Jobb lett volna,ha ott maradok ahol voltam…
Próbálkozom kezelni a kialakult helyzetem,és igyekszem “normális” emberként viselkedni a hétköznapokban, de folyamatosan kudarcba fullad minden próbálkozásom…
Valami nagyon elromlott bennem. Úgy tűnik az elmúlt hét folyamán sikerült többször is megbántanom a családtagjaimat úgy, hogy egyáltalán nem is állt szándékomban.
Nagyon nehezen tudok szót érteni velük,mert vagy ők értenek félre engem, vagy én értem őket félre.
Nem tudom mit csinálok rosszul… nem tudom hogyan kéne viszonyulnom hozzájuk, de azt hiszem amíg ilyen állapotban vagyok,hiába játszom el, hogy normális vagyok,előbb-utóbb úgyis lehull a lepel,és újra felszínre tör a csupasz,rideg,komor valóság,ami vagyok…..egy nagy sötét,üres semmi.
Nem tesz jót, ha emberek között vagyok, nem tesz jót egyáltalán ha kimozdulok a lakásból…
Talán ott lehet a gond, hogy eröltetem magamba ezt a dolgot, mert igazából itt belül egyáltalán semmi indíttatásom nincs arra, hogy bárhová is menjek, vagy hogy az emberek rám nézzenek.
Viszont tisztában vagyok azzal, hogy ez a nemnormális helyzet csak rosszabb lesz, ha nem teszek lépéseket…
Amit a családomtól kapok,az a bűntudat,mert látom rajtuk, hogy nem fogadják el a helyzetem, kinéznek,bolondnak tartanak…. Édesanyám többször is említette miért kell állandóan mindenben kilógnom,miért kell ennyire különcnek lennem….
Nagyon szeretem a családom, de ha egyszer is megpróbálnám nekik elmagyarázni miken mentem/megyek keresztül,miért lettem olyan amilyen……soha nem értenék meg, vagy a másik véglet, őrültnek tartanának..
Nagyon nem találom a helyem, és nagyon kényelmetlenül érzem magam így…
Nyugtalanságom kihat az alvásomra is, vagy ha épp tudok aludni, akkor is rémálmok gyötörnek….
Megint kezdek az ital felé kacsingatni, pusztán abból a célból, hogy tudjak aludni… de tudom, hogy ez sem megoldás.
De úgy tűnik a “játszuk el, hogy minden oké” verzió nem működik…..annó bevált egy kis ideig….
Úgyhogy a fekete bárány visszavonulót fúj….
Köszönöm a jókívánságokat
Nem tudom hány éves a csemetéd,így nem tudhatom, hogy korra fogható-e a viselkedése, vagy másról van szó…
De azért én akármilyen rossz állapotban is voltam, soha nem feledkeztem el ilyen fontos eseményekről….
Előbb utóbb be fogja látni, hogy a család a legfontosabb,és mindig mellette lesz,majd ha megbántják a barátai, vagy hasonló dolgok ( kívánom, hogy ne így legyen!) és akkor majd belátja,akik mindig mellette lesznek az a családja…
Nekem is volt egy időszakom, amikor szinte szóba sem álltam a szüleimmel,persze ez is azért volt,mert valaki befolyása alatt álltam….. Soha többé nem engedem ezt meg senkinek.
A családom mellettem állt mindig is. Lehet nem értenek egyet velem sok dologban,de szeretnek és soha nem hagynak el…
Hidd el meg tudlak téged érteni teljes mértékben. Nem tudom mi bánthatja őt, lehet az bármi…. hagyni kell kibontakozni,semmit sem szabad eröltetni, nálam is volt olyan, hogy a szüleim faggattak mi van,mi a bajom,és úgy éreztem volna,mintha a képembe toltak volna egy vallató lámpát…. nem jó érzés….
De ha nem piszkálnak odamegyek hozzájuk,mesélek magamtól.
Kitartást kívánok!
És egyáltalán nem bántottál meg semmivel
Kedves bibi,
Sajnos van egy óriási szakadék a szüleim és én köztem,ez mindig is így volt, amióta csak élek. Nem segítene,ha 500000féleképp magyaráznám el nekik mi zajlik bennem,nem értenék meg. Többször nekifutottunk már ilyen beszélgetéseknek, mind kudarcba fulladtak. Vagy az előítéleteik miatt, vagy egyszerűen csak nem tudták megérteni mit miért….
Ők csak úgy gondolják, be vagyok zárva a 4 fal közé,ugyan milyen sérelem érhet itt engem…
Amúgy meg felnőtt fejjel már azt mondom nem kell megosztanom velük, ismerem őket elég jól, hogy tudjam mire hogyan reagálnának. Másrészről meg nem is szeretném őket terhelni ilyen dolgokkal,megvan a bajuk így is.
Persze tudom nem korfüggő, hogy a gyerek mikor áll oda a szülője elé és mondja el a gondjait,de mint mondtam,nálunk ez már lejátszott dolog.
Eddig is egyedül kellett megküzdenem a gondjaimmal,sokkal tovább tart,mint azoknak akik kapnak segítséget,de hát…..ebből áll az élet. Folyamatos teszteken kell átmenni….
Talán egyszer sikerül is átmennem rajtuk..
ha bevallom, hogy hazudok,
mondhatok-e igazat?
bevallám rég: hazudtam volt!
oly rég volt, igaz sem volt…