A tudatos…

Téma címkék:
2014.03.20. 23:40

Helló Sorstársak!

Nekem nem nehéz kimondani,hogy aklkoholista vagyok…nekem az alap..persze csak itt a számítógép mögé bújva.Én sosem leszek az,aki megígéri,hogy holnap nem iszik.Úgysem tartom be…Siránkozhatnék a geneikai örökségek,az állandó depresszió miatt..de Ti,ezt úgyis tudjátok….Hisz,ti is isztok…Én,itt a kis környezetembenben nem is ismerek olyat,aki ne inna(ha esetleg mégse inna,akkor ráfogom,hogy tut iszik,vagy drogozik)

Gondolom,valahol el kell kezdenem…34 éves vagyok..rengeteget foglalkoztam már az alkoholizmus kérdésével.Mint írtam,nálam ez gyerekkori megszokás,mivel az álltalam imádott,eszményképnek tekintett személyekről utólag mindig kiderült,hogy alkoholisták voltak,és vagy abba haltak bele,vagy abban haldokolnak.Én,még nem hiszem,hogy belehalok…én csak unom a függőséget,azt a tényt,hogy fel sem bírok kelni a pia nélkül,és csak 3 deci vodka után vagyok műkődőképes…és mivel akkor nagyon örülök,hogy “na végre”,természetesen ráiszom,hogy,nehogy elmúljon,már ez az érzés…és,1 óra leforgása alatt tökrészeg leszek…Az persze nem jó érzés,mert azonnal felismerem,hogy upsz…de akkor már úgy vagyok vele,ha lement a fél liter,már nem mindegy???

Egyszer letetettem…6 hónapra…elvonó(ott 12 órát bírtam,azt tudom,hogy soha nem akarok oda visszamenni,mert az valami iszonyú)…szépen jártam az addigtológushoz,aki minden alkalommal a fejemhez vágta”nocsak,megint ittunk?”Pedig sosem ittam akkoriban…de,már az is kudarcélmény volt,hogy nem hisz nekem az orvosom…pedig miért hazudtam volna neki?Én”gyógyulni” mentem hozzá,nem pedig hazudni…Mikor megkaptam a májfunkciós eredményemet,már sírógőrcsöt kaptam,erre a doki,megkérdezt,mit bőgök…mondtam neki-hát én fél éve nem iszom,és mégis letol?????????Az volt a válasza,hogy,nem ezt mutatják az eredmények…első utam a boltba vezetett,és leittam magam.Ja,azt nem írtam,hogy a kezelés megkezdése előtt nem kért vérvizsgálatot,csak fél év múlva…Pedig hozzászoktam a nyers stílushoz,mert egy sokak által bírált pszichiáter minden sorát,olvastam,hallgattam.

Most már a családommal minden kapcsolatot megszakítottam,mert,hát”lebuktam”,hogy iszom.Jobb volt nagyot balhézni,hogy áthárítsam a felelősséget,tagadjam,ami tény…Így egyedül maradtam..illetve,azért a piás üveg mellettem van,meg vagy 18 állat,akikért ölök(a 18 nem túlzás,ha jobban számolok,lehet,hogy több is van)Ők jelentik nekem a mindent…de csak 3 deci tömény után…az élet,most úgy hozta,hogy le tudnám tenni a piát,mindenféle orvosi segítség nélkül.

Azért regisztráltam ide,hogy olyan emberekkel tudjak beszélgetni,akik átélik ezt az mondjuk úgy “életélményt”,és egymást segítsük a kilábalásból,küzdjünk a kis szrnyeink ellen…az is lehet,hogy csak le kellett ezeket írnom..majd kiderül…:)

#17504 Panna1 hozzászólása: 2014.04.05. 20:55

Kedves aznapos! szeretettel gondolok Rád,ha bevallottad hogy alkoholista vagy,akkor döntsél,hogy leszoksz! Döntsél! Merj szabad lenni! Merd megtenni!

 

 

EN-ek
#17503 EN-ek hozzászólása: 2014.04.05. 14:46

#17502 aznapos hozzászólása: 2014.04.05. 08:05

Kedves ÉN-ek,schwantzkopf!

