Sziasztok!
Nem hiszem, hogy ez depresszió. A pszichiáter, akinél voltam, szerinte sem. Szerintem az életem tökéletesen rendben van, nem tudom, min lehetne változtatni, hogy jól érezzem magam, semmi sem annyira rossz benne, hogy különösebben javítani kellene. Magammal is meg vagyok békélve. Mindezek ellenére 15 éves korom óta kegyetlenül rosszul érzem magam, néha okkal, néha ok nélkül. Próbáltam már sokmindent, hobbik, barátok, bulizás, stb.stb.stb. A tavalyi évem azzal telt, hogy mindenre rábólintottam, még ha nem is volt hozzá kedvem. Ideig óráig elterelték a gondolataim ezek a dolgok, de amint megálltam, elkezdtem gondolkodni és befordultam. Nem hiszem, hogy bármi boldoggá tudna tenni, és nem tudom elképzelni, hogy bármi segíthetne rajtam. És sajnos elindulni sem tudok semerre, mert nem tudom, min kellene változtatnom, és motivációm sincs, hogy változtassak. Minden próbálkozás csak erősebbé tette bennem, hogy nem lesz jobb.
Ha valaki hasonló cipőben jár vagy lenne egy-két biztató szava vagy elküldene a fenébe, írjon!
Szia!
Köszönöm a bíztató szavakat. Szerdán megyek másik dokihoz, már nagyon várom és kíváncsi vagyok. És nagyon remélem, hogy leállít a Prozacról, mert egy barátom szerint nagyon nem tesz jót, hogy szedem.
Próbálok most úgy hozzáállni mindenhez, hogy csak azt csináljam, amihez kedvem van. Leszámítva persze a munkát, azt muszáj.:)
Sajnos én már 10 éve ábrándozom öngyilkosságról és végig is néztem az otthon fellelhető gyógyszereket, hogy melyikkel mennék biztosra, de alighanem csak szarul lennék mindegyiktől és kimosnák a gyomrom. Meg próbálok szerdáig türelmes maradni, csak elég nehéz.
Szia!
Na, bocs, h csak most, most jutottam ide. Szóval tényleg semmiképp ne add fel, és tényleg próbálj ki mindent, bármit, amit úgy gondolsz, h segíthet. Ez tényleg lehet a terítőhorgolástól a tandemugrásig bármi, ill. bármilyen vallási, filozófiai, spirituális irányzat. Pontosan tudom, h mennyire nehéz ilyenkor bármire rávenni magadat, lépni, de muszáj, és az első lépéseket mindenképp neked kell megtenned…
Bennem akármi is volt (pedig voltak cifraságok addig is) 28 éves koromig nem merültek fel a szuicid gondolatok, és akkor ijedtem meg igazán, amikor tavaly ősszel gyakorlatilag csak úgy tudtam végigcsinálni egy napot, h tudtam, h este ha hazamegyek, véget vethetek mindennek. Nnna itt jöttem rá, h nagy baj van, és, h kezdeni kéne valamit, de érdemben még májusig nem tudtam cselekedni. Ugyan kárt nem tettem magamban, azon kívül, h nem nagyon ettem.
Azóta meg belefogtam a pránanadiba, és próbálok másképp hozzáállni. Ezzel együtt előfordul, h érzem, h csak egy hajszál választ el attól, h újra belecsússzak abba, amivel az őszöm, telem, tavaszom telt, de valahogy igyekszem áttaszigálni magam ezeken. Vagy ne vesznék össze úgy az Anyámmal egy apró hülyeségen, h majd szétrobbanok, és elküldöm mindenhova. És a Te utad is valszeg ilyen lesz. Lesznek hullámvölgyek, lesz olyan, h egyszerűen nem akarod elhinni, h h lehet, h már megint ezt vagy azt érzed, vagy csak ott tartasz ahol. Rengeteg türelem és alázat kell, és ez sokszor nehéz, de légyszi hidd el, h összességében előre, vagy felfelé vezet az út! Reménykedj csak körömszakadtodig ha kell a jobban, mert van jobb!
