Belefáradtam a létezésbe…

Téma címkék:
2013.09.23. 10:15

Üdv mindenkinek!

Pár napja regisztráltam a közösségbe és eddig csak a Ti történeteiteket olvasgattam…

A sajátomat azért írom meg, mert NAGYON szükségem lenne  segítségre, valamilyen pozitív visszajelzésre. Bevallom, többször jártam már kezelésrre, de 1-2 hét után mindig abba hagytam, mert számomra az nem kielégítő, hogy kötött keretek között, kötött időbeosztásban beszélgessek egy vadidegennel, akinek tulajdonképpen a “dolga” az, hogy engem meghallgasson, de valószínűleg, mint ember, nem érdeklem.

Valószínüleg hosszú lessz, de muszáj kiírnom magamból. Egyszerüen felemészt az értéktelenség érzése. Világ életemben az örök sokadik voltam, még a saját szüleim számára is. Saját szememben egy fabatkát sem érek, értékelhetetlen vagyok, elveszett és elesett, bárkivel jól pótolható és szerintem senki sem sírna utánnam sokáig, ha egyszer csak eltünnék a Föld színéről. Mondom ezt úgy, hogy van 3 gyermekem, 16,11 és 2 évesek. A pici szerintem hamar el is felejtene, ,és a nagyok sem szenvednének sokáig, mert nem tudok jó anyjuk lenni. Senki sem tanította, hogyan kell jó anyának lenni. Persze nem azt viszem tovább, amit otthon láttam, lesülne a képemről a bőr, ha úgy viselkednék, mint anno a szüleim velem, de így sem vagyok jobb, mert képtelen vagyok következetes lenni velük, nem tudom megadni, amire szükségük van, és képtelen vagyok foglalkozni velük az őket megillető módon. Nem tudom, hogyan kell…

Szóval úgy 5 éve kezdett elhatalmasodni rajtam a depresszió. Utólag vissza gondolva, már elötte sem voltak rendben velem a dolgok, de addig nem figyeltem a jelekre. Ma már tudom, hogy minden a gyerek koromra vezethető vissza.  Szüleim alkoholisták voltak. Mindketten. K.b. 10 éves koromig a nagyszüleimmel éltünk együtt, nagyim sokat vigyázott rám, ezért nem volt annyira megrázó, ha anyu kimaradt éjszakára, hacsak nagyapám is épp nem agresszív részegen jött haza, mert akkor az éjszaka közepén kirángatta a nagyit az ágyból, hogy elverje, vagy a tél közöpén kitördelte az ablakokat.

Aztán 3.-as koromban elköltöztünk, és onnantól voltam nagyon sokat egyedül, gyakran éjszakánként is. Volt, ,hogy iskola után a fél várost átbuszoztam azért, hogy a szüleimet megtaláljam a törzshelyükön, aztán meg 10-11-ig ott ültem mellettük a füstös kocsmában, kérlelve anyámat, hogy menjünk haza. Másnap meg mentem iskolába. Ha keresni nem volt kedvem őket, akkor előfordult, hogy egész éjjel tv-t néztem, éhesen feküdtem le, vagy a szomszéd fiú {az osztálytársam} anyukája adott vacsorát nekem, és jött át hozzánk, hogy velem maradjon míg elalszom, mert egyedűl féltem. Ám amikor a szüleim valamikor hajnalban végre haza értek, akkor sem lehettem nyugodt, mert ami egész éjjel működött náluk, az hazatérve már nem,  apám gyakran megverte anyámat, üvöltözött, stb. Mondanom sem kell, hogy mindeközben súlyos szegénységben éltünk, voltak napok,hetek, mikor csak zsíros kenyérre tellett, mikor nem tudtam mit vinni a suliba enni, és kirándulásra is vajas kenyérrel indultam el, mert anyám elfelejteet nekem csomagolni.

Úgy 13 lehettem, amikor anyám abbahagyta apám “követését” és letette a poharat. Ő azt mondta, úgy próbálta megőrizni a házastársi békét, hogy inkább vele tartott az éjszakába, ám rájött, hogy hosszú távon már ez sem segít és közben Ő is súlyos depresszióval küzdött. 16 voltam, mikor elváltak, de még egy évig egy fedél alatt éltünk. Akkor pattant el nálam a húr, amikor apám a szemem láttára próbálta megfojtani anyámat, és amikor én a védelmére keltem, ellenem is megfordult. Addig sohasem bántott, és ezt már nem viseltem el, hogy most már engem is meg akar ütni.

Egy szobás, komfort nélküli albérletet sikerült anyámnak találnia, és még kb 1 hónapig kályhánk sem volt, decemberben.  Teljesen felöltözve, dunyha alatt aludtunk, a kismadaram meg is fagyott egy éjszaka. :(

A folytatás tömören annyi, ,hogy aztán anyám megismerkedett valakivel, aki hozzánk költözött,  de róla is kiderült, hogy alkoholista, emiatt gyakran én mentem az utcára éjszakánként bolyongani, vagy apámhoz mentem aludni, pihenni. És anyám sohasem jött utánnam, nem is tudta merre nem jártam, mi nem történt velem. Miután, nagy nehezen kiraktuk az életünkből az illetőt, elköltöztünk vidékre anyám testvére fogadott be minket, de any is mét megismerkedett valakivel, aki úgyszintén szerette a jó bort, annyiban volt más, hogy senkit sem bántott. Anya aztán gyakran napokra, hetekre eltünt, nála aludt. Én meg egyedül maradtam17 évesen ismét. Minden reggel 30 km-ről buszoztam be az iskolába.

