Ez egy nagyon kényes téma. Nem csak nekem, hanem a társadalomban is, ez a tapasztalatom. Mivel vállaltam, hogy leírom egy történetben “Az elejétől…” akkor ezt is vállalhatom talán, bár tudom sok nőtársam nem fog megérteni, és még itt is, ahol amúgy mindenki megértő ellenszenvet fogok kiváltani.
Szóval 37 éves vagyok és nincs gyerekem. Valószínűleg úgy fogom leélni az életem, hogy nem is lesz. Milyen élet lesz? Nem tudom. Volt abortuszom, igen, ezt is vállalnom kell. Nem megfelelő időben, nem a megfelelő személytől lett volna, tudom bután hangzik, de nagyon meglepődtem 
több éves kapcsolatban éltem amikor betoppant volna a kis jövevény. Nálam nem volt kérdés, hogy marad -e. Azóta gondolkodtam, hogy ha megtartottam volna jobb lett volna az életem? gyermekem lett volna, és talán a baba miatt akkor nem hagytam volna el a párom, de később igen, tehát elváltam volna, és csonka családban nőtt volna fel. Azt sem akartam volna, ha őt okoltam volna amiatt, ha együtt kellett volna maradnom az apjával őmiatta. Tudom az élet szent, de ha nem én dönthetek a megszületendő gyermekem sorsáról, és nem nekem kell tudni hogy mi lenne neki a legjobb, akkor kinek? Isten? ezt hagyjuk. Most megint magamra haragítottam egy tábort Volt egy másik is, igen 2-szeres gyilkos vagyok, a második szintén meglepetés volt, mert már beteg voltam, nem kicsit. Na, most ez furán jön ki, igen néha ment a szex, mert férfival él az ember, akkor enged, és talán addig szeretve érzi magát. Ekkor már antidepresszánst szedtem, és féltem a babára váró mellékhatásoktól, egyszerűen nem találtam egy olyan orvost aki biztonsággal azt tudta volna mondani, hogy vállalhatom anélkül, hogy a baba nem lenne beteg, vagy én nem mennék mélyebbre.
Azóta lett több betegségem is, és hormonjaim sem teljesen úgy állnak ahogy egy baba vállaláshoz ideális. Sőt miómám is van, ennek ellenére többen bíztattak, hogy a gyerek boldogságot hoz az életembe, és ettől minden megváltozik. Persze, és a felelősség? Egy olyan nő, aki mentálisan kissé labilis, több krónikus betegsége van, és nem érzi magát anyatípusnak minden áron törekednie kell családalapításra?? Többen feltették nekem azt a kérdést, hogy öregkoromban ki fogja rámnyitni az ajtót? Hát ezért? És én lennék önző, mert nem vállalok minden kockázatot, csak azért, hogy ne legyek öreg koromra egyedül? Talán. Talán nem vagyok elég érett a dologra, és mire megérnék, már késő. Azt hiszem, hogy amíg nem jövök magammal tisztába, ami talán életem végéig eltart, mert annyi defektem van addig nem vállalhatok felelősséget egy másik élet iránt. Van aki ezt megérti egyáltalán?
Úgy tűnik nem igazán, a nők többsége megvet, vagy sajnál…
Szia eddi,
hát igen, mert mások szerint magadnak kéne, hogy gyereket szülj…az hogy hogyan neveled fel, vagy milyen lenne annak a gyerkőcnek apa nélkül…
Valahogy nem értik meg sokan, hogy a gyerekvállalás nem garancia a magány ellen. Számos rossz példát tudnék. Örülök, hogy megtaláltál. Ha dumcsiznál, szólj,megadom a címem. Egyébként meg tök jó, hogy te is mérlegeltél, és nem mások után mentél,én becsüllek érte.
Szia Inez!
Nekem is hasonló problémáim vannak, ugyanez pepitában csak 46 évesen….Örültem, hogy találtam mást is, azt hittem ezzel teljesen egyedül vagyok. …a környezetem nem igazán fogadja el a mai napig, pedig mindenki tudja, hogy tizenéve szedem a Seroxatot, borzasztó volt a házasságom, és mégis. /”Azért szülhettél volna magadnak egy gyereket , hogy ne maradj egyedül”/ Ismerős, gondolom…
Kedves r22222!
Köszönöm, hogy hozzászóltál az írásomhoz.