Köszi a hozzászólásokat,sokat tanultam belőle..jaja..tipikus önsajnáló vagyok..de javulok..kicsit az alkohol terén is…de csak még”első lépések”szinten:9De jó volt kiírni magamból:)

#17501 Schwantzkopf hozzászólása: 2014.03.31. 08:03

Én tapasztaltam, s voltak jó perceim, óráim, jobbak, mint a sok nyomival. A sok antialkoholista – absztinens idijóta. Minnyá mekk egy sörér’, könben belültettyem magama sarokba szégyenkeltésér’.

EN-ek
#17500 EN-ek hozzászólása: 2014.03.28. 17:45

myláw: érdekes tanáraid lehettek ÉN ijet n tapaszt nyaltam HAJJdanába, DE bizt yo lehetett… (volna)

#17499 Schwantzkopf hozzászólása: 2014.03.28. 11:16

Pöppenet, milyen érdekes, hogy egyetemen végig pont a piás – meg drogos, gyógyszeres, kőcigis – tanarak voltak a legértelmesebbek, élvezet volt bemennem az óráikra, egyáltalán betámogatni egyes porfokat a tanszékre, amikor jobbra húztak Rocky utántól napos délelőttön; véletlen még az ábécét ‘s merték. A sok b@lf@sz józan életű pöcsög meg csak vakoskodott a nagyvilágba meg építgette szánalmas kis karrierjét, elolvasott 4647 darab kötetet, majd írt egy harmatszart, szaporodott – minek -, lett egy pancser semmi élete a nyomorult bélfikásznak, íróiskola, minek, tanuljom me írni, nem csak tintát huggyantani, aki amúgy zintén smerte az ábébét, csak a kombinációkhoz nem értett, ha elé tettek egy klaviatúrhát, mert szegénykém tőmondatokban gondolkodott. A jó arcz tanarak meg elretorikázták velem a részeg estéket, okosodtunk meg elvoltunk. Ennyit a józan parasztokról.

#17498 villambozse hozzászólása: 2014.03.27. 21:50

Kedves Másnapos!

 

Nagyon megörültem a levelednek, és annak is hogy ilyen nyiltan yrtál Magadról. Sok minden olyan volt az eddigi életedbe amely Neked fájdalmat okozott, és nem volt könnyű alkalmazkodnod hozzá. Most jöttem rá hogy lány vagy ( valamiért azt hittem hogy fiú vagy ) Kérlek Téged tegezzél engem, ha irsz még nekem. A segitő kézbe nem kellene belemarnod, meg kellene pórbálni máshogyan. Az például nagyon klassz amit az A/4-es papiron játszol. Amikor a kocsmában dolgoztál és együtt ittál ( teát) az alkoholistákkal, akkor Te hogyan láttad Őket? Őszintén ird le légyszives. Ha Te nem voltal olyan állapotban el tudtad fogadni a hangulatváltozásukat, kiabálásukat, sírásukat?   Mi lett a barátoddal?

A közösség sajnos nem jó hatással van Rád és a fiamra sem. ( Ő Angliában Brightonban allkoholistákkal él, igy mindig adva van a pohár és a belevaló) Amikor itthon van velem nagyon jól érezzük magunkat együtt, mivel iszom vele 2 kuppantót, egy kis sört és utánna beszélgetünk, de biztos vagyok benne hogy ez sokáig nem menne, mert hiányzik neki a baráti társaság az éjszakai gitározások és ivászatok.Brightonba elmentem vele utcazenélni, láttam Őt, és azt hittem, hogy a szivem megszakad. Az én drága fiam igy keresi a pénzt külföldön. Önálló akart lenni, nem bírja ha megmondják neki hogy mi a feladata az embernek a földön.   Ez nem az én világom, de nem itélem el Őt sőt Téged sem.  Ugy gondolom, hogy segiteni sem lehet, hiszen Te mondtad, de lehet jókat beszélgetni, talán ez segit. Én nagyon örülök Neked ezt hidd el. Fontos lehetsz még sok embernek, és nem csak a pohár miatt.  Te most dolgozol? Van testvéred? Ha gondolod irjál a freemail cimemre akkor nem olvassák el a többiek. villambozse@freemail.hu

