Pánik, szorongas, 6 éve

Téma címkék:
2014.03.05. 20:10

Sziasztok,

Hihetetlen hogy mennyi embernek van hasonló problémája mint nekem.

Kb. 6 éve kezdődött nálam a dolog szédüléssel. Majd el akartam esni úgy szédültem, és akkor jött is az első panikrohamom. Akkor már másfél éve dolgoztam irodában és azt gondoltam hogy a munka miatt van.  De mindenki lebeszélt róla hogy otthagyjam a munkát, mert mások szerint lelki eredetű a bajom. Én is ebben hittem. Azóta eltelt 6 év és a mai napig pánikolok nap mint nap. Sőt az elmúlt hónapokban visszatért a szédülés. Azóta is irodában dolgozom, jól is keresek.

Szívem szerint otthagynam az irodát, és elmennék külföldre. De egyszerűen nem merem ezt meglépni. 6 éve vacillálok rajta, és nem megy. ( hozzáteszem irodán belül váltottam már pozíciót a magasabb fizetés miatt – de ettől nem változott a szitu.

Mit ajánlotok? Munka és életstílus váltás v. Pszichoterápia?

( Ja ésegyebkent egyedül élek , nem tudok párkapcsolatot kialakítani már évek óta. Ez is nyomaszt. )

Köszi, Sz. 31 éves férfi

#17329 Sistercrazy hozzászólása: 2014.03.11. 20:00

Szia Szabi001!

Látod, megy ez. Az ilyen napokból kell erőt meríteni:-)

Igen, rá lehet fogni a jó időre is, de szerintem ne felejtsd el magadnak sem megköszönni. Lehet, hogy furán hangzik, de nyugodtan megveregetheted a saját válladat vagy nézz a tükörbe, aztán mondd azt, hogy ” Látod, megy ez!”

Csak így tovább!

Üdv,

Sistercrazy

#17328 szabi001 hozzászólása: 2014.03.11. 19:50

Köszi a bátorító szavakat.

Hihetetlenen de ma annyira jól éreztem magam, mint ahogy már évek óta nem. Nagyon kicsit szédültem csak meg, és stabilan tudtam járni.

 

Biztos a jó idő is segített:-)

 

#17327 Sistercrazy hozzászólása: 2014.03.10. 20:34

Helló Szabi001!

Ezen az éven leszek 40:-)

Nálam a pánik betegség 3 éve tetőzött olyan formában, hogy gyakorlatilag majdnem megszűntem működni. Amit lehet, mindent kivizsgáltak a belgyógyászaton és a pszichiátrián. Testileg semmit nem találtak és utána elkezdtem terápiára járni és lassan visszailleszkedni a mindennapi életbe.

Hogy a szorongás teljesen megszűnt-e?

Ez egy fogós kérdés, de a válaszom az, hogy szerintem nem szorongok többet és jobban, mint az átlagember.

Ha elolvasom, amit írtál, akkor azt gondolom: ne hasonlítsd magad össze apukáddal. Hiszen te más ember vagy. Az, hogy ő úgy reagált dolgokra és hogy az milyen következményekkel járt, az nem jelenti azt, hogy te is úgy reagálsz majd.

Különben a szédülést, ha mint szimbólumot nézed, akkor az kb. azt jelenti, hogy félsz, hogy valami miatt kicsúszik a lábad alól a talaj vagy félsz, hogy nem tudsz megállni a lábadon. Elvégre is ha nem találtak fizikai okot, akkor az azt jelenti, hogy csak a fejed játszik veled. Tudom, hogy ez furán hangzik, de felnőtt, 30-on túli ember vagy, az orvosok szerint testileg egészséges, akkor meg miért szédelegnél?

És le a kalappal, hogy tüneted és félelmed ellenére csinálod a dolgaid.

És köszi a bókot a blogomhoz. Ha úgy érzed, írj nyugodtan.

SisterCrazy

#17326 szabi001 hozzászólása: 2014.03.10. 19:44

SisterCrazy, Koszi szepen a valaszt.

Elolvastam a kis blogodta is, szerintem nagyon jo stilusban irsz.

Te mennyi idős vagy, szabad tudni? Es teljesen megszunt a szorongasod?

Nekem az elso valasz ,ha felteszem magamnak a kerdest, az az hogy a munkám a gond. Viszont azert nem akarok lepni, mert apukamnak ugyanilyen problemaja van mint nekem ( panik, szorongas) es ő egész életében ment városrol városra, munkáról munkára, mert mindig azt hitte hogy majd attól jobban érzi magát. És végül ez nem segített szegénynek. A mai napig nyugtatókon él:( És kis sem mozdul.

Egyebkent en is szembenézek a félelemmel és csinálok mindent mintha mi sem történt volna , de nekem a szédülés akkor sem múlik el. Csak ha hazajövök és leülök a TV elé pihenni, kikapcsolni.

