudom hogy jutottam el idáig…és azt sem, hogy valaha lehet e jobb. És teljesen egyedül érzem magam…

Tudom, hogy szükségem lenne valakire, aki mellettem áll és a párom lesz, de rettenetesen félek belemenni a dologba, pedig lennének jelentkezők. De mire eljutok odáig, hogy rendben találkozzunk, keresem a kifogásokat, mert félek, hogy úgyse menne, kevés vagyok én ehez és ilyenek….mit tegyek, hogy ez elmúljon? hogyan tudnék újra boldog lenni?

#3906 nicole92 hozzászólása: 2011.01.31. 22:51

Kedves Loretta!

Igazából nem értelek mert rendben hogy félsz újat kezdeni de 21évesen? Nemszabad szerintem. Próbálj nézetet váltani! Pozitívnak lenni. Elhiszem hogy nagyon nehéz újra bízni a másikba de ha jön egy új aki teljesen elcsavarja a fejed és lángolni kezd a szerelmed akkor hagyd magad sodorni az árral. Én bár még csak 19 leszek de hidd el volt pár barátom elég korán kezdtem a dolgot…:S De most van egy 16hónapos kapcsolatom és amikor nálam is kiderült mi a bajom hihetetlen sok erőt adott és ad mai napig! Pedig csak 6hónapja voltunk együtt mikor kijött  ez nálam…. és simán tovább állhatott  volna jópasi kedves és találhatott volna mást és mégis kitartott mellettem. Nagyon sokat számít ez!!!!

Szerintem haggy fel ezzel a nézettel és állj úgy hozzá ha ne is lesz jó a vége a tartalomban találsz szépet!!!!

Remélem rád talál a szerelem és kikeveredsz ebből a dologból is!

Sok kitartást és legyenek céljaid é csak pozitívan! Minden rosszban benne van a jó csak meg kell találni!!!!!

Üdözlettel:Nicole

#3905 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.01.25. 05:43

Kedves Loretta :) !

Kinek nincsenek problémái….?

De, természetes, hogy ha egyszer megégetnek, idő kell, hogy újra bízni tudjál magadban és másokban, és talán joggal ki is mondhatom, hogy egy idő után félsz, és el is felejted milyen is az igazi.

Szerintem Te egy érzékeny lélek vagy,  gyakran úgyérzed, hogy a világ megsebzett és nem ért meg. Ugyanakkor toleráns vagy, és ösztönösen egy olyan emberhez fogsz vonzódni, aki képes elfogadni ezeket a tulajdonságokat. Ha képes vagy arra, hogy távoll tartsd emocionális hozzáállásod, akkor empatikus irányultságoddal és mély meglátásaiddal társat találsz magadnak :)

XY.

Inez
#3904 Inez hozzászólása: 2011.01.24. 14:53

Kedves Loretta!

A tüneteid normális reakciónak számíthatnak, ha kicsit érzékenyebb vagy, és túl sokat szívtad magadba a negatívumokat. A párkapcsolatok rizikósak, de tanulni kell belőlük és nem elrettenni.Tudom ez okoskodásnak hangzik. Adj időt magadnak, még fiatal vagy, nem kell elsietni semmit. Ha van kedved találkozni valakivel, menj, ha nincs ne menj. Ha nem felelsz meg az illetőnek, majd megfelesz másnak. A pszichiátrián gyógyszereket adnak, ami a tüneteket enyhíti, de a lelkedet kell ápolni, az pedig más terápiával lehetséges. Beszélgetni kell, elmélkedni kicsit, hogy tényleg a te hibád volt-e ami történt, és ha nem továbblépni. Az emberi kapcsolatok sosem könnyűek. Kitartás :)

#3903 hofeher hozzászólása: 2011.01.24. 14:23

Kedves Loretta!

Valóban nagyon nehéz lehet így 21 évesen… :( ! Korábban én is jártam néhányszor pszichológusnál régen, mert nagyon sokáig voltam depressziós és nagyon meg akartam halni – gyógyszereket kellett szednem, bár csak rövid ideig alkalmaztam a hangulatjavítókat, amit felírtak… Mert úgy éreztem, ez nem megoldás. Hiszen így csak a tüneteket kezeljük, a valódi gyógyítás hol marad??!!! Sok-sok éven át küzdöttem az előbb említett problémáimmal (13 éven keresztül!) és bizony a legfiatalabb éveim mentek el rá :(  (Kb 14 éves koromtól 27 éves koromig voltam nagyon rosszul.) Az életem viszont gyökeresen megváltozott, amikor eljutottam egy családfelállításra, azaz Hellinger-terápiára! Azóta (pár éve) tünetmentes vagyok és nagyon jól érzem magam, amit korábban el sem tudtam volna képzelni!! Boldog, kiegyensúlyozott, kényelmes és vidám életem van :) … A családfelállítás azonnal megmutatja, mi a GYÖKÉR OKA a problémáidnak és így fel is tudod oldani azt – először azzal, hogy tudatosítod, utána pedig speciális oldó-gyakorlatokkal, amelyek erre a terápiára jellemzőek. Hidd el, csodálatosan működő dologról van szó!! Németországban már a TB is támogatja…

Tudom, hogy nem azonos problémával bír(t)unk (jómagam hála az égnek már múlt időben beszélek erről), de teljes szívemből javaslom Neked ezt a terápiás formát, mert nagyon hatékony.

Ha bármi kérdésed van, írj nyugodtan a hellingerterapia@gmail.com címre, vagy több információért látogass el a http://www.tejutfenye.hu oldalra  :)

Kitartást és mielőbbi gyógyulást kívánok Neked!

Hófehér

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close