Nem látom a kiutat.Depressziós vagyok.Megakarok halni

2011.12.15. 11:43

Egy ideje másra sem vágyom csak hogy teljes sötétségben üljek naphosszakat a szobámban egyedül.Csak fekszem és gondolkodom hol rontottam el,engem nem lehet szeretni? ha mégis elmegyek valahová ugy érzem mindenki utál pedig azok az emberek alig ismernek,most kezdtem az egyetemet de ha be is megyek 2 órára haza is jövök mert ugy érzem képtelen vagyok beilleszkedni,félek megszólalni,ha mégis megkell vagy ki kell állni 30 ember elé,a pulzusom óriási lesz,,alig kapok levegőt és zsibbadnak a karjaim.Ezelőtt 4 hónappal a barátom megcsalt, akivel akkor 8 honapja voltunk egyutt de kibékültem vele mert nagyon szerettem,persze bizalom az már nem volt és ujra kezdett furcsán viselkedni és tudtam valami baj van de nem mondott semmit és be pánikoltam minden időmet vele akartam tölteni csak hogy nehogy egy másik lánnyal találkozzon,siró rohamok nem értettem mi történik mindig csak kérdeztem miért viselkedik igy velem,csunyán beszélt és megalázva éreztem magam.2 hete már nem birtam azt mondtam ebbe belebetegedtem és h jó lenne ha nem beszélnénk.Azt mondta gyógyuljak meg,törödjek csak magammal és hivni fog aggódik értem.Azóta sem hivott a szakitásunkra  4 nappal már egy másik lánnyal volt 1 klubban.Képtelen vagyok most mindenre,elbujtam a világ elől.Az egyetemet abba akarom hagyni de ugy érzem dolgozni se lennék  képes,előtte élettel és tervekkel teli lány voltam de most nem tudok felállni és van hogy öngyilkosságra gondolok hogy csak az lenne a megoldás..

#7875 Sziren1 hozzászólása: 2012.04.11. 19:42

Kedves Baba20!

Én tudok segíteni neked, sok embernek segítettem már, államvizsgával rendelkező természetgyógyász vagyok. Ha érdekel, írj a sairen@t-online.hu-ra. Szép napot!

#7874 baba20 hozzászólása: 2012.02.16. 22:55

Kedves Andee ,örülnék ha megirnád az email cimed szeretnék veled beszélgetni.

#7873 baba20 hozzászólása: 2012.02.16. 22:47

Eltelt több mint 2 hónap a helyzetem változatlan..ugyanazok az érzéseim vannak most is akik közeledni próbálnak hozzám taszitom el őket..próbálok megszakitani minden kapcsolatot a külvilággal..a barátnőim akikkel szoktam beszélni mind idősebbek és el vannak jegyezve vagy évek óta párkapcsolatban élnek és soha nem járnak el a párjuk nélkül…sokszor arról álmodozom hogy milyen jó lenne uj barátokat megismerni,szórakozni ..de megmaradok az álmodozás szintjén..

#7872 andee hozzászólása: 2012.02.16. 13:21

Szia Baba! Jelenleg én is ezt érzem, nem látom a kiútat, sőt a gyógyulás reményét sem érzem, félek, hogy semmilyen gyógyszerrel nem leszek jobban és semmi sem segít. Akaraterőm pedig már semmi nincs, borzasztóan elgyengültem. Borzasztó így élni, ezt csak az érzi át aki benne van ebben a kórban. Én is csak naphosszat itthon ülnék, utálok kimozdulni és dolgozni menni. Lassan már beszélgetni is, mert mindenkinek jobb, mint nekem. Sötéten látom a világot és nagyon utálok élni. :(

Remélem te már kicsit jobban vagy! Üdv.!

 

#7871 Kisprucsok hozzászólása: 2011.12.17. 08:06

Szia Baba!

Én sem látom a kiutat, a fényt az alagút végén. Szerető párom van csak miatta nem csinálok “hülyeséget”. De nagyon nehéz nagyon sokszor nekem is…

 

#7870 Bobe86 hozzászólása: 2011.12.15. 14:32

Szia!

