Életem?

2011.05.07. 18:05

Már rég írtam ide, de azért olvasgatom az írásaitokat. Sajnos kell, mert ez is egy támasz. Néha megnyugtat, hogy mások is szenvednek így, ahogy én, de el is szomorít. Mi értelme az életnek,ha csupa szenvedés? Most megint beteg vagyok, nem nagyon,csak a nőgyógyászati bajom miatt kiürült a szervezetemből a vas, és vérszegény is vagyok. Hosszú éveket töltöttem el azzal, hogy orvostól-orvosig jártam a gondjaimmal, majdnem volt műtétem, de meggondoltam magam. Talán ez volt a baj. De valahogy mindig közbejött valami amikor a szike alá kellett volna feküdnöm. Jel volt, vagy csak a félelmem és bizonytalanságom miatt én csináltam magamnak az akadályokat? Nem tudom. Szóval itthon vagyok és ilyenkor van időm magammal foglalkozni, sőt úgy érzem megint tennem kéne valamit az egészségemért, de már nem tudom merre menjek. Kis pont vagyok, és teljesen belegabalyodtam a szálakba. Eltévedtem megint, mert buta vagyok összerakni a mozaikot. Hol kezdődtek a bajok, mi rá gyógymód, hogyan is függnek össze a betegségeim? Reflux, bélbetegség, hormonzavar, miómák és ugye a pánik és depresszió. A hormonzavartól vagyok depressziós, vagy a depresszió hatása a hormonok összekuszálódása, csak túl érzékeny vagyok a világra, vagy ez egy betegség, ami hozza a többit és gyógyítható? Elfáradtam. Századszorra is elfáradtam. Mély barázdát írok mindig ugyanabba a körbe. Kevés változás történt, csak elment egy csomó év és energia. Nem akarok már családot,nem erölködöm a barátságokon, csak némi boldog és fájdalommentes időt akarok, vagy halált. Bár arra is rájöttem, hogy a sok öngyilkos talán nem a halált akarja,hanem a nem létezést. Akkor nincs fájdalom, félelem, megfelelés. Nem baj, ha a többi sincs,de ami megfojt, felőröl és vakká tesz a szép és jóval szemben végre eltűnik. Nem számít, hogy a kevés jó is eltűnik, mert azért talán meg sem éri. Minden kis pillanatban ott a sötétség, amit már nem lehet kiirtani, a félelem, hogy megint rossz lesz, hogy nem is érdemlem meg ha ebben a pillantaban kaptam valamit.

Megtanultam, hogy másoknak is vannak gondjai, hogy mások sem tökéletesek, hogy nem vagyok sem különleges, sem kivülálló. Mégis sokszor azt érzem, hogy más nem szenvedhet ennyit,mert akkor rájönne az emberiség, hogy nem érdemes élni, csak a fajfenntartás az egésznek a lényege. És lám, sokan úgy néznek rám, mint egy űrlakóra…Nem akarsz élni? Nem akarsz gyereket? …Mi vagy te? Igen, mi vagyok én?? Ugyanolyan esendő, sérülékeny test és lélek mint a többiek – akit a pillanatnyi helyzete és érzése befolyásol, vagy más. És ha más,miben más? Olyan aki ráébredt, hogy nem tökéletes az emberi faj és a földi élet, vagy egy olyan valaki akiben elromlott valami fontos? Esetleg képtelen vagyok olvasni a sorok között,pedig kapom a jeleket, hogy mit kéne másképp tennem, vagy megtanulnom az életben, csak rossz tanuló vagyok??

Inez
#6259 Inez hozzászólása: 2011.07.07. 11:10

Szia bakri!

Szedem én már több, mint 10 éve. Miért? a Sero erősíti az öngyilkossági hajlamot?? azt hittem az ellen van…már mindenféle kiderül ezekről a szerekről, de leszokni persze nem tudok, mert akkor tényleg haldoklom.

Lehet, hogy igazad van a kapcsolatok terén, ezért is írtam, hogy sajnálom, hogy nem akadt megértő társad. Persze egy önmagában boldogtalan emberrel/nek nehéz, mert nehéz megérteni ha a társa vagy, és persze elviselni. Sajnos elöbb nekünk kell tisztában lenni magunkkal, és szeretni önmagunkat, csak azután szerethetünk másokat és fogadjuk el a szeretetet. Lehet, hogy sebnyalogatás, nem tudom. Csak azt, hogy akkor amikor nem boldog az ember, mert valami nem stimmel, és nem csak kicsit, akkor nehéz másra koncentrálni. Másoknak persze én is azt mondom, hogy ne hátra nézzenek, meg hogy találjanak valami célt és örüljenek a kis dolgoknak. De hát, ugye ez nem mindíg ilyen egyszerű. Ha jön a hullámvölgy…

Nem bántottál meg, már az is jó, hogy hozzászóltál az írásomhoz. A munkám mellett sajnos nincs igazán időm, így a barátok is elmaradnak, ami szabadidőm van a családdal töltöm. Ezért is írogatok, nézelődök itt is, hogy legalább írásban tudjak kicsit lelkizni :) Azért köszi, levelet szívesen váltok :)

#6258 bakri001 hozzászólása: 2011.07.07. 09:16

Kedves Inez!

Ne haragudj,de most olvastam csak a történeteidet.Én megértelek,hidd el.Most szeded a Seropramot?most olvastam róla,hogy ha gyakran visszatérő öngyilkossági gondolataid vannak,nem szabad szedni.Említetted már az orvosnak?Vannak más gyógyszerek,hátha azok jobbak lennének neked.