Gondoljodtam sokat, hogy mi lehetne számodra egy kis vígasz vagy segítség. Talán pont a gyermekeidben leled meg az erőt, mert egy anyában állítólag rengeteg van, ha a kicsinyeiről van szó. Még talán te sem tudod mennyi. Nekem is mindig azt mondják a dolgok pozitív és ne a negatív oldalát nézzem, így én is ezt próbálom neked sugallni, hogy pl. te megtapasztalhatod az anyasággal járó olyan élményeket Pozitívakat
amit én nem fogok. Így hát szorítok, hogy enyhüljenek a tüneteid,és több energiád legyen a családodhoz és legyen erőd! legyőzni a szorongást.
üdv:Inez
mindenkinek: én nem itélek el söt két gyermekem van a betegséget most újra átt kellett élnem gyesen vagyok 16 hónapos kisfiammal nagyon sajnálom hogy nincs annyi energiám hozzá amennyi neki kéne belőlem.első gyermekem mindent megkapott mindig ő volt nekem az első.de most nagyon rosszul jöttek ki a dolgaim.mégegyszer kezdeném nem merném bevállalni ezt az egészet. most féltem a gyermekeimet,a családomat, hogy a betegségem miatt nehogy valami bajuk essék.sokat vagyok itthon egyedül a kisfiammal,és a tolokocsis édesapámmal.félek attól is hogy ö sem lesz.úgyhogy szerintem nem vagy önző,mert akkor te is félthetnéd ,és félhetnél folyamastosan….
Barbella írtam egyet, megkaptad?
Kedves Inez!
Igazad van, rosszul adtam meg az e-mailt! Így várhatok…:-)
kulcsar.barbara@gmail.com
Üdv
Barbi
Barbella, azt hiszem, az e-mail címed amit adtál nem jó, a gmail com-os…
Az nagyon jó, hogy van egy ilyen csapat
és ugye a szókarozás sem hátrány…ezek után a hastánc már csak hab a tortán. Melóhely meg majd csak lesz…
Köszi.
Szia!
Sajnos most nincs állásom, de folyamatosan keresgélek. Legnagyobb szerencsémre, a hastánccsoportom nagyon jó kis közösséget alakitott ki, már szinte családias a hangulat. Ha az egyikünk elvan kenődve azonnal ott vagyunk és pátyolgatjuk a lelkét. Néha eljárunk szórakozni, hogy egy kicsit ellzuljunk. Sok dolgot feltudtam dolgozni nekik köszönhetően, és egyre jobban nyitok a világ felé:) Most jelen pillanatban így áll a helyzetem.
Neked pedig egy jóóóóó nagy adag kitartást:)
Eni
Kedves Eni!
Köszönöm a soraidat sokat segít, hogy ne érezzem, hogy ellenem a világ
Szívesen beszélgetnék olyanokkal akik hasonló cípőben járnak, vagy már elfogadták a sorsukat és sikerül az elvárásokat figyelmen kívül hagyniuk.
Hogy vagy mostanában? Melóhelyed?
Inez
Szia!
A nagynéném úgy szült két gyereket, hogy miómája volt, bár akkor kezdett kialakulni, mikor az elsővel terhes lett. A nagyobbik lány 32 éves, a kisebbik pedig 30. Most a miómája azóta csecsemőfej nagyságúra növekedett, és nincs semmi baja, ellenőrzésekre azért rendszeresen jár.
Ne foglalkozz azzal, hogy mások mit mondanak. Amúgy meg hagyjuk azt a hülye dumát, hogy ha nincs gyereked, akkor öregségedre kifog gondoskodni rólad. Lássuk be, hogy nagyon sok családban nem olyan jó a szülő-gyermek viszony, és nagyon sok esetben a gyerek bedugja az öregekotthonába, mert ez így kényelmes neki. Hát mondhatom, szép kis gondoskodás. De persze sokan gondoskodnak a szülökről, mikor megöregszenek. Nagyon sok nővel találkoztam, akik azt mondták, ha tehetnék visszamennének az időben nem vállalna gyereket, vagy nem szült volna olyan fiatalon. Sokan vannak, akik azért szülnek, mert a társadalom és a család ezt várja el, mert ez a természet rendje. Mekkora baromság. Nem biztos, hogy valaki attól lesz boldog, mert férjhez megy és gyereket szül. A természet rendje az, hogy úgy élje le valaki az életét ahogy szeretné, persze buktatók, nagy pofára esések mindig vannak.
A bizonytalanság a legrosszabb, és ha úgy érzed ezek miatt a dolgok miatt nem mersz gyereket vállalni, akkor ne vállalj. Szived-jogod így érezni. De hogy egy kicsit biztassalak is, nem maradtál le semmiről. Vannak akik 40 felett szülnek gyereket, Te pedig 37 vagy. Lehet, hogy találsz majd egy olyan pasast, aki mindent megtenne érted, és neki lehet szivesen szülnél gyereket. És az is lehet, hogy egy éven belül be is következik. Szóval sosem tudhatod mit hoz számodra az élet.