EN-ek
#17497 EN-ek hozzászólása: 2014.03.27. 15:46

K. másnapos!

Több év100ados tapasztalatom alapján 2 féle mber van e széphonba, aki keményen vedel: 1ik a primitív, quasi amőba szinttyén vegetáló, agyat nélkülöző elő-élőlény; a másik pd a épp ellenkezőleg, a pechjére túlságosan magasan intelligens fajta! (mivel a előző úszólván soha n szokott írni de még olvasni SE – n aza tipus – ezért FELtételezem h tea 2. kat. tartozol – ami elég baj neked… )

(1ébk lehet értelmesen is iszogatni, pl. nálam is TELE a spájz mindennel, MÉGSE voltam még részeg soha éltemben! [kics szégyell is magam emiatt] dehát ewan, mit szépiccsük a dugókat:)

#17496 Schwantzkopf hozzászólása: 2014.03.27. 13:21

Kedves Aznapos!

Az első őszinte szándékú megmozdulásom lesz ez itt, mióta itten ténykedem. Végigolvastam, a rengő nagy hozzászólást is; ha jobban meggondolom, ez utóbbi így olyan, mintha, teszem azt, engedély nélkül bámulnék színfalak mögé, tekintve, hogy amit az imént olvastam, spéciel szól valakinek, tőlem különb személynek. Mielőtt az első taktusokat olvastam volna, jutottam arra a helytelen megállapításra, eszerint már hogy lenne betegség. Könnyen mondtam, elfeledkeztem akár a saját ügyemre is a szesszel. A bor volt a mindenkori haverom, volt, hogy nyugtatóra ittam, hogy biztos kiüssem magam. Soha az életben semmi nem húzott a mindennapok felé, helyette kísértett a csillogó-villogó színes üveg valami silány itallal, mert jobbra nem tellett, de kár panaszolni, ha csak a delírium és felejtés a cél, bármi megteszi, ami az embert kiüti. Egyfelől lehet ok a hátrahagyott kudarcok kicsiny, akár népes sora, laza kis szorongás, életkeserv, pontosabban egyféle csömör. Most mint absztinens létezem, nem nagy kedvvel, hiányzik a cigi meg a pia, ami mindenféle zavarból egyenesbe hozna. Nem mintha olyan fene nagy értője lennék a dolognak, épp nem remegek még az üvegért, másért.

#17495 aznapos hozzászólása: 2014.03.27. 11:05

Kedves Panna!

Ön gondolom szintén Csernusrajongó,mint oly sokan.Én nem a Bibliát tartom az ágyam mellett,hanem,az Ő könyveit,cikkeit(még az alkoholizmusom előtt is érdekelt a munkássága,mielőtt”berobbant a köztudatb).A legutóbbi könyve,fenomenális,nagyon jó dolgokat ír,mondd.És,ha ön ismeri a stílusát,akkor nem fog meglepődni,a szavaimon.Az alkoholista”önző geci”,szarik ő a környezetére…

Ön a józanságban hisz,az alkoholista,meg a piában,és vagy a gyógyszerekben.Én józan 1 évem alatt egy kocsmában dolgoztam.Eggyütt ittam az alkoholistákkal…én akkor csak gyógyteát,de ezt ő nem tudta,fizette a feleseket nekem,aminek az árát szépen elvettem,kis kocsma,tudtam mennyit fog inni,és,hogy egy idő után számlát fog nyitni,mert befut egy haver,akihez rohanni fog,csak kikéri,majd a végén rendezi,azt hitte részeg vagyok,és szépen elkezdte mesélni az életét..tele volt fájdalommal,és jó volt beszélni valakivel.Azt hitte én is lassan berúgok,és holnapra elfelejtem,miket mondott,és ő megmarad annak,aki bejött a kocsmába.Amikor a nap végén fizetett,én mindig kevesebbet számoltam neki,(tehát,ha pl.10 sört ivott,nekem fizetett 3-mat,akkor minusz 3 sör),úgyis bőven jattolt,tehát én “megdolgoztam a pénzemért”,ő meg a mai napig azt hiszi,jól berúgtunk,aztán ennyi.Az  már más tészta,mi lett a vége:)

