Nem tudom mi van

Téma címkék:
2011.07.01. 09:15

Sziasztok!

Olvasom a történeteket stb.Nekem más a problémám:engem nem érdekel semmi!!Már gyerekkoromban is tele voltam szorongásokkal,mert sovány voltam,még a szüleim is csúfoltak..Mindegy, az ember mindig csak tűr,és tűr.Aztán 13éves koromra megváltoztam,jó tanuló lettem,szerettek az osztálytársaim stb.A középiskola egy  nulla volt,nem is tudom hogy végeztem el.Már a suliban is volt,h nem bírtam bejárni.Persze a barátok eltűntek,volt,h akarattal bántottam meg őket.Gyűlöltem az életet.A szüleimet nem szerettem különösebben,magukkal voltak elfoglalva,de anyámtól féltem, gonosznak láttam,ezt inkább nem részletezném.Aztán,hogy elkerüljek otthonról férjhez mentem,majd elváltam.Nem szerettem.Persze azt sem vettem észre,h 3éven keresztül csalt,nem volt köztünk intimitás,undorodtam az egésztől,tőle.Majd amikor már amkor a zárba tette a kulcsot rámtört a pánikroham,nem tudtam lemenni az utcára 3hónapig(!),udorodtam az emberektől,a naptól.(pedig a lányom akkor volt 3-4éves.)Akkor tudatosult bennem,h valami nagyon gáz,ez már nem normális.Mindenhová taxival jártam,de mindi 160-as pulzus ájulás előtti állapot stb.Majd rászántam magam,h elmegyek egy pszihiáterhez,de előtte voltam pszihológusnál,akinél 1órán keresztűl sírtam. A pszihiáter írt gyógyszereket,és lassan tünetmentes lettem.

Kerestem munkát, majd megismerkedtem a mostani férjemmel. Nem volt soha szerelem, de szeretem? talán. Megszületett a fiam.A terhesség alatt végig szedtem gyógyszereimet “saját felelőségemre” Mit csináljak csak a gyógyszerben bízom,és kész. dr.Czeizel E.szerint nem ártalmas a magzatra. és tényleg. Szoptattam is  17hónapig. Megjegyzem 1 Óra alatt tágultam 2ujjnyiról:) Megszülhettem volna akár itthon is,mert a világon semmilyen fájdalomcsillapítót nem kaptam. Engem ez sem érdekel. A lányom kitünő tanuló,a fiam szépen fejlődik. Boldog is lehetnék,de nem vagyok, az is elmúlik egyszer… Bennem csak a gyerekeim tartják a lelket, miattuk muszáj.

#6687 bakri001 hozzászólása: 2011.07.05. 17:32

Kedves Inez!

Végre valaki érti:)

Azok a gyógyszerek amiket szedek szerintem annyira nem durvák,csak azok számára akik nem ismerik ezeket a betegségeket.Mint már írtam utána néztem a dolgoknak,ha nem szedtem volna nem tudom mi lett volna a terhességem alatt,és a gyermekágyi időszak alatt,mert a lányomnál nem szedtem,és elég durva volt…Viszont meglepődtem amikor a szülészeten azt sem tudták milyen gyógyszerek ezek.Különösebben nem érdekel a dolog.A tudatlanság az zavar,zavart.A pszihiáter azt mondta nincsennek adatok,csak patkánykisérletek vannak.Dr.Czeizel Viszont azt állítja,ha nem szeded többet ártasz magadnak,a születendő babának.Amúgy gondolj csak bele a fogantatás pillanatában már szeded tehát végig,majd a szopik alkalmával újra hozzá jut,és szép lassan jön le a baba,ahogy kevesebbet szopik.Én akkoriban a legminimálisabb adagot vettem be.

Az első gyereknél semmi gyógyszer,csak bio dolgok,mégis asztmás.A fiamnál,semmi.

Nem lehet tudni.Csak azt tudom mondani én csak így vállaltam gyereket,ez az én elhatározásom volt.Nem akarok senkit erre biztatni,viszont jó ha tudjátok,hogy így is lehet:)

Hidd el voltam már szerelmes,de ahogy viszonzásra került elmúlt.Mindig mindennel ez van.Ha megkapom már nem érdekel.

Köszönöm jó kívánságod!

Nekem sem volt egyszerü döntés a gyerekvállalás,de én magamnak akartam őket,és nem érdekel mást mit gondol.Az anyaság nem jön magától.Nekem nem volt sok segítségem mégis sikerült (úgy érzem).

üdv:)

Inez
#6686 Inez hozzászólása: 2011.07.05. 12:48

Kedves bakri!