Ha Pál Feri már többedjére “jön szembe veled”, akkor sztem keress rá, mert általában az ilyesmi azért jön, mert dolgod van vele, segíthet!
Amiket Panna ír, azok is tök jók. Egyébként köszönjük, Panna!
Írjál, ha úgy gondolod, és válaszolok, amikor tudok. Sok erőt, minden jót!
Üdvözöllek Benneteket! Kedves,drága ifjúság…Én már attól nagyon jól érzem magam,hogy megértő,inteligens,segítőszándékú leveleket írtok egymásnak, és továbbra is arra bíztatok mindenkit,ha probléma jelentkezik,írjatok,NE folytsátok Magatokba.Biztos,lehet segíteni Mindenkinek,csak azonnal nem találjuk a megfelelő választ,de a bíztatás sem rossz,és célszerű időnként idejönni mert felbukkanhat egy jó megoldás,amit használni tudunk.Olvasom fhilosophie levelét,…ismered-e Dr.Csernust? Nagyon jónak tartom,Youtube-n van videója, most egy oldala facebook-on,csak írd be Dr.Csernus ,ajánlatok,az előadásai helyszínéről,de lehet kérdezni ,válaszol…és a videók alatti hozzászólásokat is olvasd el,…van egy cím:www.sos505.hu ,a telefon 116-123 ingyenes/munkaidőben/,és skype is van,ez mind ingyenes,működik,keressétek,és ajánljátok bárkinek,akinek problémája van! Én nem hirdetek,emberi szeretetből teszem…örülök,ha segíthettem,ha valami nem világos,kérdezzél,írjál :Panna.
Köszönöm szépen, utána fogok járni mindennek! Pál Ferit egy ismerősöm már nagyon ajánlgatta. Egyébként nekem is 16 körül kezdőtött ez az egész, és azóta próbálkozom mindennel és keresem a helyem. Többször előfordult már, hogy kárt tettem magamban és rengeteget gondolkodom a halálon. De egyelőre még reménykedek valami jobban.
Ja, és ha bármi, amit olvasol, hallgatsz, elkezd frusztrálni, akkor hagyjad, tedd le, hagyj neki időt, fogj bele másikba, vagy csak olvass helyette valami könnyű szépirodalmat, amíg le nem ülepszik. (Ezt azért írom, mert nálam ezeknél is bejelentkezett a teljesítménykényszer.)
Szia!
Dehogy vagy egyedül!!! Rengetegen vannak ezzel így, és sokan nem is tudják/merik felvállalni, ezért nem veszik időben elejét a dolgoknak. Én 16 éves korom óta vagyok “problémás”, és kicsit jobban belemásztam, mint Te, de egyébként ugyanezek mennek nálam is, apró dolgokon mérgeskedés, régódás, teljesítmény/megfelelési kényszer, érzelmi nehézségek, túlzott racionalitás, két lábban a földet taposás. A Prozac jó lehet, de sztem ne menj bele jobban a gyógyszerekbe, ha nem muszáj.
Spiritualitás. Ha Te is ilyen racionális vagy, akkor kezdd előbb sztem lightosabbakkal, Feldmár András nekem nagyon sokat segített egy időben, Popper Péter. Pál Feri nagyon-nagyon jó, mert Ő meg pluszban még többet foglalkozik az érzelmekkel. Aztán lehet menni egy keletebbre, csak az engem eleinte frusztrált, mert európaiként nekem az teljesen életidegennek tűnt (csak ebben az őrült, rohanó, impulusokkal, adrenalinfröccsökkel teli európában nőttem fel, és voltam is benne nyakig…). Szóval hogy eleninte szerintem Ők érthetőbbek, ismerősebbek nekünk. Aztán lehet menni Osho, a Dalai Láma, meg mindenféle távol-keleti bölcsek felé. Pál Ferinek az előadásai hanganyagban fent is vannak a neten. (Van egy hasonló problémákkal küzdő barátnőm, Ő amikor szarul van sokszor csak Pál Ferire tud elaludni :)) Ja, Böjte Csaba is jó. Ezeket érdemes bejelölni az fb-n is, ha fent vagy. Vannak rajongói oldalaik, vagy a Feldmár Intézet oldala, Online Pszichológiai Hírportál. Ezeket elsősorban azért javaslom bejelölni, mert így tudomást szerezhetsz a programokról, előadásaikról, amik nagyon hasznosak lehetnek. Hallottam már nem egyszer, h 1-1 előadás, vagy tréning sorsfordító volt bizonyos emberek számára.