Én is hasonlóan érzek, mint te :(. Igaz, hogy nálam más történt, de én is úgy érzem, hogy az egyetlen kiút a halál. Azt gondolom, hogy sosem jövök helyre, csak rosszabb lesz.

Olvastam, hogy mit írtak. Olyan kedvesek az emberek. De tudom, hogy ez semmit se ér. Majd magad fogod látni idővel, hogy élni muszáj. Nem szabad feladni, még akkor se, ha már feladtad. Nem egyszerű eldobni magadtól az életet. Sosem próbáltam megölni magam, de nekem is folyton ilyen gondolataim vannak.

Én már szedek természetes nyugtatókat, sedatif pc-t és magne b hatot. Ezeknek köszönhetően, de lehet, hogy pusztán pszichológiai okokból kezdek javulni :). Ami lényeges, hogy hinned kell valamiben. Én is feladtam a reményt, hogy valaha boldog leszek, nem látom értelmét az életnek, semmi értelme sincs szerintem az egésznek. Sok a fájdalom és a szenvedés, meg a baj. Most is úgy látom, hogy nekem sose lesz családom, és sose leszek boldog. Mégis javulni kezdtem :), és elmondom, hogy miért :). Egyszerű a javulás oka: hiszek valamiben. Szóval lényegtelen, hogy most úgy látod, hogy soha többé senkid nem lesz, soha nem leszel boldog, és csak a halál segít, mert ha hiszel valamiben, akármiben, akkor mindjárt Neked is javulni fog a helyzeted :). Őszintén szólva én nagyon szeszélyes vagyok és nagyon ingadozó a hangulatom. De most úgy érzem, hogy tényleg jobb lesz idővel. Nekem a hitet a sedatif pc adta vissza, ez egy homeopátiás nyugtatót. Úgy érzem, hogy a sedatif pc elősegíte, hogy nyugodt legyek és ugyanakkokr kiegyensúlyozottabb legyek!!! Mert nem elég a nyugodtság, muszáj jobb hangulatban lennem.

Persze nem azt mondom, hogy te is higgy a sedatif pc-ben :) , mert nem ezt mondom. Hanem, hogy higgy akármiben. Keresd azt a lehetőséget, amiben hihetsz, hogy segít rajtad! Mindegy, mi az. Én képzőművész vagyok, és életem értelme a művészet volt, számtalan célom volt, mint Neked!!! Amikor pedig megismerkedtem a fiúval, ő vált az életem értelmévé, és nélküle céltalan és értelmetlen minden, és a művészettel se foglalkoztam a problémáim miatt. Nekem még a művészet se adta vissza a hitet, pedig nagyon nagy jelentősége van az életemben! Nekem a sedatif pc adta vissza a hitet. Nekem igazán megdöbbentő volt a tény, hogy mintha hinnék újra valamiben. Azt hiszem, hogy abban hiszek, hogy segíteni fog. Nem hiszem, hogy valaha boldog lennék, és azt sem, hogy családom lenne, és azt sem, hogy megoldódnának a problémáim igazán. Bennem nagyon nagy sebet ejtett a fiú, de mégis hiszem, hogy talán segít a sedatif pc!!! Hogy hogyan, nem tudom, de mintha segítene!! És mondom, hogy nem hiszem, hogy maga a gyógyhatás segítene csak :), szerintem lehet benne része a pszichológiának is. Igazából nem is tudtam, hogy valamit keresek,amiben hihetek, amíg rá nem találtam arra, hogy a sedatif pc hosszú távú szedése hitet adott, és jobban lettem :). Ez amúgy tényleg nem veszélyes gyógyszer :), igazából homeopátiás, ahogy írtam, és jó  a hatásfoka és olcsó :). Lehet, hogy  a hatóanyag is segít :D, de igazából tényleg nem tudom, milyen százalékban számít az, hogy hiszek benne :D. Bár tényleg jó kis gyógyszer.