Én értem, hogy miről beszélsz, bár sajnálom, hogy nem találtál magadnak olyan párt, akivel megélhetted volna a szerelmet. Viszont nagyon jó, hogy egészséges kisfiad van. Én annak idején (sőt néha még most is) rengeteget téptem magam azon, hogy szüljek-e gyógyszer mellett. Végül nem tettem, de ennek más okai is voltak, amit az anyák nem szoktak megérteni. Mindegy, ez egy másik mise. Szóval igen, azt hiszem a te legfőbb célod, hogy a gyermekeid mellett légy, de ezen kívül az is, hogy jól érezd magad a bőrödben. Ehhez kívánok sok sikert.

#6685 bakri001 hozzászólása: 2011.07.03. 10:05

Szia!

Szerintem te kajak beteg vagy!!!TE mondtad,hogy tuti,hogy igy+úgy nézhetek ki.Besértődni??Te nem bírod a kritikát nem én.Marhaságok?felszines vagy,egy álszent:sajátmagad hülyézed le egy régebbi történetedben…a gyerekeimről nem fogok írni,nem ide tartozik.Annyira durva,hogy hozzászólásokat írsz,de legalább elovasnád rendesen amit írtam.Okoskodó,szűklátókörü vagy!Nem akartál megbántani?iMagadat járatod le,még köszönni sem tudsz,pedig ez alap,de lehet,hogy csak nálam,”a te tipusodnál” nem.Engem nem zavar.Nem bántottál meg,mert nem vagy téma.Ja,és megtanulhatnál helyesen irni!Barátaid szereted,azt írod,most pedig lehordod?Nem veszed észre,hogy egyik mondatod üti a másikat?Nincs elég agyad,vagy nagyon beteg.Mondjuk az tisztelnivaló,hogy legalább belátod,hogy nagyon beteg vagy!!A betegségemről pedig annyit,hogy a diagnózist a orvos állapítja meg,nem én.De tudom te saját magad!!Megsértődöm?:)Te sértegetsz,(rongyok stb)Vagy az zavar,hogy megtehetem? Beégtél,hogy valaki megmondja a frankót?Szerintem foglalkozz inkább magaddal, mert igazán rád fér.Milyen hiteltelen vagy!.Elmagyarázom,hogy megértsd:nem mondod el senkinek,hogy beteg vagy,mert félsz,hogy bolondnak fognak tartani,saját magad is annak tartod.Tudod miért?Mert a barátaid olyanok,mint te a tükörképeid…Szerintem sokat kellene fejlődnöd.Sok mindent nem tudsz.Egyszerü ember vagy!Sajnállak!!!De engem mégis szórakoztatsz:)))

Üdv.

Ui:Nem értetted azt,hogy nem a fiam születése nem érdekel,hanem,hogy még egy fájdalomcsillapítót sem kaptam:)))

#6684 judit78 hozzászólása: 2011.07.03. 09:10

Jézusom,most hogy jön ide a márkás ruha meg a szoli meg ilyen marhaságok?A gyerekeidről nem írsz ennyit mint a fodrászkodásról meg a márkás rongyaidról.Te neked mi bajod van amúgy ?Depreszió,pánikbetegség?Szerintem még magad sem tudod.Az igazság az marhára tud ám fájni.De attól hogy megsértődsz még fura vagy nagyon,és az életedet te magad teszed nehézé.A barátnőmről meg csak annyit hogy nálla gonoszabb undorítóbb nőt még nem hordott a hátán a föld,össze kéne jönnötök.Na mindegy élj úgy ahogy akarsz,én nem akartalak megbántani de tudtam hogy nagyon meg fogsz sértődni.De az hogy téged nem érdekel semmi az nállam nagyon kivágta a biztosítékot.Az isten áldjon meg van két gyereked.

#6683 bakri001 hozzászólása: 2011.07.02. 17:42

Szia,milyen hozzáállás?Ilyen!A külsőmről annyit,hogy 34éves vok,de 28-nak nézek ki,és nem azért mondják,hogy a szemembe nyaljanak.3hetente festetem a hajam stb,Heti 1-2X járok szoliba sminkelem magam.A legutolsó divat szerint,márkás ruhákban öltözöm.Ja,és 51 kg vok,(terhességi csíkok nélkül)nem is hiszik el,hogy vannak gyerekeim.Gyűlölni?Ezt hol olvastad:) Undorodni,nem mindegy!!Nem jó,de az agorafóbia ilyen…Lehet,hogy nem értesz meg,nem is kell.Tudod érdekes amit irtál,szereted a barátaid?Akkor,hogy mondhatsz olyat,hogy a barátnőd megérdemli,hogy kinevessék??Valóban jó barát lehetsz:o!!Inkább segíts neki.

Egyébként nem gyűlölnek az emberek,mindig segitek az ismerőseimnek,számíthatnak rám!