Szia! Köszönöm, hogy írtál, jó tudni, hogy nem vagyok egyedül a bajommal. Igen, lány vagyok és 25 éves. A doki, akinél voltam, írt fel nekem pár hónapra Prozacot, ezt szedem is. Annyit értem el vele, hogy nyugodtabb vagyok, nem leszek mérges apró dolgoktól, egy kicsit kisimította a lelkem. Ő azt állapította meg, hogy teljesítménykényszerem van, és elutasítom az érzelmeket és mindent racionálisan próbálok megoldani. Spirituális dolgokkal kapcsolatban mit tudnál nekem ajánlani?
Szia!
Sztem nagyon jót tenne neked, ha találnál egy nyitottabb orvost, aki nem akar bepasszírozni egy kategóriába (depresszió, egyebek), hanem ennél nyitottabb, és RÁD kíváncsi, TÉGED akar meggyógyítani, nem a diagnózisodat. Mert léteznek ilyen terapeuták!!! Én több ilyennél is jártam, és nekem tudtak segíteni! Jártam olyannál is, aki csak a diagnózist próbálta látni bennem, és az nekem sem nagyon működött. Valóban vannak olyan betegek, akik nagyon egyértelműen szenvednek egy konkrét betegségtől, de vannak olyanok is, mint Mi. Én már vagy háromnegyed éve “dolgozom” együtt a mostani terapeutámmal, ez borzasztó soknak hangzik, főleg az olyan orvosok szemében, akik túl vonalasak, és csak azt tudják, hogy ennek és ennek a betegségnek ennyi meg ennyi a lefolyási ideje, így meg így kell kezelni, és ha ez nem jön be, akkor meg nem tudnak, vagy nem olyan lelkesek már, hogy kezdjenek valamit az emberrel.
Nem derül ki pontosan, de a szavaidból úgy veszem ki, h lány vagy, huszonéves. Válságba kerültél, nem tudod merre menj. Állítólag a mi generációnknak (én 28 éves lány vagyok) az is a baja, h túl sok a lehetőség. Kéne találnod valakit (nem is biztos, h orvost, de mindenképp kívülállót, és az emberi lélekhez jól értőt), akivel tudsz sokat-sokat beszélgetni, és szerintem oldódnának a gondjaid, sok mindenre rájönnél, és így a helyükre kerülhetnének a dolgok a fejedben.
És sztem érdemes megpróbálkozni spirituális dolgokkal is, ha csak az olvasás szintjén is. Vagy akár belefogni valamilyen energetikai kezelésbe. Én ebbe is belefogtam, nekem ez is sokat segít.
Szóval hajrá, ne add fel, és mondom, szerintem az lenne az első lépés, h keress valakit, akivel tudsz sokat beszélgetni, de kívülálló – ezt azért hangsúlyozom, mert bár a családtagok, barátok, ha olyanok nagyon sokat tudnak segíteni, de elfogultak, és túlságosan “benne vannak” a dolgaidban ahhoz, hogy elég objektíven rálássanak – és tényleg lehet, h nem is kell feltétlenül orvosban gondolkodni, bárki jó, akiben megbízol, akire felnézel, és úgy érzed, h lenne benne hajlandóság, h segítsen. Ha nincs körülötted ilyesvalaki, akkor pedig kutakodj a neten terapeuta után, sőt, ha jól tudom még olyan pszichológusok is vannak, akikkel e-mailben lehet tartani a kapcsolatot.
Nem vagy most könnyű helyzetben, biztos, h kell valaki, aki segít, úh ne add fel a keresését a megfelelő személynek. Lehet, h már az is segít, h itt regisztráltál, ajánlom még hasonlólént a bura.hu-t.
Szóval csak így tovább, sok erőt, kitartást!!!