Egy szorongó naplója

Téma címkék:
2013.05.30. 13:50

Üdvözzölek Benneteket és sajnálom, hogy nem írhatom le a nevemet.Talán még jót is tenne a teljes őszinteség kedvéért, bensőségesebb lenne, de hát ez van.

Miért lesz alkoholista valakiből, aki azt hitte, hogy majd mindenre képes lesz, akiben volt élni akarás a folyamatos gondok ellenére? Nagy élni akarás… vagy csak bemagyarázta magának? Az életemről, a kérdéseimről már könyvet tudnék írni és dögunalmas lenne mások számára, mert csak önmagam számára lenne értelmes megírni. Szerettem az embereket, igaz csak távolról, mert mindig abból indultam ki, hogy engem úgysem ért meg senki ezért inkább kiváló hallgatópartnernek bizonyultam, én nem szerettem magamról beszélni. Rengeteg fájdalom ért az életem során, kezdve azzal, hogy gyerekként dadogtam és senkinek nem kívánom az ezzel járó folyamatos félelmeket, gyermeknek, felnőttnek sem. Most nem dadogok. Úrrá lettem ezen, hosszó évek megpróbáltatásai árán.

Önmagam pszichológusává váltam. A dadogásom annak köszönhető, hogy kisded koromtól a nagyszüleim neveltek. Mindig is érzékeny voltam, gondolom hiányzott az édesanyám. De a helyzet mostanra sem változott sokat. Apám nem törődik velem, csak anyagi dolgokról beszélünk. Anyám elvárja, hogy az legyen a gondom, amit ő gondként határol be, tehát az őszinte panaszkodásom csak egy falevél, elfújja a szél és a végén mindig egyedül maradok. A szüleim külföldön vannak, rám van bízva a gazdaságuk, de dícséretet nem kapok. Van mögöttünk biztos anyagi háttér de borzasztóan elégedetlenek. Apám pénzmániákus, anyám meg vagy elviselhetetlenül panaszkodik vagy úgy tesz, mintha minden nagy tökéletes rendben lenne. A vége mindig az, hogy hálásnak kell lennem nekik, de igazából nincs egy négyzetméterem, ami felett én parancsolhatnék. Én meg borozok. Titokban meg tudom csinálni, néha észreveszik, akkor mindenről beszélünk, csak arról nem, ami nekem fontos. Azt mondják, megadtak nekem mindent, de én úgy látom, hogy kihasználnak. A problémám az, hogy itt kellene mindent hagynom, hogy többé ne zsarolhassanak lelkileg, de akkor szegénység várna rám. De az igazság az, és tudom, ez talán sokak szerint luxus, de van egy kutyám és nem bírnék tőle elszakadni. Ha el kéne mennem, legfeljebb lakást bérelhetnék de ő egy juhászkutya, az én drágaságom. Szerintem ezért iszom. Szégyenlem magam érte, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen sors vár majd rám. Harmincx évesen… talán lenne erőm új életet kezdeni, de mára az alkoholproblémáim miatt veszítettem el az önbizalmamat. Mindig hittem a jóban, nehézségeket hidaltam át a jó gondolatok segítségével. Van egy szerelmem, életem nagy szerelme… őt is agyonkritizálják mert nincs mögötte anyagi háttér – persze olyan, ami nekik megfelelne. Szívem szerint őt követném, csak félek… mi lesz velem, velünk. Persze az is csak balszerencsém, hogy rendkívüli kézügyességem van, és évekbe tellt, mire dícsérni tudtam magam, de sajnos az ilyen “tehetségeket” a világ nem becsüli. Pedagógus diplomám van de a “környéken” ezzel sem bírok elhelyezkedni. Mindig az anyagiak… mind isszuk a levét annak, amit elvárnak tőlünk, de még a tetejébe sokkal bonyolultabban élünk, mint annak idején a nagyszüleink. Megörjít bennünket a pénz. Az időjárás változik, az embereket kizsákmányolják. Mintha elhagyott volna bennünket, embereket az Isten. Ne haragudjatok ezekért a zavarba ejtő gondolatokért.

Reménnyel és szeretettel, anonym azra

#13277 azra hozzászólása: 2014.02.19. 13:15

Szia Apasas!