18 voltam, mikor megismertem a 2 nagy gyerekem apját. Akji csak ismerte, óvva intett tőle, de én akkor már annyira akartam tartozni valakihez, hogy nem érdekelt senki szava. Fél év múlva beköltöztünk a városba, albérletbe, és ekkor kisderült, hogy okkal óvtak volna. Az én párom megismerkedett apámmal, és attól fogva szülve-főve együtt ittak, pénzt nem hozott haza, éjszakákat kimaradt, stb., stb. Végül az történt, hogy az iskola helyett, ahova felvettek, dolgozni mentem, hogy ki ne rakjanak az albérletből.

Mindennek ellenére 12,5 évet lehúztunk együtt, született egy fiúnk és egy lánykánk. Végig ivott, engem soha sem vitt sehova, nélkülem ünnepelt szülinapot, évfordulót, bármit; gyakran megalázó dolgokra voltam kénytelen, amikor úgy jött haza, hogy nem tudta kontrollálni a testét, értsd ezen a hányást, bevizelést, meg ennél durvább dolgokat is. Mégis Ő hagyott el egy futó kaland miatt.

Eztán volt számos ismeretségem, amelyekben rendrre megégettem magam, és nem vettek komolyan, vagy csak pótlék voltam, és volt két 1,5 éves kapcsolatom is. Az elsőben a család cselédnek tartott, ,és minden jó volt, amíg az akkori párom be nem jelentett, hogy elvenne feleségül. A család ennek már nem örült, teljes közöny fogadta a bejelentést.És a “párom” nem állt ki értem! Ekkor nyílt fel a szemem…, addig szívesen segítettem bármiben, bármikor, kapáltam, szőlőt szedtem, főztem, vasaltam ha kellett. De ezek után…???  Pedig még a gyerekük életét is nekem köszönhetik, mert én vettem észre, hogy valami baj van vele, én érőltettem, menjen orvoshoz, am után kiderült, hogy here rákja van. becsületből nem hagytam el, mellette maradtam, ápoltam, elviseltem, míg felgyógyult, Kemó, gyógyszerezés, stb, de szerencsére gyorsan ment.

2010-ben ismertem meg a harmadik gyermekem apját az interneten. Annyira szépen alakult minden…, annyira kedves, megbízható, igazi gondoskodó férfiként mutatkozott be nekem. Udvarolt, jött, elkényeztetett, gyermeket akart tőlem…, Hamar össze is költöztünk, otthagytam mindent, felköltöztem vele a fővárosba, vittem a gyermekemet, minden szépen indult. Ha tudtam volna, hogy a hátam mögött más nőkkel is ugyan olyan kedves, gondoskodó, kényeztető!!! Mire ez kiderült, már terhes voltam…  Miért nem hagytam el? Megígérte, hogy minden rendbe jön, elköltöztünk haza, ahol én laktam, mindent újra kezdünk, stb, stb. Bízni, hinni akartam neki, apát akartam a fiamnak. Hamarosan Németországban kapott munkát… :/  Gondolhatjátok, hogy folytatta mindazt, amit addig is csinált a hátam mögött, csak én ezt utólag tudtam meg. 2 e-mail cím, 2 msn, 2 Yahoo… Sem pénzt nem küldött, mert ott mindent magára költött, sem nem hívott, mert amit a telefonjára töltöttem, azt mással beszélte le. Közben én kétszer kerültem kórházba a terhességem alatt. A kicsi is 5 héttel előbb jött, és Ő még csak haza sem jött a születésére, pedig jöhetett volna, pénzt szedtek össze neki a munkatársai, hogy ne üres kézzel jöjjön haza, de inkább házimozit vett belőle. 6 hetes volt a kicsi, mikor elöször látta.

2011 december 17. volt, amikor az idegeim olyan szinten felmondták a szolgálatot, hogy begyógyszereztem magam. Akkorra már annyira padlón voltam érzelmileg, idegileg, hogy nem bírtam tovább. Egy szombat reggel úgy keltem,  hogy 4 Rivotrillal indítottam. Véget akartam vetni a szenvedésnek, a bánatnak, a kínlódásnak.., módszeresen kerestem fel a gyógyszeres fiókot, de olyan idegi állapotban voltam, hogy a nyugtatók egyszerüen nem hatottak!!! Egész estig több, mint 40 szemet bevettem, utóljára már tizesével. És emmi hatása nem volt! .Anyám, aki mindvégig évekig velem élt, mit sem vett észre az egészből, mert az internet elött küldözgette a képeket egy közösségi oldalon, ez tette ki a minden napjait. Én eközben mostam főztem, takarítottam, elláttam a 3 gyermekemet. Este lefürödtem és aludni készültem, és ekkor vette észre anyám, az utolsó pillanatban, hogy baj van. Mentőt hívott. Inentől teljes filmszakadás , nem emlékszem semmire másnap reggelig. A bpáro ekkor pesten dolgozott, és persze nem “tudott” hazajönni. Egy hétig voltam a pszihiátrián, majd még egy ideig jártam csoport terápiára, aztán abba hagytam. December 19.én a párom hazajött össze csomagolni, elhagyott. Soha egyszer sem kérdezte, mi történt, hogy lehettem képes rá, miért tettem? Azóta nem láttam, ennek 2 éve. A kisfiát nem támogatja, nem is érdeklődik, megszünt létezni, még a végrehajtó sem talája.

