Magány…

Téma címkék:
2011.02.09. 20:40

Megbolondul az ember a hosszantaró magányban….

Kétségbeesetten próbálkoznék neten (mert személyesen sztem még esélytelenebb) valakivel vagy valakikkel valamiféle beszélgetést kapcsolatot alakítani… de senki.. semmi… csak a magány és az ismétlődő depresszió, életkedv-rombolás amíg még él az ember…

Van ennek valami értelme, jelentősége ha már az ember senkinek nem hiányzik, nem keresi senki még neten se??? Kell ezt csinálni, eröltetni ha már esélytelen???

Valószínű bennem van a hiba ha 34-35 év alatt nem tudtam semmilyen komolyabb tartósabb kapcsolatot kialakítani normális vagy egészségesnek tűnő emberekkel mert szar a természetem, mert nem tudom kit vagy mit akarhatnék…

Nagyon szar.. (az élet) (valahol érzem vagy sejtem hogy nem lenne az vagy sokaknak nem az de az nem jutott nekem..) Csak ezt tudom, mert ezt érzem, mert folyton ezt tapasztalom hogy esélytelen hogy nem ide való vagyok, nem való nekem ez az egész élet, azt is érzem, gondolom sokszor hogy valamikor meg kellett volna halnom (testileg is) csak valamiért ittmaradtam, ittfelejtettek és most ‘én iszom a levét…’, én bánom hogy nem tüntem el. Bocsánat, hogy vagyok de nem az én hibám hogy ittmaradtam. Vagy mégis?..

#4415 Mikee hozzászólása: 2011.02.18. 15:02

Köszönöm Kamilla a soraid. Nagyon úgy érzem hogy szívből, és nagyon őszintén írtad amit nagyon ritka dolognak gondolok. Nagyon tisztelem és nagyon tudnám értékelni ezt a fajta őszinteséget és segíteni akarást. Nagyon…

Bennem is szeretne feltörni valami ‘élni-, tenni akarás’, csak valahogy az önbizalomhiányom, ‘esélytelenségérzésem’, talán a hangulatom (depresszió?) visszaránt a kényelmes, nyugodt, biztonságot nyújtó, megszokott létbe, a 4fal közé, az otthonba, és így a változatlan magányba. Talán ki akarnék törni de élvezhetném még ezt a biztonságot, függetlenséget, szabadságot. Ez a kettősség veszekszik mostanában megint és egyre jobban bennem. Nem tudok ,nem tudtam ki-, felnőni, kiszakadni ebből az élethelyzetből, talán mert attól tartok hogy túl sokminden változna/kell változtatni és felborul ez a (gyermeki) biztonság(érzet).Ha lenne valaki akit szerethetnék vagy akivel kialakulhatna valamilyen kölcsönös bizalmi légkör akkor inkább könnyebben fel tudnám adni ezt a nagyon egyhangú, eseménytelen életmódot.

Nem tudom lehet-e itt ilyesmit írni, csak megfordult a fejemben, hogy lehetne-e hasonló élethelyzettel, kihívásokkal élő emberrel személyesebben is megismerkedni, találkozni, beszélgetni nem feltétlenül társkeresési, mindinkább lazább de megbízható személyes (haveri, bajtársi, sorstári egyéb) kapcsolat célból? Ha esetleg megoldható várom a véleményeket, hozzászólásokat (esetleg elérhetőségeket :))

#4414 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.18. 04:13

Szia Kamilla! Örülök, hogy írtál. Te és Mikee nagyon szép belsővel rendelkeztek.

#4413 Kamilla1 hozzászólása: 2011.02.17. 21:51

Helo!

Azért regisztráltam hogy tudjak neked írni, hátha jót tesz,ha semmit akkor semmit.

Előre leszögezem: nem adok neked csodát, megváltást vagy sültgalambot.A véleményemet, saját tapasztalatomat írom le neked.