Szóval Csernus nagyon jó,de belőle csak 1 van(a többi addigtológustól ezt a stílust nem tűrtem el),és már Lipót sincs…semmi olyan normális intézmény nincs,ahol az ő módszerei beválnának.Szenvedélybeteg viszont egyre több…

Létezik egy meditációs CD,amely az agy tudatalattijára hat,és állítólag segíti a függőségek leszokását(fenn van a neten).Engem halálra idegesített a zene,de Ön megteheti,hogy beteszi,mondván,hogy Ön ezt hallgatja..hátha segít:)Én már annyi mindennel próbálkoztam az elmúlt 5 évben,ezért merem javasolni.

Az,hogy kimondom,hogy alkoholista vagyok,az csak egy újabb ürügy az ivásra nálam…”hát nem érted…én alkoholista vagyok,én akarom…”Ez csak az én véleményem…Megjegyzem sokkal több itt a hozzátartozók hozzászólása,mint az alkoholistáké…a sikersztorikban nem hiszek.Én,ha le tudnám tenni a függőségem,az oldal felé se néznék többet,fene akar emlékezni,mekkora mély gödörben voltam.Szép napot kívánok:)

#17494 aznapos hozzászólása: 2014.03.27. 10:30

Tisztelt Villámbözse!

Köszönöm hozzászólását.Mikor a történetet írtam,még nem tudtam,hogy itt ilyen részletesen is le lehet írni a problémákat,tehát csak egy kis képet nyújtottam magamról:)Megtisztel,hogy érdekli a történetem.A segítő kezekbe viszont bele szoktam marni…sajnos…idegesítő,hogy látom a problémát,tudom,hol az út,de nem lépek rá…

A “jóindulatú”anyai törődésről fogalmam sincs:)Anyukám 6 évesen elrángatott imádott családomtól,egy jobb élet reményében.Egy kis faluban laktunk,a nagymamámmal(szép ház,nagy gazdaság),és”bezárt egy 48 nm2-es panelbe,ahol se cica,se nagymama…Ezt,már 6 évesen megoldottam,hogy visszamehessek a nagyihoz,mert,ha vége volt az iskolának,buszra ültem,majd időben hazaértem,hogy újabb kitűnő bizonyítvánnyal lephessem meg anyukámat,és,hogy anyu ne tiltson el a mamáéktól,mert nem teljesítek jól.Ma már tudom,hogy a Mama,csak a nagymamai kötelességét teljesítette,és halálra kényeztetett,tehát semmi realitásalapja nem volt az utazásoknak,de 14 éves koromig,fújhatott szél,eshettek kisbalták az égből,amint mód nyílt rá…rohantam”haza”.Anyu eközben 3 munkahejen dolgozott,élvezte azt az életet,amit kívánt magának,tudva,hogy egy szem pici lánya jó kezekben van.Ott is voltam,mindig szorgalmas,segítőkész gyerek voltamrengeteg baráttal,az iskolában,és”otthon” is.Egyszer mondjuk megloptam anyámat…kinéztem egy Barbye Babát,ami iszonyú drága volt,a család mondta,hogy megkapom a szülinapomra,összeszedik rá a pénzt.És véletlenül meghallottam,hogy anyu ordít a nagyiékkal”nem kapja meg,nem kell elkapatni,nem engeditek,hogy éljem az életem a lányommal,mindig beleszóltok,nem vehetitek meg,és kész”…ezen nagyon kiakadtam,hogy hát jó vagyok,van rá mindenkinek pénze(csak azért nem rohantak azonnal megvenni,hogy ne az legyen,hogy kiejtem a számon,és megkapom)…akkor elvettem anyu spórolt pénzéből,és megvettem magamnak.Persze kiderült,de mivel szinte én mondtam el,nem lett nagy következménye egy jó alapos beszélgetés után megtárgyaltuk,hogy hülye voltam.14 évesen több Gimnáziumba is felvettek,én a legtávolabbit választottam,mert nagyon jó képzést nyújtott.Akkor  be a villám.Kiderült,hogy anyu többször járt a pszichiátrián,szanatóriumokba stb.Én kollégistaként,hiába voltam jó tanuló,nem találtam a helyem,és már elfogadtam volna azt a 48 nm2 is,csak ne keljen a kollégiumba maradnom.Nagyiék ragaszkodtak hozzá”jó lesz az,csak meg kell szokni”,anyu viszont közölte a gyerek hazajön,vita nincs.Be is iratott egy szintén jónevű gimnáziumba(a közelbe,így egy buszon mehettem a barátaimmal),de akkor nekem már mindegy volt.Anyu egy ilyen szanatóriumba összeismerkedett egy nálánál 10 évvel fiatalabb pasival,aki 10 évig a mostohaapám volt.Nem tudom,mi okozta,talán a kudarc,fogalmam sincs,de elkezdtem nem tanulni,bulizni járni.Nem keveredtem rossz társaságba,a gyerekkori barátaimmal jártam a helyi szórakozóhelyekre,1-2 pohár gyenge pia,néha cigi,ami belefér egy 18 éves tini próbálkozásaiba.Közben a Nagyit megverte az alkoholista nagybáttyám,és mivel 80 éves volt már akkoriban,anyu beköltöztette őt is a 48nm2-be,az én szobámba.Nagyi is sokat ivott(ezt is csak kb 5 éve tudtam meg),ráadásul parasztasszony volt,80 éves…összezárva egy tinivel…Szenilis is volt már,rengeteg gyógyszert szedett.Anyu is,akkor már nem dolgozott sehol…adva volt a káosz.A mostohaapámmal mindig jól kijöttünk,ő csak cigizett,meg csalt,lopott hazudott,de velem mindig nagyon rendes volt,a Nagyit ő ápolta,anyám csak aludt egész nap,az összes pénzünket elkótyavetyélte…Maradt a szegénység,és persze,minden szabadidőmet”otthon”töltöttem,ugyanúgy,mint azelőtt,ezúttal a Nagynénémnél(aki akkor volt 60 éves),aki még a nagyinál is jobban szeret máig.Na nála mindent meg lehetett csinálni,de ez egy hosszabb sztori.