Másfél éve élek a jelenlegi párommal, aki az első évfordulónkon eljegyzet. Jó ember, imádom, Ő az életem!!! Soha senki iránt nem éreztem azt a szerelmet, mint iránta! Hiszem, hogy Őt azért küldte a sors, hogy megmentsen, hogy az őrangyalom legyen. Egy hibája van, hogy nagyon szókimondó, ha jót is akar, nem mindig találja el a megfelelő módot, hogy elmondja, és ezzel az én törékeny lelekemet gyakran megbántja a tudtán kivül. A gyerekekkel következetes, néha túl szigorú is, ám ennek ellenére szeretik Őt, a kicsi pedig apjának tekinti.Nagyon nehéz hónapok vannak mögöttünk, munkanélküliség, adósság, stb, de kiálltuk! Elköltöztünk, van munkája, végre úgy tűnik sínen van az életem, az életünk…

De én mindennek ellenére maradtam az,. aki voltam. Nem tudok talpra állni, képtelen vagyok rá! Annyiszor sikerült, annyiszor felálltam, túltettem magam a mélyponton, de már nem megy… Mióta megtettem azt a majdnem végzetes lépést, azóta nem vagyok önmagam. Tönkre tett az élet, a rengeteg szenvedés, hiszem, hogy ezt a Élet nevű dolgot nem nekem találták ki. Mire is? Hogy szenvedjek? Ezért nem érdemes élni!!! Én sohasem jártam, sehol gyerekként, nem jártam buliba tiniként, nekem sohasem volt életem, nincsenek élményeim, nincsenek barátaim. Én nem néztem filmeket, nem jártam soha shoppingolni, már úgy érzem, nem is érdemelnék ilyen dolgokat. Hisz soha az életben nem érdemeltem semmit. Még a szexet sem tudom maradéktalanúl élvezni, mert kicsi lány koromban a “kedves” idős szomszéd bácsi többször is hozzám nyúlt. Ez is utólag derült ki, mert én nem tudtam hogy azt NEM SZABADOTT VOLNA!!!

Nem tudok önmagamhoz vissza találni, de egyáltalán azt sem tudom, hogy ki vagyok én? Már semminek sem tudok örülni, semmi sem érint meg, nincs egyéb boldogságom, csak ha párom magához ölel, ha a gyermekem rám mosolyog, de mi lesz velem, ha egy nap így sem bírom tovább? Nem, mi lessz velük?

Sajnos a párom nem hisz a depresszióban, neki szerencsére nincsenek ilyen tapasztalatai a saját életéből. Nem tudja elképzelni min megyek keresztül, bár próbál mindenben mellettem állni, de érteni nem érti. Épp ezért nem mondom el neki, mi jár a fejemben, hogy halni vágyom, mert így nem tudok élni tovább. Azt várja tőlem, hogy álljak talpra, legyek az, akit megismert. Én meg azt, hogy múljon már el a szenvedés, a szomorúság, a kilátástalanság.Nem érti miért vagyok nap mint nap szomorú. Azt sem árultam el neki, hogy már felvettem a kapcsolatot néhány emberrel, akiktől gyógyszert tudok venni kéz alól, elegendőt ahhoz, hogy ha nem bírom tovább, kimenjek egy parkba és egy jó üveg vodkával egy életre “elaltassam” magam……., csak szünjön meg a fájdalom…..

EN-ek
#14686 EN-ek hozzászólása: 2013.10.27. 09:21

HEJJ nincs is yobb (aná) mint laposra aludni a mbernek magát, +toldva 1 kis téli órácskával! (mindennap csinál6nának ijet…)

Naggyon Ltüntünk mostanába k. Dunakavics! szted yol van ez így? Csak nincs vmi HÉzag arrafele??

 

No még ma & hétfőn lehet némileg élvezni a kiv. időt, aztán súújos TÉL borul a tájra! és jövő tavaszig a mber KISE dugjaa órát a meleg barlangjából! (ÉN biztosan)

EN-ek
#14685 EN-ek hozzászólása: 2013.10.25. 15:41

Sejttetem… (profi vagyok N túrista! )

Azzal n tucc kezdeni semmit, rakd FEL mellé a másikat is!

(ah a mell. ábra mutattya:)

Serény v. szerint pd érdemes lenne Lgondolkoznod a dilaj-bigyókon!

VAN, h télleg seggít az! (HA nekem n hiszed, kérd + másokat:)

Na most Lmerültem kissé, n bizt h mamár leszek – csöwi!

#14684 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.25. 14:47

Operám van, igazi mini!!! :)  De majd teszek vele valamit, h működjön.

Visszakanyarodva, nem szedek semmit…, tán jó lenne, de nem hiszek benne. Régen szedtem, de csak letompított, a bajok viszont nem szüntek meg. A gyógyika nem hozza rendbe az amúgy széltében-hosszában széjjelcseszett életemet. oszt annnnyi…

EN-ek
#14683 EN-ek hozzászólása: 2013.10.25. 10:51

UHU. pedig DE! –> a “nagy” Operát használd ide (mobile) és ne a minit!

Nekem n vétlenül van FENT mind2, év10dek óta simbiózisban; ált. célra a minit nyűvöm mer marha gyors & takarékos, DE vannak heilzetek mikor a “rendes” brúzer kell… pl. most.

- – -

Visszakanyarodván ate súújos depidhez, szecc-e vmi d. bigyót (a.depi) erre?? ÉN ugyan köztudottan v vok 1 NAGY gyócc párti – DE +esik h a LÓ elesik – és van ojan h uszáj v mese NINCS!

#14682 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.25. 09:43

Az oldalat látom, elolvasom, de nem léptet be, tehát emígyen hozzászólalni nem tok, csak gépről.

Tök jó, hogy kijársz a vadonba! Megyek én is, minden nap, mert vásárolni kell…. (max 1 és fél  2 óra)

Ja, ez nem a lustaságról szól…, ha valaki hát én nem vagyok az. Ez más…., nincs semmi sem, ami kint nagyobb örömmel vagy elégedettséggel töltene el, mint bent. Süt a nap? Ez természetes, az a dolga…, meg a többinek is, majdnem…,

ez magány…, üresség…, nagy nagy hatalmas S.E.M.M.I.  vagy már az sem.

EN-ek
#14681 EN-ek hozzászólása: 2013.10.25. 08:59

N-e meggy?? hogyne menne már! ÉN is naponta nézegetem telóról… (pd. n is 1 luxus cucc, csak 1 2éve vásárolt “gagyi” DE fullextrás Nokia )

EN-ek
#14680 EN-ek hozzászólása: 2013.10.25. 08:43

AHA. na monnya, mia gondja?? (már +int):

Örökös benn-tespedés –> negatív BEhatás! sztem teis mássz KI kicsit a vadonba!

