Sziasztok! 35 éves nő vagyok és segítséget kérek…. nem tudom, mi van pontosan, depresszió vagy pánikbetegség, de talán a kettő keveredése… lassan kezdődött, enyhébb, majd egyre súlyosbodó légzési görcsökkel, szívfájással és hányás-hasmenéssel. Eleinte csak egy -két napig nem bírtam enni, mert kihánytam, de most már hetek óta van ez, van, hogy 3-4 napig semmit sem eszem, csakhogy ne hányjak, mert az annyira kimerítő, minden falat után a rohanni… való, hogy sok gondom volt, stresszes időszak, de amikor végre lett munkám és megnyugodhattam volna, padlóra küldött ez a betegség…nem félek kimozdulni, sem a járműveken, sem a boltokba, de ha fulladok, akkor hihetetlenül rettegek… összeesek, 110 pulzusom, van, hogy dől az orromból a vér, remegek és fáj a mellkasom….sokan magamra hagytak a gondommal, mert szerintük csak össze kéne szednem magam ( mintha nem ez lenne a célom, nem akarnám visza arégi énemet ), és ne akarjam, hogy csalódjanak bennem…..annyira kimerült és kiégett lettem…voltam orvosoknál, első blikkre mondták, hogy nagyon beteg vagyok, mert 2 hét alatt legalább 8kg-ot fogytam, nem alszom, s ez látszik is, de nem tudnak velem mit kezdeni, mert a vérképem jó, s nem indokolt a kórházi vagy bármiféle orvosi segítség. A Flór Ferenc kórházban voltam egyszer beutalóval, de onnan a beutalás estéjén, amikor mentővel vittek el a háziorvostól, kiraktak, hogy szimulálok és nyugodjak meg. Adjatok tanácsot, mi ez és mit tegyek?
mi van velem?
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Kedves Edina!
Az aki ebben szakember az a pszichiáter, ő is orvos és speciel ez a szakterülete. Írod hogy voltál dokiknál meg jó a vérképed ez kb. olyan mintha a pszichiáter mondaná a vakbélgyulladásra hogy tessék borogatni majd elmúlik. Az pozitív dolog hogy több szervi vizsgálatnak alávesd magad hogy önmagad előtt is tisztázd hogy konkrét szervi bajod nincs. A psziché(lélek) az valóban képes testi tüneteket produkálni hogy figyeljünk már oda mert valami nem stimmel. Azt hogy hol érte trauma vagy hasonló abban a 35 évben kell keresni amit te megéltél. Azt pedig kinek mennyi a tűrőképessége lelki téren az nagyon egyéni és sajnos a pánikbetegség és a depresszió kéz a kézben járnak. Aki ránézésre állít fel diagnózist és az az hogy szimulálsz az lehet hogy más területen jó szakember de ezen a téren silány és felelőtlen is. Tudod ha az emberek úgy működnének hogy szólukneki hogy szedd már ösze magad és megnyomnánk egy piros gombot és minden oké akkor gépek lennénk nem emberek.
Üdv. Sándor
Kedves Edina!
Sajnos nem fogsz mást hallani a doktoroktól.
Minden szavadat értem,és már átéreztem sajnos. Muszály hogy erős legyél ,és ne engedd hogy a szorongás urrá legyen , . Egyszerűen nekem is rá kellett jönni , ami megtörténhet az meg is fog,a félelmünk illetve szorongásunk ne segít ,nem azért uszunk meg egy rohamot . Ha már nem segít s szorongás, történjen meg ami megtörténik,úgy sem fog , mi generáljuk magunknak.
Kérlek egy próbát tegyél meg: Bármikor érzed hogy jön a félelem a szorongás,egyszerűen csak állj meg ,és mond, gyere te félelem ,mutasd meg magad ,nem félek ,nem aggódom,nem engedem hogy tönkretegyed az életemet,.
Lehet elsőre vicces olvasni, de térjünk vissza amikor megteszed.
Csak a jó lelkü igaz emberek kapják el a betegséget,ezt viszont én mondom.
Bízz magadban , és ne tedd fel a kezed ,ne add meg magad.
Üdv: Zsolt
Köszönöm a motiváló hozzászólásokat, nagyon jól esik, hogy elolvastátok a soraim…. annyit mindenképpen még mondanék, hogy versenyszerűen kerékpározom, nem iszom, nem dohányzom, nagy ritkán iszom csak egy kávét és mindig odafigyelek arra, hogy mit eszem, gyógyszerellenes vagyok, csak akkor szedek be ha nagyon muszáj…. tehát, az ilyen okoat ki lehet zárn, mint tényezőket. De azt tudom, hgy a szervezetem jelzi, hogy valami nem stimmel már velem belül, hiába raktak ki a kórházból szimulálás néven, azóta eltelt egy hónap és egyre csak épülök le. Csinálom itthon a Buteyko légzéstechnikát, s mivel most nincs erőm sportolni, próbálok meditálni is, mert mindig is érdekel a spiritualizmus, de már ezzel sem tudom legyűrni ezt a problémát…. a családban nem fordult még elő ilyen eset, csak az öcsémnek volt egyszer egy kisebb lefolyású depressziója tacaly. Sajnos anyaagilag meg nem állok úgy, hogy egy pszichoterápiát végigcsináljak, mert az albérlet elviszi a fizetésem 85%-át és így nem könnyű egyedül élni.
