Mit kezdjek az apámmal?

2013.11.19. 11:26

A történetem elég régre nyúlik vissza. Jelenleg 23 éves vagyok, férfi. Az apám nagy valószínűséggel szenved valamilyen mentális betegségbe. Azért nem írom, hogy “sima” depresszió, mert szerintem ez ennél sokkal méllyebb, mivel mióta az eszemet tudom azóta “szenvedünk” ebben.
A tünetei:
-szélsőséges hangulatingadozások: egyik pillanatban elviselhetetlen, folyamatosan hisztizik, mindenkivel összeveszik, akaratos, isszonyat rossz kedvű, nem szól senkihez, mert megsértődik valamin (ami valószínűleg lényegtelen apróság) ami simán eltart hetekig!!! Mértéktelenül elégedetlen, lehetetlen neki megfelelni. Időszakonként a családból kinéz magának valakit, akit totálisan kiidegel (nem szól ahhoz a személyhez, vagy ha hozzá is szól akkor is csak a lelkiterrort gyakorolja), de az a személy időszakonként változik.
-Amikor pedig “tiszta” akkor ő a világ legjobb feje. Imádni való, segítőkész, órákig el lehet vele beszélgetni, mérhetetlenül barátságos és látszik, hogy imádja az életet. De sajnos ez a ritkább.

Életkorát illetően túl van a 60. évén. Van egy nővérem, aki kicsit érzékenyebb lelkületű, és mivel így nőttünk fel, hogy apánknak ilyen dolgai vannak ezáltal miközben kisgyerekként szocializálódtunk mi is eltanultunk rengeteg “mentális gátat”. Amit ő képtelen volt kezelni és pánikbeteg,-depressziós lett és kismértékben skizó is. Az orvosok mindig mondták, hogy nem a lánnyal van a baj és nem neki kéne kezelésre járnia, hanem apucinak. Szerencsére a nővérem pillanatok alatt meggyógyult, amint elköltözött otthonról.
Én sajnos még itthon élek, de nagyon kihat a hangulati világomra az ő hangulata és nem mellesleg édesanyám is csak úgy tudja elviselni, hogy ha folyamatosan dolgozik.

Kérdezem én: mit lehet egy 60 éves, makacs, hatalmas önbecsüléssel rendelkező emberrel tenni, aki ilyen mértékben depressziós? Többször tettünk célzásokat mi is és a nővérem orvosai is, hogy mentálisan nincs rendben, de általában ilyenkor fel sem fogja vagy hetegik megsértődik… Beszélni vele nem csak erről, hanem általánosságban nem lehet, viszont így nem csak az ő életét, hanem a miénket is tönkre teszi, legalábbis amíg itthon élünk, viszont nem hiszem, hogy az lenne a megoldást, hogy mindenki külön költözik itthonról…

#15563 szisztema hozzászólása: 2014.01.22. 15:40

Kedves  akascifes.

Nyílván nem ideális ez az állapot, viszont azt nem gondolnám, hogy csak ő a hibás, és a család többi tagja se. Mint ahogy az sem ideális, hogy mikor még az ő gyerekkorában megszokott parkok, terek alkatrészei közt (mai napig  néhol fellelhető) olyan utcai padok , asztalok, ahol bele volt vésve a sakktábla , ez is bizonyítja, hogy volt közösségi élet ; közös szalonnasütések, disznóvágások , egész iskolák együtt mentek kirándulni, síelni, korcsolyázni, úszni, szüretelni, stb…   ; addig a 90-s évek közepétől egyre inkább mindenki saját pecsenyéjét sütögette; és ez a jelenség már csak azért nem romlik tovább, mert kb. már nincs hova romoljon.

Szóval édesapád, aki abba élt, hogy hajdanán az ő korában az öregek  legendákat szőttek, hogy hogy masíroztak át szibériából haza, és mi mindent éltek át, és meséltek 25 kilós halakról amiket állítólag kifogtak; aminek tán a fele se volt igaz; mégis körbeülte őket pár ráérő suhanc, és tátott szájjal halgatták legendáit ;   addig ma mindenki bebújik a facebook fiókjába,  és  ha épp a papának nincs 3 vadi új BMW-je , nem egy 10 ezer fős vállalat alelnöke, akkor egy rakás szarnak tekintik, hiába nyert 5 aranyérmet, és 4 vöröscsillgkitüntetést; amiért akkor élt, azok ma fabatkát se érnek; és valahol jogos a depressziója, mert  ha egyszer  ulti játékszabályával kellett megtanulnia sikeresnek lenni, mire végre jól jáccana, addigra kitalálják, hogy kiment a divatból és ha nem menő a mai trendibe akkor lapátra vágják;   ez nem fer, ebben igaza van.