A lényeg, hogy valamit Neked is keresned kell,amiben hihetsz!!! Ami lényeges még, hogy ezt úgyis akkor találod meg, amikor meg kell találnod. Szerintem ezeket a dolgokat nem lehet siettetni. Mindenki ezt mondta nekem, és így is van.

A másik dolog, hogy én szerintem egy szerelem is tönkreteheti az életed. Az én életemet is tönkretette a szerelem, és mondom még egyszer, hogy szerintem sose leszek igazán jobban. Tudom, hogy mindig hiányozni fog a fiú, és mindig borzalmasan rossz lesz nélküle. De tovább kell élni, és le kell foglalni magad valamivel. De ha találtál valami célt, akkor majd jönnek szépen sorban azok a dolgok, amik lefoglalnak :), és elterelik a figyelmed a lelki fájdalmakról és a szeretett lény hiányáról. Nekem is úgy jött a dolog, hogy először ugye elkezdtem hinni benne, hogy a sedatif pc segít, aztán utána elkezdtek tervek megfogalmazódni bennem :), tudnék mesélni arról, mit tervezek tavasszal megvalósítani :D, csupa nagyszerű tervek, és még csak nem is igényelnek sok pénzt :D.

De ami nagyon lényeges, hogy nem értek egyet azzal, ahogy az előbb is mondtam, hogy ez nem lenne fontos dolog, és hogy ennél sokkal szörnyűbb dolgok is lesznek az életben. Természetesen jószándékból írtad kedves dienesati, de hidd el, hogy engem se vigasztalt nagyon ez annak idején, hogy úgy éreztem, hogy lekicsinyelik a problémámat. Mert nekem például rendkívül nagy jelentőségű az életemben az a fiú, és tudom, hogy eddigi életem második súlyos traumáján megyek keresztül. Nekem például nem kis dolog feldolgozni a fiú elvesztését!!! Nekem óriási trauma, hogy nem lehetek vele!!! Nekem ez nem kis dolog! Érzem és tudom, hogy az életem megváltoztatta ez a fiú, akit annyira szeretek, és hogy igenis rendkívüli jelentőségű Ő az életemben :). Sok ok miatt. Persze lesznek még nagy gondok az életben, ez nyilvánvaló! Én is tudnék mondani sok problémát, ami nagyon nagy baj. De lehet, hogy azokon meg majd könnyebb túltesszük magunkat, mint a párunk elvesztésén! Tudom, hogy sok tragédia történhet az életben, de nekem az eddigi életemnek tehát az egyik legsúlyosabb traumája volt ez.

Meg kell gyászolnod őt először is. Ez fájdalmas. De a lényeg, hogy ne menj vissza hozzá :(. Én sokszor megtettem, hogy visszamentem hozzá :(, és egyre rosszabbul voltam. Erősnek kell lenni! Tudom, hogy nem egyszerű, nekem se volt az!!! De nem szabad azzal foglalkozni, hogy nekünk ez nehéz, muszáj valamit találni, amiben hihetünk!

De ez nem jelenti azt, hogy én már jól lennék…. Naponta előjön a szomorúság, szuicid gondolatok. Nem érzem jól magam sokszor, sokszor vannak lelki fájdalmaim, sokszor legszívesebben sírnék, bár tudom, hogy azt nem szabad. Szóval nagyon nehéz. De vannak olyan gondolataim is tehát, hogy hiszek :). Lehet, hogy most a gyógyszerben :D, de nekem ez jutott :D. És ez nem árt.

A lépj tovább szlogen meg tudom mennyire semmit mondó dolog :(. Van, hogy az ember alig tud továbblépni.

Aztán az idő se feltétlen segít. Nekem például ez a hit dolog segít most. Ki tudja mondjuk, hogy jobb lesz e később :). De elmondok még valami lényeges dolgot:). Én meghatározott időnként veszem be a sedatifot, és ez segít rendszerezni az életem :), és kicsit jobban is leszek tőle :), és jó tudni, hogy holnap is bevehetem :), és jobban leszek. Öt hónapig fogom szedni, és tudom, hogy ha öt hónapig azzal leszek elfoglalva, hogy mindig bevegyem, és mindig készüljek arra, hogy ez segíteni fog :D, akkor úgy el fog eltelni az öt hónap, hogy hiszek valamiben :D,és öt hónap múlva talán már jobban leszek :). Gyakorlatilag elterelem a figyelmem a gyógyszerrel, és időközben eltelik öt hónap :). Aztán persze leteszem. De a lényeg az, hogy ez rendezi az életem, ad neki valami kézzel fogható keretet, és hitet :). Aztán az idő azért segít, csak éppen nekem így :).

