Hát helló mindenkinek!Én egy fiatal srác vagyok aki régen nagyon szeretett élni.Volt sok barátnőm nagyon jó barátaim és jól éreztem magam.Aztán jött egy depresszió.Onnantól kezdve valami felborult.Már egy éve sóhajtozási kényszerem van.Reggeltől estik pár percenként sóhajtozok.Egy idő után viszont megijedtem attól hogy nem tudok sóhajtani és nem megy le a levegő rendesen a tüdőmbe.Akkor természetesen elő is fordult ilyesmi.Ilyenkor pánikoltam féltem de mindig szép lassan elmúlott.Mostanában viszont egy nagyon idegesítő dolog gyötör.Bemeséltem magamnak hogy nem sikerül sóhajtanom és ezért sajnos nem is,csak a következő próbálkozásra.Ahogy reggel felkelek rögtön ez jut eszembe és estig ezen agyalok.Minden másodig sóhaj nem sikerül mert az agyammal leblokkolom és nem jut le rendesen a tüdőmbe.Lehet hogy furcsán hangzik mert az ember nem figyeli ennyire a légzését de én már rászoktam és csak erre tudok koncentrálni.Egész álló nap feszült vagyok,ideges,félek,tanácstalan vagyok.Mindenki mondja hogy lelki probléma de nem tudom mi lehet,és azt sem tudom hogy ha esetleg kiderül akkor el tudom e felejteni.Ha beszedek egy nyugtatót a szivem lelassul kicsit megnyugszom de az a mocskos gondolat bennem marad hogy nem tudok sóhajtani.Sokkal idegesítőbb és rosszabb mint ahogy így leírva tűnhet annak.A lényeg hogy élni akarunk és le kell küzdeni mert csak annak van értelme.Ha esetleg valakinek van tapasztalata ezzel kapcsolatban vagy tud megoldást megköszönöm ha ír.Addig is hajrá mindenkinek! Gaben
Egy pánikbeteg sóhajai
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Szia sajnos most engem is elkapott ez a panik.. sohajok, levegovetel mindig attol felek hogy meghalok
… van egy 8 honapos gyerekem, kinnt elunk kulfoldon, minden jo az eletemben! Nem szeretnek ilyen fiatalon ilyesmit. Kerlek segitsetek, hogy tudok megszabadulni ettol a paniktol! 24 eves vagyok..
Szia.Ne aggódj én is így vagyok vele és még csak 22 éves vagyok.Állandóan sóhajtozom úgy érzem nem kapok levegőt nekem azt ajánlották menjek el egy psziológushoz az majd rendbe tud rakni elvileg.Nekem is a munkahelyemen egész rossz,mert van hogy nem veszem a levegőt és beszúr az oldalam és bepánikolok zsibbad mindenem az arcom a kezeim és rosszul vagyok úgy kell összerakni megiszok egy kálcuimtablettát 15-20 perc alatt jobban vagyok.Én is így vagyok vele kérdezz meg egy orvost hogy mit gondol erről.Nyugodj meg vegyél nagy levegőket vagy lélegezz zacskóba ha ez van.szia
Kedves Laci!
Én tudok segíteni neked, sok embernek segítettem már, államvizsgával rendelkező természetgyógyász vagyok. Ha érdekel, írj a sairen@t-online.hu-ra. Szép napot!
Sziasztok!Mi a helyzet mióta nem írtam?Ki hogy van?Én annyit tudok mondani hogy elkezdtem pszichológushoz járni de ezek a félelmetes gondolatok továbbra is rám törnek napokra…aztán van egy két hét amikor jól vagyok aztán újra előjön…remélem egyszer elmúlik mer elég nehezen viselem…:S Ha van valami új tapasztalat vagy akármi kérlek osszátok meg:)Jobbulást mindenkinek! Gaben
Szia!
Teljesen megértelek, ugyanez a folyamat játszódott le bennem is. Csak én nem a légzésemre figyeltem. Én ugyanis a hányástól féltem. 30 éves vagyok, de még egyszersem hánytam. Megkeserítették a minden napjaimat, hogy állandóan erre gondoltam, és ha mentem valahova, mindig attól féltem, hogy rosszul leszek. Elmentem pszichológushoz, megállapította az Agorafóbiát, jártam pszichiáterhez, ott teletömtek gyógyszerekkel. Ezt a gyógyszeres kezelést abba is hagytam, mert többet ártott, mint használt. Rosszabb lett tőle az állapotom. A pszichológusom viszont sokat segített. Dióhéjban ennyi. A hosszabb verzió napestig is eltartana.
A lényeg hogy rengeteg módszert kipróbáltam. Először jött a rejtvény, ez sokat segített, mert tényleg elterelte a gondolataimat, és megnyugodtam. A munkahelyemen ezt nem tehettem meg, szerencsére mozgalmas munkám volt, így ez is terelte a gondolataimat. Ezután jött a pániknapló írása, ez szintén bejött, itt mindent leírhattam. Azokat a gondolatokat is, amelyek mások szemében egy vicc lehetne, de számomra komoly. Ez is megnyugtatott. Este mikor rámtört a félsz mondókákat mondogattam gondolataimban, amíg elnem aludtam. Viccesnek tűnhet, de bevált. Megtanultam főzni, elkezdtem hastáncolni és sorolhatnám még, hogy hirtelen mennyi hobbyt találtam. Ezek jók, segítenek a gondolatokat terelni. A testmozgás hasznos, futás, séta, biciklizés… De végül jött a megadás, na ez tett helyre igazán. Nekem bevált, de kinek mi jön be. Egy nap épp a buszon ültem, amikor rám törtek a gondolatok, és kezdtem rosszul lenni. Amúgy is ballábbal keltem, és dühös lettem, hogy már megint kezdődik, és elegem van. Ekkor jött egy gondolat, ha jönni akar, akkor jöjjön, csak essek túl rajta. Nem sokkal rá hirtelen elmúltak a rosszul léteim, csak pislogtam, hogy mi van. Esős időben, akkor nekem sütött a nap. Minél többször elfogadtam a tényt, hogy kezdek rosszul lenni, hát hagyom, hogy kialakuljon, annál jobb lett a helyzet. Egyre ritkábban fordulnak elő ezek a rossz érzésk, ha mégis előjön 2-5 perc alatt letudom. Ehhez viszont nagy türelem, kitartás és egy nagyfokú nyugalom kell.