Viszont abban nincs, hogy ha ezt a port rajtatok veri el,  a jogos keserűségét levezetni azon , aki szintén beleszületett ebbe, és ártatlan.

 

Na szóval, tippjeim :  Először is kellene találni valami hobby-t neki,  amibe tán örömét leli ;  abban meglesz a maga kis sikere is, és le fogja kötni ; persze esetenként (pláne egy depressziósnál) nem könnyű a kezdet; de valószínű a kezdet ;  viszont :

Ha mondjuk eléggé büszke, akkor nem fogja elfogadni a jó tippet olyantól, akit amúgy kritizálni szokott,  meg lehet senkitől; szóval még ha ki is találtatik az a hobby, hogy mi a fene tudná lekötni, ahol meglenne a kis világa, és így végre nem maradna ideje mások cseszegetésére ;  akkor még ráadásul  valami oly módon kell rafináltan rávezetni, hogy azt higyje, ő maga talált rá.

Van akinél elég annyi, hogy nincs tanu rá, hogy ki találta ki, és így  bár nyílvánvaló hogy nem ő , de ezt mások előtt úgy is a maga verziójába adhatja elő; nem sérülve az őróla kialakult kép; de ha a maga fejében is egy legenda nőtte be magát saját különleges nagyságáról,  akkor még erre is vigyázni kell, hogy   ki ne szagolja, hogy manipulálták, mert akkor fene tudja mi lesz.

 

Persze én alapból a legegyenesebb utat szeretem,  de ez egy beteg világ, a benne élő beteg emberekkel,  akik a cukormázhoz szoktak hozzá, és az öndicsőítéshez, stb…

Kevés ember az , akinél a Csernus módszer lehet a jó megoldás ;  pofájába vágni,  hogy ő egy szar, és jobb lenne, ha tükörbe nézne, mielőt bárkit cseszeget ;  tapasztalatom az, hogy  nem sok hasznom származott még eddig abból, ha bárkinek megmutattam (persze aki annyira pofátlan hazug dolgot akart realitásként letuszkolni a torkomon, hogy már nem bírtam megállni)     hogy  lássa már meg mi is valójába.

Sértődés csak és örihari, mert az ilyeneknek mindíg van pár vállveregető barátja,  akik pár ingyen korsó sörért  nyílván az ő verzióját fogják alátámasztani, és hajlandók csodálatosan el is hitetni vele a hazugságot,  mintha valóban úgy látnák helyénvalónak ahogy ő mondja.

 

Szóval:  Lényeg az hogy legyen valami hobby-ja, kösse le; lelje benne örömét, az se baj ha 2- 3 hobby ;  túl öreg ahhoz szerintem, hogy gyökeresen másképp lásson dolgokat ( a lélekoperáció, mint ahogy egy valódi is, már halálos lehet)  ;  de így jobb híján a hobby-kkal lekötve nagyon sokáig elodázható a probléma;  ráadásul közbe időt nyersz, és lehet találkozik az idő alatt olyan érdekességekkel, amik magától megváltoztatják világnézetét, és akkor automatikusan javul a helyzet.

#15562 besi99 hozzászólása: 2013.11.29. 13:31

Én már el is hagytam a 70-et… Belgondolva az apuci lelkivilágába, talán az lehet a megoldás, (talán) ha nemes egyszerűséggel levegőnek néznék, nemcsak beszéd szinten, hanem a hétköznapi étkezés, mosási tevékenységek is rá maradnának. Tudom hogy női szemmel ez borzasztó, de valamit valamiért, ráadásul kőkeményen betartva, hogy mintha nem is létezne, Megfelelő álhatatossággal betartva ezeket, az óriási önbecsülése a béka feneke alá száll, ami önmagában is már valami. Megtanul zsíroskenyeret kenni, mossa a zokniait, gatyáit, talán felötlik benne, hogy nem ez az igazi családi élet.  Lehet, ha a lányommal élnék, hasonló gonosz ‘öreg’ válna belőlem, de nem hinném. Kétségtelen, hogy az öregséggel járhat ilyen ‘undok’  viselkedés, valószínű, az az alapja, hogy Ő már nem jó semmire, és senkinek sincs szüksége rá, s ezért persze az egész világ hibás.. Ezért is javasoltam a ‘kutyaharapást szőrivel’ terápiát.

