Depresszió,Szorongás kamaszkorban

Téma címkék:
2013.10.07. 21:57

Kezdem ott a történemet. hogy 16 vagyok.. a depresszió kb 2011 végén jelentkezett nálam.. egyre többet sírtam.. magányosnak éreztem magam úgy éreztem senki sem szeret engem.. jó pár hónap így eltelt. aztán 2012 (április végén-május elején.) megpróbátam öngyilkos lenni mert nem voltak barátaim a suliba is kb mindennap csak sírtam nem bírtam már tovább ezért hát begyógyszerezeztem magamat.. nem lett semmi bajom csak egy kicsit szédültem meg fájt a fejem… amikor ezt anyukám megtudta rögötön elvitt elsőnek kinezilológushoz (ez majdnem olyan mint a pszichológuss) egy hónapba egyszer mentem kb olyan fél évig.. de semmit sem segített ugyanúgy magam alatt voltam… aztán megpróbáltuk a pszichológust is az se sokat segített de azért jó volt valakinek elmondani ami legbelül gyötör… utána a pszichológus továbbküldött pszichiáterhez.. mai napig oda járok még ma is és ugye gyógyszereket is szedek ezek a bogyók valamennyit segítenek de nem sokat… még mindig úgy érzem h senki sem szeret egyedül vagyok stb… a legjobb barátnőmmel is eltávolodtunk egymástól nagyon rossz ez az egész már 3 napja hogy mindennap csak bőgök úgy érzem nincsértelme az életemnek… meg elegem van az olyan barátokból akik csak kihasználnak.. ha nincs más jó vagyok én is… 2osztálytársamban is csalódnom kelett ilyenben… nagyon rossz nem lehet ezt leírni… osztályba is egyedül vagyok.. nem tudom mit tehetnék nem kellene visszaesnem sokat erősödtem az évek által de úgy érzem esek vissza… van egy nagyon csodás barátom is akit imdádok ha ő nem lenne nekem akkor lehet hogy most is már el tettem volna magamat láb alól…. (csak az a gond h ő nagyon messze lakik így 2 hetente tudunk találkozni) na szóval azt szeretném megtudni hogy itt lehet hasonló emebrekkel beszélgetni aki hasonló depresszióba,szorongásba van.. és lehetőleg ilyen korban mint én?nagyon jó lenne .. köszönöm mindenkinek aki válaszol!!! (lehet kicsit értelmetlen,előre bocsánatot kérek)

#19815 KemenarKata hozzászólása: 2015.01.04. 18:25

Kedves Renii!
Egy elkeseredett édesanya vagyok!!
Az én leánykám most töltötte a 15. évét. De hasonló cipőben járunk mint te. De te már lehet, hogy jobban vagy remélhetően. Renit nem érdekli semmi. Nem akar tanulni, otthonról sem nagyon megy el. Velünk is zárkozott. Utál mindent és a világot legjobban. Pszihólógushoz, pszihiáterhez jár hetente, gyógyszert kell szednie: hangulat javítót? sok változás nem történik attól sem. Nem tudom mi lessz így velünk.
A pszihológus azt tanácsolta hagyjuk őt.
Örünék ha írnál magadról. Jobban vagy ? Tanácsaidat, érzéseidet, tapasztalataidat megköszönném.

Ha bárki hasonló problémával küzd, gyermek vagy szülő!!
Kérem írjon!!!!

Szép napot!!!!!!!!

#20644 valeria400 hozzászólása: 2015.05.06. 16:29

Kedves Kata!
Nem tudom aktuális-e még a felhívása, de azért válaszolok. Én is 15 éves vagyok, mint a lánya és hasonló problémákkal küzdök. Ha gondolja és érdekli még a dolog, akkor kérem írjon!
Szép napot!

#15001 Viktor hozzászólása: 2013.12.28. 22:50

Szia!