Gyógyszert nem érdemes szedni, attól a gondolatok még ott maradnak. Beveszel egy szemet ami kitart páróráig, utána kezdődik minden előlről. Összegezve: gyógyszer = 0-val. Vigyázz vele, mert ha rászokik a szervezeted, akkor utána már nem csak ezzel a gonddal kell megbírkoznod, hanem a leszokással is.
Bár hogy is, kitarás. Bár egyik napról a másikra nem fog menni, de előbb – utóbb helyre jössz, csak türelem kell hozzá.
Eni
Köszönöm a tanácsokat!Mindig vannak időszakok amikor nincs semmi bajom és visszagondolva hülyeségnek tartom hogy ettől féltem napokig,csak aztán újra jön egy mélypont és rááll az agyam és befeszül vagy nem tudom:)Sokszor előfordul olyan is hogy ásítani nem tudok mert ahogy jön az inger leblokkolom és nem jön ki az a kellemes ásítás.Persze ha rendben van az ember lelkileg akkor az ilyen dolgokat tudja pozitívan kezelni,hogy mér ne sikerülne ásítani ez egy hülyeség…lehet hogy én egy kicsit elhagytam magam az utóbbi egy évben.De megpróbálom megfogadni a jótanácsokat és mégegyszer köszönöm őket.:)
Szia gabee19,
tudom, nem ez a lényeg, de nagyon jól leírtad ezt a tünetet, én évekig fulladásnak hívtam, de tényleg sóhajtási kényszernek tűnik. Sokáig én is beparáztam, mert azt hittem megfulladok éjszaka, aztán ahogy a pánik alábbhagyott, és rájöttem, hogy majd elmúlik, hamarabb túl voltam az egészen, és manapság pár kellemetlen sóhajtozás után jön egy nagy levegővétel és elmúlik. Állítólag a légzés-kontroll segíthet, kífújod a levegőt amíg csak bírod, és amikor már tovább nem bírod a levegővétel jön magától, és rendeződik a légzés. És persze el kell terelni a gondolatot, más sajna nem segít, akárki aki figyeli a légzését egy idő után máskép veszik a levegőt, szóval csak lélegezz, esetleg ilyenkor nyiss ablakot, hogy több legyen az oxigén, aztán elmúlik.
Szia!
Én is átérzem a helyzetet, sajnos tudom, milyen az, amikor ép ésszel tudod, hogy butaság, amin agyalsz, és hogy csak beképzelés az egész, mégsem tudsz tőle szabadulni. A kényszeres gondolatok nekem is rendesen megkeserítik az életement, és tudom, milyen az, amikor reggel kipattan a szemed és az első gondolat, ami eszedbe jut, éppen az. És persze, hogy mindannyian tudjuk, hogy nem kell odafigyelni ezekre a gondolatokra, de éppen az a kínunk, hogy nem tudunk nem odafigyelni. Ötletként az jutott eszembe, hogy lehet érdemes lenne elmenned egy jógaórára (nem tudom, van-e a közeledben), ahol a különböző légzőgyakorlatok fontos részei az órának. Ha sikerül egy jó tanárt találnod, aki megtanít a helyes légzésre (a hasi légzés a nyerő, ahogy Dudi is írta), akkor egyrészt rájössz, hogy simán tudsz levegőt venni egymás után, és nem csak minden másodikra, és ha sikerül percekig ütemesen és dinamikusan ki-be lélegezned, és esetleg ezeket a tanult légzőgyakorlatokat be tudod építeni a napi rutinba, akkor egyrészt elmúlik a parád, másrészt bármilyen helyzetben le tudod magad nyugtatni. A másik ötlet éppen az ellenkezője, valami jó kis kardio mozgás, pl. fél-1 óra kocogás tök jól beállítja a légzésedet.
De megoldás lehet az is, hogy egyszerűen elfogadod, hogy most valamiért csak minden második sóhaj sikerül, de ez nem para, lehet, hogy a tüdődnek egyszerűen ennyi levegőre van szüksége momentán
Ha elfogadod ezt, lehet, hogy nem is fogsz többet erre figyelni.
dodi
Hello Dudi.Először is köszönöm a hozzászólást!Azt én is tudom valahol mélyen magamban hogy ha elterelem a figyelmem akkor nincs gond csak mostanság egész álló nap ezen agyalok és sehogy nem tudom elterelni a gondolataimat és ilyenkor nem tudok pozitívan gondolkodni és azt mondogatni magamnak hogy igenis jobb lesz mert mélyponton vagyok.Aztán ha mást csinálok és nem görcsölök ezen akkor látom tényleg hogy nincs gond,csak a problémám az hogy túl sok időm van ezen gondolkozni mert munkát keresek és itthon ülök állandóan.És neked mi a helyzet ezzel a dologgal?
szia kedves Gaben.ugyanilyen problémáim is vannak,nem kell rá odafigyelni,é elmulik hidd el.vagy olyankor hasadba szivd a levegőt ésl úgy sikerül.legalábbis nekem bejött:) fel a fejjel szedd össze magad.semmi bajod egészséges fiatal vagy:)