Ritkaremek téli nyár van: (mer azt rendeltem) – zöldellnek a fák, csiripellnek a verebek, rügyeznek a macskák, nyávognaka traktorok! ienkor még a marhalusták IS kimocorognak kissé, sőt még ÉN is! (pl. napok óta bicikli [tor]túrát tartok, HA mais FAsza idő lészen, ma is tekerek 1/2h) KELL aza mber “öreg” tsontjainak néha!!

#14679 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.24. 11:19

Sorry, de tegnap este már nem állt módomban válaszolni, ,mobilon meg nem műxik ez az oldal.

Én nem járok a természetesben, sem sehol, nálam tényleg a kihalás széle van.  Itthon is gondok….,  MITÉVŐLEGYEK???

Mindig csak a megrekedés egy ponton, aztán naagy levegő,és kezdjük előről , változtassunk, új alternatívák, gondoljuk át, mit tehetnénk még, meg stb. Meddig bírja ezt az ember?

EN-ek
#14678 EN-ek hozzászólása: 2013.10.24. 10:22

Hi! Na mi eza nagy kihalás (széle) itten kéremszépen??

Bizt a tavasz miatt… mki a Természetesben bulizik, v más úton-módon piknikel?

(azé mer kint vana tábla, még n jelenit azt h 1irányú útvonal!

sóval ny. fecsegjen mki, mert unalomba fulladok!):

EN-ek
#14677 EN-ek hozzászólása: 2013.10.23. 15:24

ööö bevallom… fingom sincs! ÉN n vagyok ijen izé super-parafenemén! (serénykedek;)

Te aztán téll. itt v egésznap, h csinálod??

#14676 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.23. 15:12

Döntsd el te, milyen drágakő vagyok..,  :)  mi jelenik meg elötted amikor válaszolsz nekem?

EN-ek
#14675 EN-ek hozzászólása: 2013.10.23. 15:02

Hihhi! akk most dönccsétek L h kikit előzhet, + h 1általán mivan má’ most?? (mindensetre – s csupáncsaka bizt kedvéér – azé KIrakok 1 táblát! )

ÉN is abs. 1et értek mkivel! (főleg magammal)

Naés mijen fajta v? rubin, zafír, smaragd, opál, a.tiszt, tigrisszem, … vammég sok

#14674 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.23. 11:46

Üdv Nektek!

Senki sem előzött be senkit…, itt lenni sem kötelező és beszélgetni sem,  és nem elvárható, hogy az embernek mindent félre dobva azonnal válaszoljanak. Mindenkinek megvan a saját élete. (csak én vagyok ilyen kib@szott idő milliomos, hogy bármikor itt tudok lézengeni ) Napi színfolt, hogy szót válthatok veletek. Szóval RELAX! :)

Én-ekkel egyet értek,  bár azon már én is eltűnődtem, hogy vajon az “ek” többes szám, vagy csak egy szó-kép…, mindegy is, ez legyen az Ő titka, igaz Én-ek? :)

Azzal is egyet értek, hogy valójában a kutyát nem érdekli más siránkozása…, én tegnap mégis siránkoztam egy kicsit, új történetet írtam,  de leginkább csak a saját “épülésemre”. Lelkemnek jót tett egy kis önsajnálat. A “nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” tipikus esete forog fenn. Bocsássátok meg nekem.

 

Szebb napot!

a Drágakő….

EN-ek
#14673 EN-ek hozzászólása: 2013.10.23. 06:56

Pálinkás & varjúfüttyös yoéjszakát! (köszönöm)

 

A mber 1 kicsit n tud rögtön írni mer 1000 doga van, v a agyat nyomja mer pl. hótfáratt; s máris BEelőzik!

 

Mitisakartam… Yah eggen: csak egész nyugodtan kedves T, – bár köztudottan 1 igen serény tsávó vagyok – elég yol viselem a mféle dicséretet! valóban fontos dolog a “szint” ésa “mérték”! (ah a néhai alkesz koma montta: nálama mérték a vödör, a szint + a padló! )

Gót?? sztem ink oroszos. (DE goth se rossz, aztatis csípjük! naná)

Na majdmég mást is akartam irni, de most Lfejtettem, és addig más is had érvényesüjjön! HAHA aztán majd szembe jut…

- – -

P23: azt te mégis honnan veszed, h ÉN n vagyok 1dül?? Lehet h a V LEG1edülibb Stenverte lénye vagyok! lehet h SE kutyája SE macskája, de még 1 kibaszott papagája SE! – csak épp n kötöm más órára!

mer a kutyát SE érdekelné, siránkozni SE szeret a mber tök fesslegesen…

#14672 Peter23 hozzászólása: 2013.10.22. 21:09

Ja és én egyedül vagyok, Én-ek meg… :-)

#14671 Peter23 hozzászólása: 2013.10.22. 21:08

Basszus. Kicsit nem figyelek oda és Én-ek beelőznek :-). (persze a seer lelassít és elálmosít :-) )

Boldog szülinapot Kedves Drágakő! :-)

#14670 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.22. 11:47

Ahoj Én-ek!

Hogy is mondjam csak, hogy ne tűnjek  (véletlenül se) hízelgőnek…, naggyon bírom a stílusodat, akár 666, ,vagy 16 vagy 26 éves is vagy, – bánja kánya,- van ott renndesen inteligencia! Na de ennyit rólad… :D

Igen,  saajnos a “tsokee” mocskosúl hízlal, ezért be is tartom a mértéket (ami minden bizonnyal számomra egy mérték) sajnos a komfort érzetem megtartásához naponta kell fogyasztanom, ami nem igaz a serre, az úgy hetente egyszer ha lecsússzan.

Köszönöm a szülinapi jó kívánságot, eltaláltad, mérleg vagyok.

