Kész vagyok

2011.02.01. 09:10

Itt a vége. Nagyon sokszor, egyre gyakrabban érzem ezt. Utálom magam, utálom az életem. Szar anya vagyok, szar feleség, egyre nehezebben bírom elviselni az életet. Utálok dolgozni járni, utálom ezt a 5/2-es mókuskereket.

Legjobb lenne meghalni. Nem tudom más hogy bírja csinálni, nekem emberfeletti erő kell ahhoz, hogy bemenjek dolgozni, és mosolyogva, lelkesen tegyem a dolgom, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

 

Kilátástalannak érzem az életemet 100 százalékig. Rengeteg gondolkozom az öngyilkosságon, csak sajnálom a férjem és a kislányom…

#4171 Undi hozzászólása: 2011.02.17. 18:38

Hétfőre van időpontom, megyek dokihoz, elkezdek szedni egy másik gyógyszert (reményeim szerint). Most jobban vagyok, látom a kiutat. Majd még írok, és köszönöm a segítő hozzászólásokat!

#4170 Undi hozzászólása: 2011.02.17. 18:38

Hétfőre van időpontom, megyek dokihoz, elkezdek szedni egy másik gyógyszert (reményeim szerint). Most jobban vagyok, látom a kiutat. Majd még írok, és köszönöm a segítő hozzászólásokat!

#4168 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.05. 13:25

Tisztelt laszlo.thot@freemal ! Kérném, hogy a vezeték és keresztnevét és bővebb elérhetőségét tüntesse fel…

Köszönöm szépen !

An.

#4167 atlantiszi hozzászólása: 2011.02.05. 11:28

Kedves Anyuka!

Ha  érdekli gy olyan kezelési módszer amely hatásos lehet anélkül is, hogy a a gyomrot és emésztést kikészítené, kérem írjon.A testi-lelki-szellemi egyensúly helyreállításával a depresszió,pánik és egyéb fóbiák kiküszöbölhetőek, sajátos rezgésterápiával várom az igazán gyógyulni vágyókat és hozzátartozóikat.
A módszerrel az alacsonyabb rezgéseket (amelyek közvetlenül okozzák a depressziós,stresszes állapotokat) felcseréljük egy magasabb rezgésszintre.
Rosszkedvünket felcseréljük jókedvre.Hinni kell abban , hogy életünknek van szép napos oldala és nem érünk kevesebbet mint mások!
Szeretettel várom megkeresését a 
laszlo.thot@freemail címen

Ne feledje ahogy a betegség, úgy a gyógyulás is bennünk van!

T.L.
pszichioterapeuta speciális tanácsadó

#4166 Andy35 hozzászólása: 2011.02.03. 09:28

Kedves Undi:)

Nem vagyok egy gyógyszer lobbizó, de szerintem még mindig jobb, ha gyógyszert szedsz, (persze csak azt, amit az orvos felír), ami szinten tart és nincsenek ekkora hullámvölgyek, mintha kezeletlenül a gödörben maradsz, mert annak jó vége nem lesz. Amúgy a gyógyszerbeállítás nem rövid folyamat, egy ilyen gyógyszer hatása 1-2 hét alatt alakul ki, de ha az egyik gyógyszer nem jön be, akkor másikra kell váltani. Ha egyre nagyobb adag kell, akkor azt jelenti megszokta a szervezeted a gyógyszert, már nem reagál rá olyan jól, de akkor megint a gyógyszerváltás segíthet.

A közösségi oldalaknak sok előnyük van, de sokszor ahhoz kevés, hogy kimenj a gödörből.

Üdvözlettel: Andrea

 

 

 

#4165 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.03. 07:26

Szia Undi :) ! Sajnálom, jelents beteget, hogy nem bírsz bemenni dolgozni.

#4164 Undi hozzászólása: 2011.02.03. 07:14

Nem akarok, nem bírok bemenni dolgozni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

#4163 Undi hozzászólása: 2011.02.02. 18:09

Sziasztok!