Kicsit megkésve bár, de köszönet az ajándékért. Nem látogattam az oldalt, valószínűleg megijedtem a saját szavaimtól mert még soha nem beszéltem az alkoholizmusomról ilyen direkt módon. Ez olyan, mintha a reál életben elhitetném magammal, hogy nincs is olyan nagy baj. Furcsa szembesülni magammal. Ja. És de jó lenne, ha mindenre lenne egy megoldás… 42…:) valahol ezt keresem, a megoldást mindenre. És hiszem töretlenül, hogy létezik is. Régebben hittem abban, hogy csak az élet nehezebb időszakaiból tanulhat az ember. Csak néha átlagon felülien nehéz… de talán mindennel meg lehet birkózni. Hogy pontosan hogyan, nem tudom, de hiszek benne. Sajnálom, hogy veszteség ért. Hogy miért voltak előtte is gondjaid, azt nem tudhatom, de sajnálom, hogy tetőzte a problémáidat a szüleid elveszítése. Nekem is gondjaim vannak az elmúlással. Mintha úgy érezném, hogy a veszteség elfogadására nem lennék beprogramozva.Vagy csak olyanok a körülmények, hogy a sok problémámtól nem az élet “derűs” oldalára figyelek. Az élet sötét oldaláról filozofálok, ez a hülye hobbim, pedig a napos oldalt kéne megélni, nem állandóan csak gondolkodni. Kívánom Neked, hogy megtaláld Önmagad… és olvass sokat, ha teheted! Ennél bölcsebb tanácsot sajnos nem tudok adni. Ne pánikolj és mindig legyen nálad törölköző (ez maradt meg, nem biztos, hogy jól idéztem).

Szia, Azra (pedig nem is ez a nevem, de jólvan)

#13276 Lisa hozzászólása: 2013.12.03. 13:08

Kedves Azra!

Úgy tűnik értelmes, szorgalmas, felelősségteljes ember vagy, csak félsz az ÉLETTŐL. Ha ennyi mindenre képes vagy, el tudsz látni különböző feladatokat, két házat és gazdaságot vezetsz, akkor mi a hiba? Mi a félelem oka, hogy a saját lábadra állj? Ráadásul ott van a szerelmed, akinek az egyetlen hibája, hogy nem “tehetős”. Kit érdekel, ha szereted. Nem ismerik el a munkádat. Minek az neked? Nem elég a saját magadnak való megfelelés? Ne akarj megfelelni mindenkinek, minden problémád ezzel kezdődik. Nincs semmi önbizalmad és nem szereted magad eléggé ahhoz, hogy a magad útját járd. Talán gyávaság is ez, mert áldozatokkal jár feladni a megszokott dolgokat, mégha azok nem is tesznek boldoggá, de legalább mindig tudod, mire számíthatsz. Nézd, kockázat nélkül nincs eredmény, siker, boldogság. Össze kell szedni a bátorságod ahhoz, hogy meglépd a lépcsőt a szüleid élete és a sajátod között. Ha már nem lesznek, akkor minden meg fog oldódni? Akkor ki lesz a hibás? Keresel más bűnöst? Hidd el, nem közhely: mindenki a saját életének a kovácsa. Ha megalkuszol, akkor vállald a következményeket, ne panaszkodj, a te döntésed, mint ahogy az is, ha vállalod a bizonytalant és elindulsz az utadon és boldog leszel a saját elképzeléseid szerint. Ezt mindenkinek vállalni kell, hogy boldog legyen. Áldozatokkal jár, ki kell lépni a komfort zónádból, de megéri. És soha senkinek ne akarj megfelelni, csak önmagadnak, ez az első lépés, hogy önmagaddal békében élj. Hidd el, hogy az alkohol problémád is ugyanerre vezethető vissza. Légy erős és merj lépni, meglátod, megéri.

#13275 apasas hozzászólása: 2013.07.14. 10:59

 

Azra!

Nekem 2 éve haltak meg a szüleim, másfél hónappal egymást követően! Egyedüli gyerek vagyok, azt hittem, hogy a szívem szakad meg utánuk!

Azóta is sokszor álmodom azt, hogy bajban vagyok, és hívnám Aput, hogy segítsen, – aztán felébredek…

Előtte is ittam rendesen, azóta még jobban, szegények, remélem nem látják odafentről, mert nagyíon szégyellném! Bár én a sörre és a töményre esküszök!

Hülyén hangzik, de el lennék veled az elvonón, mert a Galaxis Útikalauz nekem is a kedvencem, és én olvastam is :D

Elbeszélgetnénk :D Hogy mi az élet érteme? Hát 42 :D

Egy kis ajándék:

 

Dalszöveg
Látom sok lett fejedben a kérdés, mihez nincs
válasz, vagy csak bármi támasz egyedüli kincs,
hogy képes vagy feledni az egészet,
ha körülötted mindenki, ugyanúgy részeg.

Van, hogy néha tudom, úgy érzed,
abba hagynád már ezt az egészet,
hisz a bánat, csak az ami állandó,
de míg elfelejted addig legalább jó.

Megnyugtat a tudattalan egyszerű szépsége,
most megint minden egyben van, nincsenek kérdések.
Könnyedén élni, jaj az volna a jó,
szarni rá, merre megy ez a hajó.

