Pánik(betegség?)

Téma címkék:
2011.08.29. 09:10

Sziasztok!

Már írtam egy történetet korábban. Igazából csak a tapasztalataimat szeretném leírni, hátha segít valakinek. Az előzményeket lásd: Mi a teendő az első pánikroham után? címmel!

Szóval lassan egy hónapja élek ebben az állapotban. Sok érdekességre rájöttem magammal és a világgal kapcsolatban. Nehéz a lelki problémákat egy kalap alá venni hisz mindenkinek más és más a problémája és persze az inger küszöbe is.Én jelen pillanatban ott tartok, hogy 2 hetet töltöttem otthon bezárva, bár ahogy némely sorstársam írását olvastam ez nem is nagy idő.DE! Nekem életem legnehezebb 2 hete volt. Nem voltam hozzászokva, hogy nem csinálhatom azt amit akarok, akkor amikor akarom. Komoly rohamom ugyan csak egy volt de lehetett volna több, de felismertem a jeleket és próbáltam elkerülni a mentők kihívását! Pedig sokat gondoltam rá. Szerencsés vagyok mert ismeretségi körbe többen átestek hasonló problémákon és jó, hogy rátaláltam erre a közösségre mert sok hasznos dologban segítettek a hozzászólók, köszönet érte!

Szóval vissza tudtam menni dolgozni bár elég nehéz. Napi 12 óra és végig emberek közt, nem nagyon van időm napközben relaxálni, ha nem érzem jól magam. Egy darabig szedtem frontint önszorgalomból, ha éreztem, hogy roham szerű állapot van rajtam. Ezt egy pár napja teljesen elhagytam. Jelenleg magne b6, kalcium, szelénes multivitamin és egy természetes szerekből álló kapszulát szedek, illetve kezdem a napot. És egy jó reggelivel. Mert eddig sosem reggeliztem. Fokozatosan újra kezdtem sportolni. Minden délben 12-13 óra között ebéd. Odafigyelek mit mikor eszem. Rendszeresség, nekem ez sokat segített, mert eddig pont ez nem volt meg. Nem iszom kávét energia italt. A napi 25 szál cigit több mint felével csökkentettem. Jobban odafigyelek az életemre és másokéra is. Érzékenyebb lettem a jó értelemben. Sokkal többet alszom. Már nem napi 5órákat hanem ha lehet 8-9 órát is.Pszichológushoz is járok, bár nem érzek nagy áttörést de a 10 kezelésből 2-őn vagyok túl. megadom az esélyt ennek is :)

A rosszullétek változatosak. Gyakran csak erős izgulást szorongást produkálok. Néha felpörög a szívem és lángol a bőröm. A szédülés úgy tűnik elmaradt ami azért is jó mert imádok vezetni így talán nem kell lemondanom erről. A rosszullét időpontjai is eltérőek. Van hogy 2 napig minden oké, máskor naponta többször van problémám. Otthon munkahelyen reggel este mindegy…. A leggyakoribb a nehéz légzés, torok összeszűkülés. Néha könnyen túl vagyok rajta, néha órákig tartó állapot. Lelkileg is ambivalenciával tölt el ez az állapot. Olykor könnyen veszem máskor nagyon elkeseredem.

Mindezt azért írom le, mert úgy gondolom nincs egységes megoldás. Keresgélni kell a lehetőségek között. A baj az ha az ember semminek sem ad esélyt. Én is érzem, hogy néhányan kirekesztettek az életükből mert időközben már nem olyan vagyok mint régen. ezzel úgy vagyok, hogy az ő bajuk, ők lettek szegényebbek nem én.

Nevetni fogtok de gyakran nézem a Csernus doki régebbi videóit, engem feltölt a pikírt nagyképűségbe bújtatott tudása és élettapasztalata, olyan mint egy magyar Doktor House… Tetszik, régen nem tetszett, ez van. Már nem akarok mindig mindent megérteni, megoldani már tudok sodródni. Igaz még görcsös vagyok olykor de életem eddigi 27 évéhez képest őrület hogy mennyit változtam. Én úgy érzem jó irányba és a lényeg, hogy a szeretteim is úgy látják.

Nagyon bízom abban, hogy egy nap arra ébredek, hogy elmúlt a szorongás és a gyomorgörcs és természetes lesz a mosoly az arcomon, de addig is kitartok. Nagyon nehéz, életem legnehezebb “harca” ez.

Az állapotomat amúgy senki előtt nem szégyellem, most legalább kiderül kik az igazi barátok….

Rájöttem, hogy az élet nem csak egy nagy panaszból áll. Eddig sok negatívum jött az életembe, aminek nagy részét én magam vonzottam be. A legnehezebb az volt amikor beláttam, hogy a pánikrohamaimról, az idegi megviseltségemről tulajdonképp én tehetek. Egyszerűen nem volt jó a szűröm a világ felé. A jót túl hamar átengedtem, majd elfelejtettem a rossz fennakadt elemezgettem olykor évekig. Mivel évek sokasága óta tart ez a folyamat így tisztában vagyok vele, hogy nem egy hónap alatt fogok világot megválltani, de ez alatt az idő alatt is sokat fejlődtem.