 

EN-ek
#15561 EN-ek hozzászólása: 2013.11.20. 14:16

A saját lábra állás nem kevesek lehetősége, hanem igény kérdése!

igény?? sztem ahho kell még 1 nagy adag pénzmag IS mber! (igényből sose volt hiány e Hazába…)

Az + h ki mit süketel, marhára érdektelen. ismerem pl. a ÉN öregemet: 1 ért. mondata nincs soha.

#15560 cryply hozzászólása: 2013.11.20. 12:18

Abigail hszére reagálva. Akkor ezek szerint te ismered az esetet? – mert ha nem akkor továbbra is fönntartom, nem hallottuk az apa véleményét! Annak idején többször is segítettek a vak embernek átkelni az út tuloldalára pedig nem is akart arra menni! A saját lábra állás nem kevesek lehetősége, hanem igény kérdése! Az csak belemagyarázás amíg nem hallottuk az apát!

#15559 Abigail hozzászólása: 2013.11.20. 12:02

Cryply hozzászólására reagálva: ennyi idősen ma nagyon kevesen tehetik meg, hogy egyedül elköltözzenek otthonról, ezt kérlek vedd figyelembe! De maga a tény, hogy segíteni szeretne az édesapján az is otthon tarthat valakit.

#15558 cryply hozzászólása: 2013.11.20. 11:15

Szia! Gondolkodtál már azon, hogy esetleg huszonhárom évesen a saját lábodra állj? Megfontolandó! Ez megoldja a problémád! Gondolom az “öreg” állapotán is sokat javítana! Bizony könnyen lehet az ok  az együttlakás és ezt az “öreg” már nehezen viseli! Tudod, van az a kor amikor már nyugalomra vágyik egy “öreg”. Írom ezt annak függvényében, hogy csak téged olvastunk és nem hallgathattuk meg a másik felet!

EN-ek
#15557 EN-ek hozzászólása: 2013.11.20. 01:42

KIbaszottul ismerős 1 story, mitnemongyak! sajn n is tudlak semmi yoval kecsegteni…

Lástyuk a választékot:

HA te is 1 békés vajszivű mberke v, és n óhajtod állandóan fejbeb*szni amiből ússe tanul(na), akkor a lehetőségek köre éggé BEhatárolt.

1. virágos h gyócc kezelésre szorulna (vszeg vmi yo kis psychkuss fokú bip. depije vana zöregnek)

2. uakkor – HA n közveszéjes – sajn n lehet (yogi úton-módon) gyóccer szedésre ösztökélni, demég arra se h 1 pSICChiáterhez ereggyen!

3. a zöregotthonnal kb. ue a szitu, oda SE lehet kényszeríteni. RÁdásul ezek marha drágák is mostanába, sok KItaposottbelű agyongyötört tcsoró nydíjas 1ccerüen N képes +fizetni aztat!! (pl. a legócsóbb – N magán! – koccerájba is elkérnek cca. havi 130 ropit minimum, + a belépéskor tejelendő 7-10 milla!) NC.

4. vagyis n nagyon marad MÁS, minta Lköltözés a bánatos piccsuba! (ALbérlet, FELbérlet, a vastagabbaknak saját kégli vásárlása)

de akkor meg mi marad a családból?? - mi maradna? tsalád mint oian már sok év10de N létezik e agyondöglött országba, csak (kényszerűségből) 1fedél alatt senyvedő marakodó vadidegenek bandája!)

#15556 Abigail hozzászólása: 2013.11.19. 22:36

Hát, eléggé elszomorított, amit írtál, az én apám hasonló, csak soha nem jó fej. Vagy ha véletlen igen, akkor gyanakodva várjuk, hogy mikor jön ki rajta ez a szociopata viselkedés. A családon belül mindenkit megaláz, akit csak tud, mert ő mindenhez jobban ért, ő jobban tudja. Pedig nem, és nem érti meg. Nem érti meg, hogy emberek vagyunk és lelkünk is van. Szerintem neki nincs, mert eltette nagyon mélyre, de ez már más téma. Sajnos, ahogy egyre idősebbek (az ép apámm 66) annál jobban bemerevednek ezek a szokások és annál jobban makacsabbak. Nem sok esélyt látok rá, ahogy elcipeljétek az orvoshoz, vagy legalább egy családos terápiára rábeszéljétek :( Tényleg a legjobb megoldás, ha jó messzire elköltöztök, de akkor meg mi marad a családból??  Nem tudok értelmes tanácsot adni, pedig ugyanabban a cipőben járunk!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close