Szóval,anyukám 10 év után rájött,a gyereke bukdácsol a suliban,a párja egy csaló…kidobta a mostohaapámat,és társkereső hirdetés útján megismerkedett a jelenlegi mostohaapámmal.Itt jön a csavar a sztoriban,még meg sem száradt a bélyegző,a bizonyítványomon,ők a harmadik randinál tartottak,összepakolt,és elköltözött az”új pasihoz”.Én akkor már dolgoztam(egy életre megutáltam a tanulást),éjszaki szórakozóhelyen(ami nagyon kúltúrált hely volt,tehát nem ott kezdtem inni),anyuka összepakol,elmegy 60 km-re tőlünk,én meg a Nagyit gyógyszerezem,hívom hozzá az ügyeletet,pelenkázom.Kedves újdonsült Mostohaapám(ő már kőkemény alkoholista),kivesz a “munkahelyemről”,hogy vigyázzak a Nagyira.Pénzt adott,gazdag(volt),tehát 1 évig otthon lógattam a lábam,vagyis vigyáztam a Nagyira,aki már akkor azt sem tudta,én ki vagyok a sok gyógyszertől…Anyuka meg a nagyvárosban.És így jutottam el 20 évesen a pszichiátriára pánikbetegséggel,és depresszióval.Akkor jött a”nagy ötlet”…a gyereknek szakma kell..beirattak a közeli szakmunkásképzőbe..akkor suli,Nagyi…ez volt az életem a gyógyszerek mellett.Nagyon megszerettem a szakmámat,eggyre többet jártam gyakorlatra(lógtam a suliból,és már az első félév után rám bízták a gyakorlati helyem vezetését,a borravalót megkaptam),de így már nem tudtam a Nagyira is figyelni…Újabb okos ötlet..dugjuk a Nagyit elfekvőbe..nem tiltakoztam…már az ügyelet,már rendszeresen nálunk járt,féltem,mi lesz,ha ott találom az ágyába holtan…