( Termeszetesen nagyon sok kivizsgalasom volt hogy mitol szedulhetek, de semmit nem talaltak )

Minden jot!

Sz.

#17325 Sistercrazy hozzászólása: 2014.03.10. 19:00

A szédülés nekem is ismerős és nálam is jelentkezett akkor, ha úgy éreztem, valami miatt nagyobb rajtam a nyomás. A pánikrohamokban tulajdonképpen az a rossz, hogy egy idő után már magától a félelemtől félsz és ez elképesztő tüneteket tud produkálni.

A lényeg az, hogy megértsd, maga a pánikroham és az ahhoz tartozó tünetek, nem más,mint téves riasztás. Valami miatt az agyad azt hiszi, hogy veszélyben vagy és mindent megtesz annak érdekében, hogy a veszélyesnek vélt helyzetből kimenekítsen.

Szerintem tedd fel magadnak a kérdést: Mi is a baj tulajdonképpen? és hagyd, hogy jöjjön az első válasz. Ez általában a helyes válasz. pl. utálom a munkahelyen, félek, hogy egyedül maradok stb. A fontos pedig az, hogy változtass. Tudom, nem könnyű, de a gyógyulás érdekében elengedhetetlen.

Hidd el, ha nekem valaki 3 éve azt mondta volna, hogy önállóan élek, dolgozni járok, társaságba járok és utazgatok, el sem hittem volna. Sok-sok gyakorlásba került, mire újra mgszoktam helyzeteket és még ma is vannak dolgok, amik miatt izgulok, de ezzel azt hiszem, sokan vagyunk így.

Egy jó beszélgetés, egy pár ember, aki bízik benned, sokat segíthet.

#17324 szabi001 hozzászólása: 2014.03.07. 21:24

Moncsi: oké. Varom

#17323 szabi001 hozzászólása: 2014.03.07. 21:23

Sziasztok,

Azt hiszem az egész pánikbetegség, és depresszió az elfolytasrol és a konfliktuskerulesrol szól.

Megoldás: Folyamatos stressz levezetés: citromfű tea, jóga, sport, szex, nyugi.

És e mellett kimondani őszintén a dolgokat és szép fokozatosan változtatni amin kell. És merni NEMet mondani.

#17322 Panna1 hozzászólása: 2014.03.07. 19:32

Üdvözlök Mindenkit!Együttérzéssel olvasom soraitokat,mivel a gyerekeim sajnos érintettek lelki,és pánik terén.Mindent elkövetek,hogy segíteni tudjam Őket,nagyon sok hasznos dolgot felfedeztem ,és nagyon óvatosan állítom,hogy gyógyszert csak  akkor,ha már kilátástalan ,és Isten ments,életveszély fenyeget,de akkor azonnal háziorvos,pszihiáter segítsége kell,egy napot sem szabad halogatni! Sajnos,a gyerekemnek azt mondták,” élete végéig szedni kell a gyógyszert”! Hozzászokás,majd az adag növelése,közben pedig fokozta a depressziót! …Jó eredményt értünk el pl:a Melissza citromfű szirup-al,a Bach-virágterápiás cseppek,/ha beírod a keresőbe,mindenfajta lelki betegségre ki van írva,melyik a megfelelő/ ezeket gyógynövényboltban is,be lehet szerezni,és aki megtudja venni,a noni yusz-t,én a rosszmannba vásároltam régen,úgy emlékszem,1literes 7-ezer ft körüli árban van.Én is fogyasztottam,és meglepődve figyeltem,hogy a szorongásom teljesen megszűnt.Sajnos azóta anyagi helyzetünk lecsúszott,de mindenkinek ajánlom,amennyiben megengedheti ,fogyasszon ilyet.A rossszman polcairól elérhető,ma is ott van,és sokáig elég a liternyi mennyiség.Mindenkinek kívánok jó egészséget,kitartást,remélem kicsit segítettem.Szakember segítségét pedig nem szabad elpaszolni,mert a párkapcsolat terén is sokat segíthet! Panna.

#17321 moncsi6 hozzászólása: 2014.03.07. 14:11

Szabi! Hétfőn tudok írni Neked! Üdv:Mónika

#17320 szabi001 hozzászólása: 2014.03.07. 06:57

Tegnap óta én is sokat gondolkodtam. Itt az email címem, dobj egy üzenetet és leírom h mire jutottam:) imreszabi@gmail.com

#17319 moncsi6 hozzászólása: 2014.03.07. 06:27

Kedves Szabi!