Észheztérni??Akkor alkoss ilyen véleményt,ha megismertél,mert engem nem zavar,de lehet,hogy mást megbántanál a véleményeddel.A te dolgod…

De miket is beszélek,hiszen te olyan remek ,pozitív,belevaló nő vagy, aki megállapítja egy orvosról,hogy több problémája van,mint önmagának.Szívből remélem,hogy már meggyógyítottad magad:)

Üdv.

#6682 judit78 hozzászólása: 2011.07.02. 16:33

Szia,én is nagyon beteg voltam(vagyok)de én nagyon tudok szeretni.Imádom a férjem a gyerekem a barátaim.Még akkor is imádtam öket mikor szinte a falat kapartam.Nagyon negatív a kisugárzásod.Hogy lehet az embereket gyűlőlni ,főleg akiket nem is ismersz?Nekem ez nagyon fura.A gyűlölet megmérgezi a lelkedet és meg is betegít.Gondolom ez a fene nagy gyűlölet meg is látszik a kűlsődön is.Ne is csodálkoz rajta hogy téged is gyűlőlnek.Azt sem értem hogy minek mentél te férjhez?Nekem is van egy ilyen tipusú”barátnőm”.Úgyhogy tapasztalatból mondom hogy ez semmi jóra nem vezet.35 éves és semmi nincs az életében.Sem igaz barát sem család,férfi meg aztán pláni nincs nem is volt sosem.Iszanyatosan meg van csúnyúlva és undorító az emberekhez való hozá állása.Röhögnek rajta a háta mögött amit meg is érdemel.Én a legsötétebb napjaimon sem voltam ilyen.Ezt csak azért írom le hogy hátha még észhez térsz. és nem pazarlod az energiáidat az értelmetlen gyűlölközésre.Meg hát ez az “engem ez sem érdekel” hát ez milyen szöveg már?De most komolyan van két gyereked,akkor téged mi érdekel?Semmi?

#6681 bakri001 hozzászólása: 2011.07.02. 16:22

Kedves nicole92!

Nehéz életem volt?Igen,de sokszor eszembe jut,hogy másnak rosszabb…Nem foglalkozom vele,egyébként a pszihológusnál tett látogatásomkor tört ez felszínre.A testvéremmel pl.több,mint 2éve nem beszéltem,mert szerinte elrontottam az életem.(hozzáteszem alkesz+elvált,csalta a feleségét,játékgép.Ez sem véletlen neki még rosszabb volt gyerekként.Agresszív mostohaapa+szökés otthonról stb.)De ő más,vele nem akarok beszélgetni,mert nagyot csalódtam benne.Nem érdekel.

Azért írtam,hogy a gyerekeim tartják a lelket bennem,mert nem fogom hagyni,hogy más nevelje fel őket,hiszen magamnak szültem Őket,Mert szerintem minden nő magának szül,hiszen az apa bármikor leléphet,de a gyerekeimmel én maradok.Felelősséggel tartozom.

Nem vagyok teljesen tünetmentes,inkább változó.Nekem a reggelek rosszak,de mi ez ahhoz képest ami volt!!Azt hiszem 5éve szedem.A gyógyszer ad biztonságot.Csak az zavar,hogy az embert bolondnak,dilisnek tartják,mert nem tudják elképzelni mi játszódik le benne.Én nagyon megnyíltam a gyógyszerek hatására,ez jó,de nem feltétlen.

Köszönöm a jó kivánságaid!:)

Üdv:)

 

#6680 nicole92 hozzászólása: 2011.07.02. 11:41

Kedves Barki001!

Nagyon nehéz életed lehetett és lehet is ha ennyire negatívan látod a dolgokat,ami érthető is hiszen nincs rosszabb annál ha már kis gyerekkorban a szülők bántottak olyannal amiről nem feltétlenül tehetsz. A gyermekeid tarthatják benned a lelket de nem életed végéig hiszen ők is felnőnek és külön éleük lesz és szükségük lesz rád a tanácskérésnél és egyéb fontos dolgoknál amit majd csak tőled tanulhatnak meg éppen ezért nem “támaszkodhatsz” rájuk mert az az ő rovásukra fog menni. És akkor teljesen tünetmentes vagy amióta szeded a gyógyszert? Mióta szeded? nem gondolkodtál rajta még hogy le tedd? Nem probáltál még ki relaxációt meg ilyeneket? Lehet segítene és egyensúlyba hozna. Ahogy látom kétséged van hogy szereted e a férjed hát szerintem amíg magunkat nem szeretjük illetve nem tudjuk magunkat elfogadni addig más sem tudunk úgy igazán szeretni. Remélem helyre jössz!!! :))) Gratulálok a kis fiúhoz :) Jó egészséget nektek!!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close