:(

Téma címkék:
2013.10.16. 10:22

sziasztok! 18 éves vagyok! ugy érzem magamat hogy senki se szeret már és nagyon sokat csalottam az életbe és már rettegek milesz holnap nagyon félek az élettől hogy mit fog hozni még már sok mindent ki probáltam és már magamba fordultam és a szüleim se ismernek fel már anyira meg változtam már sikszor probáltam öngyilkos lenni és már ugy érzem magam mint aki be golyozot annyi lelki sérelmet kaptam hogy néha azt kivánom hogy hajlak meg de szerintem már a halál se segit !!!!!!!!!!!!!!!!!!!

EN-ek
#15051 EN-ek hozzászólása: 2013.10.21. 04:42

Ez IS egy vélemény! – Köszönjük!

“То что не работает, не заставить его!”

- ЛЕНИН

#15050 Maxima hozzászólása: 2013.10.20. 18:41

Először is ne tegezz. Másodszor pedig, hogy van merszed bárkinek a jószándékú, önként felajánlott segítségébe belszólni? Én nem kívánom ilyesfajta hozzászólások mellé adni a sajátomat, ez vérciki és felháborító! Személyeskedés helyett inkább a felmerülő problémára írogass válaszokat, fikázásd meg mellőzd mert ez senkit nem érdekel. Engem meg aztán pláne nem!

EN-ek
#15049 EN-ek hozzászólása: 2013.10.20. 08:53

Na ez érdekS… mire BEirtam a remek válaszomat, Ltünt a Te irásod! (?)

EN-ek
#15048 EN-ek hozzászólása: 2013.10.20. 05:34

Szokványos tucat-kamuvideo…

“A Világ csak belűről változhat meg” – HA már 1 ism. terjesztő marhaság, azért a hejesírásra illett vóna ügyelnie a szerzőnek

(OK, ÉN is fene-mód rühellem a önjelölt Gréccsy Lászlókat, deezt most N tuttam kihagyni, bocsi )

EN-ek
#15047 EN-ek hozzászólása: 2013.10.17. 02:37

GÁZ…

#15046 Denizom hozzászólása: 2013.10.16. 11:46

Szia! Jelenleg csak annyit tudok javasolni, hogy azt tedd, amit a legjobbnak látsz. Mert a másoktól kapott szavak nem segítenek, vagy csak átmenetileg. Én sem azért írok neked, mert fel tudnálak vidítani, s csak olyat tudnék mondani, amit már úgyis hallottál. Számomra sincs túl sok kiút, krónikusan vagyok depressziós, mindig visszaesek. Ez van most is. Tegnapelőtt írtam magamról egy kicsit ezen az oldalon, ha gondolod, olvasd el. Rajtam sem tudnak segíteni, nincs egyszerűen mód arra, hogy meggyógyuljak. Pedig soha nem akartam elfogadni, hogy beteg vagyok, de az utóbbi időben rá kellett jönnöm, hogy az egészségtől nagyon messze vagyok. Amikor már csak egy pici választ el a kísérlettől, akkor sem történik semmi jó, ami visszarántana a normális kerékvágásba. Ilyenkor vagy elelszom, s más állapotban ébredek, vagy olyat teszek, aminek kórház vagy az élet teljes újrakezdésének kényszere a vége. 18 évesen nem voltam boldog, akárcsak most sem. Nem írhatom, hogy később jobb lesz, de mivel lassan 27 vagyok, láthatod, hogy még ebben a világban élek. Törődtem mindennel és mindenkivel, még magammal is, de az érzéseim ugyanazok maradtak. Nem mondom azt sem, hogy megtanultam ezekkel együtt élni, de azt igen, hogy mára a részeimmé váltak. NEM, nem fogok cserben hagyni senkit, magamat sem, de a határ a létezés és maga az élet között már régen elmosódott. Ha nem érted meg, miért téged gyötör az élet, akkor csupán gondolj arra, hogy ebben ott rejlik maga az ˝egyszerű˝ létezés is. S amíg létezel, kívánhatod a halált, de kívánhatod az életet is. S mikor már egyik sem segít rajtad, arra gondolj, a világ mindig az életet tuszkolja beléd. Ne legyen eleged ebből, inkább csak fogadd el, s nézd meg, mit választhatsz: az újat, vagy egy olyat, ami csak a tiéd. Megérdemled, hogy életed legyen. :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close