 

Köszönöm, jól esnek soraitok:) Aki jár(t) ebben a cipőben, pontosan tudja, hohy ez nem hiszti. Csak azért nem értettem az ilyen “civil” hozzászólásokat, mert ez itt a depressziósok közössége, és hát én ezt úgy képzeltem el, mint egyfajta csoprtterápiát, ahol kiönthetük szívünket, elmesélhetjük bánatunkat, stb, mert ilyet hogy “szedd össze magad fiam”, anyámtól is hallhatok…

 

2005-ben voltam emiatt dokinál, kaptam citapramot és xanaxot, kezdtem 20 millivel (citapram) aztán lett 30, 40 de végül 2009-ben sikerült leállnom vele, úgy éreztem meggyógyultam. (orvosi kontroll mellett természetesen)De megint vacakul vagyok, és ez sokkal rosszabb mint az eddigi állapotok, türelmem semmi, idegbeteg vagyok, nem érdekel semmi stb. Megint el kellene menni orvoshoz, tudom, de egyrészt baromi drága, ha magánhoz akarok menni, másrészt meg félek a gyógyszertől, hiszen dolgozom, és nem tudom, hogy a munkahelyemen hogy oldanám meg, ha rosszul lennék. Mert 2005-ben gyeden voltam, utána meg sokáig munkanélküli, úgyhogy nem volt gond, ha mondjuk feküdtem egész nap, mert semmi más dolgom nem volt.

Meg bármikor, ha újrakezdtem a gyógyszert, mindig több kellett, hogy hasonló hatást elérjek vele, úgy értem, mikor először kezdtem citapramot szedni, 20 millitől jól voltam már egy hónap után, de másodjára meg harmadjára, már többet kellett szednem és el sem értem azt a hatást vele, mint az első alkalommal.

 

 

#4162 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.02. 16:46

Biztos tudja Undi, hogy a depresszió súlyosan eluralkodott rajta, így olyan szakemberhez fordult, aki segít boldogabbá és hatékonyabbá tenni az életét.

Kedves kig ! Nekem nem fontos a gyors üzenet váltás, mégis örülök, hogy megint hozzászóltál ehhez a témához :) Vedd igénybe a fényterápiást szolgáltatást…

Kedves Inez ! Örülök, hogy megismertelek. Vigyázol, ápolod, és aggódsz Undi lelkiállapotáért. Rabbi úgyszintén. A depressziós betegséget megmagyarázni nem lehet, csak aki benne volt.

#4161 rabbi hozzászólása: 2011.02.02. 15:37

Olyan ciki ezt irni:”Kedves Undi!”Hadd szolitsalak meg igy:

Kedves Cipekedo!

A te eleted,es a mienk nem sokban kulonbozik,csak a mi terheink mas jelleguek,mint a tied,es a mi terheink,jelentos reszet mar sikerult magunk mogott hagyni,mig te cipeled azt.Kerlek irj errol a terhedrol!A perfekcionista neveltetesedrol,a dicseretek hianyarol,a kornyezeted alacsony onertekeleserol,stb.!Varom a mienkhez hasonlo torteneted!

Inez
#4160 Inez hozzászólása: 2011.02.02. 12:36

Kedves kig121!

Nem igazán értem mit is akarsz ezen a fórumon, ha nem vagy depressziós, vagy nem érted meg a problémával küzdő embereket. Nem szeretnélek megbántani, de ez nem egy csetszoba, itt fontos, hogy ki mit ír, mivel ide érzékeny, esetleg kétségbeesett emberek írnak be, szóval óvatosan, ha lehet.

Kedves Undi!

Remélem nem ment el a kedved teljesen, hogy segítséget kérj, esetleg beszélgess a hasonszőrű emberekkel, mert vagyunk itt, akik tudják, hogy mit érezhetsz.

#4159 kig121 hozzászólása: 2011.02.02. 09:23

Az is bölcs aki, tudja mikor kell hallgatni :)

Inkább nem írtam, mert nem tudom megérteni illetve elékpzelni miyen lehet az ilyen helyzet. Szinte elképzelhetetlennek tartom, hogy nálam megessen ilyen. Mivel ez nem betegség, mint az influenza, hanem lelki eredetű, így agyban kell legyőznie ezt azt egészet. Valami kiváltotta belőle ezt a depis érzést.

Én biztos rengeteget játszanék a gyerekemmel, sétálni mennék 3-asban, stb… Lehet a gyerkőccel főzőcskézni., apát várni haza vacsira. De nem tudom mi az oka a ő depressziójának.

#4158 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.02. 09:16

Szia kig :) !

Elvitte a cica a nyelved ?

 

#4157 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.02. 08:08

Sziasztok :) !

