Arra születtem, hogy meghaljak

Téma címkék:
2014.12.15. 11:44

Sziasztok!

Az én történetem egészen kiskoromban kezdődött. A szüleimmel gyerekként is rosszban voltam már. Az iskolában jó tanuló voltam, de folyton kiközösítettek. Egyik pillanatban érdekeltek az emberek, a másikban már nem. A tanulás volt az egyetlen állandóság az életemben és ez adott okot arra, hogy tiszteljem magam. Ha ebben bármiféle gondom adódott, vagy megint megaláztak az osztálytársaim, esetleg a családom otthon, egyből az öngyilkosság felé fordultam. Először 13 évesen. Szívből gyűlöltem magam és mindenképpen valami drasztikusabb formáját tervezgettem az öngyilkosságnak, amivel aztán mikor egyedül lettem, meg is próbálkoztam, de nem bírtam megtenni, csak sírtam és sírtam. Naplót is írtam akkoriban, amit a családom megtalált és elolvasott, leírtam, hogy meg szeretnék halni és még azt is, hogy hogyan, de senki nem reagált rá semmit. (ez akkor fel sem tűnt, csak utólag gondolkodtam el rajta, hogy nem így kezeltem volna a helyükben) Ez ismétlődött többször is, amíg felsős voltam, szinte havonta előjött.

Később a gimnázium utolsó évében köszöntek vissza ezek a gondolatok újra. Akkor már komolyodtak az otthoni dolgok. Anyám vert, apám megalázott rendszeresen. Esténként elmentem otthonról és dohányozni kezdtem. Összejöttem valakivel, akit férfinak hittem, de rájöttem, hogy nem tiszteli a nőket (még az anyjával is megalázóan bánt) és mikor velem is így bánt (megalázott, rángatott, megcsalt) akkor otthagytam. Nem hibáztattam érte, amiért ilyen volt, úgy éreztem, valahol talán meg is érdemeltem.

Egy évvel később találkoztam valakivel, akibe szinte azonnal beleszerettem, pedig nem is hittem abban, hogy ilyesmi létezik. Elköltöztem otthonról, egyetemre mentem, ami méginkább felszabadított az otthoni gondok alól, az új kapcsolat pedig új erőt adott. Akkor éreztem életemben először azt, hogy jó mederben folyik az életem, lett jövőképem, ami addig sosem volt, mert mindig csak a halálra gondoltam és elmúltak az öngyilkos gondolataim is. Úgy éreztem, a barátom mentett meg önmagamtól. De pár év múlva elhanyagolt, nem találkozott velem, nem keresett és szakítottunk. Hónapok teltek el azóta, de a szorongás csak erősödött. Éjjelente nem alszok, nappal korábban kelek, de folyton fáradt vagyok. Önbizalom kell még ahhoz is, hogy elmenjek a boltba, vagy az óráimra. A vizsgáimon megbukok, mert nem tudok rájuk odafigyelni. Őrülten szeretem az exemet a mai napig is, de neki már csak egy barát vagyok. Örökké sírok emiatt.

Eddig mindig úgy éreztem, mikor öngyilkosságra gondoltam, hogy nem érdemes még meghalni, mert kimaradhatok valami sokkal jobból, talán még jön valami, amit érdemes várnom. Ez az érzés mára elpárolgott belőlem. Biztos vagyok, hogy ami jó juthatott nekem az életben, azt én már az előző két évben megkaptam. És most, hogy már csak rosszabb jöhet, nem érdemes életben maradni.

Rettegve önmagamtól pszichológushoz fordultam, aki – úgy érzem – nem tud segíteni rajtam. Mindig arra gondolok, hogy ezt nem ruházhatom át valaki másra, az én bajomat nekem kell megoldanom. Ha pedig másképp nem sikerül, a halálomról is magamnak kell gondoskodnom.

Decens
#19744 Decens hozzászólása: 2014.12.22. 22:05

Kedves soyam!
A történetedből az jön le,hogy önkéntelenül is segítséget kérsz vagy megerősítést,hogy azt amire gondolsz megvalósítsd.Szerintem az öngyilkosság nem megoldás.Hanem megfutamodás.Te ilyen vagy?Mindenki utálja magát valamiért,csak kevesen merik bevallani.De nem lesz emiatt öngyilkos.
Szerencsés vagy!Neked sikerült elérned azt,hogy egyetemre mentél,lett jövőképed és egy barátod,akivel szerettétek egymást.Ez a szerelem elmúlt,de Te gazdagabb lettél egy nagyon szép szerelem emlékével.Fogadd ezt el,majd idővel begyógyul a lelked is!Mindezt tapasztalatból írom,hasonló cipőben jártam érzelmi téren és visszagondolva kb 15 év távlatából örülök,hogy ezek a sanyarúnak vélt dolgok mára átalakultak egy szenvedélyes,szép szerelem emlékévé,amit ott és akkor kellett átélnem ahhoz,hogy értékelni tudjam későbbi kapcsolataimat.
Nem szeretnék tanácsot adni,viszont kérnék valamit;idézd fel az elmúlt szerelmed minden pillanatát ami csak eszedbe jut(jót is,rosszat is) és fordítsd a javadra!Aki annyira szeret,mint Te és akit annyira szerettek,mint Téged,annak nem elfordulnia kell a világtól,hanem nyitni az emberek felé és majd átadni ezt a drágán szerzett tapasztalatot valakinek,aki érdemes lesz rá!Próbáld meg meglátni a jót magadban is!
Addig meg maradnak a dolgos hétköznapok,de ne csüggedj!Gondolj bele,más az utcán él,éhezik,van aki nyomorék vagy vegetál egész életében egy kórházi ágyon….Neked megvan kezed lábad,okos vagy,erős,kitartó és rengeteg érzelem,szeretet van benned!Szeretném,ha itt maradnál köztünk!
Boldog Karácsonyt!

ui;a pszichológus meg azért van,hogy rátoljuk a problémánkat,de megoldani nem ő fogja..