Most az a legfontosabb, hogy megtanuld, hogy ne figyelj oda mások megjegyzéseire, mert így nem fogod tudni feldolgozni a multat, ami nagyon fontos lenne, mert csak így fogsz tudni helyesen dönteni. Ebben pedig segíthet egy nagyon jó pszichológus, vagy léteznek önsegítő csoportok, meglehet vele probálkozni. De hidd el nagyon sok nő van aki megérti a problémádat, és sok nő keresztül esett már ezen. Azt is megpróbálhatod, hogy felkeresel olyan nőket, akik hasonló gondokkal küzdöttek meg, ők adhatják a legjobb tanácsot.
Azok akik meg elitélnek, bármikor kerülhetnek ilyen helyzetbe, és tudod mit? Kerülnek is.
Eni
bakri001
Szerintem sem biztos, hogy biztosíték a gyerek öregkorra, ismerek eseteket…Köszi a soraidat, igazad van
Kedves….!
Nem vagyunk egyformák,nem akarsz gyereket,mert félsz,vagy mert tök mindegy,Szerintem a te dolgod:)NEm tudlak elitélni,megértelek.Nekem is volt több abortuszom,és?Rengeteg embernek van,volt,és lesz.Nem vagyunk büszkék rá,de a végeredmény mindig ua.Genetikai tanácsadóban elmondják mennyi az esélye a fejlődési rendellenességnek.Én 6hetes terhesen voltam.Ha nem érzed afelelősséget betegségeid mellett egy gyerekvállalásra,hát ne vállalj!!Ja,és még egy dolog,azért,mert vkinek gyereke van,még egyáltalán nem biztos,hogy idősebb korban felé néz.A miómáról meg annyit anyámnak is volt,és 2 gyereket szült.nem kell mindent bele magyarázni.
Vigyázz magadra,és csak az számit amit te gondolsz,mert a te életed!
Kedves Barbi!
Sajnos visszapattant a levél amit küldtem neked…:(
Kedves Gabó!
Bocsi, folyamatban
Szia Inez! Várom privi válaszod!:)
XY: köszi
Mákvirág: egy kicsit kisarkítottam a férfival élést, ha az ember fél, hogy elveszti a másikat, mert úgy érzi nem tud visszaadni semmit a gondoskodásért, akkor azzal gazdálkodik amije van…inkább erről volt szó. Sajnos jobban érdekel mások véleménye, mint kéne. Érdekes más is mondta, hogy a mióma a gyerekvállalással függ össze lelkileg…
Barbi: ok, kiváncsi vagyok.:)
Kedves Inez!
Úgy érzem Te nagyon hasonló vagy, mint én, ahogy olvasgattam a történeteidet.
Megadom az e-mail címemet, ha gondolod írj és írok neked!!!
kulcsar.barbara@gmail.hu
Addig is üdvözöllek
Barbi
Kedves levélíró!
Az általad leírtakból a következőket látom: egyrészt úgy tűnik, nagyon meg akarsz felelni mások elvárásainak, de kik azok a mások? Tényleg ennyire fontosak számodra az ő elvárásaik? Nekem is volt abortuszom, azt végül is nem bántam meg, de a következő terhességem – amit már akartam volna – vetéléssel végződött. Úgy látom, Te még nem dolgoztad fel az abortuszaidat. Azt írod, nem érzed magad anyatípusnak, ugyanakkor ott a miómád, aminek lelki háttereként a gyermek utáni vágyat említik. Antidepresszánst én is szedek, és született olyan gyermekem, aki gyógyszerszedés közben fogant, szerintem csak a felelősséget nem vállalják az orvosok egy olyan kijelentésért, hogy biztosan nem lesz baja a babának, hiszen az sohasem 100 %, a legtökéletesebb körülmények között sem. Ma már nagyon hamar ki lehet mutatni a terhességet, szerintem ha valami defektus lenne ebben a korai szakaszban, azt a természet még tudja korrigálni. Nagyon nagy a bizonytalanság benned, az látszik, szerintem mindenképpen szakember segítségét kellene kérned – ha gyógyszert szedsz, akkor talán jársz is valakihez. Ideális körülmények soha nincsenek a gyermekvállaláshoz, ha erre várnánk, már nem lenne emberiség
És még valami: azt írod, hogy “mert férfival él az ember, akkor enged, és talán addig szeretve érzi magát” Hát nem. Nem vagyunk használati tárgyak.
Megvetni nem.
Sajnálni lehet… ami nem azt jelenti, hogy szánalomból, hanem …együttérzésből és szeretetből.
Jól döntöttél!