Miért értelmetlen minden? Semminek sincs értelme. Van párom, nem vagyok boldog. Szeretem, de nem úgy, mint aki valójában szerelmes. Nyűg nekem. Bár a jobbik fajtából. Színjáték az egész. Csak szex kell, többet nem várhatok, mivel nem is adhatok neki ezen kívül semmit (és ezt sem fantasztikusan). Állítólag szeret, de nem igazán érdekel, mi van velem (nem tudok mit kezdeni a szeretettel, ha adok, az jó érzés egy bizonyos szintig, ha kapok, akkor meg legszívesebben elfutnék a picsába, hogy hagyjál már békén..). Azt szeretném, ha mások boldogok lennének. Minden egyes másodpercben olyan szinten bántalmazom magam, hogy azt még a kínai kutyaverők is megirigyelhetnék… Folyton csak játszom, hogy ne legyek mások terhére.. Álarcok, egyéniségek, stb, stb.. Bár van, amikor elszakad a cérna… Egészen kicsi gyerekkorom óta az a tipikus mélázó, leszarok mindenkit, tényleg, tiszta szívemből leszarlak (mert nem tudom beállítani magam, hogy bármi is IGAZÁN érdekeljen) típus vagyok… Vegetálok.. Erőlködöm.15%-on vagyok minden egyes kibaszott napon. Unom. Semmi sem érdekel. Ha minden tökéletes lenne, akkor meg az lenne értelmetlen.. ha szép, okos, intelligens, sikeres diáklány lennék, akkor meg azt utálnám.. Mindent utálok, minden értelmetlen. Nincs helyem e világon.. Senki,semmi nem jó nekem. Minden teher.