nem fogok hosszú történetet irni 
csak a lényegét annak ami bennem lejátszódik, itt a nyár .. szeretem, jó az idő ki lehet mozdulni, programok. de mégis feszélyez engem 
mindenki “kitágulkozik” lenge ruhák, de én képtelen vagyok rá, nem érzem jól magam ezekben, olyan h rövidnadrág, áhh szóba sem jöhet, képtelen vagyok elmenni standra, kisebbségi érzésem van a többi ember előtt, úgy érzem lenéznek, nem oda való vagyok de nem tudom miért rettegek ennyire, pedig nem vagyok kövér, átlagos a testalkatom ..
mi lehet az oka ennek?
Kedves Linds!
Sajnos mi közöttünk,elég gyakran fordul ez elő.Az énképünkből fakad.Te mit gondolsz magadról?-gyakran teszik fel ezt a kérdést.Pedig az énkép az emberi viselkedés legdöntőbb belső meghatározója.Tudom nem megnyugtató,de nem vagy egyedül,én is küzdök ezzel.Ha minden rendbe van velem,simán veszem az ilyen jellegű akadályokat az emberek között,de ha nem…Wilde meséje szerint a forrás nem vette észre,hogy Narküsszosz királyfi milyen szép,mert amikor az ifjú fölé hajolt,mindig saját fodrait figyelte.A társak ,barátaink arra kellenek,hogy tükörként szolgáljanak,szavaik bíztatnak,milyen okosak,ügyesek,bátrak,szeretetre méltók vagyunk,vagy épp unalmas,tehetségtelen ,kiállhatatlan emberek.Érzékenységünknél fogva,azt gondoljuk,ha összebújnak ,rólunk beszélhetnek,vagy biztos valami rosszul áll rajtunk,azért néznek.Ismerős történet Hófehérke mostohájának története,akit a tükör nyugtatott meg szépsége felől.Nekünk lelkünk tükre lenne a megnyugtató,de a betegségünk miatt,torzul.Gondolataink magunkról érzéseket váltanak ki,az érzések cselekedetet,ami rögzül az agyunkban és meghatározza a világhoz való viszonyunkat.Így húzódunk vissza,zárkozunk el,félünk,magányossá válunk és lemaradunk az élet szép dolgairól.Nem tudok neked tanácsot írni,mert egyénenként mások vagyunk és ez a csodás.De a depressziót rendbe kell tenni,ki kell beszélni,át kell értékelni és fontossági sorrendet kell felállítani,tudatosan.Biztos vagyok abban,hogy csodálatos és szép ember lehetsz.Aki feszélyez és fékez az önmagad,ezért fontos ledönteni a korlátokat.Én tiszta szívemből kívánom gyógyulásodat,hogy újra élvezhesd a nyár örömét.
Kedves Linds!
Engedd meg, hogy sorstársamnak nevezzelek, mert én is szeretem a nyarat, de sajnos a lenge ruhákat én sem veszem fel, igaz én molett vagyok. Megjegyzem amikor vékony voltam akkor sem szerettem a mutogatós ruhákat, és bikinim sem volt sosem., illetve volt de sosem vettem fel.
Az az érzésed, hogy mások lenéznek ez bizony eredhet a depressziódból, mert magad is írod kissebbrendűséged lehet. Nem tudom milyen a te betegséged, ezt csak orvos tudja eldönteni nálad mi lehet a nyerő megoldás erre a problémádra…
Bár én most sem járok lenge ruhákban rövid nadrágot, térd alá érőt fel szoktam venni. Nekem is voltak olyan érzéseim, hogy ki mit szól majd, de folyamatosan építettem le magamban ezt a dolgot és tudod olyan férjem lett aki soha nem vesz fel rövid nadrágot.Ez engem nem zavar. Egyébként hozzáteszem, hogy a rövid nadrágot apránként vettem fel először valamivel rövidebb volt mint a hosszú gatyák, majd így rövidültek…
Szeretettel gondolok rád és remélem tudtaam neked segíteni:Ágacska
Szia Linds,
Nem írtad meg, hogy fiú vagy lány vagy. Van-e estleg párkapcsolatod. Hány éves vagy kb. stb..