Amit elsősorban szeretnék neked írni az nem lesz új dolog, hallhattad már ezer helyről, de valószínűleg elfjetetted:A saját életed a tied, te felelsz érte, bár mások ronthatják el ( akarhatják elrontani ) de mivel a tied, te virágoztathatod fel egyedül!Mi sem bizonyítja ezt jobban mint a magány.Senkire sem számíthatsz, mert nincs sehol senki, de valaki jelen van: önmagad.Azt hiszem annyira kudarcnak érzed a magányt és az ebből áradó rosszkedvet hogy teljesen elfoglalják a gondolataid, ezáltal az életed is.Tudom, borzasztó ördögi kör.Magány->depresszió->magány->depresszió.Onnan tudom hogy a kellős közepében vagyok, és ezért írok neked, mert én másképpen élem meg mint te, és meg szeretném mutatni: így is lehet.Rohadtul magányos vagyok és ennek tetejébe még szar helyzetben is vagyok:nincs munkám, pénzem,ezáltal nincs társadalmi biztonságom.Nem mondhatom azt hogy “legalább pénz az van”.Nincsenek barátaim, csak ismerőseim.Ez azt eredményezi hogy a nap nagyrészében itthon ülök.Egyedül.Már most borzalmasan hangzik igaz?Akkor tetézem:mivel lépések teszek arra hogy nyissak az emberek felé, hogy ha nem is előkelő helyen, de mégiscsak tegyek egy-két lépcsőfokot, aztán majd gyarapszik az, a kicsit is becsülni kell.Ezért regisztráltam egy közösségi oldalra.Ott látom hogy ismerőseim minden nap mennek partiba, összejönnek, ilyen mulatság, olyan jókedv.Ez persze a legjobb dolgok egyike, kivéve ha téged nem hívnak meg.Nekem ezek együttesen már tönkreteszik a mindennapjaimat, persze van még egy hatalmas gondom.A legsúlyosabbak mindegyike, amit nem neveznék meg, mert most irreleváns.A lényeg: hogy én ehhez hogy állok hozzá, itt jön az amit tulajdonképpen amit át szeretnék adni neked: kihozom a legjobbat amit tehetek.Építem önmagam.Művelem a kis kertecském, ha úgy jobban tetszik, mert ezt csak én tehetem meg.És így legalább tudom hogy megteszek mindent.Nem mondhatja nekem senki hogy ülök és várom hogy valaki megsegítsen,mert én kisujjamat sem mozdítom.Ráálltam a hobbijaimra, ha különösebb nincs is neked, egy valamit mindenképpen tegyél meg: OLVASS!Ha nem szeretsz,majd megszereted.Olvass blogokat, a világ dolgairól, olvass regényeket, amik más világba repítenek , olvass tudományokról, olvass az emberi lélekről, olvass akármiről!Nézz meg filmeket amik elgondolkodtatnak vagy éppen nem adnak semmit, gyűjts képeket amik tetszenek, menj el sétálni, járj nyitott szemmel, ezek mindd olyan dolgok amik terelik a gondolataid.Ha elképzeljük az agyadat vizuálisan mondjuk egy körnek, és abban a körben jelenleg csak negatív dolgok szerepelnek , akkor elmondhatjuk, hogy akár egyetlen nem negatív tényező is jót tesz ha bekerül a körbe, a gondolataid közé, mert ha egy fokkal is, de jobb dolog a teljes negativitásnál!Ami most a fejedben van(vagy legalábbis én elképzelem hogy most ezt gondolod): az eddigi írásomra a kifogásaid, csupa “de”- vel kezdődő mondat.Nem vagyok rá kíváncsi.Nem azért mert gonosz vagy szűklátókörű vagyok, hanem mert a kifogások magadnak szólnak, magadat akadályozod vele, nem engem.Én próbálok nem a helyzetemre gondolni, kizárni ezt az egészet, megtanultam elfolytani, mert az nem mindig rossz dolog!Ennek köszönhetően tudok magamra koncentrálni, magamt fejleszteni, magamat minél értékesebbé tenni, mert ez önbizalmat ad.Ha van önmbizalmad, mondjon akárki akármit, az bizony kisugárzik.És ez hozzásegít ahhoz hogy egyszer megtörjön ez az ördögi kör, és akkor ne egy összetört, negatív embert kapjon az illető, hanem egy olyan embert, aki kihozta a maximumot, és nem hagyta el önmagát, mert az könnyű.Küzdeni mindig jó, mert büszkévé tesz, amitől erősebbnek érzi magát az ember.Én ezt akartam elmondani neked, hogy ne azzal foglalkozz ami nincs, mert az a könnyű út.Azzal foglalkozz ami van, és senki nem garantálja hogy ettől majd lesznek barátaink vagy egy napon még megszámolni sem tudod az embereket akiknek hiányzol,de az élet kiszámíthatatlan, nem várhatjuk el előre az eredményt, de mindenképpen jót tesz ha önmagadat építed.Még így utoljára megjegyezném: hatalmas hangulatingásaim vannak.Reggel pl felkelés után 3 órán keresztül keservesen sírtam, most pedig ilyeneket írok, és eszembe sem jut összetörni.Nekem is vannak szar időszakok, kibőgöm magam, aztán felállok és továbblépek, mert nem hagyhatom magam legyőzni!nem számít semmit, szó szerint érdekességképpen írom le: én még csak 20 éves vagyok, és lány, és mégis évek óta viselek olyan szörnyű terheket amik kortalanok, mégsem tör össze!:) Kitartást!:) Remélem tudtam segíteni!

