Sarkalatos pontok

2013.01.30. 11:08

Nem tudom, hol kezdődik az őrület és hol a valóság. Ez a kettő mindig is elválaszthatatlan volt nekem, ahogy a szerepek, amiket úgy húztam magamra, mint más a mennyasszonyi fátylat. Azt hiszem soha nem voltam „önmagam”, ha van ilyen. Az embereket a döntéseik határozzák meg és talán kicsit a gondolataik, ha vannak. Ha döntések határoznak meg, akkor hogy lehetünk elmebetegek? Hogy van, hogy az egyik így, a másik úgy dönt? Mik azok az alapvető döntések, amik mássá tesznek minket?

Nem értettem soha az embereket, nem értettem egyetlen döntést sem, amit hoztak. Talán ezért választottam hivatásként azt, hogy megértsem őket. Mióta meg tanultam írni egyetlen szenvedélyem volt, mégpedig; az írás. Tudni akartam mi vezeti minden döntésüket, minden moccanásukat, de közben képtelen voltam elképzelni, hogy ők is „léteznek”. Mindennap szembesülök létük bizonyítékával, azonban a mai napig nehezen fogadok el ennyi életet. Ennyi létet, vágyat, célt felfogni hogyan lenne képes az emberi elme? A végtelent nem tudjuk magunkba szívni.

Már nem próbálkozom. Írok, de minek? Minek, ha szavaim senki nem érti? Ha a történetem nem elég jó, nem elég egységes? Szétesik, ahogy a valóság hullik szét. A szerelemről írok, talán senki nem tud úgy szeretni, mint egy borderlinos, mikor nem fogadtam még el, hogy az vagyok, azt írtam a barátomnak egy veszekedés után smsben, hogy: te soha nem fogod megérteni, hogyan szeretlek. Veled az életet szeretem. Nem fogod soha megérteni, mennyit jelentesz nekem. – és ez így igaz. Az életet szeretem vele együtt, amit nyújtani tud abban az édes zűrzavarban, ami minden pillanatban darabokra szakít.

Nem értettem saját leírt szavaimat, csak úgy jöttek, ahogy alkony követi a napfényt, természetesek voltak, kifejezőek, szívhez szólóak, minden mesterkedés nélkül. Ez így igaz, nem volt bennük semmi törekedés, semmi manipuláció. Szeretem vele együtt az életet, bármit, amit adhat nekem.

De hol marad az a szerencsétlen, az a romlott, aki elmém magját alkotja és űzz egyre tovább? Skorpió vagyok, talán ez is ront a helyzeten; szörnyű csillagjegy, ne szülessetek bele, ha tehetitek. Nem tudom, hogy a horoszkóp vagy a személyiségzavar, de egyre űzz, mint megszálltat a kiszemeltje; egyre tovább, még, még, még! Kényszerbeteg lettem, az írással és az élettel kapcsolatban, a megszokások tartanak egyben és a fájdalom, ami minden percben őrizz engem, mint egy kegyetlen szerető.

Vannak ilyen, vannak olyan emberek, én pedig magukra öltöm személyisük apró morzsáit, mint mennyasszony azt a bizonyos fátylat. Akad, akit szeretek és akad, akit nem, de az életem és így, a személyiségem részei. Mindannyian bennem vannak, meg tudom őket fogni, minden porcikájukat birtoklom. Jobb és még jobb leszek általuk, felveszem azokat a tulajdonságokat, amik tetszenek, – közben elveszem én magam létezni-, míg nem más emberek személyisége nem alkot engem.

Gyűlölöm őket, mégis, emberek sűrítménye vagyok.

Nem több, nem kevesebb.

Nem vagyok képes megérteni őket, mégis, mintha meg tudnám fogni azt az apró részecskét, ami alkotja őket.

Néha, egészen úgy érzem, a részük vagyok, vagy ha az nem is, értem, mit miért tesznek a csontig megfejtve lelkük minden apró benyomását. Meg fogok halni saját magam, választott magányában, miközben keresem a válaszokat.

A társasági konvenciók életem másik nagy kérdései. Nem értem, hogy lehet a jót és a rosszat meghatározni, az elmét korlátok közé fogni. Mindig egy Szabó Lőrincz vers jár a fejemben;

Mert te ilyen vagy s ők olyanok
és neki az érdeke más
s az igazság idegállapot
vagy megfogalmazás
s mert kint nem tetszik semmi sem
s mert győzni nem lehet a tömegen
s ami szabály, mind nélkülem
született:
ideje volna végre már
megszöknöm közületek.

A jó és a rossz, persze, nem lehet eldöntendő kérdés, kellenek szabályok melyek meghatározzák, de akkor sincs abban semmi igazság, hogy ezek a dolgok nem rugalmasak, hanem adottak. A személynek is van értékrendje, az én értékrendem szerint senki nem jó és nem rossz, senki nem több vagy kevesebb másoknál, mert ilyet vagy olyat tesz. Ha már a döntéseink határoznak meg minket, és ezek a döntések határozzák meg, hogy jók vagyunk –e vagy rosszak, akkor miért ítélünk el másokat, pusztán társadalmi meghatározásból?