Nem tudom miért van az ahogy olvasgatom itt a leveleket, egyre csak az jár az eszembe, hogy majdnem minden második hozzzászóló (velem együtt) azt irja, hogy nemigazán foglalkoznank velünk, sőt táppénzcsalónak vagy szimulánsnak minősítenek. Jelenleg én is egy gyógyszercserében bízom, orvosom elvette a régieket, hatását majd 2 hét múlva talán ………………..én már nem bizom ………….de én nem vagyok fiatal, azt hittem csak velem csinálják ezt.
Szia!
Én is voltam kórházban, ráadásul a Péterfyben aminek még rossz híre is van, és bár az orvos 1. nap sejtette hogy pánikrohamaim vannak, rendesen kivizsgáltak, többször volt vérvétel, ekg, hasi ultrahang, mellkas röntgen, szív ultrahang, 5 napot voltam benn. A 3. napon jött hozzám egy pszicho orvos, ő mondta el, hogy pánikrohamaim vannak, kezdődő pánikbetegségem van, kaptam gyógyszereket, amiket csak 2-3 hétig kellett abban az adagban szedni amennyiben adták, utána fokozatosan csökkenteni kellett és járnom kellett pszicho orvoshoz, akivel elemeztük a tüneteimet, megtanított engem relaxálni, stb. Ma már semmilyen gyógyszert nem szedek, igyekeztem mihamarabb lerakni. Nekem valószínűleg az hozta ki ezt a dolgot, hogy egy ősszel nagyon keveset pihentem, egyetem nappali tagozat mellett heti 30+ órában dolgoztam, általában csak 4-5 órákat aludtam, hétvégén is dolgoztam, kávéval tartottam ébren magam és a szervezet hosszú távon ezt nem tolerálja, és egyszer egy kialvatlan éjszaka után délelőtt rosszul lettem. Elkezdtek zsibbadni a végtagjaim, felment a pulzusom, nagyon vert a szívem, émelyegtem, szédültem, úgy éreztem mindjárt elájulok. Azt hittem ott maradok mivel még sosem volt ilyen. Aztán jött orvos, megvizsgáltak, mondták hogy egyek-igyak, aztán menjek haza aludni mert kimerülhettem. De 1 hónappal később előjöttek ilyen rohamok hogy éjszaka arra ébredtem h magas a pulzusom meg miegyéb, lelkileg egyébként más okok miatt eléggé magam alatt voltam akkor tehát valszeg azok is segítettek előhozni ezt a problémát. Aztán ezután kerültem kórházba kivizsgálásra.
Amúgy később nekem is voltak olyan tüneteim, hogy mintha nem kapnék rendesen levegőt, de közben fizikailag nem volt semmi visszatartó hatása, kaptam én levegőt csak úgy éreztem mintha nem kapnék! Ha eleredt az orrod vére, akkor valszeg felment a vérnyomásod eléggé, szóval ezzel azért vigyázni kell. Ha megtanulnál relaxálni, illetve rendbe tennéd magad lelkileg, az sokat segítene! Ehhez szakember segítségét érdemes igénybe venni. Mert bár háziorvos is fel szokott írni Frontin-t vagy ilyesmit, de ő nem fog veled elbeszélgetni részletesen erről, ez csak tüneti kezelés, és eléggé rá lehet szokni szóval jobb ha gyógyszer nélkül próbálod meg megoldani szakemberrel. Pszichoterápia kell, amit sajnos a TB nem támogat, szóval sajnos fizetős, de nekem megérte, javaslom! Ezt persze csak azért jelentem így ki, mivel írtad, hogy az orvosok szerint nem más betegség áll a háttérben. Fontos hogy ne hajszold túl magad, próbáld átrendezni most az életed kicsit úgy, hogy több időd legyen magadra, ne rohanj annyit! És ami fontos, hogy szedj valami multivitamin csomagot, illetve magnézium-kalcium kiegészítőt is erősen javaslok, napi minimum 2-3 liter víz bevitelével egyetemben. Ezek mind segítenek a stressz elleni harcban. Ezen felül kezdj el minden nap legalább 30-40 perces tornába, amikor kikapcsolhatod az agyad és csak a mozgásra koncentrálhatsz.
szerk.: és még annyi hogy a pánikrohamot kiprovokálhatja a lelki tényezőkön kívül a nikotin, és a koffein is. Meg az alkohol. A fűről már nem is beszélve.
Kedves Edina!
Sajnos vélhetőleg pánik-zavar, amire csak az a megoldás, hogy kideríted, hogy mi miatt jött elő. Én nem találtam megfelelő orvost ehhez, de esetleg egy pszichológus tanácsát kérhetnéd, hogy rájöjjél a miértre. Lehet, hogy hajlamos vagy rá, pl a családban volt-e hasonló eset, vagy inkább úgy mondanám érzekenyebb -e valaki…a mai világban eléggé kezd elterjedni ez a fajta válaszreakció az életre, sok a stressz, nem tudunk megfelelősen adaptálódni, sok a méreganyag körülöttünk…stb. Nem hiszem, hogy szimulálsz, az az orvos aki ilyet mondd, az egyszerűen nem ért a szakmájához, ez is probléma, mert így jelez a szervezet, hogy valami nincs rendben.
Kitartás: Inez