17 éves fiú vagyok,dettó ugyanez,ugyanezek az erzesek.Ha gondolod írj rám nyugodtam és dumálhatunk.:)E-mail címem:veki10@freemail.hu

#15000 Tinaa hozzászólása: 2013.10.14. 06:46

Szia! Én 17 éves vagyok és ugyan ilyen helyzetbe vagyok. Ha szeretnél beszélgetni itt az e-mail címem :

my_secrets@citromail.hu

#14999 Panna1 hozzászólása: 2013.10.13. 19:35

moncsi6! Drágám,a múlt már elmúlt,ne sajnáld magad,azért ami Veled történt. Egy kétgyerekes családanya ne hagyja el magát,ne igyon,és ne sajnáltassa magát! A TE feladatod,hogy egészséges,józan szemlélettel neveld a gyermekeidet!Jó tanuló voltál,érettségiztél,okos nő vagy…állj a lábadra,keress munkát,és dolgozzál,amit minden embernek illik megtenni,…a saját életedért csak magadat hibáztathatod,kérlek,hogy erősen kapaszkodj,és tegyél MAGADÉRT!Nem számít,ki mit mond,az számít,amit megteszel,a gyerekeidnek is az a példa! Értékes ember vagy,neveld fel a gyermekeidet becsülettel,mindent tegyél meg értük,nekik,egészséges életű anyára van szükségük! Nyilván sérült a lelked,megértem…ha szükség van rá,vegyél be gyógyszert,de csak rövid ideig ,és kezd újra az életedet MOST! Sokan a múlton rágódtok,a MOST-nak élj,és szeresd MAGADAT,akkor mindenki szeretni fog.TE nem vagy rosszabb,mint bármelyikünk,semmi nem akadályoz abban,hogy egészséges életet élj! Most kezdd el!Nagyon sok erőt kívánok Neked! Írjál!Szeretettel:Panna.

#14998 moncsi6 hozzászólása: 2013.10.11. 06:43

Sziasztok!

Azért regisztráltam magam erre  az oldalra, mert magam is hasonló problémákkal küzdök. Én egy 41 éves családanya vagyok, egy 18 éves autista fiúval. Ő egy enyhe fokban autista jól kezelhető. Igazából velem van a probléma. Nekem is a gyerekkorban kezdődött minden. Apámtól csak rosszat kaptam bár nem ivott. Azt mondta hogy buta és ronda vagyok. Anyám alkoholista volt, rá a végén már nem számíthattam olyan beteg volt az alkohol miatt. Apám képtelen volt a szeretetre. Mindig visszahúzódó gyerek voltam ,de mindig meg akartam felelni mindenkinek. Jó tanuló voltam le is érettségiztem. Aztán elmenekültem otthonról-közben anyám meghalt- volt egy vőlegényem akivel 2 év után szakítottunk. Nagyon megzuhantam, rosszul voltam, de dolgoztam és ez lekötött. Aztán megismertem a férjem és hamar terhes lettem . A házasság nem jól sikerült de együtt vagyunk most is. A beteg gyerek miatt sokat nem tudtam dolgozni mert állandó felügyeletet igényel. Most sem dolgozom. Én is kilátástalannak látom az életem, félek az emberektől, Gyomorgörcsöm van ha társaságban vagyok. Úgy érzem kilógok a sorból, nem tudok beszélgetni, ugyanakkor ha egyedül vagyok nagyon fojt a magány. Vannak pánikrophamaim is. De legrosszabb hogy állandóan aludnék és semmihez nincs energiám és kedvem. Én is haszontalannak érzem magam. Csak ha kicsit iszom akkor oldódom fel. Férje szerint nincs depresszió ez hiszti. Voltam pszichológusnál és pszichiáternél is. Mindkettő segített. Szedek reggel egy xanaxot és egy welbuthrint időnként. Sajnos elkéne menni feliratni de a férjem nem támogatja sőt annyira ellenzi hogy titokban kell elintézni. Ő is erősíti benem az értéktelenség érzését. Reggel a legrosszabb, alig vonszolom magam és a fekvést várom. Öngyilkosságig nem jutottam de sokszor volt és van sírógörcsöm hogy minek élek, és mi lesz a gyerekkel ha én meghalok. Segítségem nincs, barátnőm sem, mindenkinek családja van nem ér rá. Szóval gondjaitokkal nem vagytok egyedül. Ez a gyógyszer 3 hét után segített, jobb lett a kedvem és javult az állapotom. Most megint elég rosszul vagyok. Az a legrosszabb hogy mindenkinél rosszabbnak tartom magam és azt gondolom az én életem a legszerencsétlenebb. Hát dióhéjban ennyi a történet. Drogokat soha nem próbálnék ki.A pszichológusnál jó volt kitárulkozni kicsit, de nagyon drága. üdv:Mónika