#19672 soyam hozzászólása: 2014.12.17. 13:34

Kedves Panna1!
Köszönöm a kedves szavakat. Azt hiszem, hogy nem is tudom, milyen lehet magamért élni. Szerintem hogyha valaki nem szereti magát, akkor az nem fog magáért élni. Inkább keres egy másik célt az életében és azért él: legyen az mondjuk család, hivatás, vagy valaki, akit szeret. Önszántunkból tesszük magunkat függővé másoktól, mert – jól mondtad – gyengék vagyunk. Ha pedig köddé válnak ezek az “életcélok” és már nincs miért felkelni reggelente, nehezen talál az ember új értelmet az életére.
Én egy ponton túl már azt gondolom, nem is kell már keresni mást. Senki és semmi nem érdemli meg, hogy tőle függjön az életünk.
Viszont ha csak rajtam múlik, akkor nem sokáig beszélhetek ilyesmiről. Nem tudok magamért élni, mert úgy érzem, azt sem érdemlem meg, hogy éljek. Azok a dolgok, amik régebben jókedvre derítettek, ma hatástalanok rám, vagy csak méginkább elszomorítanak. Teltek a hónapok és folyamatosan próbálkoztam mindennel. Hangulatjavítót szedtem, nyugtatót szedtem, vitaminokat szedtem, társaságba mentem, hobbikat kerestem, lekötöttem a figyelmemet tanulással, pszichológussal beszéltem…
Mégis minden este álomba sírom magam, reggel zaklatottan ébredek, iskolai számonkéréseknél nem koncentrálok vagy pánikrohamot kapok… 3 hónap, számtalan próbálkozás, kiútkeresés és mégsincs vége. Muszáj tennem valamit, hogy abbamaradjon már…..

#19681 suffocation days hozzászólása: 2014.12.18. 00:30

üdv!

állítólag a lét értelme magában a létben rejlik és ebben ki is merül. én ezt kb el is hiszem, merthogy nem igazán volt ennél több értelem az életemben. egy időben sokat kínlódtam emiatt, de idő közben valahogy sikerült túltennem magamat rajta. persze nem teljesen, csak pont annyira amennyire kell…

ha szeretnél beszélgetni akkor írj: infinitelives (kukac) citromail (pont) hu

EN-ek
#19685 EN-ek hozzászólása: 2014.12.18. 07:45

Nem. az ú van, h a LÉT határozza mekk a Tudatot. ezért van az HA! +iszod a lét, Lvésza tudat…:D
(ismeretlen komcsi szerző)

borderlany
#19687 borderlany hozzászólása: 2014.12.18. 12:38

Mi van veled mostanság ? karácsonyi hangulatban tipródsz?

EN-ek
#19695 EN-ek hozzászólása: 2014.12.19. 06:52

tegn még 1006, ma 1001..:P (éjszaka:) – No, nálam nincs Krahácsony: fejbebaszta a Mikurás!:D ( L. a cs.s. oldalamon )

#19669 Panna1 hozzászólása: 2014.12.15. 21:11

Üdvözöllek soyam! Tudod,meghalni akkor érdemes,ha az ember élt már magáért,és mindent megtett.Magadért tegyél meg mindent! Nem a barátomért kell élnem,hogy ő jó,vagy rossz,hanem önmagamért! Azért hagynak el,mert gyenge vagy,azért fordulnak el tőled,de ne törődj ezzel,kelj fel a padlóról,szép lassan,fokozatosan,és kezdj el járni,mint egy kisgyerek,-mondta valaki…figyelted a kicsiket,hogyan kezdenek el járni? Figyeld meg,és kövesd ! Tudod mindenkinek van “lent” csak hallgatunk.Az egyik ember hallgat,és tűri a fájdalmat,a másik üvölt.Azt kell megértened,hogy te is közénk tartozol,van amiben te vagy jó,olyat tudsz,amit más senki,vannak jó tulajdonságaid! Erősítsd magad kérlek ,…ha nem segít rajtad,menj vissza hozzá sürgősen,és mondd el neki,változtatnak a gyógyszeren,így nem fogja kitalálni,hogy neked nem segít a gyógyszer,csak együttműködve lehet az orvoslást használni,te is segítesz a pszihológusnak,ha elmondod neki,hogy érzed magad,és őszinte legyél,segíts neki,akkor jó lesz minden!Tudod,engem komolyan érdekel ez az egész,családomban van néhány ember aki hasonló cipőben jár.,egy ideje tudom,hogy nem árt vizsgálódni,nincs-e valami betegség a háttérbe,valaminek a hiánya is okozhatja a depressziós hangulatot,nem ártana C vitamint,vagy B-komplexet szedni,most olvastam,hogy sörélesztő is jó,vagy akár egy komplex vitamin és ásványianyag pótlás.Depresszióra ható gyógynövényeket ,teákat nem szabad fogyasztani depresszív gyógyszerek mellett! Kérdezzél,bármit,írjál,ha tudok segítek! Jobbulást kívánok NEKED!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Akadémiai Kiadó Zrt.

H-1519 Budapest, Pf. 245

Telefon: (06 1) 464 8200

Email: varoszoba@akademiai.hu

© Akadémiai Kiadó Zrt.

Krónikus betegek támogató, közösségi oldala, az Akadémiai Kiadó gondozásában. Orvosok szakmai portálja: nota.hu

Precognox

Close
Close