Kedves kig ! 

Jam, mint egy pszichiátrián történő nagycsoportos fórum beszélgetésen lennél :) Mind a kettőtöknek az a javaslatom, hogy helyesebb lenne, egymás felé fordulni;)

Addig míg felnem tárod, mi valójában az oka a reakciódnak, Undi nem ért meg, sőt cinikusnak ítél meg, és ahogy írtad :Gonosznak:(

Igyekezz Őt, biztosítani megértéseddel, és nyugtasd meg:)

Ha másokon segítessz, többszörösen visszakapod azt !

 

 

#4156 Andy35 hozzászólása: 2011.02.02. 07:59

Kedves Undi!

Mindenképpen orvosi segítséget kell kérned, ez magától nem fog elmúlni. Először is egy egy hetes kórházi pihenés már sokat segít. Nem tudom, hogy volt e már öngyilkossági kísérleted, ennek van egy nagyon fontos része. Amikor már úgy érzed, hogy kész, nem bírod tovább, azonnal az orvoshoz fordulj. Tapasztalatom szerint, (én már 4-szer próbáltam öngyilkosságot elkövetni), minél többször próbálsz öngyilkosságot elkövetni annál rövidebb lesz az öngyilkosság gondolata és a tett között eltetl idő, amikor még segítséget tudsz kérni. Azt ugyan nem írtad, hogy jelenleg állsz e kezelés alatt, ahol megállapítják (vagy megállapatották) a depressziód fajtáját és mélységét. Szedsz e valami gyógyszert jelenleg? Nem akarok elkeseríteni senkit, de azt mondják az orvosok, hogy a gyógyszer kiegészítéseként pszichoterápiára van szükség. Hát nagyon valószínű, hogy úgy van….de a rendszeres kontrollon nem nagyon van idő pszichoterápiára (orvososm szerint egy betegre kb.. 10 perc jut, ami ugye arra elég, hogy megkapd a receptedet, és esetleg válaszolj a kérdésére: Jól van?) Mélyebb pszichoterápiás kezelésre magán rendelőn volna lehetőség, de azt meg nem lehet megfizetni. Ez egy 22-es csapdája. Itt Pécsen, de gondolom mindenhol máshol is van sürgősségi ambulancia, hogy mikor úgy érzed, hogy kész, nincs tovább, oda bármikor lehet fordulni, érdemes ezt is kihasználni. Amúgy a kívülállók és a környezet nem mindig kezeli jól ezt betegséget, nem értik a lényegét. De csak kis erőfeszítésbe kerülne, hogy utána nézzenek, netán a környezetében lévő depressziós beteg orvosával beszélje meg, hogy mi ilyenkor a teendő. A legtöbb depressziós környezete úgy értékeli a betegséget, hogy hiszti, lustaság stb. Abba nem gondolnak bele, hogy ezt a betegséget nem önként és dalolva szerezzük be, hanem ez csak úgy jön. Másrészt azzal is tisztában kell lenni, hogy az orvostudomány ezen a területen csak tapogatózik. Nem tudnak a kialakulására konkrét okot találni. Ez nem olyan betegség, mint pl. bármiféle szervi probléma, azt pontosan diagnosztizálják, az adott szerv gyógyulására gyógyszereket adnak vagy műtétet hajtanak végre. Itt elképzelhető, hogy először nem azt a gyógyszert kapod, ami valóban segít, de akkor próbálkoznak másik gyógyszerekkel. Nálam 6 éve diagnosztizálták a depressziót, nem tudom megmondani hány fajta gyógyszert próbáltunk már ki. Most egyenlőre nyugi van, de ha megszokja a szervezetem a gyógyszert át kell állni másik gyógyszerre, és ennek úgy néz ki sosem lesz vége az én esetemben, mivel nekem gyermekkorom óta depresszióm van, és kezeletlenül nőttem fel. Tehát nekem már rendes életem nem lesz. De kívánom mindenkinek, hogy nekik sikerüljön, mert erre is van sok példa.

#4155 kig121 hozzászólása: 2011.02.02. 07:18

Kedves Undi,

Gondolom a férjednek nem mondtad el az érzésidet. Ő az akivel megbeszélhetnéd ;)

#4154 nicole92 hozzászólása: 2011.02.01. 19:50

Kedves Undi! És Ikszypszilon!

