Keresem a kiutat…

2014.06.19. 07:24

Sziasztok… 22 éves lány vagyok aki Kevert szorongásos depresszioban és panikbetegsegben szenved.. 2 éve járok szakorvoshoz a tünetek enyhültek.. de ezt nem érzem elegendőnek.. még mindig nagyon rosszul vagyok.. szorongokg.. öngyilkossági gondolataim vannak.. van ebből kiút? segítség :`(

Henna
#18422 Henna hozzászólása: 2014.06.25. 03:27

Köszönöm nora… mindenkinek köszönöm <3 próbálom megfogadni a dolgokat…

#18402 Kisprucsok hozzászólása: 2014.06.23. 15:33

Szia!
Én bipol depis vagyok, ha beszélgetnél vagy leveleznél írj nyugodtan. rpavko@gmail.com a címem.

nora51
#18382 nora51 hozzászólása: 2014.06.21. 15:39

Kedves Henna! Én a hepatitis c-klubban vagyok,csak most “átolvastam” ide. De azért van neked egy jó tanácsom, amit újabban hallok, mégpedig hozzáértőktől: a MOZGÁS! Pszichés betegségek esetén, depi, szorongás, pánik stb. ajánlják a rendszeres mozgást: napi futás, vagy fittness-klubban torna, zumba-fittness, anyám tyúkja, miillió ilyesmi van. Én szívem szerint a táncterápiát javasollnám, mert az szerintem vidámabb is. A mozgás nagyon fontos lenne neked rendszeresen,ugyanis endorfin hormonokat szabadít fel, “boldogsághormonokat”! Ha a napi futáshoz valaki betársul hozzád, még jobb. Aki rendszeresen mozog, vagy táncol, az egy gyógyszermentes terápiát hajt végre önmagán. Vagy biztos van olyan jóga, ami erre lenne neked jó! Picit nézz utána a neten! Segíts magadon, Isten is megsegít! És a többiek fenti tanácsát is fogadd meg. Dolgozz magadon! Igy nem is vállalhatsz babát, de ha dolgozol magadon, akkor a jövendő gyerekedért is teszed! Ezt nektek, többieknek is ajánlom!!!
Szeretettel: nora51

#18356 hARC hozzászólása: 2014.06.19. 20:07

Szia Henna!
Veled egykorú vagyok és én is folyamatosan depresszióval küzdök. Nekem elvileg mániás depresszióm van és olyan, hogy néha hetekre jól vagyok és úgy érzem, minden sikerülhet, tök reményteli vagyok és tisztában vagyok a képességeimmel. Aztán egyszer csak elkezd zuhanni a hangulatom, minden besötétedik, semmi szépet nem látok az életemben és úgy érzem, hogy semmire nem vagyok képes, meg hogy én vagyok a legbénább ember aki valaha a világra született. Hogy soha nem lesz diplomám, se rendes munkám, se családom, mert jobb ha nem is szülök gyerekeket. És ilyenkor én is meg akarok halni. Őszintén szólva én már lemondtam arról, hogy ebből meg lehet gyógyulni. Egy ideje inkább azt keresem, hogy lehet ezzel együtt élni és egy ilyen mellett felépíteni egy színvonalas életet. Eddig annyira jutottam kb, hogy amikor kényszert érzek hogy kárt tegyek magamban, inkább nem csinálok semmit, leülök, vagy lefekszem a padlóra és csak bőgök amíg el nem múlik. Elég szarul hangzik tudom, de bevált, mert még élek. Meg amikor depifázisban vagyok, azt hajtogatom magamnak, hogy ez nem a valóság, csak egy szubjektív érzet, amit most éppen érzek. A valóság az, hogy igenis képes vagyok dolgokra meg értékes vagyok, csak most éppen ezt nem így érzem. Meg hogy tudom, hogy el fog múlni a depi és jön egy jobb szakasz. Persze ettől még mindig nehéz túlélni, de nekem eddig sikerült.. Ha szeretnél beszélni néha, leírni éppen mit érzel, vagy valami, itt az e-mailem: kovacsflora111@gmail.com Nekem ez is sokat szokott segíteni, ha olyanokkal beszélek, akik hasonló cipőben járnak és legalább megértenek. Vigyázz magadra!! Puszi: Flóra

Henna
#18360 Henna hozzászólása: 2014.06.20. 08:44

Szia.. köszönöm hogy írtál…Állítólag fejben kell eldönteni mindent és ha te már a depi közben ezekre a pozitivumokra gondolsz jó úton haladsz…Az is jó h néha hetekre jól vagy , én ezt nem mondhatom el.. napi szinten rosszul vagyok… szorongok.. sírok… gondolkodom mivel tehetnék kárt magamba, de rám napi 24be figyelnek a családom esélyem se lenne rá.. 2szer volt hogy vágtam magam de még élek.. pedig könnyebbb lenne a konnyebbik út.. ilyenkor azt mondják gondoljak a családra h ők akkor mit fognak érezni.. ez kicsit segít.. de inkább talán az h még félek a haláltól de magamnak se tudom bevallani.. én is sírok uvoltok rengetegszer szintén a padlón.. :[ nem érzek kiutat.. sok ember azt mondja nem is lesz tanulják vele elni.. de én így nem tudok… ezzel körülöttem is tönkreteszek mindenkit…nehéz nehéz.. mit csináljunk? Én se merek babát bevallani… ez így nem mehet és az orvosok se tudnak tenni semmit ellene.. köszönöm megeszer..ti is vigyázzatok magatokra.. jobbulást..

