Magány..

2013.07.07. 16:17

Magányos lettem, mert nem tudok magányos lenni. Mit jelent ez? Azt jelenti hogy a külsőségeket a kinti ingereket hajszoltam eltompultam és elvesztettem belső fogékonyságom hallását a csendre.. képességem az elmélyülésre. Elfelejtettem befele fordulni. És ezzel egyidejűleg vesztettem el másik képességemet is.. nyitottságot a világ és a többi ember felé. A vad életvitelem a belső nyugalom, a szerelem, a meghittség utáni vágyam kielégületlenségét igyekeztem pótolni… leplezni… magam és mások elött is..

A rövid távú kapcsolatok hajszolása azt az illúziót keltette bennem hogy nem vagyok egyedül. Utána aztán gyakran csak üresség marad sőt..mindig.. ördögi kör.. amennyi “jót” adott az illuzióval akkora pofont is adott a valóság keserű megmutatkozsásával..

Mindenkinek hasznára akartam válni, segíteni jó dolog, de valójában bármit el/be vállaltam.. és felőrlődtem másokért, csak hogy addig se legyek egyedül…. Egy senkinek érzem magam, csak mert nincs valakim. És a valakit értsd nyugodtan szó szerint, már nem is érdekelne ki az, csak ne legyek ennyire magányos… Néha megpróbálok pörögni, emberek közé menni, de miután hazamegyek szinte megfulladok, annyira szerencsétlennek és magányosnak érzem magam… De emberek között sem jó, mert arra megy el minden erőm, hogy kifelé azt mutassam, hogy ez egy önként választott függetlenség nem pedig szánni való magány… Barátaim, ismerőseim nem alig vannak, hanem konkréten egy sincs………. Nem szeretek társaságba járni mert úgy érzem megbélyegeznek… Az egyedülálló mások szemében, az hogy se pasim se barátaim nincsenek mindkét esetben vagy lúzer, vagy selejtes kivülálló szemmel.. Néha csak azért megyek bevásárlóközpontokba, hogy ne érezzem magam olyan egyedül. De ez sem megoldás mert az ilyen helyeken még inkább úgy érzem, rajtam kívül mindenkinek van párja, családja, barátai, ezért menekülök vissza haza.. Bármennyire szenvedésnek élem meg a magányt, nem teszek nem tudok tenni ellene… Hacsak azt nem vesszük annak, hogy pszichiáterhez járok vagy hogy elmegyek hébe hóba egyedül bulizni ami mindig szerencsétlenűl balul sül el… A legnagyobb gond az, hogy nem tartom magam annyira sem hogy elhiggyem, szívesen lennének velem az emberek. Mások attól félnek hogy öregkorukra egyedül maradnak én meg néha attól, hogy el sem jutok addig mert már jóval előbb feladom…………..

 

#14023 Rocky hozzászólása: 2014.06.06. 10:07

Kedves Zsanett!

Ha gondolod a csere1975@gmail-re írj nyugodtan, szivesen barátkoznék veled, valóban pocsék érzés a magány én is üresnek élem az életem, mintha nem is lennék, csak saját magam árnyéka volnék, az érzem nagyon gyakran, én ois sokszor merengtem azon hogy fel adom, de nem add fel, nehéz és nem könnyű, várom leveled, s arra gondoltam, hogy akik egy cioőben vagyunk, miért nem ismerkedünk egymással, miért nem levelezünk, beszélünk?

Mit szoltok az ötlethez?

#14022 fulton hozzászólása: 2014.04.20. 20:32

Szia Zsani

Nagyon magamra ismertem írásodban, ahogy írtad soraid akárcsak magamat olvasnám.

Szívesen felvenném Veled a kapcsolatot levelezgetés, beszélgetés, megismernélek. Ha van kedved..

email: normalize@freemail.hu    -ide nyugodtan írj. örülnék neki. Légyszíves itt is jelezd majd ha küldtél levelet. Köszönöm

Legyen szép napod:)

#14021 Andy35 hozzászólása: 2013.07.08. 18:16

Zsanett, tudom, hogy nem vígasztal, de én ugyan ebben a cipőben járok. Nem tudom van e ebből kiút. Én is lassan feladom.

Üdv.: Andi

#14020 hjalmar hozzászólása: 2013.07.08. 10:38

Köszi Panna! Rendes tőled, hogy megoldási utakat próbálsz elénk rakni. Mégis szkeptikus vagyok. Szerintem a lelki segélyszolgálat csak az ablakpárkányból ránt vissza. Én pszichológushoz is járok, aki csak a “légy heppi” filózófiát tolja rám. Hát köszönöm, ez nekem nem elég. Évek óta egyedül vagyok. Működöm. Nem esem kétségbe sem a magányos estéktől sem az egyedüli karácsonytól. Rengeteget olvasok, filmeket nézek. Ezekből tanulok is  valamit. Mondhatom nem érzem magam rosszul, de az a baj, hogy  jól sem! Szerintem aki nem magányos ezt nehezem értheti meg.