Ja, a nevet (Tattyána) lehet hogy megtartom! Kicsit goth,  dee figyelem felkeltő.

Üdv: egy drágakő a szemétdombról.

EN-ek
#14669 EN-ek hozzászólása: 2013.10.22. 06:03

Yah majd’ Lfejtettem… Akkor kellemes /utólagos/ Szülinapot, HA a múlt 7en volt! (vagyiste Mérleg v?)

EN-ek
#14668 EN-ek hozzászólása: 2013.10.22. 05:55

Szasz Tattyána! (Krisztina)

Először is igen őrülök, h azér mégiccsak vannak itt yonéhányan értelmes mberek is… (hihhetetlen, DE méga nők között IS! ) Bizony ez marha ritka mai napság, kb. mint drágakőt lelni az szemétdombon!

A 37 a legszebb női kor. csak vigyázz mer 1 se-pillanat alatt ú L illan, mint HAjnali HArmat a bánatos liliomsziromról! (h még észre SE veszed)

ÉN pl. ú állok HAdilábona korommal, h ugye bőven 600 múltam, de 26nak érz magam. (v ink 16:) ami 1általán N baj, csak 1seknek – kik megrekettek a gyepesség talaján – elöször kicsit gáz (DE ez legyena ő bajuk…)

Tudod mit? akk nyugottan egyél-igyál ami csak yol esik, hát n?! (persze mindig szem előtt tartva, h a tsokee még a sernél IS jobban hízlal! ) 1ébként ÉN is nagggyon szeresse aztat, van h naponta 1/2kiló LEcsúszik (aztán + csodálkoz h +int KIújult aza kib* reflux!! ) sóval önmérséklet ajánlatos…

#14667 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.21. 12:24

Szia Peter!

47 év a legszebb férfikor! Nem tudom, azóta megvilágosodtál-e, de túl nagy áldozat ebben a korban az önként vállalt cölibátus. A feleséged hogyan viszonyúl ehhez az egészhez? Hogy Ő nem kívánja, az egy dolog, ideig-óráig megérti az ember. De azt gondolom, nálatok ez már nem most kezdődött.

Más: a korommal én is hadilábon állok. 37 vagyok, ,de néha 57-nek érzem magam, máskor meg rájövök, hogy megragadtam a 17 éves kamasz lelkemben. A múlt héten volt a születésnapom…., hááát, ilyen pocsékot az ellenségemnek sem kívánok. Egész álló nap a 4 fal között, senkivel sem találkoztam, senki sem szólt hozzám.Főztem, mostam, takarítottam.  A Facebook-on 23-an köszöntöttek fel, olyan emberek, akikkel egész évben egy szót nem váltok!!! A párom hajnalban ment dolgozni, éjjel 10-kor jött meg. Azt mondta, ne haragudj, holnap bepótoljuk. Aztán ugyanúgy 10-kor ért haza, vidéken dolgoztak. De kaptam tőle egy doboz Merci-t.

Kezd megint elegem lenni….

Üdví. Krisztina

#14666 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.21. 12:09

Kedves ÉN-ek!

Tudod mit? Egyáltalán nem érdekel, hogy a ser hízlal, akkor is szeressem!!! :)

Sőőőt, a csoki is, nagyon is!!! De ennyi öröm megjár!!!

#14665 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.21. 12:06

Kedves csegzieva!

Igazán figyelemre méltó a kitartásod és a lelki erőd, neked sem volt könnyű életed.

Amit írtál, hogy már senki sem tud felidegesíteni, hidd el, én is így vagyok. Már nagyon megfontolom, mi miatt akadok ki, és a legtöbb dolog miatt nem is érdemes.

Sajnos azt viszont nem mondhatom, hogy egészséges vagyok: nekem is vannak problémáim, kb.2 éve folyamatosan, idén júniusban volt egy kissebb nőgyógyászati műtétem, de lehet, ,hogy ennyivel nem úsztam meg, mert a tünetek visszatértek.

Meglátjuk, de attól félek, hogy sajnos a méhnyakrák engem is környékez…

Szép napot nektek!

EN-ek
#14664 EN-ek hozzászólása: 2013.10.18. 03:48

A ser az n is túljó ital: éggé közönséges. rádásul HÍZLAL!

a másik n. – jöhet minden MENNYiségbe

- – -

Félévente 1x??? (minta jegesmedve… ) ammá naggggyon sújos öregem! (n kéne setleg FELkeresni 1 yo ceccológust?;)

#14663 Peter23 hozzászólása: 2013.10.17. 20:55

Szia Tittyna!

nem sértesz meg. :-) 47 vagyok :-( de soxor 57 nek érzem magam. Bocs, hogy nem reagáltam, d enagyon sok minden összejött.

Sajnos a sör és a szexmentesség maradt. Egyenlőre nem tudom a megoldást :-(

Talán holnap megvilágosodok :-)