Összeköltöztem az akkori barátommalNagyi meghalt,eltemettük…Adva volt egy 21 évesen egy szuper szakma(már a szakmunkásvizsga előtt megvolt a saját üzletem,a pasim 2 diplomája),tökéletes férjjelölt..meg az üres 48 nm2…Anyukám,elkezdte megunni jelenlegi férjét…rászokott a hazaköltözésekre…Férje egyre többet ivott,verte…anyuci pakolt,költözött…10-ig számoltam hányszor rohantam érte,hogy,elhozzam,azért,hogy másnap cuccoltassam vissza…ez így megy több,mint 10 éve.Legutóbb a idén februárba a születésnapomon hívott hajnal 3-kor,megint verik.Mire odaértem,édesen kibékültek…én meg nem jutottam el időben az orvoshoz…

Igazán sajnálom,hogy ilyen sokat gépeltem,pedig ez csak a sztori fele,csak valószínű,hogy ez indított el az alkoholizmus útján(a többi dolog meg csaktovább dobált rá),és mivel tudom,hogy Ön is szülő..talán kicsit érthetőbb lesz az Ön számára is,milyen pici törések,mennyire sokat tudnak jelenteni.Nem hibáztatom az Édesanyámat…Nem is engedem bántani,de nem szerretnék most vele semmiféle kapcsolatot.Az”otthoniakkál”más ügyből nem tárgyalok,csak ez egy még hosszabb mese.Egyszerűen ki akarok egy kicsit törni,az ő problémájukból.Belefásultam.

Ó,egy alkoholistától sosem kérdezünk ilyet”honnan van rá pénz?”Alkoholra mindig van…Zsarolással,több munkahellyel…és anyuka bűntudatával,aki tudja,hogy alkoholista vagyok,és nem ad kézpénzt a kezembe…de másnap átutal egy nagyobb összeget a bankszámlára.Igen lehetne lelkiismeretfurdalásom(van is)..de…

Jelenleg olyan környezetben élek,hogy mindenki alkoholista,csak mindenki a másikról mondja,hogy alkoholista,aztán otthon bedob 2 felesest,elmegy a kocsmába,ott”ó csak 2 pohár bort iszom,tudjátok,csak ez a napi adagom”…otthon pedig megissza a maradék töményet,majd másnap elmeséli,milyen piát vettem ÉN a boltban.Nem hazudik..valóban így van,annyit vettem…azzal a külömbséggel,hogy én nem néztem meg,hogy más mit vett a boltban,elég baj az,hogy én megvettem.És minél többet boncolgatom a kérdést,hogy miért jó ez nekem,annál jobban iszom..az első feles után jön a”na csak még egyett”…aztán belefutok egy ilyen emberbe,és tudom,hogy igaza van velem kepcsolatban..és ősszedőlt a felesek világa,hol az üveg…Nem ők a hibásak,de alibit adnak az ivásra.Tudatosan rombolok…Bár mostanság visszavettem az ivásból,már észreveszem,ha eljött a tompító határ,akkor inkább leteszem a poharat.Elkezdtem egy játékot…leírtam egy szót,mellé gondolkodás nélkül egy másikat,ami arról a szóról eszembe jutott…és így tovább,tele egyA4-es lapot…aztán visszaolvastam..minden negyedik szavam a “megfelelési kényszer volt”

Elnézést,hogy ilyen hosszan írtam,de,úgy,ahogy az emberek mások,úgy az alkolizmus is más,és más,minden embernél.Segíteni nem lehet(azelőtt napokat töltöttem tanácsadással,amikor nem ittam,és falra hányt borsó volt minden szavam),csak,ha meghallgat valaki,és nem ítélkezik…legalábbis nálam ez vált be.Ezért nem is írok/kérdezek az Ön fiáról semmit,mert nem hiszem,hogy hiteles tanácsot tudnék adni.Természetesen olvasom sorait,figyelek bejegyzéseire,talán a történeteimmel kicsit közelebb juttatom a megoldáshoz.Legalábbis remélem.Őszintén Tisztelem Önt,a hitéért és a kitartásáért,továbbá azért az energiáért,hogy még másokra is odafigyel.Több ilyen ember kellene a világnak:)