Ha majd kimásztam a szakadékból, biztos nevetni fogok mostani magamon, lerakom a múltat. Müller Péternek van egy könyve, az a címe, hogy “Ne menj a romok közé.” Azt gondolom, már a cím is tévedés: igenis érdemes a múlton rágódni, sőt kell. Meg kell emészteni, úgy lehet tovább lépni. Csak az a lényeg, hogy ne maradjak a romok között. Kemény meló.

#14019 Panna1 hozzászólása: 2013.07.08. 09:53

Kedves mindenki,akik itt vagytok,talán hasznát veszitek,www.sos505.hu ezen az oldalon sok lelki segítség elérhető,próbálkozzatok,mert a padlóról fel lehet kelni,csak van,hogy hiányzik egy kis bátorítás.Beszéljetek őszíntén MAGATOKRÓL,mert csak így lehet segíteni.Jobbulást kívánok,és erőt! Üdvözlettel:Panna.

#14018 Panna1 hozzászólása: 2013.07.08. 09:43

Zsanett! Nagyon szépen kérlek,a múltadról feletkezz meg! Nincs múlt,csak jelen van! Ha szeretnéd Magadat felépíteni,kezdd el kutatni,mi az amiben jó vagy,írd le papírra,milyen jótulajdonságaid vannak,/gyűjtsél egy könyvből szavakat,amik illenek rád.Pl:Szeretetreméltó,figyelmes,gondoskodó stb…sokat gyűjtsél,és olvasd őket gyakran,és gondold át,mennyi jó dolog van Benned,mennyire értékes ember vagy.Mások panaszát hallgatni átmenetileg megnyugtató,de TÉGED nem visz előre!Egyenlőre ,ha rossz passzban vagy,nem érdemes másokat ezzel súlytani,hiszen senki nem szeretné,hogy lehúzd,ezért nem barátkoznak.Erősödj meg,engedd el a múltadat,dobd el,úgy ahogy régi papirokat,egyebet szoktunk.Az egyedülléttől NEM félni kell,megoldani,saját MAGADRA fordítani ezt az időt,Pl:egy jó krémmel átmaszírozni az arcodat, hajadat egy pakolással,/egy tojássárgája,kicsi olaj/bekenni,fél óra múlva lemosni, pedikűr,manikűr,irataid közül kiválogatni ami már felesleges,kidobni.Festeni képet,/vizfestéket pár forintért lehet kapni/ .Ha nincs társaságod,fordítsd Magadra az idődet! Írd be,a csíkba,hogy Jóga.hu ,tánc,egyéb,ami közel áll hozzád.Tanulj új dolgokat,és próbáld megtanulni.Ha már jól érzed MAGAD,majd lesznek új barátok,addig ne erőltesd.Ha magadban jól elvagy,akkor másokkal is!Találtam egy oldalt ,www.sos505.hu.Keresd meg,szemlélődj,ott lehet kérni szakmai segítséget,skyp-on is!Írhatsz nekem,próbálok segíteni,sok könyvet olvastam.Remélem felébresztettelek!Üdvözlettel:Panna.

#14017 hjalmar hozzászólása: 2013.07.08. 07:26

Szia Zsanett!

Osztom az érzéseidet, hasonlókat élek meg mostanság. Minden emberi kapcsolatom kiüresedett. Két nővéremmel, ahogy szüleinket eltemettük, elváltak útjaink. Lehet, hogy csak kiderült, hogy sosem voltunk egy hullámhosszon. Nekem sincsenek barátaim. Ha van kedved, levelezhetnénk. Részletesebben érdekelne a te történeted. Az anarchosmeister@gmail.com címen elérhetsz.

Üdv

János

 

 

#14016 elektor hozzászólása: 2013.07.07. 20:44

Zsanett. Képzeld én meg úgy vagyok magányos hogy körülöttem zajlik az élet,no nem valami nagystílű csak olyan hétköznapi.Tudom ennek az okát is elég régen cipelem a pánikbetegségem maradékát és ha lehet inkább itthon vagyok többnyire. Az a képzetem hogy itthon biztonságba vagyok így csak akkor és oda megyek ha elkerűlhetetlen. Azért a te esetedben érdekelne mitől és mióta értékeled így alul magad hogy mint írod szinte megfulladsz a magánytól? Engem csak elszomorít a saját helyzetem de hidd el az önsajnálat csak mélyebbre taszít. Nem vagy te lúzer mint ahogy én sem és a mottóm: egyetlen nap sem érdemli meg hogy keserű szájízzel teljen el. szia.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

precognox

Close
Close