Jóéjt

#14662 csegzieva hozzászólása: 2013.10.12. 18:20

szia na hat nincs lehetetlen csak akarni kell valamit igazan,figyely az en gyerekeim 9 es 4 evesek voltak amikor ki adtak a korhazbol mert(nem vagnak fel) hat skerult es megmutotek mehnyak rakkal es most(bolcsen irok es megertelek nagyon)harcoltam a lehetetlenert  a 2 gyerekem 2 alkoholistatol van ugy latszik vonzottam az ijet(2 huje hazasag)gyerek penz semi mert nem dolgoztak!A szuleim hujek voltak ezert futottam a gyonyoru hazasagokba(menekultem),otthon gyerek korban agyba fobe utottek!!EBBOL ELEG!Na figyi hat van 3 gyonyoru gyereked akinek eletet adtal es nem hiszem hogy valaki jobban tudna szeretni okket mint egy igazi anya vagyis mint te ,meg ha nehez is egymaskozt jol elvagytok gondolom ( ADEPRESZIO) AZERT VAN MERT TE UGY ERZED NEM BIROD ES NINCS TOVABB!!en is feltem mutet utan ereztem kell eljek es harcoljak mert igazan senkire se tudtam volna hagyni se apakra se nagyszulokre,mikor nem birtam mar tovabb csak nyugtadtam magamEZERT KAR MERGELODNI EZERT KAR TONKRE TEGYEM MAGAM MERT EZZEL NEM OLDOK MEG SEMMIT!!!volt nap amikor egesznap csak nyugtadtam magam de hidd el megerte,ma mar oda jutottam h senki nem tud felidegesiteni es ha meg nezzed a facebukom gyonyoru fiaim vannak es nagyon szeretnek ez megert minden szenvedest hozzam kepest elonybe vagy neked van egeszseged kerlek nagyon ne add fel mindig van tovabb es tuti a gyerekeid se kivannanak mas mamit  agy halat az urnak h egeszsegesek vagytok ‘vagy es kepes vagy a lehetetlere mert hidd el megeri puszi neked es a gyerekekrnek szia

#14661 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.11. 14:15

Kedves Moncsi!

Nagyon köszönöm a soraidat! Bevallom, tényleg a gyerekeim miatt mondtam le arról, hogy végleges döntést hozzak. Megkérdeztem magamtól, hogy tényleg meg akarok-e halni? Belegondoltam, mi lenne, ha a föld alá kerülnék? Tényleg ezt akarom? Onnan már nincs vissza út, és nem javul meg semmi. Rájöttem, hogy valójában nem meghalni akarok.

Nem tudom, végig olvastad-e a többi hozzászólást, azokból kiderül, hogy a problémáimat csak magam oldhatom meg,  és akart nélkül nem megy, azóta másképp nézek a világra, és a saját életemre is. Rájöttem, hogy senkitől sem várható el, hogy örök életemben felszedjen a padlóról. Ezzel túl nagy terhet rónék rá, én pedig elengedném magam, hiszen valaki úgyis “összekanalaz”, ha bajom van.

Végső soron az ember csak magára számíthat. Ideig-óráig kérhetünk mástól is segítséget, dee ha magunk nem állunk magunk mellé, ,akkor veszett az ügy, minden jöszándék mellett.

Mellesleg én téged tartalak igazán ERŐSnek!!! Te a gyermekedért küzdesz, nap mint nap ott vagy neki, és ez egy életre szól. Az enyémek egy nap kirepülnek, saját életük lesz, de te mindig vele maradsz. Ezt tisztelem a világon a legjobban!!! Biztosan nagyon nehéz, ,de az anyai szeretet mindeent legyőz! :)

Üdv: Krisztina

#14660 moncsi6 hozzászólása: 2013.10.11. 10:59

Kedves Tittyna1017!

Történeted nagyon meghatott. Én is depressziós vagyok, és az élet sem bánt velem sem kegyesen, bár annyi szenvedésen nem mentem keresztül mint Te. Nekem egy sérült autista gyermekem van, és mindenem odaadnám hogy egészséges gyermekem legyen. Neked 3 van, próbálj belőlük erőt meríteni bár ezt a közhelyet gondolom már 1000szer hallottad. Mi lesz velük ha Te elmész? Én is jártam pszichológushoz nekem sokat segített. Talán nem a megfelelő emberrel találkoztál. Egyébként miből gondolod hogy nem vagy jó anya? Ha nem hanyagolod el őket és foglalkozol velük és persze szereted őket akkor jó anya vagy. Egyébként is kinek mi a jó anya fogalma. Én azt tanéácsolom sürgősen a gyermekeidért ha másért nem fordulj pszichiáterhez egy jó gyógyszerért. Az öngyilkosság gyávaság, és ha Te mindezt kibírtad ami volt akkor nagyon erős és bátor ember vagy. Próbálj mindig nagyon apró pici célokat kitűzni és egyre nagyobbakat. Kezd nagyon picikkel. Hidd el nem vagy értéktelenebb másoknál. Az írásod nem egy buta nőé, hanem egy értelmes de talajt vesztett emberé. Szóval hajrá fel a fejjel és légy kitartó az fontos. üdv:Mónika

#14659 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.10.03. 08:33

Szia Peter!

Hát azt kell mondjam, nem irigyellek…, fél évente egyszer…, én nem vagyok minfomán, de már egy hét kimaradás is hiányérzetet kelt az emberben, ,nem fél év!!!

Sörözni én is szoktam, de én a párommal.

Ha meg nem sértelek a kérdéssel, hány éves vagy, hogy úgy érzed öreg vagy már az újra kezdéshez? 37 évesen néha én is annak érzem magam,  pedig még nem is éltem. Néha úgy érzem az élet csak elszalad mellettem, ,nincs alkalmam sem lehetőségem kihasználni, élni vele.

Csak a minden napi rutin, a 4 fal…, ,évek alatt ebbe olyan szinten bele lehet fáradni, hogy az elmondhattatlan.

Szép napot kívánok!

#14658 Peter23 hozzászólása: 2013.10.02. 21:48

Szia Tittyna!

Érdekes témát vetettél fel: szex.

Azt gondolom, hogy a szex azzal akit szeretsz maga a csoda…

Az életemben mindíg fontos szerepet töltött be, de szerelem nélkül nem sokat ér.

Feleségem fantasztikus volt ezen a téren, mikor megismertem. “bárhol. Bármikor”

Aztán ez elkezdett csökkenni. Ma már eljutottunk oda, hogy félévente egy, de az sem úgy (nehéz ezt itt mindenki előtt részletezni)

Erre persze válaszul nekem jött a sör. Nem kocsma, nem hullarészeg, csak napi 5-6 dobozzal és minden este. :-(

Nincs bor, tömény, meg napközbeni pia, de esténként szükségem van rá. Ellazít, megnyugtat, miközben főzök.