Szerintem azért mert nincs társad nem biztos,hogy rosszabb helyzetben vagy,mintha lenne.Rengetegen élnek párkapcsolatban,mégis üres az egész,valaki bevallja,valaki nem.Sokan hitegetik magukat.

Fajfenntartás?Igazad van,de nem lehet ennyivel lezárni,összetettebb.

37évesen öregnek érzed magad,mert tele vagy gondokkal.Nem vagy öreg nem szabad csak a sebeinket nyalogatni.Szivesen taliznék veled,kihúználak ebből a magányból.Sokszor egy jó beszélgetés már segíthet.

Semmiképp nem akartalak megbántani,ha úgy érzed,neharagudj!

Üdv.

#6257 nicole92 hozzászólása: 2011.05.11. 21:36

Kedves Inez!

Remélem hogy azért csak csak kilábalsz belőle! Itt a nyár süttetni kell magunkat és az alakunkon aggódni mint mindenki más aki ezzel terheli az agyát és nem az ilyen negatívumokkal. Amúgy a negatív kis görcs mert őt mindig hamarabb észrevesszük és több időt foglalkozunk vele mint a jóvalo na ez itt  a baj! :/ Remélem egyszer csak egyenesbe jövünki mindannyian! ;)

Inez
#6256 Inez hozzászólása: 2011.05.10. 18:03

Kedves nicole92,

köszönöm a bátorító szavakat, jólestek. Sajnos nem gyötörhetem folyton a környezetem a negatív gondolataimmal, így marad a várószoba, időnként itt eresztem ki a gőzt :) Aggyal sok mindent tudok, csak hát a lelkem nem akar az eszemre hallgatni. Aztán megfertőzi a gondolataimal és bezárult az ördögi kör.

#6255 nicole92 hozzászólása: 2011.05.09. 20:56

Kedves Inez!

Ahogy olvasom a történeted úgy éreztem mintha egy újság cikk lenne és elég el borzasztó hogy ez egy élet. Egy ol,yan élet amely jelenleg kilátástalannak tűnik annak aki éli. Mindenki tudja aki benne van ebbe a *zarságba hogy milyen hülyeség is de van és el kell fogadni hogy igen ez normális mert igenis minden embernek van ilyen,mindenkinek vannak rossz napjai,van aki piával önti le a csomót a torkába van aki kibulizza és persze van aki magába tartja és mit se foglalkozva azzal a mai rohanó világba az csak gyülepszik és egy idő után oly mértékben tőr elő hogy az csak na. Ezek is mi vagyunk, mi is emberek vagyunk. Nekünk lehet néha nehezebb és olykor kilátástalannak tűnő de ha nem látjuk meg azt a cseppnyi jót sem akkor tényleg felesleges az egész. el kéne hinni hogy minden ember keresi valamiben a boldogságát van akinek egy séta is elég és van akinek nem adatik meg társ akivel önfelett őszinte lehet és így segítséget kér egy idegentől akinek valamiért mégis jobban megnyílik csak nem mindegy milyen az az idegen mert azt mindenki magának választja ki. Az élet az zűrös dolog mindennek meg van a hátul ütője és mindennek meg van az előnye. Jó rossz ez a kettő együtt játszk mindenben jó kis társak ezek ez a helyzet, Szerintem neked szükséged lenne egy olyan “lelki társra” akinek még a leg mélyebb titkaid is fel mered fedni és nem szégyelled magad. Lehet hogy erre lenne szükséged. Persze ez csak tipp tőlem. Én nem ítélkezek senki felett szerintem az aljas dolog és elvetendő. Csak leírtam véleményem és remélem azért valamicskét segíthettem. Sok kitartást és erőt kívánok neked és ne feledd a várószoba itt van veled!!! :) jóéjt

#6254 atlantiszi hozzászólása: 2011.05.08. 08:12

Kedves Inez!

Nem hinném, hogy rosszabb tanuló lennél mint bármelyik más ember, jeleket mindannyian kapunk,ezek sokszor betegségként érkeznek hozzá,megtaníthatnak továbblépni.Nálam gyakorlatilag egy 10 évvel ezelőtti komoly egészségügyi probléma hozta  az igazi változást, amit sikerült műtét nélkül némi természetgyógyászati segítséggel helyrehozni.Azóta tudom, hogy mi is az igazi szenvedés,akkor a fájdalomtól 10 napig nem tudtam aludni, a kórházban műtétre írtak ki, ami szerencsére elmaradt.Gyakorlatilag az a probléma változtatta meg az életemet, terelt a mostani utamra.Azt mindenesetre elmondhatom, hogy az idő előtti halál sohasem megoldás egyetlen problémánkra sem, minden akadály mögött egy megoldatlan lelki gond áll, ezek feloldásához többféle út segíthet, az Önmagunkkal való szembenézés,elfogadás.

Az egyensúly megtalálása, a meditáció elsajátítása mindennapi életünkbe való behozatala nagy mértékben segíthet problémáid megoldásában.Nekem anno nagyon sokat segített egy évtizede, rajtad is segíthet, szívesen megosztanék Veled egy két dolgot ami közelebb hozhatja számodra az egyensúlyt.

Msn-en vagy e-mailen keresztül beszélhetünk, amelyik változat számodra szimpatikusabb .

Elérési címem:laszlo.thot@freemail.hu

 

 

 

 

 

Msn

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close