A most, lassan elszáll,
az ész majd újra harcban áll.
Nem tudom, így hogy lesz jó
hova tart ez a hajó..
Remélem nem süllyed el
Inkább szebb vizekre vigyen el

Hát emeld a poharad a magasba,
ne hallgass másra, se magadra.
Egyszer úgyis megtudod a mindent mindenről,
addig meg ne feledd azt, ki a válladra dől.

 

Be is linkelem, remélem nem sértek szerzői jogokat:

http://www.google.hu/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=video&cd=2&cad=rja&ved=0CD0QtwIwAQ&url=http%3A%2F%2Fwww.juzp.net%2FStNcPkQQlR9cS&ei=XYTiUdHCM8rYtAal0YCoDw&usg=AFQjCNHxtvK-nusbbvWnIR5SBGSKRWIYvA&sig2=slYHXG3Z_ibP62jDrtUU8g

#13274 azra hozzászólása: 2013.06.11. 07:52

Szia ÉN-ek!

Köszönöm a hozzászólásaitokat. Jót tett, elgondolkodtam, mérlegeltem.

A Galaxis Utikalauz Stopposoknak… nagyon szeretem, mármint a filmet, csak kár, hogy a könyvet nem olvastam. A zenén meg tényleg nevettem a végén (a linkben) talán mert annyira nem volt idevágó, de azért köszönöm :), megértem, hogy mindenkinek joga van a saját humorához. A pénz: igazad van. A veresborral kapcsolatban is. Igaz, én a fehérbort szeretem, de nagyon túlzásba viszem. Na, ez viszont már nem poénos.

U.i.: És igen, lehet, hogy mi hagytuk el őt, a világot, ha akaratlanul is. Rossz célokat nevel belénk a társadalom és elszigetelődünk.

Szia Elektor!

Lehet, hogy tényleg egy nagy gyerek vagyok, de ez a gyerek egy vállalkozást vezet és ha én nem vezetném, minden, amiért a nagyszüleim doldoztak, gördülne lassan lefelé a lejtőn. Sajnos a munkám nincs elismerve, az sem, hogy lassan már 10 éve, hogy a nagymamámnak a tüzelnivalójáról, a mosásról, az ennivalójáról, a gyógyszereiről, a kutyájáról, a kertjéről, a mindenéről én gondoskodom. Sajnos egy karakter, aki nem tágít az elképzeléseiből. (De hiába, tisztelem a korát, a tudását… ki tudja, hogy milyen leszek majd én öregkoromra.) Mellette fejben kell tartanom, mi van a 80 Ha szántóföldön, mi van a könyvelővel, mi van a kiadásokkal és vezetem a háztartást “nálunk” is. 2 nagy ház, nagy kert és minden rám vár. Tudjátok, ezért nehéz elviselnem a szüleim állandó kritikáját. Nehéz erről anonym módon írni. De szerintem nem lettem elkényeztetve és kényelemből sem jár ki nekem túl sok, kivéve ha elkábítom magam. De van önkritikám és lehet, hogy valaki majd hozzászól valami olyat, amin majd ismét elgondolkodom.

Üdvözlettel, Azra

EN-ek
#13273 EN-ek hozzászólása: 2013.06.02. 17:12

Szia,

Kb. igen… tisztán látoda heilzetet! – bizonyitva, h n minden részeges = buta bunkó primitiv élőlény, ah az a köztudatban leledzik. Yes, sten má RÉG Lhagyta e nyomorult Virágot (v má rég halott), persze a V is őtet. arról ugyan lehetne vitatkozni h melik volt előbb, de tök értelmetlen, ÉS a lényeg szempontjából már tök 8 is… Sóval aza keserű Igazság, h ez itta Pokol, ésa HAHÁL már a spájzban van!!

 

1 kis yo fajta  – n lőre – veresbor ténleg finom tud lenni és egésséges is! szeressük!

Má’ +int aza q pénz… nos a láccat ellenére aza legkevesebb. Ó!stobák üveggyöngye* n is szabad belőle túl nagy ügyet csin, mert! – ÉS úgyse boldogit, ah ezt már kb. 8735x Lmondtam világszerte!

 

* erről nekem mindig a Galaxis Utikalauz ugrik be, s Lfoga leplezetlen röhögés

#13272 elektor hozzászólása: 2013.06.02. 15:03

azra    most vagy később mikor a szüleid már nem lesznek előbb utóbb a saját lábadra kell állnod. Tedd inkább most. Lehet hogy tizede sem lesz meg a mostani javaknak viszont az a kevés csak a tiéd lesz. Egy nagy gyermek maradtál és a kényelemért a biztonságért cserébe nem is akarsz felnőni. Csak idő kérdése hogy ez mikor üt vissza.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close