Drága Kislányom,aki betöltötte a 44.-életévét több éve szedeget pszihés gyógyszereket.Rivotril,Paroxat . Orvos szerint pánikbetegsége van,de mitől fél,nem tudom.Valóban valamiféle szorongás jelen van nála.Visszagondolva kisgyerekkorában semmit nem vettem észre.Serdülőkorában az óraketyegése zavarta,aztán férjhez ment,Várandósan valami kapart a szobába napok óta,hívott hogy segítsek kideríteni,megszűntetni a zajt.Egyébként meg önnfeledten jókedvű,kedves,semmit nem lehet észrevenni rajta.Olvasom,hogy valami anyagi probléma is utal a betegségre? Ez érdekelne,mert valóban van ilyen.De nem értem,hogy aki nem tudja beosztani,az pánikbeteg?Hogy van ez?Orvosa szerint élete végéig kell a gyógyszert szedni.3-éve Angliában él,innét küldjük a gyógyszereket mert nem tudja elhagyni.Ott egyszer rosszul lett,az ottani orvos idegösszeroppanást állapított meg.Kapott gyógyszereket.Fáradt mindíg,és nagyon sokat alszik,napközben is.Sajnos az apját is fiatalkora óta kezelték,nem tudtam meg,hogy milyen betegsége volt/nem volt őszinte/ sokáig reménykedtem,hogy nem örökölt töle,de sajnos nem így van.
Lányom pánikbetegsége.
Legaktívabb felhasználók
RSS 2.0 Kommentek
Köszönöm,hogy elolvastátok,/elolvasták/ írásomat,én magam nem vagyok ennek a szörnyűségnek alárendelve,de őszínte részvétem mindenkinek aki ettől szenved,mert ha Ő ezt így érzi,hogy ez a jelenség létezik,akkor így van. A gazdagság érzését sem ismerem,de attól még van.Egy dolog,amit én a családomnál kifogásolok,hogy mindent a gyógyszertől vár.Természetesen nekem is volt már fájdalmam,de halogatom a gyógyszerszedést.Napok óta,sok-sok levelet elolvastam itt,és a küzdők is írják,hogy türelem hiányzik a történetekből.Drága kislányomnak is azonnal kell minden,a fájdalom azonnal szűnjön meg!… Nagyon szeretném Őt belülről látni…és nagyon szeretném,ha megerősödne,abbahagyhatná a gyógyszert,és teljes értékű ember lehetne.Sajnos,azt látom,hogy nagyon elfogadó a mostani helyzettel,mert ez olyan kényelmes,bevenni a gyógyszert,és nyugi van.Miért van,hogy egy ember,nem akar szembeszállni egészségtelen ,magának ártó szellemi túlerőkkel? tudja valaki?
Kedves Panna! Valóban a genetikai átöröklés létező veszély de nem törvényszerű hogy bekövetkezik. Jelentősen befolyásolják a körűlmények a stressz és a hozzá kapcsolódó életmód. Magam is végigjártam ezt az utat és sok év után még szedek kis dózisban gyógyszert. Elballagok én bárhová ma már de régen bizony pokol volt az útcára is kimennem. Kisérettel mentem évekig vagy kocsival vittek s hoztak. Tudom milyen keserves és azt is hogy aki még nem “élvezte” az gyengeségnek,túlreagálásnak titulálja. Az jó hogy itthonról megkapja a gyógyszereit és csak remélni tudom hogy egyszer úgy megtanúl e betegséggel élni mint ahogy én is. Egyetlen nap sem érdemli meg hogy rápazaroljuk az életünkből.
Kedves Panna!
Én ugyan nem vagyok pszichiáter, viszont kb 20 éve szenvedek pánikbetegségben. Sajnos ez a betegség valóban olyan, hogy a kívülálló nemigen érti, hogy mi a fenétől félhet az illető. Az anyagi gondok simán okozhatnak tüneteket, ha valaki erre hajlamosabb. Nyilván nem minden ember pánikbeteg, akinek kevés a pénze, vagy nem tud beosztani. Az, hogy az erre kapott gyógyszereket kell -e egész életünkben szedni, az én véleményem szerint nem így van. Sőt inkább azt figyeltem meg, hogy ha olyan helyzetbe kerülök, ami nekem pánikrohamot okoz, akkor hiába a gyógyszer, ugyanúgy jön a félelem az adott helyzettől. Én például nem merek tömegközlekedési eszközökre szállni. Nem bírom a tömeget. Ja és a gyógyszerek egyik legrosszabb mellékhatása az, hogy az ember mindig fáradt, sokat alszik. Ez velem is így van, ezért próbálom meg időről-időre elhagyni a gyógyszert. Mondjuk én rosszul csinálom, mert csak simán nem vesze be és kis idő elteltével, amikor már kiürül a szervezetből végleg a gyógyszer, én ideges, ingerült és kicsit talán depis is leszek. Úgyhogy nagyon fontos, hogy fokozatosan hagyjuk el a gyógyszert, ha nem szeretnénk már szedni. Mindenképp célszerű lenne felkeresni pszichiátert, pszichológust. Azért azt fontos megemlítenem, hogy nagyon szerencsés a lánya, hogy az édesanyja foglalkozik a problémájával és próbál segíteni, mellette áll. Szerintem ez sokat segít a gyógyulásban. Nem hiszem, hgoy sokat tudtam segíteni, de talán megerősítésnek mindenképp jó, hogy mások is (nem is kevesen) vagyunk, akik ezzel a betegséggel küzdünk. Mindenképp álljon a lánya mellé. Szerintem ez a betegség nem örökölhető, de a hajlam mindenképp.