De nem szoktam gyógyszereket szedni, meg semmi!! :D Csak nekem éppen ez vált be. De ha neked beválik mondjuk a napi szintű kézműveskedés:D, akkor hajrá:D. Nekem más nem vált be. De nekem úgy érzem, hogy javít is az amúgy szar hangulatomon.

Amúgy  a másik észrevételem, hogy nem lenne szabad összekeverned a munkát a magánéletttel!!!!! Én ezt például sose teszem. A munka területén nagyon is figyelmes vagyok, türelmes és jó munkaerőnek számítok viszonylag, vagyis arra nem hat ki. Szóval először szerintem gondolj arra, hogy az egyetem a munka területe, a szerelmi életed meg a magánéleted!!! És aztán gondolj arra, hogy ezt nem szabad keverni!!! Az egyetemet meg kell csinálnod, hogy előrébb juss az életben!!! Arra kell gondolnod, hogy ha túlleszel a nehéz időszakon, akkor majd az nagyon jó lesz, hogy nem hanyagoltad el az egyetemet, és hogy van egy jó diplomád!!! Szóval arra gondolj, hogya jövőben meghálálja majd magát, ha most nem kevered össze a magánéletet a munkával! Persze nem megy mindig a koncetrálás, de akkor pihenj többet, ne erőltesd, ami nem megy!!! Vagy sportolj!

Sokat írtam :). De tényleg szerettem volna Neked írni:).

Minden jót! És sok sikert az egyetemen!!!

#7869 dienesati hozzászólása: 2011.12.15. 13:50

Először is szia kedves baba20.Nemhiszem hogy meg kellene halnod mert elhagytak,ettől még nagyobb gondok is lesznek az életben…Én nagyon sok mindenen keresztül mentem mire egy kicsit jobban lennék,Ez 8 évembe került.Nem szabad feladni a boldogságot,mert azon sok múlik hogy érzed magad…Biztosan szép fiatal csinos lány vagy,miért dobnád el az életed egy fiú miatt.Ezekután rá se nézz,és lépj tovább.Ha többet szeretnél beszélgetni egy idegennel itt elérsz.dienesati@gmail.com…üdv

#7868 atlantiszi hozzászólása: 2011.12.15. 13:14

Kedves Baba!

Nem hiszem,hogy Téged nem lehet szeretni,sőt.Egy valamit kell elsajátítanod,az Önmagad szeretetét, legyél magadnak a legfontosabb és ne törődj másoknak a véleményével.A barátod nem érdemelt meg és kár lenne bánkódnod érte, igen jól látod valójában Ő nem azzal törődik, hogy Te rendbejöjjél , már a jelek szerint más érdekli.De ez nem kell,hogy Téged befolyásoljon engedd el és lépj tovább.Felejtsd el az önmegsemmesítési gondolatokat.Az egyetemet ne hagyd abba, a terveidet visszaállíthatod.Hidd el csak sötéten látod a világot, a csalódásod miatt, de ebből van kiút és vannak még rendes srácok is!Tehát szeresd magadat mert nem a sötét szobára születtél,ha úgy érzed segítség kell nagyon szívesen felajánlom ezt és megtanítalak egy módszerre amivel újra teljesnek érezheted magadat.Addig is fel a fejjel,Te sem érsz kevesebbet mint mások,szeresd Önmagadat!

Ha segítség kell hívhatsz a 06-70-238-2089-es telefonszámon vagy írhatsz e-mail a laszlo.thot@gmail.com-ra.

Szeretettel:Tóth László lelki segítő (pszichoterapeuta-spec.tanácsadó)

Szeretettel

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close