Ezzel a kérdéssel egy lavinát indítottál el bennem. tudnék erről oldalakat írni Neked de megpróbálom röviden a lémyeget kiragadva válaszolni. A problémáim gyökere a kishitűségem és az ebből fakadó ömbizalomhiány. Ennek sok oka van, genetika, nevelés traumák. Állandó megfelelési kényszerem van, azért hogy szeressenek sok mindenre képes vagyok. Ugyanakkor emberekkel akkor tudok normálisan gátlások nélkül beszélni ha egy keveset iszom. Akkor szórakoztató vagyok állítólag. De az nem én vagyok. Kettősség van bennem: magányos vagyok de úgy érzem senki nem ért meg. Van egy sérült gyermekem ami súlyosbítja a helyzetet. Pizitív visszajelzést ritkán kapok pedig igyekszem itthon mindent úgy csinálni, hogy a férjemnek és a gyermekemnek biztos hátteret nyújtsak. Dolgoztam évekig ott jó is volt de a körülmények miatt nem tudok rendes munkaidőben dolgozni. Most itthon vagyok. Tudom hogy nyitni kéne  avilágra, de az ember így még jobban bezárkózik. Eléggé a véros szélén lakunk ez nehezít a helyzeten. Szóval : nem tudok túllépni: Állandó szorongás attól hogy valakinek nem tetszik amit csinálok, Nem vagyok jó semmiben, nincs hobbim ami kielégítene, nincsenek barátnőim akikkel eldumálhatnék , bár ez azért néha összejön. Ja és a lényeg a céltalanságom azéletemben. Nincs ambíció bennem bármit elérni. Úgy érzem csak mennek a napok és semmit nem fogok hátrahagyni ha meghalok. Sokat gondolok a koromra hogy már nekem a lefelé haladás jön. Tudod öregedés, betegség, halál. Állítólag koromból 10 évet letagadhatnék de ezt én nem így látom. Talán az olvasás kikapcsol de ahhoz sincs mindig kedvem. Lehet hogy van ebben a dologban egy kis lustaság de ha megmondják mit csináljak azt megteszem. Nagyon lelkis vagyok nehogy valakit mgbántsak. Szóval nagyon összetett….. Egyelőre ennyi a többit esetleg privátban….. üdv:Mónika

#17318 mariann342 hozzászólása: 2014.03.06. 17:27

Szerintem se hagyd ott a munkahelyed,nem segitene. Egyetértek,aki azt irta,hogy egy jó pszihiáter sokat segithet ( nem pszihológus ). A gyógyszerektől nem kell félni,nem lehet hozzá szokni ( persze nem mindegy,mit irnak fel,ezért kell egy jó szakember ) A gyógyszerekhez értek egy keveset,szakmabeli vagyok. Egy idő után pedig el is hagyhatod majd a gyógyszereket,meglátod. Fel a fejjel! üdv.

#17317 szabi001 hozzászólása: 2014.03.06. 07:58

Moncsi:  Koszonom szepen a hozzaszolasodat. Elolvastam a te torteneted es a hozzaszolasaidat is. Nekem is ismerosek azok a dolgok hogy “baratokkal talalkozom es mar alig varom hogy vege legyen a programnak es mehessek haza”. :) Durva. Meg sok masban is hasonlóka a tuneteink.

En nagyon ritkan szedtem be frontint, amikor nem tudtam aludni. Meg surun iszok citromfű teát.  Jartam pszichologushoz is , ami segitett de nem oldotta meg a problemamat. Ami érdekes hogy apukám is és tesom is ugyanebben van, de tesomnak sikerult kijönni belőle. De egyszeruen nem tudja megmondani hogy mi segitett…. azt mondta hogy nem foglalkozott a pánikkal és ennyi:)

Azt szeretném kérdezni, hogy neked mi az a dolog az életedben amivel ugy erzed hogy el vagy akadva? Van valami ami amolyan mindig is megoldatlan problema volt?

udv.sz.

#17316 moncsi6 hozzászólása: 2014.03.06. 05:57

kedves Szabi!

Így ismeretlenül nagyon nehéz tanácsot adni, csak a megérzéseimre támaszkodom.Szerintem nem változik a helyzet ha otthagyod a munkahelyed. Máshol kell a baj forrását keresni. Szerintem mindenképpen szakemberhez fordulj, egy jó pszichológus sokat tud segíteni Neked és kideríthetitek mi a baj gyökere. Én is hasonló bajokkal küzdök. Szorongás depresszió pánik. Én gyógyszereket szedek igaz keveset de ezt ha lehet kerüld el. Hozzászokás veszélye miatt. A másik, hogy szerintem a párkapcsolati kudarcaid is közrejátszanak tudat alatt. Ebben a korban már a férfiak is gondolnak családalapításra. Gondolom a környezetedben is ezt látod. Én egyébként 10 évvel vagyok Nálad idősebb azért merek írni ilyeneket. A családoddal való kapcsolatodról nem írtál, az is fontos lehet. Egyenlőre ennyi, ha tudsz még írj. Remélem segítettem üdv:Mónika

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

 

Várószoba.hu
Email: varoszoba.hu@gmail.com

Médiapartner: Akadémiai Kiadó Zrt.

 

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala.

Precognox

Close
Close