Én is elég szorult helyzetben vagyok és nem csinálnék cérnából gombolyagot de nekem pl:segítség volt az hogy felmérjem a helyzetem milyen is az életem és szerintem akinek van egy férje és egy gyermeke az azért van mert megérdemelte. Engem csak az bosszant hogy el hagynád őket. Értem én hog kilátástalannak tartod a helyzeted de igazuk van Ineznek és Ikszypszilonnak hogy kéne valaki akivel megoszthatod problémáidat. Nem akartam kéretlen lenni de ez egy ilyen oldal. Kinek mi a véleménye szerintem.

#4153 Undi hozzászólása: 2011.02.01. 18:42

Ikszypszilon, köszönöm, és Inez neked is. A többiek hozzászólására reagálva: azt hittem, hogy ez itt egy olyan közösség, ahol mi, hasonszőrűek, megbeszélhetjük problémáinkat, de úgy látom, itt sem vagyunk híján a kéretlen tanácsadóknak…

#4152 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.01. 16:20

Csatlakoznék Inez hozzászólásához. 

Egy varró iskolába jók ezek a hozzászólások, ahol  gombolyíthatjátok a cérnát.

Ne haragudj kig és nicole…

Inez
#4151 Inez hozzászólása: 2011.02.01. 16:01

Tiszelt hozzászólók!

Nem hinném, hogy Undinak most arra lenne szüksége, hogy az orra alá dörgöljék, hogy miért nem boldog. Aki ezt teszi nem érti a betegség lényegét!!! Nem az a depressziós, akinek rosszul megy a sora és ettől rosszkedvű. Az nem betegség az pech, vagy szerencsétlen élethelyzet.

Kedves Undi!

Valóban segítségre lenne szükséged, hogy kiderüljön miért is érzed a helyzetedet kilátástalannak, át kéne beszélni, hogy hogyan másként képzelnéd az életed. Az is lehet, hogy nem vagy beteg, csak teljesen kimerültél a mókuskerékben. Keress valakit akivel kibeszélheted, esetleg egy pszichológus segítségét kérd, majd kiderül, hogy mennyire gáz a helyzet.

Fel a fejjel és engedd el a füled mellett a “hogy képzeled, hogy nem vagy boldog” című baromságokat.

#4150 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.01. 14:21

Sziasztok ! Nekem ez a történet azt, hozta le, hogy olyan kelkiállapotú hölgy írta, akinek nyomott a hangulata, levert, a környezettel szemben nincs érdeklődése. Lelki tehetetlenségi állapotában szenved, és az öngyilkosság gondolatával foglalkozik. Szereti a kislányát, szereti a férjét, de búskomor és melankólikus. Akarata gyenge. erről Ő nem tehet. Jah, de jó volna, ha egy tollasozással felébredne.

#4149 nicole92 hozzászólása: 2011.02.01. 14:01

Szia jelen pillanatban megértelek de amúgy a józan eszemre hallgatva nem!
Mi a bajod hogy ennyire nehéz úgy hogy van egy férjed és egy gyermeked?
Kig121nek igaza van! Sokan szeretnék ezt neked meg van és eldobnád???
Nem hiszem hogy ez a megoldás szerintem akkor önző lennél!!!!!
Gondold át a dolgokat! A tesómék 10éve akarnak gyereket és még mindig
szenvednek te meg csak úgy eldobnád magadtól? hát ez elég szomorú….. értékeld át mi lenne akkor ha nem lennének neked? mit csinálnál akkor????
Jobbulást és ne gondolkozz ilyen *aszságokon!!!!!!!!!!!

#4148 kig121 hozzászólása: 2011.02.01. 12:06

Gonosz leszek most. Úgy nem tudom megérteni az ilyen embereket. Van aki meg gyereket szeretne meg férjet és nincs neki. Vagy nem lehet neki gyereke. Neked megadatott mind a kettő és nem vagy boldog. Ráadásul még munkád is van.

Keress magadnak valami kikapcsolódási lehetőséget. Járj el tornászni futni, stb…
Társasozz a gyerekeddel. Stb…

#4147 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.01. 09:20

Kedves Undi !

Feltétlenül rászorulsz a családtagok és a környezet segítségére, és nem utolsó sorban a hangulatod, a kedélyt javitó gyógyszerekkel, pszichoterápiával megszüntethető eme keserves állapotod !!! 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close