Az Én-nek nem szabadna ennyire függnie a korlátoktól, ott kéne hagynia őket, inteni nekik és azt motyognia közben magában: na, végre!

 

 

 

ui.: kicsit elmélkedős lett, sajnálom, máskor izgalmasabbat írok: )

#19758 Panna1 hozzászólása: 2014.12.25. 22:31

Köszönöm amit itt olvashattam,nagyon érdekelne ez a Tündérhegy,hátha segítene .A visszatérő depin is tud segíteni? A pánikon? szívesen venném ha megosztanátok,az élményeket,sokat segítene,mert nem hiszünk már a gyógyszeres kezelésbe,és nálunk sajnos öröklődés is van.Jobbulást kívánok mindenkinek!

#10699 EmmaB hozzászólása: 2013.02.10. 11:49

Szia Swarowski, vadaskertben jártam már, az nem volt aTündérhegy? Bár azt hiszem, azt is bezárták már. Örülök neki, hogy neked sikerült kimásznod a problémákból: ) őszintén, nekem kútvölgyit mondták most.

Én-nek, te neked hol vannak a történeteid? Annyit kommentelsz, szívesen olvasnék már tőled valamit.

 

EN-ek
#10698 EN-ek hozzászólása: 2013.02.06. 04:44

Hello swari, bocs h beleszólok DE érdekelne h hol is van akkor most eza T. hegy??

Mert régen valóban ott volt a János hegy mellett ami gyönyörűség hej volt valóban, DE aztán mintha elköltöztek volna Budakeszire (ami n volt túl szimp. húzás nekem:) Csak n +int visszaköltöztek?? :D Marhára őrülnék neki!! ;)Thx

#10697 Swarowski hozzászólása: 2013.02.05. 20:56

Nekem tetszik amit írtál.Kicsit zavaros, de mégis megérintett. Én bipoláris beteg vagyok, ami egészen más, mint a border, de én is küzdök sok furcsa érthetetlen gondolattal. Most éppen Tündérhegyen vagyok, ami egy csodálatos  hely – ahogy a neve alapján is meg lehet ítélni. Három hónapja vagyok bent, sokat megtudtam magamról és arról, hogyan is működöm valójában. Van már időpontom, ami azt jelenti, hamarosan kimegyek innen. Kicsit sajnálom, mert nagyon jó volt ebben a közösségben, fantasztikus terapeutákkal együtt dolgozni. Ők jó munkát végeztek, kíválót!  Most rajtam a sor, hogy megmutassam magamnak, valóban eleget tanultam és tudom majd “odakint” használni a tanultakat. Ezt a helyet tudom ajánlani Neked is, ha valóban meg akarsz bírkózni az élettel – magaddal. Nézd meg a neten, ha még nem hallottál róla. És írj csak bátran, mert szép gondolatok kelnek szárnyra a “tolladból”.

És írj, c

#10696 atlantiszi hozzászólása: 2013.01.30. 22:47

Kedves Emma!

Nekem tetszik az amit írsz és az is ahogyan leírod szembenézve a problémáddal és tökéletesen látva a többi ember megosztásait, értékrendjeit, amit a társadalom erőltetett rájuk.

Igazad van,nincs olyan, hogy csak jó és olyan sincs ,hogy csak rossz,de az ítéletekhez szükségünk van megkülönböztető jelzőkre,amelyeket természetesen mi alkottunk meg,

hogy ítélkezhessünk magunk és mások felett.

Én különb vagyok,hányan gondolhatják magukról,pedig egyikünk sem több a másiknál,nem érünk többet mint más,de a megosztottságunk (az elménk) elhiteti velünk azt,hogy mások különlegesebbek vagyunk.

Ne ítélj, hogy ne ítéltess ahogyan a Biblia mondja  és ez így van mert mindaz ami másokban nem tetszik nekünk,az bennünk is megvan.

A hatalmi becsvágyunk nem viszi előre életünket, másokon nem gázolhatunk át a nélkül,hogy lelkünk komoly sebet ne szerezne.

A szeretet az egyetlen komoly fegyverünk ami hat minden emberre,függetlenül attól,hogy bevallja vagy tagadja azt.Ez amire szükségünk van a földi léthez,a többi dolog ami a szereteten kívül található csak boldogtalanná teszi az embereket.

Szeresd magadat ,mert nagyon is szerethető vagy,írj ki mindent magadból az is egy kis segítség,ha egész szeretnél lenni a három rajtad is segíthet, a test,a lélek,a szellem egysége , har-móniája.A két-ség amit elménk teremt meg nekünk, az egységben olvad szét.

Honlapomon elérhetőségeimet megtalálod,szívesen segítenék:

lelekmasszazs.gportal.hu

Szeretettel Üdvözöl:Tóth László lelki segítő

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close