Nagyon röviden ennyi, amiért idekeveredtem.

Azon én is sokszor gondolkodtam, hogy el kellene menni és mindent itt hagyni, de nem egyszerű. és már öreg is vagyok hozzá :-(

Jóéjt

#14657 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.09.30. 12:35

Szia Peter!

Nem készülök az esküvőmre, ,már egy ideje egyáltalán nem tervezem, nem igazán hiszek benne, hogy a közeljövőben megvalósul.Számomra sokat jelentene, de lehet hogy az egész csak illúzió, és talán az is marad.

Közben rájöttem, hogy semmi értelme a vodkás módszernek… (remélem, később is így fogom gondolni) Inkább, ha már végképp nem működne semmi, elköltöznék, úgy, hogy aztán a világon senki meg nem találna, egy új helyen, új életet kezdenék, teljesen ismeretlen emberek között. A múltat meg magam mögött hagynám. De ehhez baromi nagy lelki erő kellene.

Nos, sajnálom, ami veletek történik, de azt becsülöm benned, hogy nem hagytad el a feleségedet. Igazából a gyógyuláshoz az Ő akarata is kell, és leginkább ez. Nem tudom, milyen fajta a pánikbeteegsége, csak azt, hogy én is küzdöttem ezzel, tudom, mit él át, viszont én emiatt nem utasítottam el az akkori párom.

A szex ,- már ha az ember a szép oldalát nézi és látja is ( mert ugye vannak akik tudat alatt mocskos dolognak érzik) még a gyógyulásban is segíthet, mert fokoza az összetartozás érzését. És ha az ember érzi, hogy tartozik valakihez, akkor az egészen megnyugtató érzés.  Persze csak akkor ha a szex jó és kielégítő.

Látod, nekem meg ezzel van gondom…, és ez is a múltamból ered. (hála a szomszéd bácsinak) Én szeretem csinálni, kívánom is, csak a “tüzijáték” marad el renszeresen. A páromnak én elég sok plusz munkát jelentek ezen a téren, és mivel sokat dolgozik,(fizikai munkát) erre nem mindig marad energiája. Már sok-sok “üres járaton” túl vagyok, és lelkileg nagyon megterhelő, de még mindig azt vallom, a szex jó dolog, és nem mondanék le róla !

Mivel jelenleg albérletben élünk, és emellett még egy lakást fenn tartunk ,sajnos azt nem tehetjük meg, hogy “elszökünk” valahova kettesben. Még a gyerekeket sem tudjuk lepasszolni senkinek. Ez van …, pedig milyen jó lenne! :)

Szép napot neked is!

#14656 Peter23 hozzászólása: 2013.09.30. 11:55

Hááát…

Szia Ismét!

Azt hittem már vidáman készülsz az esküvődre :-)))

Bocs, nem tudom akartok-e, csak elolvastam, amit írtál és sajnálom, hogy ismét ilyen gondjaid vannak.

Azért nem biztos, hoyg a vőlegényed nem ért meg, de mi férfiak kicsit máshogy működünk.

Mikor a feleségem pánikbeteg lett az egészből én csak azt láttam, hogy hisztizik és ami leginkább bosszantott, hogy “na a szex megint elmarad”. Aztán eltelt egy kis idő mire megértettem, hogy ez nem hiszti (szex azért azóta is elmarad :-( ), hanem betegség. Szerencsére találtunk egy homeopátiás orvost és ő segített.

Talán túl sokat foglalkoztat a múltad. Ezt kellene valahogy elhajítani. Persze tudom, hogy mondani könnyű…

Nem ismerem az anyagi lehetőségeiteket, de ha megtehetitek menjetek el valamerre kettesben. Akár csak egy hétvégére. Egy jó összebújós, becézgetős, nevetgélős hétvége csodákra képes.

Azért annak örülök, hogy a vodkás gyógyszeres “altatásról” lemondtál :-)

Szép napot!

 

#14655 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.09.30. 08:41

Sziasztok!

Először is köszönöm mindenkinek, aki így mellettem áll…, de…

a múltkor még azt írtam, hogy kezd minden helyre kerülni bennem, azóta viszont történt pár dolog. Nem, nem akarom eldobni az életemet, azt hiszem, ezen túl lendültem.  Viszont van itt valami más, ,és ez a más NAGY csalódást okozott.

Írtam, hogy beszéltem anyámmal, dee azt még nem , hogy ezután elég mélypontra kerültem. Anyám hangja, szavai sok régi fájdalmat felhoztak bennem, ,sokat sírtam emiatt. A történtetemből kiderült, hogy van egy párom, akit nagyon szeretek, és akivel komoly a kapcsolatom, viszont Ő nem nagyon érti meg a depressziómat. A csalódást Ő okozta, ugyanis már nagyon régóta nem reagál a könnyeimre. Volt idő, amikor még együtt érzőbb volt velem, de azt mondta, ,úgy érzi tehetetlen, bármennyit vígasztal újra és újra visszasüllyedek a mélypontra és Ő már ebbe bele fáradt. Én elismerem, hogy ezúttal tényleg nagyon nehezen állok talpra, de úgy gondolom, ha valaki őszintén szeret, jövőt épít rám és velem akar maradni, annak ebben az időszakban mellettem lenne a helye, nem érzéketlenül nézni ahogy zokogok, ahogy belülről össze omlok. Ilyenkor rám sem néz, nem szól hozzám, nem ölel meg, sőt elkerül! Úgy érzem, magamra maradtam a fájdalmammal. Amikor jó kedvem van, (vagy amikor nem látja rajtam a bánatot) olyankor foglalkozik velem, beszélgetünk, flörtöl, kedves, segítőkész, amilyennek egy társnak lennie kell. Olyankor számíthatok rá, de ahogy elmegy a kedvem már nem.

