Üdvözlök mindenkit!
Zsuzsi vagyok 31éves. Depresszióm 15 éves koromban kezdődött, 4éve társult hozzá a pánikbetegség! 
Azóta vagyis 4 éve miután megszületett a kislányom gyógyszereken élek! Xanax Rexetin. Gondolom néhányótoknak ez nem újdonság! Rettenetes szédülések, halálfélelem, tömegiszony, fejfájás amik megkeserítik napjaimat.
Olvasgattam leveleiteket és szomorúan tapasztalom hogy sokan szenvednek ettől Néha nagyon mélyen vagyok mint például most is!
Ha valaki megosztaná pozitív tapasztalatát megköszönném.
Jobbulást mindenkinek….
Szia!
Először is köszönöm, hogy válaszoltál a történetemre. Jól esett, a bőgés jött rám, mikor azt olvasom, hogy valaki megérti, és nem pedig értetlenkedig és egy gyerekes hisztinek tekinti. Azóta odáig jutottam, hogy valaki hazugságokat terjeszt az előző munkahelyemen, mely szerint lejáratom őket. Tudom, hogy a mostani munkatársam csinálja ezt, de ez rosszul esik. Vitatkozni nem akarok, mert úgyis én maradok alul, s csak még jobban megutálnának. Holnap hétfő, félek a holnapi naptól. Soha nem csináltam még ilyet, életemben nem lógtam munkahelyről, de meglehet kiíratom magam táppénzre, hogy kitudjam húzni ezt az 5 hetet. Tudom hülyeségnek hangzik, de…
Próbálj meg valamilyen hobbit keresni. Én pl. hastáncra járok minden pénteken, ami azért jó, mert a megszokott kis csoportunk segít kialakítani a nőiességünket, és nyugodtan elmondhatjuk egymásnak a bánatunkat, és próbálunk tanácsot adni. Vagy a télen megtanulta gyöngyöt fűzni. Felmentem az egyik internetes oldalra, és ennek segítségével sajátitottam el. Ilyenekre gondoltam. Ha találnál egy olyan hobbit, amibe a kislányodat is beletudod vonni az még jobb lenne. Ez talán segítene enyhiteni a pánikodat.
Eni
Kedves Panikozo Tarsak!
A paniktol megszabadulni nehez,de egy modon lehetetlen:Ha elkeruljuk a panik okozojat.
Srackoromban teriszonyom volt.Egyik batyammal hazat kezdtunk epiteni,s amikor meghoztak a fodem gerendait,nekunk kellett azt szetosztani,majd feltolteni a kozoket keramiabelestestekkel.11 m magasban kellett setalni a 30cm szeles falakon.Meg kellett csinalni,mert nem volt penzem munkasokat fizetni.Eleinte borzasztoan ereztem magam.Igazi halalfelelmem volt,es ha leneztem,forogni kezdett a vilag,es gyorsan le kellett ulnom.Nem volt szabad leneznem,s tekintetem szigoruan a keskeny falra szegeztem,ahol jarkalnom kellett.Mire befejeztuk a haz epiteset,teljesen kodde valt a teriszonyom….Ami kivaltja bennunk a panikot,azt eleinte passziv segitovel,majd anelkul kell gyakorolnunk minel tobbszor(termeszetesen gyogyszerek tompito hatasa nelkul).Egy ido utan annyira megszokjuk azt a tevekenyseget,hogy semmilyen tunet nem fog zavarni.
Köszönöm nektek hogy megosztjátok tapasztalataitokat,sokat segít,mert aki nincs benne nem érti meg min megy az ember ilyenkor keresztül!És sokan azt mondják gyógyszer nélkül kell megoldani……de hát sajnos vannak hullámvölgyek és ez nem mindig megy!Néha a házimunka rovására megy.Én ilyenkor tavasszal sokkal rosszabbul vagyok,valahogy a telet ezen a téren jobban viselem!
Puszilok minden sorstársat…..
Én nem azt mondam neki hogy ne szedjen gyógyszert ,csak azt hogy én nem szedtem.
Szeresd magad!!!az állapotod ellenére is!!!!!!!!!!!BETTI
30 éve vagyok pánikbeteg, sok mindenre rájöttem.