#4412 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.12. 18:45

Kedves Mikee !

Nagyon szépen fogalmazol. A felelősség megvan benned, ehhez gratulálok!

#4411 Mikee hozzászólása: 2011.02.12. 18:39

Lenne valaki akivel jól tudnám érezni magam, akivel lennének személyes élmények, hangulatok, örömök, tapasztalások, történetek. Normális… Bensőséges… Őszinte…Tiszta…Építő…Emberi kapcsolat. Egyre inkább ábrándnak, álomnak, utópiának érzem ezt a sokak számára természetesen, szinte automatikusan, egyértelműen megadott életet, sorsot… Nehéz, ami másoknak érezhetően, láthatóan sokkal könnyebb. Nem látok, nem érzek elég esélyt, erőt, türelmet, kitartást, motivációt magamban.

#4410 Mikee hozzászólása: 2011.02.12. 18:18

Kedves Ikszypszilon!

Sokaktól lehet hallani, hogy a család vagy társ, de főleg a gyerek adja valaki életének az értelmét, értékét, AKIÉRT érdemesnek érezheti az ember hogy ÉL. Ez hiányik nekem nagyon már. Valaki. AKIÉRT, akinek, aminek lehetne élni. Nehéz a természetem, kissé zárkózott, sokszor bizonytalan, bizalmatlan, naív, stb is lettem, de talán még nem érzem annyira elvontnak vagy reménytelennek a személyiségem csak kicsit több türelem kellene hozzám, amit még nem nagyon találtam.

Nőknek FÉRFI kell, aki erőt, biztonságot, nyugalmat sugároz, ezért nem tudom hogy egy magamfajta depissel ki társulna komolyabban, őszintébben, hosszútávon.

Nem tudom miben kellene vagy miben tudnék változni ha már a világot, az embereket nem tudom változtatni. Ha tudnék változni talán az életem is változhat. Csak álmodozom?

#4409 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.12. 18:05

Kedves Mikee! Nyugi, nekem sincsenek céljaim…

Egyetlen egy dolgon tudok mosolyogni, az pedig a kislányom. Így, az Ő sikerei az én sikereim is, Ő él tovább bennem. Elkísérem a táncoráira, stopperrel a kezemben a sportpályára, castingokra, kutyasétáltatásra.

Én sem vagyok csúcson, de musz. egyedül élni, talán jobb is. Ezt komolyan, őszintén írom Neked.

