Sziasztok! Körülbelül 4 éve kezdödött ez az egész egy nyári estén, amikor épp nyaraltam a mamáméknál. Rosszul lettem, hasmenésem volt, elájultam majd nagybátyám hazahozott. Mire haza értünk elmúlt minden, azt hittem ez csak egy általános rosszullét volt, semmi komoly, de aztán ezek a rosszullétek egyre többet jelentkeztek, most már pánik szerűen. Alig kaptam levegőt, a szívem a torkomban dobogott és éreztem hogy nyugtalanság gyötör, ezért nem tudtam megállni, folyamatosan mentem és mentem mindenfelé. Ekkor jött el az a pont amikor bementünk a sűrgősségire ahol egyből bent fogtak (szívritmus zavarom van tehát arra gyanakodtak hogy lehet azzal van a baj de szerencsére kiderült hogy nem) 3 napig bent voltam a kórházban, rám raktak egy monitort ami figyelte a szívemet majd az utolsó elötti napon elküldtek egy pszichológushoz aki azt a diagnózist adta, hogy pánikbeteg vagyok. Másnap hazaengedtek azzal, hogy ne aggódjak, magától rendeződni fog. Szerintetek rendeződött? Hát nem éppen, de szerencsére már nem volt utána olyan rossz mint az előttiek, de még így is nagyon nehéz volt. A következő fél évet szinte bezárva tötöttem, nem mertem kimozdulni a házból, nehogy megint rám jöjjön a rosszullét. Aztán felkerestem egy pszichológust aki nem mellékesen a húgomat is kezelte, majd mikor velem elbeszélgett úgy döntött, engem fog tovább kezelni, a húgomat átrakta máshoz. (Nehéz volt picit ezt is megemésztenem, mert láttam a húgomon, hogy ez fáj neki) Kiderült, hogy depressziós vagyok (nem mintha nem tudtam volna eddig is épp ezért kértem segítséget) idővel kezdett javulni minden, láttam a fényt a barlangból való kijutáshoz és végre úgy éreztem kijutottam. Ekkor végeztünk a terápiával, elbúcsúztunk, most pedig pár hónappal később úgy érzem megint ott vagyok ahonnét indultam, nem tudom meddig fogom tudni ezt csinálni, ezért is regisztráltam ide fel, hát ha tud nekem valaki segítséget adni, hogyan tovább vagy csak egy jót beszélgetni – olyan egyedül érzem magam