Szülés után kezdődött a gyerekem 30 éves elmult.
Soha nem fog elmulni, viszont vannak jobb és rosszabb időszakok. Nem kell arra hallgatni, aki azt mondja nem kell gyógyszer, anélkül ezt nem lehet elviselni. De…….jó lenne mozogni, sportolni, lekötni magad valamivel, bár ha rosszul vagyok ma sem megy:-(((
A gyógyszert is már magamnak adagolom, tavasztól öszig elvagyok nélküle, de a téli hónapokban szükséges. Eröltetni kell kicsit az utcára menést, az emberek közt létet, mert ha ez nem megy, akkor teljesen bezárkózol és tényleg csak a pánik lesz az élet:-(((
Szia!
Én kb. 20 éve vagyok pánikbeteg, bár akkor még nem tudtuk (tudták), hogy ez az.
Nekem is nagyon szörnyű volt. Pár éve sz SZTK-s orvos felírt vmi másik gyógyszert, amitől én is nagyon rosszul lettem. Édesanyam “sétáltatott” eleinte, hogy kimoztuljak, de csak úgy ment, ha belekaroltam.
Aztán jobb lett. Persze én is szedek gyógyszereket, viszont azóta magánorvoshoz járok. Azt tudom javasolni neked, hogy apró lépésekkel haladj. Pl. menj ki az utcára sértálni. Tűzz ki egy célt, hogy most csak 100 métert megyek és vissza, aztán egyre hosszabbakat. Aztán pl. bemész az ABC-be csak nézelődni (ami a közelben van).
Aztán jöhet, hogy busszal egy megálló oda, és vissza. Aztán így a többit is.
Én is így jutottvam vissza. Szedem a gyógyszereket, de jól vagyok, dolgozok, utazok vonaton. Nem mondom, hogy nekem nem szokott néha pánikrohamom lenni, de már le tudom őket küzde.
Fel a fejjel!
Neked is sikerülni fog!
Szia Zsuzsi.Olyan igazi pozitív dolgot én sem tudok neked sajnos mondani.Szerintem aki pánikbeteg lesz az az is marad amig él sajnos.Vannak jobb és nagyon rosz időszakok.Én 26 éves korom óta vagyok pánikbeteg most 33 éves vagyok.Az első két év az úgy telt el hogy igazából nem is emlékszem rá,még a gyerekemet sem tudtam ellátni.Gyógyszerek nélkűl küzdöttem fel magam arra a szintre ahol most vagyok.De ha még egyszer lesüllyednék én már tuti ott is maradnék mert ez iszanyotosan nehéz volt.Most már azért el tudok menni minden hova ahová csak akarok,autót vezetek boltba járok viszem suliba a gyerekemet,szóval már közelítek a régi önmagamhoz.De tudom azt hogy olyan mint régen már soha nem leszek,ezt el kel fogadni és ennek fényében tovább küzdeni.Neked is sikerűlni fog de hogy hogyan azt neked kell megtalálnod.Találnod kellene egy olyan “fűszálat “amibe bele kapaszkodva ki tudod magad húzni a gödörből,ha érted mire gondolok.Hidd el menni fog,csak nehéz meló ez sajnos.
Szia Zsuzsi!
Sajnos én hullámvasútban érzem magam. Egyszer jobb, máskor szörnyű. Hat hét kórház után nem sok javulás történt. Szedem a gyógyszereimet, már megbékéltem vele, hogy gyógyszerek nélkül nem megy. De most, hogy itt a tavasz, nekem kicsit segít a jó idő. Jobban el tudom látni a házimunkámat. Sajnos másra nemigen vagyok alkalmas, néha még egy mosogatás is nehézségek árán sikerül, bevásárlásról már ne is beszéljünk. A négy fal között élek, nincsenek barátaim, barátnőm, csak a családom. Pozitív tapasztalatot vártál, kérlek ne haragudj, hogy csak a küszködésem írom le. De tényleg a szép, napsütéses, madárcsicsergéses napok javítanak állapotomon. Kérlek örülj Te is ilyen apróságoknak!
Szeretettel Gabó