Ha volt olyan hely, személy, illat, szitu amitől féltem, hogy rohamot vállt ki elkezdtem erőltetni. Persze nem ész nélkül. De idővel jobb lett, nem tökéletes, jobb. De nagyon értékelem a részeredményeket is hiszen idővel összeáll egy egésszé és akkor tudom, hogy sziklás esnek majd le rólam. Már nem figyelem öt percenként a testem reakcióit. Jó olyankor mondjuk nehéz amikor azt érzem, hogy ég a bőröm és nem kapok levegőt, de próbálom tudatosítani, hogy tegnap is volt ilyen ma mégis élek. Nyilván rontja az életszínvonalat, de hogy mennyire az csak azon az egyénemn múlik aki benne van. Tudomásul vettem, hogy ez van együtt kell élnem vele és alkalmazkodni az új helyzethez. Nekem most ez a megoldás.

Nos egyenlőre ennyi köszönöm annak aki elolvassa és köszönöm azoknak akik segítettek idáig eljutni!

 

Jó egészséget és szép napot mindenkinek!!!

#7175 panicgirl hozzászólása: 2011.12.04. 17:46

Szia! Nagyon tetszett az írásod, én ugyanígy vagyok. Csak úgy nevezem ezt az állapotot hogy “pozitív pánikos” :) Nem vagyok kétségbeesve, de sokszor vagyok magam alatt. És igen, nem múlik el egyik percről a másikra, ezért meg kell tanulni vele együtt élni! Én is ezen vagyok. Látom, hogy 3 hónapja írtad ezt, azóta mi újság? Nincs kedved valahol beszélgetni? Üdv, B

#7174 Raul hozzászólása: 2011.08.31. 11:12

Sziasztok!

Köszönöm a bátorító hozzászólásokat! Az az igazság, hogy sokszor érzem csalódottnak magam emiatt az állapot miatt, de tudom, hogy előbb-utóbb minden rendben lesz! Beszélgettem sokmindenkivel és egybehangzóan állítják nem 2 nap alatt fejlődött ki bennem ez és nem 2 nap alatt fog megoldódni…. Hát igen néha türelmetlen vagyok, olyankor elkeseredem, főleg ha jelen vannak a tünetek. Mindig is a kézzelfogható dolgokat szerettem és most ez nem olyan helyzet és nehéz megbírkózni vele. Sokan mondják, hogy egy hónap alatt is mennyit fejlődtem és ez  növeli az energiáimat, hogy igen le tudom győzni! Le is akarom! Mégegyszer köszönöm mindenkinek! További szép napot!! Még írok!

#7173 erzsike hozzászólása: 2011.08.30. 15:15

Bocsi,nem kell oda kérdőjel,GyŐZTÉL!!!!!!!!!!!!!!!

#7172 Zsuzsi1 hozzászólása: 2011.08.30. 14:45

Hello, sok minden ismerosen cseng a tortenetedbol. Jo olvasni es szerintem – tapasztalatbol beszelek – jo uton haladsz, meg akkor is, ha nem mindig konnyu. Csak fokozatosan, lepesrol lepesre.

Udv: Zsuzsi

#7171 erzsike hozzászólása: 2011.08.30. 08:16

Szia!Gratulálok!Győztél?!Betti

#7170 nicole92 hozzászólása: 2011.08.30. 05:56

Szia nagyon nagyon nagyon gratulálok neked!!!! Hatalmas egyéniség vagy aki képes leküzdeni ezt az ördögi kört és ez az erőp ami van benned az valami csodálatos. Én ha az első hónap után így teszek mint te biztos hogy most nem gyógyszeren élnék 18 évesen. Csak azt tudom mondani hogy ez amit mindig lebegtetsz a szemed előtt hogy “tegnap is volt ilyen még is élek” ez a legjobb. A fő probléma szerintem a félelmünk így hát szembe kell szállnunk vele és bátran kell tovább haladnunk! Ami nem ül meg megerősít én így vagyok vele! További kitartást és remélem írsz majd hogyan alakul az állapotod!!! Sok erőt és szeretet neked!!! Hajrá és kitartás így tovább!!!!

Szép napot neked!!!!

#7169 Adelka hozzászólása: 2011.08.29. 19:13

Szia.. nagyon jo amit irtal es 90% ban igy vagyok en is. En semilyen gyogyszert nem szeddek most mert mar nem hasznalt nekem egyik se (7 evet szedtem), visszont teazzok sokat (nyugtato tea) ……..onkentes minkat csinalok mert ugy erzem ez is jot tesz nekem is es masnak is……….. minden jot kivanok neked es kitartas  !!!!

#7168 artur hozzászólása: 2011.08.29. 18:09

raul nagyon jól látod és csinálod a dolgokat. én is pont igy szabadultam meg a pánik rohamaimtól,hosszú folyamat volt de mára már ugyérzem sikerült,sőt egy fiatal aráccal voltam 2-hétig korházban más betegség miatt. nem mert liftbe szállni fokozatosan rábeszéltem

,hogy meg kell próbálni, és 1 azaz 1 hétalatt már észre sem vette,hogy liftel jár, teljesen természetes volt hogy nem lépcsőzünk. úgyhogy csak igy tovább tutira sikerülni fog. én magamtól kezdtem direkt ojan szitukba belemenni amiről tudtam hogy előjőn pl nem mertem buszra szállni, másmellé autóba ülni stb pedig kamionoztam. nekem azválltotta ki,hogy 1szer felborultunk 1 kisbusszal más vezette onnantól jöttek a problémák.pl álltam a buszmegállóba semmi gond, ahogy meghallottam a busz hangját végem lett és nemvoltam képes felszállni, mentem haza az autómért és azzal mentem a dolgomra akkor már semmi bajom sem volt. ugyhogy hajrá jólcsinálod üdv artur

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close