A nőknek az igényei nagyok, a férfiak sem adnak ingyen semmit. Ma már nem létezik feltétel nélküli szeretet…

#4408 rozsaszirom333 hozzászólása: 2011.02.12. 10:32

ez igaz en is ezzel kuzdok a maganyosagal es  depreszioba estem mert nem talakok egy tarsat magamnak meg volt egy nagyon jo bartanom es nagyon sokat szenvettem ezert a dologert is sajnos nekem vann pajzsmirigy betegsem is ami kival belolem hol ideges vagyok hol nem a hormonok csinajak ezt a dolgot most jotem ki akorhazbol mert roszul letem a pajzsmirigytol meg elutasitonak erzem magam ha lehet segitsen nekem is valaki

#4407 Mikee hozzászólása: 2011.02.11. 17:36

Ezaz.. Jó kérdés… Nemtom igazán. Nem tudok most olyant, ami feldobna..

#4406 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.11. 17:04

Nyugi, mától én is egyedül vagyok. Finis lett a kapcsolatom. Én nem is törekszem arra, hogy ismerkedjem. Bár, nekem itt van a kislányom.

Miben érzed magad sikeresnek? Pl, mitől mosolyogsz?

#4405 Mikee hozzászólása: 2011.02.11. 16:45

Lehet hogy pont ez lenne a baj, hogy túl sok szabadidőm van és ilyen gondolatokon meditálok. Talán ha valami (vagy valaki) le tudna kötni…. akkor talán nem gondolkodnék sokkal többet ilyeneken…

#4404 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.11. 16:43

 És..próbáld meg megbecsülni a kis dolgokat és sokat meditálj :)

#4403 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.11. 16:06

Kedves Mikee!

Kérj segítséget Tündérhegyen !

#4402 Mikee hozzászólása: 2011.02.11. 14:55

Anna

Katolikus vallásos nevelést kaptam. Korábban (kb 10-20 éve) lelkigyakorlatokra, kurzusokra is jártam (Fülöp, Cursillo), közösségekbe (ifjusági karizmatikus)  Volt bennem lelkesedés is akkor ilyenekhez (több felekezet ifjusági összejövetelére is elmentem pár alkalommal) de valahogy egy idő nem éreztem hogy ott lenne a helyem, ennek ellenére úgy érzem, hogy valamennyire megmaradt még egy gyermeki bizalom Isten iránt, hit, remény…  Sokszor imádkoztunk, dicsőitettünk, de hosszútávon nem igazán tapasztaltam változást az életemben. Mégis mostanában is sokszor imádkozom hogy megtaláljam/megtaláljon valaki, akit szerethetek, aki szerethet akivel normálisan, értékesebben, hasznosabban tudnék élni, lenni. Régóta… Bízom Istenben. (de meddig??)

Mondják hogy a remény hal meg utoljára. Asszem csak a remény tart valamennyire… Ameddig tart a türelem. Mert mostanában az is fogyóban (34 év után..) Sokszor nehéz tartani, kontrollálni, figyelni azt a belső lelki nyugtalanságot, depressziót.

#4401 Mikee hozzászólása: 2011.02.11. 14:38

Ikszypszilon:

Akikkel valamilyen kapcsolatot (leginkább csak néhanapján üdvözlős/beszélős) sikerült elérni azok sem keresnek vagy keresnek már és akikről tudok vagy hallottam már azok többsége elmentek vagy régóta kapcsolatban (leginkább normális, rendezett családi) vannak/lehetnek. Ezért gondolom hogy ők tudtak (nemcsak a saját érzésükről, bajaikról) kommunikálni, szóval valamennyire élvezni is tudhatták az élet(ük)et.

Nem pillanatnyilag vagyok egyedül (már amennyire ebben a világban 20-30 év pillanatnak tekinthető lehetne.) Úgy érzem már régen összedőlt a világom. Az, ami lehettem volna ha korábban is normálisan (többi átlagos, normális gyerekhez hasonlóan) élhettem, érezhettem stb. volna…. Sokminden történhetett amit nem tudtam/nem tudok legbelül (amiről szinte már nem is tudok) ki- vagy feldolgozni. Összedölt mert egyre kevésbbé érzem esélyét hogy megtalálnám (vagy megérezném) az életem értelmét, jelentőségét, motivációját, hivatását stb…

#4400 7777anna hozzászólása: 2011.02.11. 11:46

Ha megtanulod Jézustól, hogyan adott szeretetet, százszorosan kapod vissza azt!