#18354 sacnemes hozzászólása: 2014.06.19. 15:09

Fogadni mernék, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt esztek, amiről állítom, hogy nem bio, azaz vegyszereket tartalmaz. A mezőgazdaságban a növényekhez használt gyomirtó, gombaölő és ne is beszéljünk a rovarölőkről felszívódik a növényekbe és végül a szervezetben landolnak. Sok van köztük, amelyik idegméreg, némelyek hormonhatásúak(pl: gyomirtók) a foszforsav észterek pedig rendkívül piciny koncentrációban gátolják az enzimek működését.(tej-, liszt stb.allergia) A koleszterin sem azért magas, mert zsírosat eszünk, hanem azért, mert nem tudjuk lebontani, feldolgozni(hormonok is képződhetnének belőle)
Amit én jó szívvel tudok javasolni:
Bio céklalé, vagy sárgarépalé kúra. Ezek tartalmaznak olyan anyagokat, amelyek tisztítják a szervezetet.
Tudom ajánlani az ivóvízszűröket is, amelyek eltávolítják a vízből a klórozott növény-védőszer és mosószermaradványokat, azaz a nagy molekulasúlyú vegyületeket. Ehhez elegendő egy aktívszenes szűrő is( jó,ha ezüstözött a szén, mert akkor gátolja a baktériumok elszaporodását a szűrön), ami 10 ezer Ft-os nagyságrendben már elérhető.
Kicsit drágább a vegyszermentes élelmiszer, de megéri! A gyógyszereknél azért olcsóbb!

Henna
#18351 Henna hozzászólása: 2014.06.19. 14:25

Igen elvileg mindenkinek van valami kiváltó oka.. de én 2 éve járok szakemberhez és még mindig nem találjuk az okot.. hisz nincs rá okom h ilyen legyek…koszonomszepen … rá fogják az emberre h fogyatékos és ezzel el van intézve.. de nekem van szakmám tanulmanyaim nem is értem így hogy lehetek az..

#18690 Alarik86 hozzászólása: 2014.08.11. 08:21

Szia Henna!

Két diplomám van, stabil munkahelyem, de ez esetemben nem ok arra, hogy megtaláljam a stabilitást. Igen, a pánikbetegség nem más, mint a lelki stabilitási pontok elvesztése. Mindig is úgy tekintettem a pánikbetegségemre, hogy az nem más, mint egy nagyon erős vészjelzés. Sokszor bele kerülök én is, még mindig az önsorssrontó gondolatmenetekbe: próbálom újra és újra végigjátszani, hogy mi lehet a legfőbb kiváltó oka a szorongás eme fajtájának. Sok év után kezdek eljutni oda, hogy kibontakoznak olyan felismerések, melyek megoldása nagyban segíthet a győzelemben. Azt írod, hogy 2 éve jársz szakemberhez és semmi olyan okot nem találtatok ami kiválthatná a szorongást. Talán először is komolyan próbáld meg föltenni magadnak a kérdést, hogy valóban te is keresed a választ, vagy csak az orvos miatt próbálkozol? Én is jártam több orvosnál, és azt tapasztaltam, hogy sokszor az orvos miatt akartam megoldani a bajaimat és nem magam miatt. Hiszem, hogy minél több emberrel beszélsz, annál jobban szembesülsz azzal a ténnyel, hogy nagyon hasonló problémák a kiváltó okai a pszichoszomatikus betegségeknek. Annyira nem is vagyunk különbözőek. Az egész folyamat nem más, mint egy rejtély feltérképezése, amelyen ha végigmész úgy megerősödsz, hogy te fogsz tanácsot adni másnak. Ehhez rengeteg türelem és megértés kell. Nem csak a családtagjaid felé, hanem magad felé elsősorban. Ezeket a tapasztalat mondatja velem. 6 éve keresem a kiutat ebből, vagy máshogy fogalmazva: 6 éve keresem az igazi kulcsokat magamhoz :D… Ha szívesen beszélnél gondjaidról, nyugodtan írj rám..

#18348 Demosthenes hozzászólása: 2014.06.19. 09:02

Szia, mindenképen van kiút, legalábbis nekem bejött.A szüleim halála és egy jegyesség felbontása után lettek pánikrohamaim A pszichologussal nagyon szépen átbeszéltük az életemet, s találtunk még néhány régi problémát is, amit sikerült feldolgozni-ezzel kihúztuk a baj gyökerét, s még életmódot is váltottam-néha nyugató-gyógyteák (nem igazán szeretnék gyógyszert venni be rá) sok séta, lassabb, nyugisabb életvitel, egy kis lélek wellness-néha eljárok jógára, s masszázsra is. A lényeg, kicsit jobban magadra fókuszálni jó dolog. Tarts ki!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close