#17493 Panna1 hozzászólása: 2014.03.24. 19:00

Sziasztok! Bocsássatok meg,én nem vagyok függő,de sajnos a környezetemben élőkkel együtt sokat szenvedtem ezektől a szörnyűségektől! Nekem öröm,ha egy ember őszíntén bevallja,hogy szenved./Youtubon Dr.Csernustól nagyon sokat lehet tanulni ilyen dolgokban.Keresőbe beírni: Dr Csernus alkoholfüggőségről./ Csak TE tudsz Magadért tenni! Segítünk,amiben tudunk,meghallgatunk,véleményünket elmondjuk,de a döntést NEKED kell meghozni,hogy elég! Elhagyod a piát,egészségesen szeretnél élni!Az én környezetembe is mindenki piált,pontosan azért utálom,és soha nem kell,és nem akarok megfelelni senkinek,én döntöm el,hogy így akarok élni JÓZANUL! A családom ettől szenvedi el ugyanazt,Nagyon erős ráhatással,szeretettel próbálom a fiamat befolyásolni,ha észreveszem,hogy felbukkant az alkohol,de már hosszú ideje nem volt,és remélem Ő már partot ért! A másik gyerekem,sajnos,a szorongások miatt gyógyszerfüggő,és ne higyjétek hogy ez sokkal könnyebbb! Most éppen a lelki szenvedések kálváriája van .Biztos vagyok benne,olyan család akik hasonlókat nem élnek át,boldog emberek! Ezek a legelképesztőbb formái a szenvedésnek,mire befejeződik,tönkremegyünk.A havarok,sokszor hozzásegítenek,mire föleszmélsz,már benne vagy.ezek sokat tehetnének érte,de nem teszik.Legszebb érzés,röhögni valakin,mert bajban van! Beszéld meg magaddal,és mondd ki,hogy alkoholista vagy,leakarsz szokni.Légy határozott,kemény önmagadhoz! Ne engedj az egódnak!Ha gyenge vagy elvesztél! szívből kívánok nagyon sok erőt! Ha akarod,sikerülni fog! Panna.

#17492 villambozse hozzászólása: 2014.03.21. 08:42

Kedves Aznapos!

Olvastam a hozzászólásodat az általam leírtakhoz, és ezután nagyon kiváncsi lettem, hogy ki is vagíy Te. Olvastam a történetedet, hát nem szívderítő, de azt hiszem hogy itt Magyarországon az alkoholizmust a drogozást nem kezelik teljesjogú betegségként. Én úgy látom a fiamhoz viszonyitva aki szerintem annyi idős mint Te hogy pszihés, dologból indul és ez lesz belőle. Mintha Őt hallanám, hogy kell a reggeli inditás. Olyankor annyira fáj a szívem, nagyon szomorú vagyok, mert nem tudom elfogadni, hogy 1 feles után miért kell a második a harmadik stb. Segitenék Nektek nagyon szivesen ha tudnék. Sajnos anyagilag sem megy,Ti hogy birjátok ezt anyagilag, mikor olyan drága a rövid ital, de biztosan utána jön a sör, vagy cider, vagy bor, na meg a cigaretta. Te dohányzol? Olvastam Rólad, de remélem hogy nem szedsz antidepresszánst, mert az alkoholra ez nem megy. Ha belülről rendbe lennétek, sikerélményetek lenne, akkor szerintem  nem szeretnétek inni. Neked is alkohol jelenti a mindent, ugy mint neki Ő is azt mondja hogy szeretek inni, és nem akarom abbahagyni. Ha gondolod én nagyon szeretnék Veled levelezni, hiszen én megértelek Téged, hátha jobb lenne Neked, én pedig ráérek mivel nyugdijas vagyok. (sajnos) Az hogy a családodnak fájt hogy nem tudtad abbahagyni azt megértem, csak azt nem hogy miért nem próbálod meg visszaállitani a beszélő viszonyt. ( bocsi hogy beleszoltam) Ha gondolod irjál, várom leveledet. Van öröm az alkoholon kivül is hidd el!!!!

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close