Ez a kereszténység!

Adj, és kapni fogsz!

Adj úgy, hogy ne várj érte semmit!

Keress olyan embert, akinek nagyobb szüksége van Rád, mint Neked a vígaszra!

Én megtapasztaltam A CSODÁT!!!

 

#4399 7777anna hozzászólása: 2011.02.11. 11:43

Szia Mikee!!!

Hasonló, sőt ugyanilyen élményem volt már, amit leírtál.

Akkor teljesen véletlen kijöttem belőle egy barátom segítségével.

A barátom nevét elárulhatom!!!

Én száz százalékig biztos vagyok benne, hogy Ő tud segíteni Rajtad!!!

 

Az Ő neve :

ISTEN!!!!

 

Nem viccelek!!!

Én sem hittem Benne!!!

Keresned kell Őt és vágynod Rá, ahhoz, hogy megtaláld, vagy esetleg Ő jön el Hozzád!

Nem vagyok beteg, hidd el, Ő segít!!!

Ha érdekel, keresd Őt!!!

Alkoholisták, drogos emberek és depressziós betegek is gyógyultak már meg, akik keresztények lettek!

A szeretet sok mindenre képes!!!

Vágyázz magadra!

Fontos vagy Neki!

Mindannyiónkat céllal, és szeretettel teremtett!!

 

#4398 Ikszypszilon hozzászólása: 2011.02.11. 07:42

Hey Mikee:)! Miből gondolod, hogy azok az emberek akikkel kapcsolatot alakítottál, normálisak és egészségesebbek voltak nálad?

Tanulni kell belőlük. ..Ha pillanatnyilag egyedül vagy, az még nem azt jelenti, hogy összedől a világ.

#4397 Mikee hozzászólása: 2011.02.10. 15:41

Nem hangzik hülyén, próbáltam online játékokat korábban is sokat, sokfélét böngészőset. Az utóbbi időben egy online szerepjátékkal játszottam viszonylag gyakran (vagy még talán időnként ránézek valamikor) de a napokban már az sem kötött le sőt már lassan megint kezdem megunni azt is…

#4396 kig121 hozzászólása: 2011.02.10. 15:28

Hülyén fog hanzani, de online starégia játékot még nem próbáltál?

 

#4395 Mikee hozzászólása: 2011.02.10. 15:23

Nincs különösebben hobbim, nem igazán köt le vagy motivál semmi, ez is zavar sokszor.

Irodai számítógépes adminisztratív (‘aktatkukac’) munkát végzek, ami szintén nem igazán motivál, vagy serkentene.

Szívesen beszélnék másról de leginkább csak az érzéseimről, hangulatomról gondolataimról tudok amik sokszor szinte elnyomnak más dologra vagy személyre figyeléstől. Bár lehet hogy egy személyesebb találkozás, beszélgetés során máshogy viszonyulnék máshoz és magamhoz és talán akkor nyugodtabban tudnék beszélgetni.. Nem tudom igazán.

#4394 kig121 hozzászólása: 2011.02.10. 09:15

Van esetleg valami hobbid amit szeretsz csinálni? Mivel foglalkozol, dolgozol?

Lehet segítene, ha nem a depresszióról és a magányodról beszélgetnénk ;)

#4393 nicole92 hozzászólása: 2011.02.09. 21:19

Kedves Mikee!

Hát ez igen negatív sajnos és nagyon sajnállak bár azt hiszem ez korán sem segítség. Párt és új életet nem adhatok de beszélgetni szívesen beszélgetek tudom milyen az amikor mindenki elfordul és legurulunk a gödörbe. Vissza nehéz az út de ne másért magadért tedd meg!

Ha van kedved csevegni peacelady8@hotmail.com az msnen címem. E-mail:peacelady8@freemail.hu

Ha gondolod írj én várom a leveled:)

Ne búsúlj lessz még jobb is! Vigyázz magadra és élvezd a szép időt:)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close