Új esztendőbe léptünk. Változott valami? Nemsokára reggel lesz. Felvirrad a következő nap. Ebben az évben az első és majd még követi 364. Sikerekkel, örömökkel teli. Sikerekkel, örömökkel teli? Még nem tudjuk. Reménykedünk. Bizakodunk. Fogadkozunk. Ma még igen. Holnap is még. Holnapután talán. Aztán minden megy a megszokott formában. Ki kellene lépni. Valami újat csinálni. Valami új célt elérni. Élni az életet. Rendesen. Békében. Úgy hogy tudjuk, ahogy a pannonhalmi apátság napórája körül olvashatjuk, óráim közül egy nektek az utolsó (“una vestrum ultima mea”). Vagyis azt nem, hogy mikor, de azt biztosan, hogy eljön. Addig is úgy kellene élni, hogy mindenkivel szemben jók legyünk. Igazok. És nem Gazok. igaz emberek és nem gaz emberek. Az az egy betű ugye, mekkora különbséget jelent!

Bízom benne, hogy legalább ma, mindenki úgy érzi, jó lesz, igaz ember lesz. Ehhez kívánok erőt és kitartást! Magamnak is! Neked is! És neked is!