 

EN-ek
#14997 EN-ek hozzászólása: 2013.10.10. 22:35

Elveszett lelkek szigete…

#14996 Panna1 hozzászólása: 2013.10.10. 17:30

Édesek vagytok,szívből örülök ,hogy készségesen segítetek egy elveszett emberkének,olyan jó ezt olvasni,annyira jól érzem magam ettől,szívből kívánok boldog ,szép életet mindannyiotoknak,…és ha” elveszett”  valaki,soha NE szégyelljétek megírni,segítséget kérni,mindannyian voltunk már elkeseredett állapotban,…ha nem mondjuk senkinek akkor nem lehet segíteni! Üdvözlettel:Panna.

EN-ek
#14995 EN-ek hozzászólása: 2013.10.09. 23:36

Sziia, yo reggelt! (szépnév…)

na ÉN végre tökélesen passzolnék hozzád a sok nyuszi után a korban (is) naná, jobbat n is kiván6nál! (és alig múltam 666)
Mondd, n v te emo? kár…  A dzsószerek télleg v jók v n. (18 alatt soxor n is szokták adni bébiknek) 1ébk télleg mki símán KIszokja ezt nőni, na ez tény!

Kinezilológus?? akk már ennyierővel Lmehettél vóna akár 1 pedikűröshöz is! Sóval lényega lényeg, és az h N bízzál senkiben! (szenny TV, sajtÓ, LÓdoktorok, politiKUSS tetük, showhiwatalok, Dopeman és más gangsterek (mer mind csak AZT akarják, naná); és 1általán senkiben akinek 2 lába van, és nem úgy híjják h ÉN!

Term. nekem is ny. írhacc amit csak akarsz HA yolesik...

#14994 Kiss_KissKata hozzászólása: 2013.10.09. 21:05

Renii, kísértetiesen ismerős, amit leírtál :’(. Bár korban én sem passzolok hozzád, most vagyok 21, de átestem én is ezen a problémán. Sajnos akkor a szüleim gondjai miatt bukkant fel. Stresszoldó gyakorlatokkal próbálkoztál már? Nekem ezek mindig segítettek, amikor ilyen kisebb pánikhullámok ragadtak el. Megismertem az érzéseket, és megtanultam kezelni. Sokat jelentettek, és könnyebbek lettek tőle a mindennapjaim, ha érdekel, nagyon szívesen ajánlok ilyeneket :)! De Interneten találsz erről egy jó könyvet is: http://www.athangolas.hu/eBook

#14993 bizsomb hozzászólása: 2013.10.09. 16:13

Nos Renii, korban ugyan nem passzolok hozzád, 22 vagyok, de kb. ilyen korban volt nekem is ugyan ilyem problémám, elég élénken él még, 21 éves koromig tartott. Ha gondolod írhatsz: zsombee1991@gmail.com

#14992 cryply hozzászólása: 2013.10.09. 15:31

Ne csüggedj! Ez egy kamaszkori depi amit ki lehet símán nőni csak bízz az orvosodban! Kis apró célokat tűzz ki magad elé! Anyuval beszéld meg ami bánt ha kell, minden nap! Aztán majd egyszer látod jönnek a barátnők ismét csak légy egy kicsit türelmesebb magadhoz! Hiretelen nem megy. Ha úgy érzed a gyógyszerek nem jók, kérd a kezelőorvosod, hogy más terápiát tudjon adni. Ez csak akkor tud működni ha őszinte vagy vele!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close