Az a döbbenet, amikor rájöttem, hogy soha nem is fogok tudni már számítani rá ilyen esetben, az felért egy felképeléssel. Rájöttem, hogy idealizáltam ezt a kapcsolatot, hogy naív elképzeléseim voltak a szerelemről, és egyáltalán: az a szerelem, amire én vágytam, ahogy igazából azt egész elkezdődött közöttünk, nos az nem létezik, olyan szerelem ebben a világban egyszerűen NINCS!!! Rájöttem, hogy egyedül maradtam a múltammal, mert senki sem tud segíteni túljutni rajta, senki sem érti, és igazából senkit sem érdekel. De hogy pont a vőlegényem az, ,aki ennyire érzéketlen tud lenni a lelkem iránt, az az ember, akiben megbíztam minden téren, akinek a kezébe adtam a lelkem minden titkát és aki azt mondta, hogy a világon bármiben számíthatok rá…, és amikor tényleg szükségem lenne rá, elfordul… NOs ennél nagyobb csalódás nem kell!!! Azóta másképp nézek rá. Elhatároztam, hogy soha többé senkinek sem fogok panaszkodni, senkitől sem kérek segítséget. Világ életemben egyedül voltam a problémáimmal, már egész kicsi gyerekként is, hát egyedül is maradok velük. Számítani akartam valakire, azt akartam, hogy számítsak valakinek, de ez úgy látszik már sohasem fog elkövetkezni. Úgy döntöttem, magam maradok így továbbra is belűl. Semmi sem változik, ,és már nem is akarok senkinek sem panaszkodni.

És tudjátok, mi az érdekes? Móta másképp nézek a páromra, másképp is viselkedem vele. Nem vagyok annyira odaadó, közvetlen, önfeláldozó, azóta Ő lett ragaszkodóbb. Éjszaka Ő bújik hozzám, Ő kezd beszélgetést, stb. Végűl csak megkapom azt a figyelmet,  amire vágytam…, de milyen áron? Egy újabb csalódás árán.

#14654 Csabesz hozzászólása: 2013.09.28. 14:18

Hello Tittyna

Nagyon sajnálom amiken áttal kellett menned kisgyereként,amikor még a leggyengébb az idegrendszer.És aztán felnőtként igy játszot veled a sors,én nagyon sajnáltalak és eggyütt éreztem veled amikor olvastam a történetedet,mert hasonló volt az én gyerekkorom is de mégsem volt olyan durva mint a tied.Az én esetemben az apám ivott,igaz az édesanyám egy áldotjó asszony és neki köszönhetően valahogy átéltem a gyerekkort.

De veled kapcsolatban,gondolj arra megtaláltad a boldogságot,és nézz a gyermekeid szemébe és örüljél nekik.Gondolj arra sohasem adhatod fel és fel kel őket nevelned.Légy erős törölj ki az agyadból minden negativ gondolatot és csak mindég a jóra gondoljál. .  Üdv. Csabesz……

 

 

#14653 Csabesz hozzászólása: 2013.09.28. 14:18

Hello Tittyna

Nagyon sajnálom amiken áttal kellett menned kisgyereként,amikor még a leggyengébb az idegrendszer.És aztán felnőtként igy játszot veled a sors,én nagyon sajnáltalak és eggyütt éreztem veled amikor olvastam a történetedet,mert hasonló volt az én gyerekkorom is de mégsem volt olyan durva mint a tied.Az én esetemben az apám ivott,igaz az édesanyám egy áldotjó asszony és neki köszönhetően valahogy átéltem a gyerekkort.

De veled kapcsolatban,gondolj arra megtaláltad a boldogságot,és nézz a gyermekeid szemébe és örüljél nekik.Gondolj arra sohasem adhatod fel és fel kel őket nevelned.Légy erős törölj ki az agyadból minden negativ gondolatot és csak mindég a jóra gondoljál. .  Üdv. Csabesz……

 

 

#14652 Csabesz hozzászólása: 2013.09.28. 14:10

S

#14651 Csabesz hozzászólása: 2013.09.28. 14:10

S

#14650 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.09.26. 08:10

Szia Peter!

Vároma történetet, nagyon érdekel!

Üdv!

#14649 Peter23 hozzászólása: 2013.09.25. 20:40

Kedves Tittyna!

Igazán örülök a döntésednek. Jövök Neked ezért egy történettel. :-)

Holnap, ha lesz kis időm…

Jó éjszakát!

:-)

EN-ek
#14648 EN-ek hozzászólása: 2013.09.25. 13:56

és ÉN is beállok a sorba utánad, a reklamálók közé…

EN-ek
#14647 EN-ek hozzászólása: 2013.09.25. 13:35

heYes!

#14646 Tittyna1017 hozzászólása: 2013.09.25. 11:17

Kedves Peter23! Köszönöm a bíztató szavakat! A minap végre sikerült egy-két fájó dolognak pontot tennem a végére.., ugyanis felhívott anyám, szivességet szeretett volna kérni, vagyis a lakásomat, amit anno nagy mellénnyel hagyott el, amikor a rezsi tartozások gyűlni kezdtek, neki pedig alkalma nyílt lépni. (de ez egy másik történet)

Nehéz volt tudatosan tenni a megfelelési kényszerem ellen és nemet mondani, de megtettem, a jövőm érdekében. Bevallom kicsit rosszúl érzem is magam amiat, hogy “kitaszítottam” az anyámat, mert valahol azért szeretem, de nem fogom hagyni, hogy kihasználjon.

És megfogadom a tanácsodat, adok az életnek még vagy 40 évet…, kötelessége kárpótolni az elmúlt 37 évért! :)

#14645 Peter23 hozzászólása: 2013.09.24. 12:28

Most akarod feladni, mikor van egy párod,aki végre melletted áll?

Soha nem lesz minden tökéletes. rettenetes amin keresztül mentél, de kellen adnod még vagy 40 évet az életnek, hátha kárpótol mindenért :-)

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close